Aki a banánt adta a ManCitynek - beszélgetés Imre Varadival

A Newcastle 9-es mezében Kevin Keegannel és Chris Waddle-lal egy csapatban futballozó Imre Varadi a nyolcvanas években majdnem angol válogatott lett, pedig az anyja olasz, az apja pedig magyar. A Londonban született, gyermekotthonban felnőtt, jelenleg menő játékosügynökként dolgozó egykori csatárral a Fradi volt edzőjéről, a banánról kapott becenevéről, a 6:3-ról és a szerinte nagy jövő előtt álló Bogdán Ádámról is beszélgettünk.

Ki az az 1959-ben született magyar származású csatár, aki a nyolcvanas években a Newcastle Unitedban 39, a Sheffield Wednesdayben 33, a Manchester Cityben pedig 26 gólt szerzett? A választ valószínűleg kevesen tudják Magyarországon, pedig Imre Varadi - mint azt a Manchester City szurkolóiról írt cikkünk írása közben megtudtuk - a mostani Premier League-éllovas egykori szurkolóinak nagy kedvence volt, egy pályára repülő banán miatt Imre Bananának becézték, és miatta lett a klub kultikus tárgya a felfújható banán. De vajon miért az angol klubfutballt, és miért nem a magyart erősítette Varadi?

Apja magyar, anyja olasz, és gyermekotthonban nőtt fel

Felhívtuk az 52 éves egykori csatárt, és nekiszegeztük a kérdést, mire ő - tökéletes angolsággal - egy sóhaj után meglepő választ adott. "Az apám magyar, az anyám olasz volt, de Londonban születtem. Három, egyaránt olasz nevet viselő bátyámmal, Marióval, Fernandóval és Antonióval nőttem fel egy gyermekotthonban, jómagam tizenháromtól tizenhét éves koromig éltem ott."

Kiderült tehát, hogy van köze Magyarországhoz, de ő erre nem igazán büszke. "Apám múltjáról keveset tudok, a Magyarországhoz fűződő kapcsolatom egyenlő a nullával, mindössze annyi, hogy magyar nevem van. Őszinte leszek: az apám nem volt jó ember" - mondta Varadi, akinek az apjáról több helyen azt írták, hogy filmsztár volt, de rövid nyomozás után ennek a cáfolatát is megtaláltuk az interneten.

Budapesten már járt egyszer: "Csodaszép város, de senkit nem ismerek ott, mivel a családommal nem voltam közeli kapcsolatban" - mondta, majd hamar kiderült, hogy van egy közös ismerősünk: Bobby Davison. "Ismerem a Ferencvárost, Davison pedig a Leedsben a csapattársam volt. Mesélt nekem Magyarországról, ahol nem volt könnyű dolga. Azt mondta, hogy - annak minden pozitív és negatív töltetével - igencsak szenvedélyesek az FTC szurkolói, de összességében élvezte a budapesti munkáját. Sokat tanult, fejlődött edzőként, szerintem egészen kiváló szakember lett belőle."

Egy szép Varadi-gól Newcastle-mezben (1:10-nél):

Cantona, Keegan és Strachan voltak a legjobb játékostársai

A 2004 óta FIFA-licences játékosügynökként dolgozó Varadi nagy hévvel kezdett mesélni jelenlegi munkájáról, amelyről elárulja, hogy "top-top játékosokkal", angol válogatott és olyan futballistákkal is foglalkozik az ügynöksége, akik - szerinte - a jövő nagy sztárjai lesznek. Hiába faggatóztunk, neveket nem mondott, "mert nem mondhatok".

Arra viszont szívesen beszélt, hogy milyen játékosokkal volt közeli kapcsolatban aktív labdarúgóként. "Miután az Evertontól a Newcastle-hoz szerződtem, Kevin Keegan és Chris Waddle is mellettem játszott, és én viseltem a csapat kilences mezét." A 63-, illetve 62-szeres válogatott társakat nem kell bemutatni senkinek, ám Varadi mégsem a duó egyik tagját tette az első helyre, amikor arról kérdeztük, ki volt a valaha volt legjobb csapattársa. "Eric Cantona volt a legjobb, akivel a Leeds Unitedban játszottam együtt, Keeganről már beszéltem, és a top három tagjaként megemlítem még Gordon Strachant, szintén a Leedsből."

A legkeményebb ellenfélnek Alan Hansent nevezte: a skót védő 1977 és 1991 között 434 meccset játszott a Liverpoolban, és Varadi szerint nála keményebb és jobb védővel soha nem találkozott.

Hét éve FIFA-licences játékosügynökként dolgozik

A Leedsszel angol bajnok lett, de pechjére akkor már túl volt pályafutása zenitjén, és túl kevés meccsen játszott ahhoz, hogy - az akkori szabályoknak megfelelve - kapjon az aranyérmekből. "Sajnálom, persze, hogy sajnálom, de ott voltam, részese voltam, és ez a lényeg, nem? Éppen a minap ünnepelte az akkori csapat a húsz évvel ezelőtti bajnoki címet, és természetesen engem is meghívtak, szóval nyugodtan angol bajnoknak nevezhetem magam."

Aranyérme tehát nincs, van viszont egy felettébb furcsa beceneve. A Manchester City játékosa volt, amikor egy banán berepült a pályára, és máig tisztázatlan okok miatt Varadit ettől kezdve Imre Bananának nevezték a klub szurkolói. "Eleinte csak néhány, majd egyre több szurkoló járt felfújható banánnal a futballmérkőzéseinkre, sőt végül még a West Ham meccsein is feltűnt a gyümölcs a lelátón." Az 1989-es Hull-ManCity meccsen már nemcsak banán volt a lelátón, hanem - ugyancsak felfújható - hatlábú krokodil, tukán és repülőgép.

Bogdán Ádámból remek Premier League-kapus lesz

Mostani munkáját semmire nem cserélné el, élvezi, hogy edzőkkel, játékosokkal találkozik. Hetente öt-hat mérkőzést néz meg, és ismeri a Premier League-ben szereplő magyar játékosokat is. Gera Zoltán már másodszor szerepel Varadi egykori klubjában, a West Bromwich Albionban: "A Premier League a világ legerősebb bajnoksága, amelynek a tempóját nagyon nehéz megszokni, hiszen sokkal gyorsabb, mint a magyar bajnokság. Idő kell az itteni mentalitás, a brit foci lényegének a megismeréséhez, de ez Gerának sikerült, és egy igazán jó Premier League-játékossá nőtte ki magát" - dicsérte a támadót Varadi, majd anélkül, hogy bármit kérdeztünk volna, elkezdett beszélni egy másik magyar játékosról. "Van egy másik labdarúgó, akiből nagyon nagy játékos lehet. A Bolton 21-22 éves kapusára (Bogdán Ádám - a szerk.) gondolok, akit igazán izgalmas kapusnak tartok, szép jövő várhat rá."

Emlékeztettük az ügynököt, hogy Bogdán hat gólt kapott a Chelsea-től, és két gólban is benne volt, Varadi azonban megvédte a magyart. "Tanulni fog a hibáiból, és remek Premier League-kapus lesz belőle. A következő meccsén, az Arsenal elleni Ligakupa-találkozón rögtön javított is. Mit javított, félelmetesen védett! A Boltonban jó helyen van, és mint mindenkinek, még neki is időre van szüksége, hogy érett kapussá váljon, de mostani klubjában biztosan sokat fog fejlődni."

Ezt követően a fájdalmas igazsággal is szembesített minket Imre Varadi: "Több magyar játékos neve viszont nem ugrik be. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a magyar ligát nem követjük, sokkal inkább a spanyol, a német és az olasz bajnokságot."

A gól, amelyre máig büszke - Everton-játékosként győztes gól a Liverpool ellen (6:14-től)

Azt mondja, amikor először játszott a Sheffield Wednesdayben, magyar-olaszként is volt egy csekély esélye az angol válogatottba kerülésre, de az olyan csatárok, mint Peter Beardsley vagy Gary Lineker miatt végül erre soha sem került sor. "Pedig nagyon-nagyon szerettem volna" - mondta.

Végezetül arról kérdeztük Varadit, hogy emlékszik-e az 1953-as angol-magyarra: "3-6 lett a vége, persze hogy emlékszem. Senki nem gondolta, hogy a magyarok azon a napon olyan csodálatosan fognak majd futballozni. Erre a meccsre szerintem minden angol emlékszik, mindenki tud róla."

A visszavágóról viszont nem tudott az egykori csatár: "Mennyi lett a vége? Mikor volt? Puskás hány gólt lőtt?" A kérdésekre szívesen válaszoltunk: 7-1-re nyertek a magyarok 1954-ben, többek között két Puskás-góllal.

Egy csapatban Keegannel, bajnoki arany a Leedsszel - Varadi pályafutása

Az amatőr Letchworth csapatában futballozó 17 éves Varadi tehetségét 1975 tavaszán szúrta ki a Sheffield United edzője, Harry Haslam. Tizenkilenc évesen már profi labdarúgónak mondhatta magát, de a United színeiben mindössze tíz meccsen játszott, igaz, ezeken négy gólt is szerzett, mielőtt aláírt az Evertonhoz. A liverpooli csapatnak nem volt meghatározó tagja, a szurkolók mégsem felejtik, hiszen 1981-ben 54 ezer néző előtt győztes gólt rúgott a Liverpool elleni FA-kupa-meccsen ("ez volt pályafutásom egyik legszebb pillanata" - mondta erről Varadi), pedig akkortájt nagyon ritkán nyertek a kékek a vörösök ellen.

A később gyakori klubváltásairól is híressé vált támadó ("góllövő csatár voltam, a szerződésemben lévő opciós jog miatt könnyedén válthattam, és erre a megélhetésem miatt szükségem is volt") később a másodosztályú Newcastle Unitedhoz igazolt, ahol első évében - talán karriere csúcspontján - 18 gólt szerzett, és remekül megértette magát a későbbi angol klasszis Chris Waddle-lal.

A következő idényben a legendás Kevin Keegan is a csapattársa lett, Varadi pedig két góllal túl is szárnyalta előző évi teljesítményét. A trió remeklése ellenére a feljutás nem jött össze a csapatnak.

A klub ekkor 150 ezer fontért eladta a Sheffield Wednesdaynek, amit a szurkolók nehezen bocsátottak meg, végül csak meglágyultak, hiszen jó vételnek tűnt a helyére érkezett csatár, bizonyos Peter Beardsley - aki később 59-szer szerepelt az angol válogatottban.

A banánról mindenkinek Imre jut eszébe Manchesterben

A következő évben mindkét csapat feljutott, de Varadi volt az erkölcsi győztes, mert a Wednesday nyolc ponttal megelőzte a Newcastle-t. Az élvonalban szereplő Varadit ekkor az angol liga legveszélyesebb csatárai között tartották számon, elsősorban cselező készségét és gyorsaságát dicsérték.

Mégis továbbállt, a West Bromwich Albionban kilenc gólig jutott, ami kevés volt a bennmaradáshoz. Következő állomáshelye a Manchester City volt, ahol dejavu-érzése lehetett: kilenc gólt lőtt, a csapat pedig kiesett. "Nem gondoltam volna akkor, hogy 2011-ben a City 6-1-re legyőzi a MU-t, és egykori klubom bajnokesélyes lesz, de sok pénzből, kemény munkával jó csapat lehet építeni" - hasonlította össze a régi Cityt a mostanival.

A másodosztályban szinte akkor lőtt gólt, amikor akart, hogy aztán igent mondjon az élvonalbeli Sheffield Wednesday hívó szavára. A 30 éves Varadi gyorsasága kezdett megkopni, gólokat is egyre kevesebbet termelt. Jött is az újabb váltás, a Leeds Unitedban Lee Chapmannel játszott elöl, a csapat pedig feljutott. Az Eric Cantona-féle Leeds bajnok lett, de a többször kölcsönadott Varadinak ehhez már nem sok köze volt.

Az alacsonyabb osztályú Rotherham Unitedban még vágott 25 gólt, majd szép csendben visszavonult, karrierje végén a Matlock Town játékosedzője volt. Színes, változatos pályafutás volt az övé, és ahol megfordult, ott a legtöbbször megszolgálta az érte kifizetett pénzt, és a legtöbb helyen sikerült belopnia magát a szurkolók szívébe.