Vágólapra másolva!
Nincs még egy olyan, magát futballnagyhatalomnak tartó nemzet, amely olyan eredménytelen lenne válogatott szinten, mint Anglia. Egyetlen nagy sikert tud felmutatni, amely azonban 46 évvel ezelőtti: az 1966-os világbajnokság óta az angolok egyetlen nagy tornát sem nyertek, sőt, még csak a döntőbe sem kerültek. Ennek ellenére majd minden viadal előtt esélyesnek tartják őket, még most is, pedig az Európa-bajnokságot megelőzően szinte minden elképzelhető problémával szembesültek.

Az angol válogatott viszonylag simán jutott ki az Eb-re, a selejtezők során még a világ egyik legjobb edzőjének tartott Fabio Capello volt a szövetségi kapitány. Az olasz szakember azonban februárban a Terry-ügy miatt lemondott a posztjáról, mivel úgy érezte, hogy a szövetség beleszólt a munkájába azzal, hogy elvette a rasszista botrányba keveredett középhátvédtől a csapatkapitányi karszalagot.

Ezt követően az FA három hónapon keresztül kereste Capello utódját, a hollandok elleni barátságos mérkőzésen az utánpótlás-válogatottat irányító Stuart Pearce ülhetett le a kispadra, hogy végül némi meglepetésre ne a legnagyobb esélyesnek tartott Harry Redknappet, hanem Roy Hodgsont nevezze ki.

Az angol drukkerek megpróbáltatásai azonban ezzel még nem értek véget, Hodgson ugyanis az Európa-bajnoki keret kihirdetésekor több olyan játékost is kihagyott, akinek mellőzésére kevesen számítottak.

Nem hívta meg a tornára a Manchester United középhátvédjét, Rio Ferdinandot, mint ahogyan a MU középpályása, Michael Carrick is kimaradt - utóbbi ezt követően kijelentette, hogy nem akar vésztartalék lenni. De a Manchester City jobbhátvédje, Micah Richards, vagy a Tottenham Hotspur jobbszélsője, Aaron Lennon is joggal lehetett csalódott, mert nem lesz ott az Európa-bajnokságon. Ráadásul amikor Hodgson megpróbálta megmagyarázni valamelyik döntését, akkor még rosszabbul jött ki a dologból.

Forrás: AFP/Andrew Yates

Oxlade-Chamberlain és Parker harca a labdáért

Az Arsenal fiatal szélsője, Alex Oxlade-Chamberlain mindössze 16 élvonalbeli bajnokival a háta mögött került be a keretbe, a kapitány pedig így beszélt róla. "Volt néhány meggyőző teljesítménye, például amikor a Milan ellen az Emirates stadionban remekül megállta a helyét Pirlóval és Ambrosinivel szemben".

Nos, a szóban forgó mérkőzésen Ambrosini eltiltás miatt nem játszott, Pirlo pedig még tavaly nyáron elhagyta a milánóiakat.

Hol vannak az angol kapusok?

Hodgsonnak a sérülésekkel is sok gondja akadt, hiszen már eleve nem számíthatott az Arsenal középpályására, Jack Wilshire-re, és a Tottenham fiatal jobbhátvédjét, Kyle Walkert is kénytelen volt kihagyni a keretből. De az eredetileg meghívott 23 játékos közül máris többen kidőltek, ráadásul olyan poszton játszókról van szó, ahol eleve nem volt túl sok alternatíva.

A középpályáról előbb Gareth Barry, majd Frank Lampard sérült meg, akiknek a helyére Phil Jagielka, illetve Jordan Henderson került, ám tőlük aligha tartanak az ellenfelek.

A harmadik számú kapus, John Ruddy ujjtörése miatt pedig ott lesz az Európa-bajnokságon az a Jack Butland is, aki mindössze 19 éves, és klubszinten eddig a felnőttek között mindössze 24 mérkőzésen védett, azt is a harmadosztályú Cheltenham Townban.

Persze kapusposzton tényleg nem volt sok választása Hodgsonnak, mert a Premier League-ben nagyítóval kell keresni az angolokat a sztárklubokban Joe Harton kívül mindenhol külföldiek védenek, Ben Foster (West Bromwich Albion) és Paul Robinson (Blackbun Rovers) pedig korábban lemondta a válogatottságot.

Capello szerint a taktika prehisztorikus

Ráadásul taktikai szempontból Hodgsont nem tartják valami progresszívnek, amit az első mérkőzésén, a Norvégia elleni felkészülési találkozón is bizonyított. Itt ugyanis az angolok a nemzetközi labdarúgásban túlhaladottnak vélt, Capello álltal "prehisztorikusnak" nevezett 4-4-2-es felállásban játszottak, elöl egy klasszikus centerrel Andy Carroll személyében.

Forrás: AFP/Daniel Sannum Lauten

Andy Carroll, a klasszikus center

A két szélső James Milner és Stewart Downing volt: előbbi a szezon nagy részében középső középpályásként futballozott a Manchester Cityben, utóbbi pedig pocsék szezont zárt a Liverpoollal, hiszen gól és gólpassz nélkül fejezte be a bajnokságot.

Tény, hogy a meccs előtt Hodgsonnak csak három napja volt arra, hogy együtt dolgozzon a kerettel, de a csapat az 1-0-s győzelem ellenére is csalódást okozott, és az angol szakértők körében általános volt a vélemény, hogy erősebb ellenfelekkel szemben ez kevés lesz.

Márpedig az Eb-n az angolok a franciákkal kezdenek, az eltiltását töltő Wayne Rooney nélkül, a keret egyetlen világklasszisa az első két csoportmeccsen nem játszhat.

Hogy akkor mit is lehet várni Angliától az Európa-bajnokságon? A Hodgson szakmai stábjába bekerült egykori hátvéd, Gary Neville szerint az angol drukkereknek mindenképpen vissza kell venniük az optimizmusból.

"Az 1998-as és a 2002-es vébé előtt is olyan volt a hangulat, mintha máris a döntőben lennénk, pedig csak kiharcoltuk a szereplést a tornán. Kicsit reálisabban kell nézni a helyzetet, szerényebben kell viselkednünk" - nyilatkozta Neville, akinél jobban valószínűleg kevesen ismerik a válogatott környékén uralkodó hangulatot, hiszen 1995 és 2007 között 85 alkalommal szerepelt a címeres mezben.

Az egykori francia szövetségi kapitány, Raymond Domenech keményebben fogalmazott: "A franciák első meccsén Anglia ellen könnyű lesz, mert az ellenfél nem túl jó" - jelentette ki kategorikusan. Mások szerint viszont az angol csapat még így is képes jó eredményre.

Anglia szerintem mindig ott van az esélyesek között. Jó játékosaik vannak, és a csapat fizikálisan erős, minden labdáért megküzdenek" - állította a spanyol középpályás, Juan Mata.

Cristiano Ronaldo pedig így fogalmazott: "Angliától mindig várom, hogy megnyerjenek egy tornát, mert a világ egyik legjobb csapata az övék, fantasztikus játékosokkal". Azt nem tudni, hogy vajon Hendersonra, Jagielkára vagy Carrollra gondolt-e.

www.globalsoccerapp.com

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!