"Hogy is hívják az edzőjüket, Pinter?" - szegezi nekünk a kérdést a Szöglet nevű kultikus söröző előtt egy északír drukker, amint beállt, hogy vegyen magának egy sört a magyar-északír Eb-selejtező előtt. Úgy látszik, a magyar kapitány nevét már külföldön is ismerik, focistáink közül ugyanezt csak Gera Zoltán mondhatja el magáról, Puskás Ferenc mellett ő volt az egyetlen, aki nem volt ismeretlen a vendégdrukkerek számára.
Az MLSZ Eb-selejtezőre készített kiadványának a címlapján is Gera köszönti a drukkereket, sajnálatos, hogy sérülés miatt nem szerepelhet a találkozón. A stadion felé közeledvén nem volt nehéz belebotlani egy jó kedvű északír drukkercsoportba, s amikor a szószólójuk megjegyzi, hogy ő is ismeri Gerát, mondjuk neki, hogy sérült, mire a társaság nagy ünneplésbe kezd, mintha már ezzel el is dőlt volna a meccs.
A meccs előtt roppant optimistának tűnnek az ellenfél drukkerei, 0-0, 1-1, 0-1, 1-2 - ezeket a tippeket kapjuk a megkérdezettektől. "Tíz emberrel védekezni fogunk, viszont a pontrúgásaink és a szögleteink nagyon veszélyesek. Na de majd meglátják!" - jósol a belfasti Craig.
A Puskás-stadion környezetéhez szokott drukker úgy érezhette magát, mintha 50 év eltelt volna válogatottunk legutóbbi, Andorra elleni vb-selejtezője óta. Az impozáns - bár közelről kicsit Eiffel-toronyszerűen vasrengetegnek tűnő - Fradi-aréna előtti téren igazán remek volt a hangulat, mintha csak egy város főterén járnánk.
Az óriási sas szobor amolyan kiindulópont lett, körülötte fotózkodnak a szurkolók, és mindenki a meccsről beszél. "Maximum egy iksz van meg ebben a csapatban" - mondja Pista, majd kritizálni kezdte Pintér Attila válogatási elveit, mint mondja, több külföldit is hiányol a csapatból. "Például Gerát sajnálom, hogy nem lesz ott a kezdőben" - mondja kissé összezavarodva. "Hatvan percig 0-0 lesz, utána rúgunk egy gólt, vagy ők rúgnak egyet, és ez marad a vége" - érvel Péter.
Általános vélemény, hogy Szalai Ádámnak és Huszti Szabolcsnak is a keretben lenne a helye, bár jól tudjuk, hogy mindig a kimaradóktól várják a csodát a drukkerek. Amikor Pintér Attiláról kérdezzük a magyarokat, elmarad a várt kritikazuhatag - mint amilyet például a győri, finnek elleni meccs előtt kapott -, úgy tűnik, a szurkolók megfogadják a kapitány kérését, és türelmesek vele és a csapattal szemben is - 90 percig bizonyosan. A többi megkérdezett 1-0-s, 2-1-es és 3-0-s magyar sikert vizionált, a szűk keretből kimaradó, mellettünk a meccskezdés előtt 35 perccel elrohanó Futács Márkó meg csak annyit mond, hogy "győzelmet várok".
A kezdőcsapat láttán sokan felhúzzák a szemöldöküket a helyszínen. "Bogdán helyett miért Gulácsi kezd, hiszen a Salzburgban nemrég betlizgetett?" - mondja egy fanatikus, egy másik pedig a háromvédős rendszert és az újpesti Balogh Balázs csapatba kerülését nem érti - a meccsen aztán kiderült, hogy épp Balogh feladata, hogy védekezzen és támadjon is, a másik oldalon ugyanezzel ketten próbálkoznak, Vanczák előtt Gyurcsó kap szerepet.
A FIFA fair-play napján a magyar csapatkapitány Dzsudzsák Balázs a mikrofonban ígért 22 ezer néző füle hallatára sportszerű játékot, majd jöttek a himnuszok, nem tudni, hogy csak a Groupama Arena akusztikája miatt hallottuk úgy - szemben a Puskásban tapasztaltakkal -, hogy szinte minden néző énekel, megadva ezzel az alaphangot a meccskezdésnek.
Aztán hamar kiderül, hogy hiába vannak a magyar drukkerek tízszeres túlerőben, öt-hat jóféle magyar sör után a zöldmezesekért szorító északírek a bal sarokból pompás hangulatot tudnak teremteni övéik számára. Aztán a túlerő persze felülkerekedett, jó hangosak voltak a magyar szurkolók, na! Talán lehetett volna más is a helyzet, ám - ahogyan a Hungarian Ultras Facebook-oldala írta - a rendezők "kivezették azokat az embereket, akiken Szurkolj Személyiségi Jogok Nélkül póló volt".
A csapat komoly hibával kezdett, rossz volt nézni, amint Varga kitette a labdát Vanczáknak, taccs lett belőle, mire a debreceni játékos széttárta a karjait. A folytatásban egyáltalán nem lehetett látni, hogy a hazai csapat 34., a vendég pedig 95. a FIFA-világranglistán, sőt az első helyzetecske az északíreké volt, amikor Norwood 18 méterről eltörte a labdát. Dzsudzsák erre bal külsővel reagált, de lövése elkerülte a kapufát.
Aztán jött Lafferty, az északírek 10-ese - akit az egyik szurkoló a csapat legjobbjának nevezett, nem mellesleg a felesége skót szépségkirálynő -, de Gulácsi a kapuja fölé fejelt.
A magyar csapat játékán érezni lehetett, hogy megvan az elképzelés, a pontos taktika, s bár azon lehet vitatkozni, hogy ezt miért nem tudják Pintér szándéka szerint megvalósítani a mieink, a lényeg, hogy nem tudták - gólt legalábbis az első félidőben nem sikerült szerezni.
Gyakori volt a labdavesztés mindkét oldalon, és igen pontatlanok voltak a csapatok, ami természetesen nem kedvezett a színvonalnak. Hűen tükrözte a magyar foci jelen szintjét Rudolf lövése: 30-ról rászúrta, a lassan guruló labdát a kapus, Roy Carroll gond nélkül magához ölelte.
Carrollt amúgy nemcsak onnan ismerhetjük, hogy Megyeri Balázs csapattársa az Olimpiakoszban, hanem, hogy ő védte a MU kapuját még az előző évtizedben, amikor a ZTE Koplárovics Béla góljával legyőzte az angolokat.
Közben kikristályosodott az új Pintér-stílus is. A kapitány edzőcipőben, farmerben és zakóban állt pár centivel az edzői zónán kívüli tiltott helyen, a félidő hajrájában köpött egyet. Pedig ekkor a magyarok voltak fölényben, a legnagyobb helyzet mégis az északíreké volt: Tőzsértől elvette a labdát Ward, egyedül vezethette kapura, majd a 15 méteres lövését Gulácsi kiütötte, az ismétlést Lafferty elkapkodta, gyengén lőtt.
A meccset tévén követő egyik kollégánk szerint a képernyőn nem tűnt rossznak a csapat, a helyszínen nagyon is: "Ébresztő!", kiabálták a magyar drukkerek a szünetben, majd a levonuláskor óriási füttyszóval értékelték a hazai nézők az első 45 perc magyar teljesítményét.
Nikolicsnak hiába megy az NB I-ben, a mai nem az ő napja volt, jött is a helyére Priskin Tamás. A második félidőben nem sok minden változott az elsőhöz képest, a mieink többet birtokolták a labdát, de igazi helyzetbe nem tudtak kerülni.
Pedig az eddigi négy északírek elleni találkozó mindegyikét megnyerték a magyarok, most, a meccs kétharmadánál úgy tűnt, ettől nagyon távol vagyunk.
Dzsudzsák például remek helyzetben várta a keresztlabdát Gyurcsótól, de a vidis szélső sokáig várt, így semmi nem lett az akcióból. Nem csoda, hogy a magyar csapatkapitány hangosan mondta a magáét. „Pintér, takarodj!” - kiabálta a 64. percben a Carroll mögötti magyarok egy nagy számú csoportja, ezel szerint eddig tartott a türelem?
Hogy ne unatkozzanak a nézők, két Benny Hill-showba való jelenet következett: Priskin blokkolta Dzsudzsál lövését, majd a csereként beállt Lovrencsics beadás helyett lyukat rúgott.
Aztán Priskin befejelte Dzsudzsák szögletét, mire utóbbi két kézzel próbálta még lelkesebb drukkolásra felkérni a Carroll mögötti, nemrég még "pintértakarodjozó" magyarokat.
Ezzel az 1-0-val el lehetett volna lenni egy ideig, egy romániai vereség után is mondhattuk volna, hogy nekünk bizony ötven százalékos a mérlegünk, de a sors nem kegyelmezett meg a gyenge magyar válogatotton. Lafferty a lassú és ütemtelen magyar védelmet kijátszva balról pontosan passzolt McGinnhez, aki közelről nem hibázott.
Hihetetlen volt hallani szurkolóink döbbent csendjét, miközben a bal sarokból félelmetes hangzavarban ünnepeltek az északírek. Ráadásul percekkel később Lipták megsérült, nem volt már csere, a hajrának emberhátrányban futottunk neki.
Van-e ennél lejjebb? Igen, van. Lafferty közelről bekotorta Gulácsi kapujába a 87. percben. "Pintér, takarodj!" - kiabálták ismét a magyar szurkolók, majd többen elindultak hazafelé. Hiába hosszabbított négy percet a játékvezető, nem sikerült egyenlíteni. Ami talán mindegy is, hiszen Észak-Írország ellen a döntetlen is majdnem akkora kudarc, mint a vereség.
Pedig Dzsudzsák Balázs a meccs előtt azt mondta, ha most nem, akkor soha nem jutunk ki az Eb-re. Ezek szerint ebből nem most lesz, hanem soha?
Az északírek 2010 óta először nyertek tétmeccset idegenben, az új Fradi-stadion első válogatott meccsén sikerült megtörniük az átkot. A magyar válogatott legközelebb október 11-én, Romániában lép pályára.
Eb-selejtező, F csoport, 1. forduló
Magyarország - Észak-Írország 1-2 (0-0)
Groupama Aréna, 20 672 néző, v.: Deniz Aytekin (német)
gól: Priskin (75.), illetve McGinn (81.), Vanczák (88., öngól)
Magyarország: Gulácsi Péter - Vanczák Vilmos, Juhász Roland, Lipták Zoltán - Varga József, Tőzsér Dániel - Gyurcsó Ádám (Lovrencsics Gergő, 59.), Dzsudzsák Balázs, Balogh Balázs - Nikolics Nemanja (Priskin Tamás, a szünetben), Rudolf Gergely (Kovács István, 70.)
Észak-Írország: Roy Carroll - Connor McLaughlin, Gareth McAuley (Craig Cathcart, 72.), Aaron Hughes, Chris Brunt - Steven Davis, Oliver Norwood (Billy McKay, 79.) - Corry Evans, Jamie Ward (Niall McGinn, 66.), Chris Baird - Kyle Lafferty
sárga lap: Vanczák (35.), illetve Norwood (44.)