Szabadjára engedte a szexragadozót az edzőlegenda

Brian de Palma a napokban jelentette be, hogy Al Pacino főszereplésével filmet készít az egyetemi amerikaifutball egyik legnagyobb és legellentmondásosabb alakjáról, Joe Paternóról. Az egy éve elhunyt, még 85 évesen is aktív edző ünnepelt ikonból lett közellenség a halála után, amikor kiderült, hogy másfél évtizeden át szemet hunyt az egyik munkatársa bűnei fölött, aki gyerekeket zaklatott szexuálisan.

Tudják mi a közös a Lance Armstrongban, Tiger Woodsban, Marion Jonesban és Joe Paternóban? Mindannyian sportáguk ünnepelt sztárjai voltak, akik sikert sikerre halmoztak, hogy aztán száznyolcvan fokos fordulatot vegyen az életük, és kedvencből, példaképből megvetett, kitaszított emberek legyenek. Armstrong éppen a napokban vallotta be, hogy a mind a hét Tour de France-győzelme alkalmával doppingolt, a korábbi világranglista-vezető Woods golfkarrierje megbicsaklott, amikor kiderült, hogy éveken át csalta a feleségét, a Sydneyben sprinterként három olimpiai aranyat szerző Jonest pedig dopping miatt ugyanúgy megfosztották győzelmeitől, mint Armstrongot. Az egy éve elhunyt legendás amerikaifutball-edző, Paterno megítélése állandó vitatéma az Egyesült Államokban, de az biztos, hogy a példaértékűnek tartott nevelői életművét örökre lerombolta a tavaly nyáron feltárult igazság.

Paterno olasz kivándorlók gyermekeként született 1926-ban Brooklynban, szolgált a második világháborúban, majd az egyetemi évei alatt maga is amerikaifutballozott. 1950-ben kezdődött az edzői pályafutása, a pennsylvaniai egyetem csapatánál tizenöt évig volt másodedző, majd vezetőedző lett, és végül rekordot jelentő negyvenhat szezonon keresztül az is maradt a csapatnál. Irányításával összesen 24 trófeát gyűjtött be a Penn State, és kétszer (1982, 1986) az országos bajnokságot is megnyerte, ő pedig egyetlen edzőként mondhatja el magáról, hogy az öt legfontosabb regionális sorozatban is élen végzett a csapatával legalább egyszer.

A játékosai mindig kiálltak mellette

Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a játékosai a tanulásban is helyt álljanak, a Penn State-re 2001-ben bekerülők 75 százaléka lediplomázott négy év alatt, ami 20 százalékkal volt az országos átlag fölött, tíz év múlva pedig még jobb volt arány. Még különlegesebbé tette ezt az eredményt, hogy a végzősök között közel ugyanannyi volt a fekete, mint a fehér. A sikerei az NFL-csapatok figyelmét is felkeltették, de mind a New England Patriots, mind a Pittsburgh Steelers hívására nemet mondott. Edzősködése során olyannyira megnőtt a Penn State népszerűsége, hogy összesen hatszor bővítették ki a stadionját, amelybe 1966-ban még 46 ezer néző fért be, 2001-ben viszont már több mint 101 ezren zsúfolódhattak össze a meccsnapokon.

A vastagkeretes szemüvegében matekprofesszort idéző Paternót a játékosai és a szurkolók is imádták, 2007-ben beválasztották az egyetemi amerikaifutball legendái közé, a Hírességek Csarnokába, és még akkor is sikerült trófeákkal bizonyítania, amikor a kétezres évek elején egy-egy hullámvölgy közben többen felvetették, hogy ideje lenne visszavonulnia. 2011 nyarán a 85 éves Paterno már érezte, hogy utolsó szezonja előtt áll, de ezt csak később ismerte el családtagjai és barátai előtt, mert nem akarta, hogy állandóan azt hajtogassák, mennyire hiányozni fog, és fenn akarta tartani a lehetőséget, hogy meggondolja magát.

Paterno mindkét George Bushsal jó viszont ápolt, itt éppen a fiatalabbal látható

A Penn State csodálatosan kezdte az idényt, az első kilenc meccséből nyolcat megnyert. Október 29-én a Penn State az Illinois-t verte 100 ezer didergő néző előtt, Paterno ezzel 409. győzelmét aratta, megelőzve az addigi csúcstartó Eddie Robinsont.

"Senki nem lehet olyan naiv, hogy azt gondolja, a Penn State idei sikersorozata Paterno érdeme lenne. Ennek ellenére tisztelegnünk kell előtte, mert egy olyan világban, amelyben a sport hemzseg a céltalan, illetlen, mindenben a kiskaput kereső emberekkel, JoePa (ez volt Paterno beceneve) erkölcsi iránytű maradt számunkra" - méltatta az edzőlegendát a történelmi siker után Stewart Mandel, a Sports Illustrated szakírója.

Pár nappal később, november 5-én aztán robbant a bomba, amikor letartóztatták Jerry Sanduskyt, a Penn State korábbi, védekezésért felelős edzőjét (defensive coordinator), miután azzal vádolták, hogy nyolc fiút összesen ötvenkét alkalommal zaklatott szexuálisan 1994 és 2009 között.

Mike McQueary, Paterno egyik segítője 2001-ben rajtakapta Sanduskyt, amint egy 10 éves gyerekkel erőszakoskodik az egyik öltözőben, és jelentette az esetet Paternónak, aki értesítette feletteseit, Tim Curley sportigazgatót és Gary Schultzot, utóbbi az egyetemi rendőrséget felügyelte. Paterno az esküdtszék előtt azt vallotta, McQueary annyit mondott neki az esetről, hogy azt látta, amint Sandusky simogatja a fiút, de McQueary vallomásában az szerepelt, hogy Sandusky a zuhanyzóban análisan közösült áldozatával. Paternót ugyan nem vádolták semmivel, de sokan támadták amiatt, hogy McQuearyhoz hasonlóan ő sem jelentette egyből a rendőrségnek az esetet, ami pedig erkölcsi kötelessége lett volna.

A vörös hajú McQueary volt a Paterno vesztét okozó ügy egyik kulcsfigurája

Paterno rajongói és a Penn State-drukkerek egy része három nappal az ügy kirobbanása után szimpátiatüntetést tartott az edző mellett, akinek házánál folyamatosan újságírók és fotósok hada taposta egymást. "Mindannyiunknak el kell mondanunk egy imát azokért a gyerekekért, akik az áldozatai voltak ennek az ügynek" - mondta az edző az összegyűlt tömegnek, majd másnap bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. A Penn State vezetése azonban olyan súlyosnak látta a helyzetet, hogy nem várt addig, és azonnali hatállyal kirúgta Paternót, akivel telefonon közölték a döntést.

A bejelentés hatalmas vihart okozott, az edzővel szimpatizáló fiatalok az utcára özönlöttek, közlekedési táblákat rongáltak, köveket dobáltak, és felborították az egyik tévécsatorna közvetítőkocsiját. Az egyetem vezetése hetekkel az eset után a korábbi FBI-igazgatót, Louis Freeh-t kérte fel, hogy független vizsgálóbizottságot alakítva göngyölítse fel a Sandusky-ügy összes fontos részletét. A nyolc hónapig tartó, 6,5 millió dollárt felemésztő vizsgálat során összesen 400 embert hallgattak meg, és megállapították, hogy Paterno, Curley és Schultz azért titkolta el Sandusky dolgait, hogy azzal megőrizzék a csapat jó hírnevét.

Bár Paterno azt állította, hogy 2001-ben hallott először Sandusky ügyeiről, egy e-mailből kiderült, hogy már 1998 tudhatott arról, hogy munkatársa fiúkat molesztál, egy 2001-es email alapján pedig arra derült fény, hogy bár Curley a családügyi bizottsághoz akart fordulni, végül meggondolta magát, miután Paternóval egyeztetett. A Freeh által vezetett bizottság jelentése szerint a csapat edzői stábjából többen is tudták, hogy Sandusky fiatal fiúkat visz a zuhanyzóba, és bár 1999-ben lemondott posztjáról, utána is bejárása volt az egyetemre és az öltözőbe.

A rajongók a házánál biztosították támogatásukról

A Freeh-jelentés 2012 júliusában látott napvilágot, így Paterno már nem szembesült a következményeivel, 2012. január 22-én ugyanis tüdőrákban elhunyt. Halála után az USA 41. elnöke, George Bush azt mondta, a sportvilág egyik nagy ikonját vesztette el, míg Tom Corbett, Pennslyvania kormányzója úgy fogalmazott, Paterno beírta magát az állam történetébe.

A jelentésben megismert új fejlemények hatására azonban a népharag Paterno ellen fordult: alma matere, a Brown Egyetem új névadót keresett a róla elnevezett díjnak, amely 1993 óta a legjobb elsőéves sportolónak járt; az egyetemi bajnokságot szervező NCAA 1998-ig visszamenőleg megfosztotta 111 győztes meccsétől, így már nem számít csúcstartónak; hat nagy trófeát visszamenőleg szintén elvettek a Penn State-től, amelyet ráadásul 60 millió dolláros büntetéssel sújtottak, és lefaragtak a támogatásból. A Nike eltüntette Paterno nevét a gyerekekkel foglalkozó oregoni központjából, az edző szobrát pedig eltávolították a Penn State stadionja elől, és egy raktárban dugták el.

Az ügy többi szereplői közül Sanduskyt végül 2012 októberében életfogytiglani börtönre ítélték, miután a vádiratban szereplő ötvenkét esetből negyvenötben bűnösnek találták, Curley és Schultz ügye pedig még nem zárult le, mindkettőjüket gyermekek veszélyeztetése és hamis eskütétel miatt fogták perbe. Paterno megítélése egy évvel halála után is felemás, egykori játékosai ódákat zengenek róla, megemlítve, mennyit tett az egyetemért, nemcsak edzőként végzett munkájával, hanem több millió dolláros anyagi támogatásával is. Mások viszont nem bocsátják meg neki, hogy asszisztált a szexuális ragadozónak titulált Sandusky szörnyűségeihez, és nem értik, hogy az az ember, akit kiváló nevelőnek tartott mindenki, hogyan tarthatta fontosabbnak az iskola hírnevét.

Amikor a szobra még a stadion előtt állt

"Nem tudom elképzelni, hogy Paternót valaha még olyan ikonként emlegessék, amilyen az ügy kirobbanása előtt volt. Az a nap viszont előbb-utóbb el fog jönni, amikor az emberek majd arra emlékeznek, hogy mit ért el, és nem arra, hogy mi az, amit nem tett meg"- írta jegyzetében Ron Musselman, a Centre Daily Times újságírója.

Ilyen előzmények után kíváncsian várjuk, hogyan sikerül majd Brian de Palma Paterno életét feldolgozó filmje, amelyben Al Pacino játssza majd a főszerepet, aki a Sebhelyesarcú és a Carlito útja című filmekben dolgozott már együtt a rendezővel, és aki Oliver Stone Minden héten háború című filmjében alakított már amerikaifutballedzőt. Fanyalgók mindenesetre már most vannak, Adam Jacobi, egyetemi amerikaifutballal foglalkozó újságíró például De Palma helyett Quentin Tarantinót ültetné a rendezői székbe, aki a Becstelen brigantyk című filmjében is megmutatta, hogy a sztori kedvéért szívesen megváltoztatja a történelmet. "Ha Tarantino kapná a filmet, akkor a Paternót játszó Al Pacino lerobbantaná Sandusky fejét egy gépfegyverrel, miközben a Penn State edzőközpontja lángolna körülöttük. Na ezt nevezném én filmnek, ez az, amit mindenki látni akar. Minden más, ami ennél kevesebbet mutat, az olyan csalódást jelent majd, mint az igazság, amelyen a film alapszik".