"Én életemben ennyit nem cseréltem, pedig van már mögöttem néhány kézilabdameccs" – kezdte értékelését az Origónak a kapitány. Németh a torna előtt elmondta, számára is sok a kérdőjel, hiszen a tétmeccsek hangulatát és feszültségét nem lehet edzéseken modellezni, ráadásul a magyar Eb-keret több szempontból is speciális törődést igényelt.
"Minden meccsre három beállót és három kapust neveztünk, mert nem tudhattuk előre, kinek jön ki közülük a lépés. A torna aztán megmutatta a sorrendet közöttük, de a felkészülési meccsek alapján még nehéz lett volna valakit kihagyni, más játékosokat pedig teljes bizalomról biztosítani. Végül összeállt egy keret, és úgy érzem, nem válogattunk rosszul.”
Ahogy Németh András is mondta, az Eb-t a felkészüléssel együtt kell értékelni, hiszen egy kiemelkedő klasszis nélküli csapat keretét nagyon nehéz összeállítani, meccselni vele pedig talán még nehezebb.
Némethet sokan támadták, amiért Kovacsics Anikót szélsőként játszatta – kivált Szucsánszki Zita gyengébb formáját látva –, és mert nem vitte el az Eb-re Korsós Dorinát, aki nemcsak szélsőként, de adott esetben az 5+1-es védekezésben is hasznos lehetett volna.
"Először is ne felejtsük el, hogy mi úgy készültünk az Eb-re, hogy Görbicz Anita lesz az irányítónk, és ha már úgy dolgoztuk végig a felkészülést, úgy alakítottuk ki a figurákat és a védekezést, hogy Kovacsics szélső, akkor ezen nem lehet csak úgy változtatni menet közben" – mondta a felvetésre Németh.
Korsós kihagyása speciális eset, a kapitány nem tagadja, hogy a győri szélső nem sportszakmai okokból nem került be a keretbe. "Meghívtam Korsóst a B-válogatott keretébe, hogy a közös gyakorlásokon kiderüljön, segítségünkre lehet-e, de a Győr nem engedte el. Ez már csak azért is furcsa, mert több világversennyel a háta mögött Herr Orsinak nem derogált a B-válogatottból beküzdenie magát az Eb-keretbe, Korsóst azonban csak az A-csapatba engedte volna el a Győr, így nem derülhetett ki, hasznunkra lehetne-e."
A magyar csapat egy közepes, egy jó és egy roppant szerencsétlen meccsel hozta le a csoportkört, ezért úgy jutott tovább a középdöntőbe, hogy tudta, hatalmas bravúr kell az elődöntő eléréséhez.
"Nem keresek kifogást, hiszen az én felelősségem a csapat összeállítása és a meccsek irányítása. Sajnos túlságosan sokáig ragaszkodtam a kigondolt alaptaktikához, nem váltottam időben a keretben, és néha a mérkőzések alatt sem" – mondta önkritikusan Németh.
A kapitány elmondta, nagyon bízott a Fradi-sorban, és későn látta be, hogy muszáj kockázatot vállalnia, mert Tomori Zsuzsa, Szamoránsky Piroska, Kovacsicz Mónika és Szucsánszki nem lesz képes végigvinni az Eb-t. "Mindenkinek voltak jó meccsei, de néha egy-egy mérkőzés alatt is olyan hullámvölgyeket produkáltak a játékosok, hogy kénytelen voltam belátni, változtatni kell bizonyos alapvetőnek vélt dolgokon."
Németh szerint nehéz helyzetben volt, amikor a kerettel és a kezdőcsapatával sakkozott. "Tisztában voltam Tóth Gabi képességeivel, de ha vele kezdek, és nem a rutinosabb, több nagy csatát megélt játékosokkal, és döcög a játékunk, én lettem volna a legnagyobb sarlatán. Megadtam az esélyt annak az alapcsapatnak, amellyel végigdolgoztuk a felkészülést, de sajnos kiderült, hogy csak részfeladatokat tudnak megoldani."
A kapitány külön kiemelte Tomorit, akire a csapatkapitányi tisztséget bízta. "Rengeteget dolgozott, nagy akarattal és fegyelmezetten tette a dolgát, átérezte, mit jelent csapatkapitánynak lenni, de sajnos a torna végére nagyon elfáradt. Ez természetesen igaz volt több játékosomra is, nem csak a fradistákra."
Debrecenben, ahol a kapitány szavait idézve "igazán otthon érezte magát a csapat", a spanyoloktól elszenvedett vereség után már bravúr kellett volna, és bár a magyar csapat Románia legyőzésével kezdett, a dánokkal szemben kellemetlen vereségbe szaladt bele.
Az a dánok elleni meccs sok minden miatt emlékezetes marad. "Mindenki jön a dánok vészbeállós játékával, hogy mennyire megzavart minket, és mennyire nem tudtunk mit kezdeni vele. Én meg erre azt mondom, 12 gólt kaptunk a második félidőben, ezt bármikor aláírom előre egy dán válogatott ellen. A helyzet az, hogy a támadásaink voltak nagyon gyengék, emiatt veszítettünk" – mondta Németh.
"Ezen a meccsen derült ki egyértelműen, hogy néhány dolgot újra kell gondolnunk az alapkoncepciónkat illetően. A magyar válogatott azért majdnem minden tornán belefut egy komoly zakóba, most nem volt ilyen, még ha a dánok elleni vereség több szempontból is igen rosszul érintett minket. Szerencsére a norvégok ellen tudtunk javítani."
Németh szerint az egész Eb legszebb időszaka a norvégok elleni mérkőzés első félidejének utolsó pár perce volt. "Mondhatnám az egész második félidőt is, mert uraltuk a meccset, és nem forgott veszélyben a győzelmünk, de az első félidő végén még nagyon mentek a norvégok, és úgy tudtunk ellenük fordítani. Akkor minden sikerült, remekül kézilabdáztunk, és megérdemelten nyertük meg a meccset.”
Kérdezni sem kellett, a kapitány magától mondta a legkellemetlenebb élményt is. "A franciák elleni hajrá hiába volt szoros, valójában az utolsó percekben már érezni lehetett, hogy teljesen elfogytunk, és nem lesz meg a győzelem. Tehetetlennek éreztem magam a kispad mellett, a mérkőzés alatt is érezni lehetett, hogy a mezőnyjátékosaim elkészültek az erejükkel. Nagyon sajnálom, mert más lett volna a szánk íze, ha győzelemmel és 5. hellyel búcsúzunk a tornától."
A kapitány az Eb előtt azt mondta, gyors játékra készül a csapatával, nem átlövésekkel és brusztolással akar eredményt elérni – adta magát a kérdés, mi valósult meg az elképzelésekből. "Nem sok. Sajnos alig voltak lerohanásaink, és rendezetlen védelem ellen sem tudtunk sokat támadni, pedig a kapusteljesítmény megvolt hozzá. A szélsőink nem indultak elég gyorsan, és középről sem sikerült felérnünk, hogy második szándékból tudjunk gólokat lőni rendezetlen védelem ellen. És lássuk be, a játékunk sem volt elég gyors."
Pedig a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy ebbe az irányba mozdul a kézilabdázás. "A döntőt játszó két csapatban csak egy-egy kiemelkedően magas játékos játszott, de egyikük jobbára csak védekezett, a másik pedig beállóban játszott. A legjobb válogatottak mind a biztos védekezésből indított gyors, betörésekre épülő játék mellett tettek hitet, és nekünk is megmutatták, hova kell eljutnunk, ha korszerű kézilabdát akarunk játszani."
Az kiderült az Eb-n, hogy a magyar csapat a legjobbakkal is pariban van, de a végjátékokra érdemes több energiát tartalékolni, mert a négy szoros meccsünkből csak a románok ellenit tudtuk megnyerni. "A spanyolok elleni hajrá fáj a legjobban, hiszen tudtuk, megbeszéltük, mit kell csinálnunk, de végül semmi nem valósult meg belőle. Pedig ha az a meccs megvan, és négy pontot viszünk Debrecenbe, egészen máshogy alakulhatott volna a középdöntő."
Minden tévedés, hiba és balszerencse ellenére bemutatkozott az Eb-n az a generáció, amelyre a következő, de talán az azt követő olimpiai ciklusban is épülni fog a magyar válogatott. Néhány játékoson még érezhető volt a rutintalanság, de a fiatalok között összességében több biztató teljesítmény volt, mint csalódást keltő.
"Örvendetes, hogy kapusposzton ilyen stabilak voltunk, Tóth Gabi berobbant a nemzetközi elitbe, Planétában is rengeteg lehetőség van, és én azokat sem írnám le, akiknek kevésbé sikerült jól a torna. Szerencsére jó a sorsolásunk a vb-selejtezőre (Ausztriával játszunk), jó esélyünk van a kijutásra, és ha a csapatunk kiegészül Görbiczcel, Zácsikkal és Orbánnal, sokra hivatott válogatottunk lesz" – mondta Németh András.
