Az Európa Liga-döntője és a Benfica révén az egész világ Guttmann Béla nevét emlegette. A huszadik század során számtalan hozzá hasonló magyar szakember barangolt a világban, és ért el sikereket. Elég, ha csak a mostani világbajnokság mezőnyét nézzük: tudta, hogy Iránban, Chilében, Ghánában és Nigériában is magyar edzőkhöz fűződnek az első válogatott sikerek?
A nyári, brazíliai labdarúgó-világbajnokságra az ázsiai kvalifikációból kijutott válogatottak közül csak Japánban nem fordult meg magyar edző, illetve Dél-Koreában is csak klubszinten dolgozott Bicskei Bertalan, akinek irányításával a Daewoo Royals (soraiban Aczél Zoltánnal és Mészöly Gézával) 1991-ben bajnok lett.
Iránban viszont van magyar múlt, nem is akármilyen. A Ferencváros legendás edzője, Mészáros József 1956-ban a török Besiktasnál kezdte edzői munkáját, egy év múlva, 1957 decemberében pedig aláírt az iráni válogatotthoz. Két évig maradt, nyolc mérkőzésen dirigált, ezeken három győzelmet aratott. Aztán hazatért, hogy 1961 és 1965 között a Fradival két bajnoki címét és egy Vásárvárosok Kupáját nyerjen.
Egy évtizeddel később, 1966 szeptemberében Szűcs György kapott nyolc mérkőzésre lehetőséget Iránban. Az 1938-as vb-ezüstérmes magyar válogatott fedezete olyan remekül összerakta a csapatot, hogy az meg sem állt az Ázsia Játékok döntőjéig, ahol csupán 1-0-s vereséget szenvedett Burmától.
A legnagyobb iráni magyar siker ugyanakkor klubhoz, a Tadzshoz köthető: a teheráni csapattal Gyarmati-Gyurcsó János nemcsak regionális és országos bajnok lett 1969-ben és 1970-ben, de az utóbbi évben megnyerte az ázsiai BEK-et is.
A vb-részvételt az ázsiai zóna selejtezőiből kiharcoló Ausztrália futballválogatottját 1983 és 1989 között a vajdasági Árok Ferenc irányította. Árok 46 mérkőzésen ült a kispadon, ennél többször csak Frank Farina (58) és Eddie Thompson (56) dirigálhatta, az ország legjobb focistáit.
Úgy kezdődött, hogy miután a helyi St. George Saints együtteséből többször is bajnokcsapatot csinált, 1983-ban felkérték szövetségi kapitánynak. A szakember 1986-ban majdnem kivezette a vébére Ausztráliát, az interkontinentális pótselejtezőn csak a Sir Alex Ferguson vezette skótokkal szemben maradtak alul, úgy, hogy a glasgow-i 2-0-s vereség után otthon 0-0-t játszottak.
Két évvel később a szöuli olimpiára már kijuttatta az ausztrálokat, sőt a csapat a brazilok mögött, a jugoszlávokat és Nigériát legyőzve továbbjutott a csoportjából. A negyeddöntőben a későbbi aranyérmes Szovjetunió győzte le 3-0-ra. Ausztráliában nagy népszerűségnek örvendett, 1990-ben állami kitüntetést kapott az ausztrál labdarúgás felvirágoztatásáért.
A vb öt afrikai nemzete közül Algériában csak klubszinten akadt néhány magyar kalandor, Kamerunban és Elefántcsontparton nem dolgozott honfitársunk. Bezzeg Ghánában és Nigériában!
Ghánában a legnépszerűbb klub, az Asante Kotoko saját honlapjának történelmi fejezetében említést tesz Ember Józsefről, Kontha Lajosról és Kertész Tamásról. Előbbi az első külföldi szakember volt, aki munkát kapott a ghánai labdarúgásban. A klubbal 1965-ben Kontha, 1972-ben Kertész is bajnok lett, a válogatottnál azonban Ember ért el nagy sikert.
Ugyan hivatalosan csak szövetségi edzőként segítette Charles Kumi Gyamfi munkáját, de tény, hogy tevékeny részese volt az ország első Afrika-kupa-győzelmének 1963-ban. A források ugyanakkor nem egyeznek meg abban a kérdésben, hogy Ember József betöltötte-e a kapitányi posztot, sőt ahol azt írják, hogy igen, ott sem egységes az időpont: előfordul 1960-62 és 1963 is. Ami biztos, hogy a hatvanas évek elején neki is köszönhető volt, hogy Ghána a kontinens legjobbjává nőtte ki magát.
Ember később nigériai kapitány lett, 1965 és 68 között irányította a nemzeti csapatot (1966-ban Hidas Gusztávval együtt). A helyiek ettől kezdve számítják labdarúgásuk felemelkedését, Ember József irányításával vált versenyképessé a válogatott, és neki köszönhetően jutott ki a csapat az 1968-as mexikóvárosi olimpiára, ahol ugyan Japán (1-3) és Spanyolország (0-3) is legyőzte, de Brazília ellen 3-3-as döntetlent ért el. Nigériai források szerint 1961 és 1963 között Vardar György volt a szövetségi kapitány.
Az Egyesült Államoknak két szövetségi kapitányt adtunk. Schwarz Ernő 1953 és 1955 között két győzelmet és négy vereséget aratott, míg a legendás Fradi-kapus, a másfél hónapja Floridában elhunyt Henni Géza 1965 és 1967 között irányította a nemzeti csapatot. Az ő feladata nem volt könnyű, hiszen az ifjúsági, az olimpiai és a nagyválogatottért is felelt, de se a vb-selejtezőkön, se az 1967-es, kanadai Pánamerikai Játékokon nem járt sikerrel. Előbbin Mexikó búcsúztatta (a csapatban egyébként honfitársait, Gerley Viktort, Cziotka Andrást, Reszneki Tibort és Pál Józsefet is játszatta), az utóbbin pedig Bermuda (3-7) és Kanada (1-2) is legyőzte, így Kuba ellen a 2-1-es siker már mit sem ért.
Ki hitte volna, hogy Costa Rica korai történetének egyik első légiós szövetségi kapitánya magyar volt? Nagyon kevés információt lehet találni Américo Brunnerről (ennek a képnek a jobb szélén), aki 1968-ban rövid ideig, kevesebb, mint egy évig állt a válogatott élén. A források egyaránt magyar születésű, de brazil állampolgárságú szakemberként írnak róla, aki dolgozott Trinidad és Tobagón is - a St. Benedict's csapatát csak úgy emlegették, hogy a „Brunner fiúk”. Brazíliában egyetlen klubnál dolgozott, a jelenleg a Sao Pauló-i bajnokság harmadosztályában szereplő América FC-nél.
Mexikó két szövetségi kapitányt is kapott a magyaroktól, a 30-szoros válogatott, nyolcszoros bajnok MTK-csillag Orth Györgytől például nem kevesebbet vártak el, mint hogy a kilenc éve szüneteltetett válogatottat rakja össze és készítse fel a soros olimpiai és világbajnoki selejtezőkre.
Orth munkájának gyümölcseként Mexikó 1947-ben az Észak-amerikai Kupán 5-0-ra verte az Egyesült Államokat, majd 3-1-re Kubát. A szakember azonban rosszul tűrte, hogy a vezetők folyamatosan csak hitegetik, így százszázalékos mérleggel, két győzelemmel a tarsolyában odébbállt.
Fekete Árpád 1963-ban három mérkőzés erejéig kóstolhatott bele a légkörbe, a mérlege ötvenszázalékos lett: 1 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség. Az egykori újpesti játékos pályafutása során 33 éven keresztül edzősködött Mexikóban, összesen 14 klubnál dolgozott, a legnagyobb sikereket a Chivas Guadalajarával érte el, a klub történetének egyik legnagyobb edzője lett.
A fent említett Orth György egyébként sok dél-amerikai országban dolgozott, és az első ilyen megbízatása máris óriási sikert hozott. 1930-ban a chilei szövetség vezetői levelet írtak a magyar vezetőknek, hogy ajánljanak egy edzőt, aki felkészíti a válogatottat az első világbajnokságra. A lehetőséget Orthnak ajánlották fel, ő elfogadta, és edzői tapasztalat híján is belevágott a feladatba. Felkészülési mérkőzés nélkül elvitte a csapatát Uruguayba, ahol előbb Mexikót 3-0-ra, majd Franciaországot 1-0-ra legyőzték ugyan tanítványai, de az Argentína elleni 1-3-mal nem jutottak a négy közé, végül az 5. helyen zártak.
1941-ben a BTK és a Vasas egykori válogatott kapusa, a Barcelonában is megfordult Plattkó Ferenc vette át a chilei csapat irányítását. Legnagyobb sikerét a Copa América elődjén, az 1945-ös nem hivatalos dél-amerikai kontinensbajnokságon érte el, ahol a hétcsapatos mezőnyben a harmadik lett válogatottjával. Egyetlen vereségét a második helyen záró Brazíliától szenvedte el (0-1), még a győztes argentinokkal is 1-1-et ért el.
Plattkót még egyszer visszahívták, de az 1950-es vb előtti selejtezőn Chile hiába győzte le az idegenbeli 2-0-s vereség után otthon 5-0-ra Bolíviát, a világbajnokság előtti felkészülési meccsen a csapat 5-1-re kikapott Uruguaytól, így menesztették.
Az almanachok szerint 1957-ben néhány mérkőzés erejéig Pákozdi László is dolgozott a válogatott élén. A Pupu becenévre hallgató egykori Elektromos-hátvéd itthon kilencszeres válogatott volt, kint több klubnál is megfordult, a nemzeti csapattal azonban nem tudta kivívni az 1958-as vb-szereplést.
Aki megalapozta a brazil futballsikereket
