A Margit híd temette maga alá a vívóbajnokot

Vágólapra másolva!

Egy nappal a 38. születésnapja előtt, 1944. november 4-én a Margit híd felrobbantásakor veszítette életét Kabos Endre, Los Angeles és Berlin háromszoros olimpiai bajnok kardvívója. Ha még egy partit játszik a klubban, elkerülhette volna a tragédiát.

A második világháborúban a magyar sportéletet is súlyos veszteségek érték. Csik Ferenc, Berlin úszóbajnoka egy soproni bombatámadás során hunyt el, világhírű olimpiai bajnok kardozóink közül Garay János a mauthauseni koncentrációs táborban, Petschauer Attila Davidovkán halt meg (utóbbi életét dolgozta fel Szabó István A napfény íze című filmjében).

Hetven éve, 1944. november 4-én a háromszoros olimpiai bajnok és egyszeres olimpiai ezüstérmes Kabos Endre is életét vesztette. Éppen akkor haladt át a németek által aláaknázott Margit hídon, amikor a töltetek véletlenül felrobbantak.

Vívás szülői rábeszélésre

Kabos Endre 1906. november 5-én, Nagyváradon született, gyermekkorát Berettyóújfalun töltötte. Sok sportágat kipróbált, de a vívás egészen addig nem érdekelte, amíg ajándékba nem kapott egy kardot. Hosszas szülői rábeszélésre középiskolás korában kezdett vívni, mestere az olasz Italo Santelli lett, aki megújította a magyar stílust, tökéletességre és gyorsaságra tanítva a versenyzőit.

1926-tól a Vívó és Atlétikai Club (VAC), 1930-tól a Tisza István Vívó Club, 1934-től az Újpesti Torna Egylet (UTE) vívója volt, első komoly versenyét, a szlovák bajnokságot 1928-ban nyerte meg. A korabeli sajtó az 1929-es magyar bajnokság során egy kisebb botrány részeseként írt róla: "A klasszikus trófea favoritja ugyanis az amsterdami olimpia kardcsapatversenyének hőse, Petschauer Attila volt, akit azonban a balszerencse az idén is megfosztott a győzelemtől, úgy, hogy a második helyen végzett. A tízes döntőt a Petschauer-Kabos asszó után kínos incidens zavarta meg. Petschauer ugyanis igazságtalannak tartotta a Kabostól elszenvedett vereséget, miért is bejelentve a versenytől való visszalépését, eltávozott. Később azonban fölülkerekedett benne a korrekt sportérzés és hosszas kapacitásra folytatta a versenyt, amely Rády József győzelmével végződött... A verseny meglepetése Kabos Endrének, a VAC fiatal vívójának briliáns szereplése volt, aki az ötödik helyet foglalta el."

Köszönet a mesternek

Egyéniben sohasem nyert magyar bajnokságot, de párbajtőrcsapatban háromszor, a kardcsapatban egyszer igen. Hatszor volt Európa-bajnok (egyéniben 1933-ban és 1934-ben, csapatban 1931-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben), háromszor olimpiai bajnok. 1932-ben, Los Angelesben egyéniben bronzot, a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású csapattal aranyat nyert, négy évvel később Berlinben viszont mindkét számban a legjobb lett.

"Köszönöm Maestro! Magának köszönhetem. Maga volt a mesterem, Maga tanított egész esztendőben, sőt, nemcsak tanított, hanem mindig buzdított is a szorgalmas munkára. A sikernek legalább a fele a Magáé, Maestro!" - idézte Kabost az akkori Nemzeti Sport, miután egyéni aranyérmét követően Santellihez rohant.

Kabos és Marzi a legendás berlini mérkőzés után Forrás: Origo

Csapatban Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Rajcsányi László és Rajczy Imre társaként szerepelt. A döntőben Olaszország 4-3-as vezetésénél közel félórás asszóban győzött Marzi ellen, és ezzel a magyar csapat lendületet kapva úgy nyerte meg az olimpiát, hogy az olaszok 9-6-nál feladták az utolsó csörtét. A korabeli beszámolók szerint a balkezes, rendkívül elegáns stílusban, nyugodtan vívó bajnok a csapatversenyek során mindössze két találatot kapott.

Emléktölgy Berettyóújfalun

Az 1936-os olimpia rendezői minden résztvevőnek egy tölgyfacsemetét ajándékoztak. Miután Kabos bihari születésű volt, a megye vezetősége felkérte, hogy az akkori megyeszékhelyen, Berettyóújfaluban ültessen egy emlékfát. Kabos 1936. november 5-én olimpiai bajnok társával, Rajczy Imrével közösen ültette el a fát a településen. Halálának 50. évfordulóján, 1994-ben róla nevezték el a város új sportcsarnokát, 2009 óta pedig a nevét viseli az évente adományozott, 1993 óta létező Berettyóújfalu Sportjáért díj.

Kombinatív, ötletes, óvatos

Kabos a budai Verbőczy István Gimnáziumban érettségizett, hét évig banktisztviselőként dolgozott, majd fiókvezető lett. A Los Angeles-i olimpia után egy ideig munkanélküli volt, majd kereskedő lett és zöldségüzletet nyitott. A rosszul sikerült vállalkozás után 1934-ben Aschner Lipót, az UTE mecénása segítségével az Egyesült Izzó főtisztviselője lett.

A háborús évek közeledtével az 1938-39-es zsidótörvények miatt már nem versenyezhetett, pedig berlini sikerekor még arról beszélt, hogy 1940-ben, Tokióban is pástra lép. A háború azonban végképp keresztülhúzta a tervét.

Kabos és a rajongók Forrás: Usfencingresults.org

"Mestere volt a külső, áthúzott elővágásoknak, ellenfele szinte megtorpant, félszeg, bizonytalan lett... Vívását csodálatos tempóérzékre épített, elegáns egyszerűség jellemezte. Óriási akaraterővel tudott összpontosítani, kivárni a legkedvezőbb alkalmat. Mozgása plasztikus volt, mozdulatait akció közben, tetszése szerint tudta gyorsítani, lassítani. Lábmunkájára jellemző volt a hosszú, nyújtott kitörés, amelyből a legnagyobb könnyedséggel ment vissza vívóállásba. Flesselni versenyen soha nem láttam, a klasszikus lábmunka volt a sajátja. Kitűnő reflexekkel rendelkező észvívó volt, kombinatív, ötletes, inkább óvatos, mint vakmerő" - írta róla korának szakírója, Syposs Zoltán a "Villanó pengék" című munkájában.

Ha még egy partit játszott volna

Akadnak források, amelyek szerint munkaszolgálatosként teherautón utazott a Margit-hídon, amikor az 1944. november 4-én felrobbant. A Magyar Nemzet azonban egy tíz évvel korábbi cikkében Zöld Ferencet, a vívószövetség egykori titkárát idézte, ő beszélt utoljára Kabos Endrével. "A Margit híd pesti megállójában találkoztam vele" - mondta Zöld. "Hívott, hogy menjek át vele Budára, ott bujkált a feleségével. Nemet mondtam. Elköszönt, felszállt a villamosra, a villamos pedig a Dunában kötött ki. Egy nappal a születésnapja előtt. Ha vele megyek, én sem maradtam volna életben."

"A tömeg már a pályaudvaron a vállára emelte, az utcán ezrek éltették az 1936-os berlini olimpia vívóhősét, Kabos Endrét. Amikor hazaért a körúti bérházba, a tömeg betódult utána az udvarra és mámoros örömmel a nevét skandálta. Sporttársai, elegáns katonatisztek kardjukat a fogasra akasztották, amikor sakkozni jártak hozzá. Ám amikor Kabos azt fontolgatta, elindulna a Maccabi Játékokon, nekirontott a sajtó. S bár többen igyekeztek, a zsidótörvények hatálya alól nem sikerült fölmentetniük. Ha még egy partit játszik a sportklubban, akkor elkerüli a robbantást a Margit hídon 1944-ben. Holtteste sohasem került elő" - áll a Szarka Klára szerkesztésében tavaly megjelent, Kabos Endre, az elegáns bajnok című könyv fülszövegében.

Véletlen robbanás lehetett

A második világháború végén a Budapestet megszállva tartó németek a szovjet Vörös Hadsereg közeledtekor valamennyi budapesti Duna-hidat aláaknázták. Az átkelők közül elsőként a Margit híd omlott a Dunába, amikor a szovjet ágyúk már Vecsés határában dörögtek. A minden bizonnyal véletlen robbanás sokkolta a fővárosiakat. Egy szemtanú leírása szerint szörnyű látvány volt, amikor a pesti oldalon leszakadt a két ív. Villamosok, autók zuhantak a vízbe emberek százaival. Egy 6-os villamos két összetört kocsija még kilátszott a vízből, sebesültek jajveszékelése hallatszott. A hídrácsokon holttestek hevertek, a kavargó vízben hullák, fuldokló sebesültek voltak. Hajók, csónakok, a rendőrség motorosai nyüzsögtek a híd körül, próbálták menteni, akit még lehetett. A halottak pontos számát nem lehetett megállapítani, mert sokan a Dunába fulladtak és holttestük nem került elő. A becslések 100-600 áldozatot említettek, közülük legalább 40 német utász volt.