Az első mérkőzéshez képest lényegi változást nem történt, az Atlético továbbra is egyéni párharcok összességére akarta lebontani a meccset, amit az is mutat, hogy az idei BL-sorozatban Diego Simeone csapata kapta a legtöbb lapot: 27 sárgát és két pirosat.
A továbbjutást végül a párosmeccs 40. kapura lövése döntött el: a két meccsen ennyi próbálkozásra volt szüksége a Realnak, hogy Jan Oblak kapujába találjon. A védelem mögött a szlovén kapus elképesztő teljesítményt nyújtott, összesen 15 védést mutatott be a Real elleni negyeddöntőkben. A másik oldalon Sergio Ramos, Ronaldo és James Rodríguez nyújtott kiemelkedőt.
Az Atlético Madrid három helyen változott az első meccs óta. Hétvégi jó teljesítményével Siqueira helyén bennragadt a csapatban Gamez. Az eltiltott Mario Suárez helyett Thiago került a kezdőbe, és meglepetésre kikerült a csapatból Gabi is - az ő helyét Koke vette át a belső középpályán, a szélen pedig a mindössze 20 éves Saúl Níguez játszott Koke helyett. Ez utóbbi aztán vissza is ütött, a Porto Bayern elleni meccséhez hasonlóan a fiatal játékos nem tudott felnőni a feladathoz, és a félidőben lecserélték, miután mindössze öt passzal próbálkozott meg az első félidőben - ennél még a kapusok is többet vállaltak. Simeone változtatásait részben a kényszer szülte, ám a cserékkel sem a csapat felállása, sem a stílusa nem módosult. Annyit még érdemes lehet megjegyezni, hogy Gamez jobblábas létére játszott a bal oldalon, így inkább Juanfran erőltette a felfutásokat és a beadásokat.
Carlo Ancelotti komoly gondokkal szembesült a meccs előtt, mert Karim Benzema mellett Luka Modric, Gareth Bale és Marcelo sem léphetett pályára, így Coentrao, Hernández és Pepe is bekerült a csapatba. A legnagyobb meglepetést azonban nem ők, hanem Sergio Ramos posztja okozta, akire belső középpályásként számított Ancelotti.
A Real Madrid a szezon kezdete óta időről időre szembesül azzal a problémával, hogy mióta Khedira kikerült a kezdőből, a csapatnak nincs fizikális jelenléte a középpályán, és megnyugtató módon sem Illarramendi, sem Lucas Silva nem képes pótolni. Az Atlético elleni test a test elleni küzdelemre gondolva ésszerűnek tűnt a csapatrész megerősítése (különösen Modric sérülése után), a kézenfekvő megoldás pedig Pepe személyében kínálta volna magát. Csakhogy ő messze nem alkalmas arra az összetett szerepkörre, amelyet Ancelotti szánt Ramosnak.
Az Atlético időről időre szereti letámadni az ellenfeleit, így a Realt is. Az ilyen esetekben általában egyszerű a képlet: Casillas átrúgja a labdát a letámadó játékosok feje felett. Csakhogy most nem volt a csapatban Benzema, aki megküzdött volna a hosszú indításokért (bár ő sem sok sikerrel tette), így a kapus passzjátéka is módosult: elsősorban jobbra, Ramos irányába lőtte fel a labdákat, aki a meccsen 7-ből 5 fejpárbaját is megnyerte.
Emellett Ancelotti arra is ügyelt, hogy Ramost ne szakítsa el kedvenc harcostársától, Mandzukictól, így a horvát támadó őrzésére nem a középső védők léptek fel az Atlético kirúgásaikor/indításaikor, hanem Ramos lépett vissza az ellenfél középcsatárára.
Az Atlético középpályás dominanciáját tehát ellensúlyozta Ancelotti, a következő feladata Bale pótlása volt. Ezzel az a gond, hogy a Real keretében nincs olyan támadó játékos, aki legalább adottságait tekintve hasonló lenne a walesi támadóhoz, így a vezetőedző azt találta ki, hogy a jobb oldali széljátékot Carvajalra bízza, aki nem ritkán a Real legelső embere volt.
Ramos számára egyáltalán nem ismeretlen a poszt, hosszú éveken keresztül játszott jobbhátvédet, a 2008-as Európa-bajnokságon például még a válogatottban is. Bale védekezésben is hasznos tagja a Realnak, ezt úgy pótolta Carvajal, hogy labdavesztés után egyből visszatámadott az ellenfél térfelén, három labdát is így szerzett. Bale pótlása egyébként általában jól sikerül, a szezonban nyolc meccset játszott nélküle a Real, és mindegyiket meg is nyerte.
Sergio Ramos abból a szempontból is hasznos tagja volt a csapatnak, hogy a középpályáról indulva a megszokottnál jóval gyakrabban érkezhetett a kapu elé, ezzel a veszéllyel pedig komolyan számolni kell, hiszen ő az elmúlt tíz év kapura legveszélyesebb védőjátékosa.
Mondhatjuk, hogy az Atlético ellen nem kellett világrekorder dolgokat mutatnia Ramosnak, de egyik napról a másikra egy ilyen összetett szerepkört kevesen tudnak megoldani, főleg nem egy ilyen téttel bíró meccsen, emiatt mindenképp őt nevezhetjük a meccs kulcsfigurájának. Karaktere miatt Ramos a nemzetközi labdarúgás ellentmondásos szereplője, emiatt talán sok szurkoló megfelejtkezik róla, hogy ezzel együtt is a világ egyik legjobb védője, aki évek óta megbízhatóan teljesít, és olyan kulcsfontosságú gólokat szerez, mint tavaly a Bayern München ellen, vagy a 2014-es BL-döntő 93. percében.
Ramos mellett jelentősen módosult Cristiano Ronaldo szerepköre is, aki ezúttal szinte teljesen alárendelte magát a csapat érdekeinek. Folyamatosan váltogatta az oldalakat (az első félidőben a 21., a másodikban a 75. perc környékén ment át a jobb oldalra) emberfölényt kialakítva a széleken, és nagy szerepet vállalt már a támadások felépítésében is.
Látszik, hogy Ronaldo szinte az egész pályát befutotta, mindkét oldalon aktív volt, és három gólhelyzetet is kialakított a társai számára a tizenhatoson belül, valamint ő adta a győztes gólpasszt is. Ez volt egyébként a 19. gólpassza a szezonban, és az elmúlt három BL-évad összesített kanadai táblázatát is magasan vezeti: Ronaldo (43 gól-gólpassz), Messi (30), Lewandowski (26), Müller (25), Benzema (25).
Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a támadójátékban James Rodríguez és Toni Kroos is.
A kolumbiai szórta a kulcspasszokat, 7 alkalommal hozta gólhelyzetbe a csapattársait, a német mélységi irányító pedig gyakorlatilag nem tudott hibázni: 64 passza közül 62 pontos volt, a támadóharmadban pedig egyetlen egyet sem rontott (19/19) - feltűnő egyébként, hogy milyen gyakran tette a felfutó Carvajalnak a labdát.
Kroos, Ronaldo és Rodríguez passzjátéka biztosította azt a labdabirtoklási fölényt a támadóharmadban, aminek a segítségével nyomás alatt tudták tartani az ellenfél védelmét, ami végül elvezetett oda, hogy a fejben és lábbal is elfáradó Atlético-védelem nem bírta ki a kilencven percet.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Arda Turan a meccs hajrájában feleslegesen állíttatta ki magát, miután letalpalta a lendítő Sergio Ramost. A megmozdulásért járó második sárga lap nehezen vitatható, ilyen esetekben nem a bírónak kell mérlegelni, hogy az ítéletével vajon eldönti-e a párharcot, hanem a játékos felelőssége, hogy észben tartsa, mit enged meg magának egy sárgával.
Korábbi BL-elemzéseinket itt olvashatja el.