Néztem annak a tucatnyi magyarnak az arcát, aki eljött a mérkőzésre. Ketten közülük a skóciai Edinburgh-ból utaztak át a szigetekre. Három fiatalember a kellemeset kötötte össze a meccsel, kicsit túrázott a csodálatos természeti környezetben, majd végigszenvedte a meccset. És ott volt a lelátón a családájával Turi Géza, a helyi Vikingur kapusa. Akárkit kérdeztem a látottakról, a vélemény egybecsengett: minden idők egyik legalacsonyabb színvonalú mérkőzését játszotta le a magyar válogatott.
Megegyeztünk abban, hogy a meccs nagy részében - különösen a második félidőben - nem lehetett látni, hogy melyik csapat a profi, és melyik az amatőr. Az aszfaltozó, az óvó bácsi, a villanyszerelő vagy az egykori újságíró időnként többet tett a győzelemért, mint a profi magyar futballisták. Biztos, hogy a feröeri szerényebb képességű csapat, mint a magyar, de kedd este ez csak az végeredményen látszott. A labdabirtoklásban, például, már nem.
A meccs előtt a feröeri rádió sportriportere, Heri Árnáson Simonsen meghívott a műsorába, Gángó Andrással, az NSÍ kapusával közösen. Mindketten a magyarok 1-0-s győzelmét jósoltuk, csak arra nem gondoltunk, hogy a mutatott játék szinte értékelhetetlen lesz. Persze mindenki tudta, hogy Feröer ellen az összes csapat szenved, elhangzott, hogy a körülmények errefelé nem mindennapiak, de a magyar válogatottnak valójában iszonyatos szerencséje volt. Belegondolni is rossz, mit hozott volna a mérkőzés, ha a Feröeren október közepén szokásos időjárási körülmények - szakadó eső, viharos szél - közepette rendezik a mérkőzést. A magyar csapatnak semmi ilyesmivel nem kellett megküzdenie - műfüvön focizni 2014-ben nem jelenthet különösebb kihívást.
A szerda reggeli feröeri újságok azt írták, hogy a válogatottjuk kis szerencsével pontot szerezhetett volna. Kiemelik, hogy az első tíz percben a magyar csapat "azt sem tudta, hogy hol van", és ha a harmadik percben Dibusz Dénes nem véd szenzációsan, korán előnybe került volna a házigazda. A lefújás után a meccset végigidegeskedő Lars Olsen is arról beszélt, hogy soha nem álltak még ennyire közel egy nagy bravúrhoz. Dárdai Pál nyilatkozata, mely szerint egy ilyen mérkőzés után az ember gyorsan mosson fogat, köpjön egyet és menjen aludni, tulajdonképpen igaz, csak a bukaresti 1-1 után kicsit mást várt az ember.
A magyarok szerdán reggel elrepültek Feröerről, a házigazdák pedig szépen visszamentek a munkahelyükre. Az egyhetes távollét után (a feröeri csapat múlt kedden repült el Belfastba az északírek elleni selejtezőre) vélhetően a villanyszerelő, az útépítő és az óvó bácsi is felvette a munkát. A feröeri rádiós pedig szerda reggel is lejátszotta azt a 6 perces összeállítást, amelyet saját kezűleg készített futballunk egykori dicsőséges pillanatairól - benne volt, többek között, az 1938-as és 54-es elveszített vb-döntő és persze az 1953-as londoni 6-3.
Az előző esti Eb-selejtező nem került bele ebbe a 6 percbe, és elég valószínű, hogy semmilyen más visszaemlékező összeállításba sem fog.
