"Ragyogóan szerepel a magyar válogatott. Szombaton egyetlen ország, Németország tudott duplázni, de mi például pénteken három aranyat is nyertünk, amihez szombaton hozzátettünk még egy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot" - kezdte az [origo]-nak adott értékelést Baráth Etele.
Az MKKSZ elnöke nem maradéktalanul elégedett, hiszen a magyar kenusok a megszerezhető négy olimpiai kvótából Vajda Attila (C-1, 1000 méter) révén csupán egyet gyűjtöttek be, Bozsik Attila (C-1, 200 méter) és a Nagy Péter, Széles Gábor (C-2, 1000 méter) páros nem kvalifikálta magát a vébén a londoni játékokra.
"A kenu páros eredménye csalódás, hiszen az elmúlt években, beleértve az olimpiát is, mindig ott volt a harmadik és a hatodik hely között egy kettősünk, legalább négy azonos szintű párosunk volt. Lehetne betegségre és erre-arra fogni, de nem szabad magyarázkodni, hanem a jelenlegiekből kell jó párosokat faragni, és jövőre még minimum két kvótát meg kell szerezni a pótkvalifikáción."
Baráth Etele örül, hogy a remek magyar utánpótlás bizonyított a felnőtt vébén is, ugyanakkor felhívta a figyelmet a sportág hiányosságára is.
"Hihetetlen jó utánpótlásunk van, hiszen az utolsó világbajnokságon tizenhat érmet szereztünk, ebből öt aranyat, ilyen jól még soha nem szerepelt magyar válogatott a vébén, ebből a csapatból négyen indultak most Szegeden. Közben itt vannak a 36-39 évesek is, a legfiatalabb és a legidősebb versenyzőnk között 22 év különbség van, ez alapjában véve nagyszerű dolog, de az egész sportágnak talán az a legnagyobb problémája, hogy a két korosztály között van egy gödör, a 25-29 évesek között nem igazán kapaszkodtak meg a versenyzők, főleg a férfiak. Ennek az az oka, hogy az idősebb versenyzők, a többszörös olimpiai és világbajnokok még erősek annyira, hogy ne lehessen átlépni rajtuk. Az ilyen nagy formátumú versenyeken egy országból csak egy sportoló indulhat egy számban, ha kettő indulhatna, akkor a fiatalabbaknak lehetőségük lenne arra, hogy átlépjenek az idősebbeken. Ez sajnos a sportág butasága, hiszen ez egy komoly pszichikai hátrány a fiataloknak, nehéz így megtartani a motivációjukat, éppen ezért mi a Világkupákra már főleg fiatal csapatokat küldünk ki."
Baráth Etele kitért a férfi kajakozókra, akik szerinte a jövőben sok örömöt szerezhetnek a magyar szurkolóknak.
"A férfi kajak szakágban van egy nagyon jó generáció, amely feljövőben van, a most párosban aranyérmes Tóth Dávid, Kulifai Tamás kettős mellett a 17 éves Tótka Sándor és a 19 éves Dombvári Bence is nagy tehetség. Ha ők megkapják azt az edzőt, aki nemcsak atyai és jó baráti segítséget tud nyújtani, hanem kőkemény fegyelemmel ott tartja őket a kemény edzésben, akkor még sokra vihetik. Egy kemény edzőt hadd idézzek, az egyik verseny után egy fiatal versenyzője azt mondta neki, hogy 'Kati néni, meghaltam a pályán, miért nem nyertem?' A válasz az volt, hogy 'Kétszer kell meghalni a pályán'. Ilyen felfogás kell, és egyébként az edzői kérdésben is hatalmas tanulsága van ennek a világbajnokságnak, méghozzá az, hogy csak közösen, összefogva lehet eredményeket elérni, más út nincs."
Kőkemény edzők kellenek
Baráth Etelét megkérdeztük, hogy mennyire elégedett a szervezéssel, hiszen Szegednek csupán egy éve volt arra, hogy beugorva megrendezze a vébét. "A föld alatt és fölött is remek munkát végeztek a szervezők, azaz a tökéletes technikai megoldásokon túl a versenyzők, a vendégek és a média kiszolgálásával is maradéktalanul elégedett vagyok. Legyen annyi elég, hogy az egyik külföldi versenyző azt mondta, hogy szeretné, ha minden évben Szegeden rendeznék meg a világbajnokságot, mert tökéletesnek tartja a szervezést, és szerinte a magyarok kajak-kenuhoz való viszonya páratlan a világon."