Miért érdemes szurkolni nekik?
Ha van olyan válogatott, amelyről elmondható, hogy egyetlen másodpercig sem adja fel, utolsó leheletéig küzd, akkor az az ír csapat, amelynek tagjai a képességbeli hiányosságokat elképesztő lelkesedéssel pótolják.
Hogyan lehet legyőzni őket?
Robbie Keane-t és a szélsőket leszámítva az ír csapat nem túl gyors. A védelemben ugyan kiválóan fejelő játékosok szerepelnek, akik sem magukat, sem az ellenfelet nem kímélik, de pontos passzjátékkal ki lehet őket játszani, támadásban pedig csak Keane-re kell figyelni.
Mit várunk tőlük?
A lövésekbe és a beadásokba méterekről önfeláldózóan belevetődő hátvédeket, megállás nélkül zakatoló középpályásokat, fantasztikus szurkolókat, valamint valami váratlant Európa egyik legsikeresebb edzőjétől.
Kire figyelünk?
A csapat magját olyan rutinos futballisták alkotják, akiknek alighanem az Európa-bajnokság lesz az utolsó nagy lehetőségük, hogy címeres mezben is megmutassák magukat. Shay Given, Richard Dunne, Damien Duff vagy Robbie Keane klubszinten már bizonyították, hogy remek játékosok, és most végre a válogatottban is megtehetik.
A gyenge pont
A támadójáték túlságosan is Keane játékára alapul, aki rendre a leshatáron várja a kiugratásokat, azonban őt kikapcsolva az írek gyakorlatilag tanácstalanok az ellenfél tizenhatosánál.
Róluk mondták
"A Trapattoni-féle ír válogatott ellen mindenki szenvedni fog, mi is. Nagyon kemény ellenfélnek számítanak, és ha lebecsüljük őket, akkor rosszul járhatunk" - figyelmeztetett az olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli.
Kapusok: 7/10 Az írek első számú jelöltje, Given immár másfél évtizede védi a nemzeti csapat kapuját, ő tartja a válogatottsági rekordot is. Remek képességű, rutinos játékos, aki a selejtezők egyik hőse volt, és valószínűleg az Európa-bajnokságon sem fog unatkozni. Viszont ha valami miatt kidől a sorból, akkor az írek nagy bajban lesznek. Védelem: 7/10 Giovanni Trapattoni alaposan összekapta a védelmet, amely tavaly új rekordot állított fel azzal, hogy nyolc mérkőzésen keresztül még csak gólt sem kapott. Dunne és John O'Shea személyében két rendkívül tapasztalt futballista is szerepel ebben a csapatrészben, de bárki is játszik mellettük, az biztos, hogy a szívét-lelkét is kiteszi a pályára. Középpálya: 6/10 A csapatrészt elsősorban dolgos iparosok alkotják, akik képesek megállás nélkül robotolni 90 percen keresztül, de sok kreatív megoldást nem lehet várni tőlük. A támadásépítés elsősorban a szélsőktől várható, azonban Duff gyorsasága már megkopott egy kissé, és ez problémát jelenthet. Csatársor: 7/10 A válogatott általában 4-4-2-t játszik, de a gólszerzés a selejtezők során szinte kizárólag Keane-re hárult, aki azonban nem okozott csalódást. A támadó a kvalifikációs sorozatban hétszer talált be, és az Európa-bajnokságon is elsősorban tőle várják a gólokat, hogy ki lesz mellette a másik csatár, szinte teljesen mindegy. Szövetségi kapitány: 8/10 Nem kis meglepetést okozott, amikor Trapattoni még 2008-ben átvette a válogatott irányítását, de a veterán olasz szakember már a dél-afrikai vébére is majdnem kivezette az íreket. A szövetségi kapitányt sokat kritizálják konzervatív hozzáállása és defenzív taktikája miatt, de Trap egy nagyon egyszerű érvvel lesöpörheti az ellenvéleményeket: az eredmények mellette szólnak. Összesen: 35/50 |
Tanácsunk a szövetségi kapitánynak
Trapattoni többször is hangsúlyozta, hogy az Eb-keret összeállításakor a rutin lesz az elsődleges szempont, azonban akad néhány fiatal tehetség, akik az Európa-bajnokságon akár meglepetést is okozhatnak. A csehek elleni barátságos mérkőzésen bemutatkozó szélső, James McClean, illetve a középpályás James McCarthy beférhetett volna a 23-as keretbe, Trapattoni azonban úgy vélte, hogy az ifjoncokat lassan kell beépíteni a csapatba - ezért aztán McCarthyt kihagyta.
Út Ukrajnába és Lengyelországba
Két kötelező győzelem után a válogatott hazai pályán kapott ki Oroszországtól, és ekkor kevesen gondolták volna, hogy kijuthat az Európa-bajnokságra. A következő mérkőzésen Szlovákia ellen idegenben szerzett pont azonban már jelezte, hogy az írek nem fogják feladni, és Keane vezérletével kibrusztolták a győzelmet Macedónia ellen otthon és vendégként is. Ezt követően elsősorban a védelem volt középpontban, Szlovákia és Oroszország ellen is gól nélküli döntetlennel szerzett pontot a csapat, és főleg a moszkvai összecsapáson hárult hatalmas munka a hátsó alakzatra, amelyből a kapus Given és a középhátvéd Dunne emelkedett ki. Az írek szerencséjére az örmények megtréfálták a szlovákokat, így Keane-nék megszerezték a második helyet, majd egy újabb mázlival a pótselejtezőn Észtországot kapták, amely ellen idegenben is fölényes győzelmet ünnepeltek.
Csoportellenfelek: Olaszország, Horvátország, Spanyolország.