Egy magyar-német meccs nem túl izgalmas

Vágólapra másolva!

Német tévénézők tízmilliói figyelik a közvetítéseit, több internetes csoport is az elhallgattatását követeli, a ZDF magyar származású sportkommentátora, Réthy Béla azonban nem foglalkozik a kritikákkal. Hogyan került ki egy békéscsabai gyógyszerészcsaládból Németország egyik legismertebb hangja?

Az életrajzából az derül ki, hogy a szülei már kivándoroltak Magyarországról, amikor megszületett, ennek ellenére tökéletesen beszél magyarul.

Gyerekkoromban magyarul beszéltünk otthon, ez volt az anyanyelvem, annak ellenére, hogy nem éltem soha Magyarországon. Nem vagyok perfekt, ha például magyarul szeretnék közvetíteni egy meccset, akkor el kéne töltenem előtte fél évet Magyarországon.

A Réthy névre keresve az internet elsőként egy Békés megyei gyógyszerész dinasztiát dob ki, ők rokonai?

Igen, apám Békéscsabáról származott, és ahogy a nagyapám, valamint a dédapám, úgy ő is gyógyszerész volt. A békéscsabai Réthy Pál Kórházat pedig dédapám testvére alapította.

Ilyen családi háttérrel nem várták el öntől, hogy továbbvigye a gyógyszerész hagyományokat?

Egyszer minden sorozatnak vége szakad. Nem volt tehetségem a természettudományos dolgokhoz, kémiát ugyan tanultam egy ideig, de feladtam. A riporterkedéshez viszont volt érzékem, az egyetemen irodalmat és újságírást tanultam.

Az egyértelmű volt ön számára, hogy futballt fog közvetíteni?

A foci volt a specialitásom, a mindennapi kis munkákban is főleg a futballal kapcsolatos anyagokat készítettem. Korábban vízilabdát vagy autóversenyt is közvetítettem, de ennek az volt a célja, hogy megszokjam a mikrofont.

Olvastam, hogy a hatvanas években hazajártak Magyarországra. Manapság is szokott jönni?

Utoljára 2010-ben voltam, amikor a vébé előtt felkészülési meccset vívott a magyar és a német válogatott, amelyet 3-0-ra nyertek meg Podolskiék. Korábban a családdal valóban hazajártunk meglátogatni a rokonokat, 1968-ban voltam először, amikor az ötvenhatos menekülteknek már nem kellett tartaniuk a büntetéstől. Akkor voltunk Fradi- és Újpest-meccsen is, majd később már munkaügyben mentem, kétszer válogatott találkozó miatt, és ott voltam az 1985-ös Videoton-Real Madrid UEFA-kupa-döntőn is, akkor még segédkommentátorként.

Milyen érzés volt magyar-német meccsen dolgozni?

Jelenleg olyan nagy a csapatok között a különbség, hogy nem igazán izgalmas egy magyar-német meccs. Mivel értem a nyelvet, el tudom olvasni a híreket, így jobban fel tudok készülni a magyar csapatból, de a német focin nőttem fel, német adónak dolgozom, szóval érthető, ha inkább rájuk figyelek.

A magyar futballt mennyire követi?

Az interneten szoktam olvasni a híreket, tudom, ki volt a bajnok, és megállapítottam, hogy a magyar válogatott sokkal jobb lett, mint volt. Az Eb-selejtezőkön 19 ponttal lettek harmadikok, amivel a németek csoportjában például a pótselejtezős második helyre is odaértek volna. Szerintem most a vb-selejtezőkön jó esélyük van a pótselejtezőre, és ott is kaphatnak olyan ellenfelet, mint Belgium, Bulgária vagy Izrael, amelyek ellen sikerrel vehetnék fel a harcot. Örülnék, ha kijutna a válogatott a vébére, mert tudom, hogy 1986 óta nem volt ott a magyar csapat nagy tornán.

Két világ- és négy Európa-bajnokságon közvetített, melyik volt a legemlékezetesebb?

Összesen öt döntőről közvetítettem, és mindegyiknek megvolt a saját története. Az 1996-os német-cseh Eb-döntő például azért jó emlék, mert Bierhoff aranygóljával győzött a német válogatott, és ez volt a válogatott utolsó győzelme a nagy tornákon. A 2002-es vébén Brazília és Németország játszott az aranyért, ez is különleges volt, főleg emocionálisan, mert tizenegy évig éltem Brazíliában, és azért is, mert ez volt az első alkalom, hogy a vébék két legeredményesebb csapata tétmeccsen találkozott egymással. A 2004-es Eb görög győzelme is nagyot szólt, ráadásul Németországban a görög kapitány személye, Otto Rehhagel még izgalmasabbá tette a sztorit.

Amikor a német csapat döntőt játszik, akkor a riporter szurkoló is egyben? Vagy ilyenkor ki kell zárni az érzelmeket?

Nem kell kizárni, az ember szívében ott kell lennie az érzésnek, de objektívnak kell maradni, és a hibákat, negatívumokat is el kell mondani. Úgy is mondhatnám, a riporter a hangjával szurkol.

A 2008-as Európa-bajnokság német-török elődöntője közben egy ideig elment a kép, ön pedig úgy oldotta meg a helyzetet, hogy rádiós stílusban közvetített. A német lapok általában dicsérték, ahogy kivágta magát, a Spiegel azonban elég kritikus hangnemben arról írt, hogy ez a szituáció mutatta meg, manapság milyen keveset beszélnek a riporterek arról, ami a meccsen történik. Hogy reagált a kritikára?

Ez egy új nemzeti sport Németországban, hogy egyesek névtelenül szidják az embert, akármit csinál. Ebben a szakmában mindig ki vagyunk téve a kritikának, ami nem jelenti azt, hogy egy-egy közvetítést kevesebben néznek a riporter személye miatt. Az egy érdekes este volt, a nagy ijedtség után improvizálni kellett, de egész jól ment. Nem beszéltem végig, mert néha a hang is kiesett a technikai probléma miatt, de a lényeg, hogy végül sikerült megoldani, hogy a nézők megtudják, mi zajlik a pályán.

Több olyan fórumot is találni az interneten, amely azzal foglalkozik, hogy önt vegyék le a képernyőről. Nem zavarja ez a sok ellendrukker?

Mindegyik kollégának van ilyen "rajongótábora", de nem foglalkozom azokkal, akik névtelenül szidnak. Harmincmillió ember nézi a tévében a meccseket, természetes, hogy vannak köztük olyanok, akiknek nem tetszik, ha háttérinfókat mondok, vagy ahogy fogalmazok. Nem lehet mindenkinek megfelelni, mert különben elveszti az ember a stílusát. Vannak olyanok, akik abban lelik örömüket, hogy másokra irigykednek, vagy ismert embereknek szidnak, ezen nem lehet változtatni.

A saját közvetítési stílusát milyennek tartja?

Szeretem a hátteret is felvázolni a nézőknek, megtámogatni a hangulatot plusz információkkal. Azt vallom, hogy nem kell végig beszélni, vagy mindent elmondani, amit az ember lát, hiszen nem a rádióban vagyunk. Ez a stílus inkább Dél-Amerikában és Dél-Európában jellemző.

Rengeteg helyen járt a világban, melyik ország fogta meg a legjobban?

Iránban hihetetlen őrület volt a stadionban, még a lépcsőkön is ültek az emberek, a hangpróba után alig tudtunk visszamenni a közvetítő állásba. Kolumbiában érdekes volt tapasztalni, hogy a futball pénzmosodaként működik a drogüzletben érdekeltek számára, egyébként is szeretem a szociológiai témákat, hiszen a sport nem csak a gólokról szól. Idén először adja a ZDF a Bajnokok Ligáját, nagy élmény volt például a Barcelona-Bayern meccset közvetíteni, és várom már a Wembleyben esedékes döntőt is.

Milyen most a hangulat Németországban, hogy két német vívja a BL-döntőt, ráadásul a Bayern München 7-0-val söpörte el az útjából a Barcelonát?

A hangulat egészen hihetetlen, a következő három hétben itt most minden a fociról fog szólni. Magam sem gondoltam, hogy a Bayern így elintézi a Barcelonát, annyira erős most ez a csapat, hogy a döntőt is simán meg kellene nyernie. A Dortmund annak is örülhet, hogy idáig eljutott, viszont pont emiatt egyáltalán nem lesz rajta nyomás, Jürgen Klopp pedig fantasztikusan tudja motiválni egy-egy meccsre a játékosait. Szóval a döntőben bármi megtörténhetett, a szombati Dortmund-Bayern viszont az elmúlt ötven év legunalmasabb meccse lesz, mert alighanem egyik edző sem akarja felfedni a lapjait.

A londoni olimpián gyeplabdát közvetített, ilyenkor máshogy készül, mint amikor focimeccset kell kommentálnia?

Annyi a különbség, hogy a felkészülés személyesebb, mert az edzőkhöz és a játékosokhoz is könnyebben hozzá lehet férni. Egyébként csak alap dolgokat írtam fel magamnak, nem is volt sok idő készülni, mert minden második nap közvetítettem, és mivel a férfiaknál a németek nyertek, így végigkövettem az útjukat az aranyéremig.

Van olyan esemény, amit még nem közvetített, de nagy álma?

Nyáron rendezik a Konföderációs Kupát Brazíliában, és eljuthatok a felújított Maracana-stadionba, amely gyerekkoromban a futball egyik templomának számított. Az olyan lesz, mint egy időutazás, visszatérek a gyökerekhez, hiszen sokáig az országban éltem. Emiatt a jövő évi vébé is különleges lesz, és úgy vélem, jó helyre került a torna, hiszen Brazíliában nemzeti ügy a foci, a meccsek idejére még az üzletek is bezárnak majd. A 2022-es katari vébéről viszont nem vagyok ilyen jó véleménnyel, nagy baromság volt, hogy ők kapták, az nem ment tisztán, ebben biztos vagyok.

Ha már a vébét szóba hozta, mit vár a németektől Brazíliában?

Mostanában sajnos az a tendencia, hogy a negyeddöntőig kijátsszák magukat, utána pedig megijednek attól, hogy milyen jók. Szép focit játszanak, sokkal látványosabbat, mint régen, viszont hiányzik az a nyerő mentalitás, ami akkor megvolt. Soha nem volt még európai győztes, ha Amerikában, Mexikóban vagy Dél-Amerikában volt a torna, és nekem most sem európai a favoritom, hanem Argentína. A brazilokon szerintem hatalmas lesz a nyomás, mert ott nem elvárják, hanem követelik a győzelmet, a németek pedig megint szépen fognak játszani, és aztán kikapni.

Van kedvenc játékosa?

Sok olyan van, akit csodálok, de nem tudnék különbséget tenni. Messi már nem is futballista, hanem művész, de nálunk is vannak klasszisok, Götze például szenzációs játékos lesz. Aztán említhetném Ibrahimovicot, aki zseniális játékos visszataszító viselkedéssel, vagy Cristiano Ronaldót, aki nekem kevésbé arrogánsnak tűnik, mint korábban.