A legjobbak ellen megbukik a Real modellje

2006-ban, amikor a Calciopoli-botrány után a Juventust a másodosztályba sorolták, Andrea Agnelli klubelnök azt mondta, tíz évre lesz szüksége a csapatnak, hogy kiheverje a döntést. Egy évet tévedett: Fabio Capello, Marcello Lippi, Carlo Ancelotti és Roberto Di Matteo után ötödik olasz edzőként Massimiliano Allegri is BL-döntős csapatot épített. A Juventus megtartotta a hazai pályán megszerzett egygólos előnyét, miután idegenben 1-1-es döntetlent játszott a Real Madriddal. Elemzés.

A Sky Sports közvetítésének felvezetőjében Thierry Henry és Graeme Souness a Real Madrid sikerére tett, egyedül Jamie Carragher volt azon az állásponton, hogy a Juventus kétszeres helyzeti előnye akár elég is lehet a Bernabéuban. A megállapítás egyrészt az olaszok gólelőnyére vonatkozott, másrészt arra, hogy ennek tudatában Allegri megválaszthatja, hol és milyen eszközökkel akarja megállítani az ellenfelet, amihez a Realnak alkalmazkodnia kell.

Bár Carlo Ancelotti több helyen is változtatott a torinói meccshez képest, a két összecsapás alapvető vonásaiban megegyezett, és ismét a Juventus sikerét hozta.

Kezdőcsapatok

A Real Madridból továbbra is borzasztóan hiányzott Luka Modric, viszont sérülése után visszatérhetett a kezdőcsapatba Karim Benzema, míg Sergio Ramos ezúttal a megszokott helyén kapott lehetőséget. Ancelotti az első mérkőzése kedvezőtlen tapasztalatai miatt a 4-4-2-es felállásról a szezon döntő többségén használt 4-3-3-ra váltott.

4-3-3 vs 4-4-2 (gyémánt) Forrás: Origo

A Juventusban szintén akadt egy nagy visszatérő: a Dortmund ellen megsérült Paul Pogba ott lehetett a kezdőcsapatban. Allegri csak egészen finoman módosított csapatán a visszavágóra, a trequartista helyéről visszavonta Vidalt, így a 4-3-1-2 helyett a Juventus 4-4-2-t játszott gyémánt (más néven rombusz) alakzattal a középpályán.

Meccstaktika

A Juventus zárt, a pálya közepét uraló felállása egyértelművé tette, hogy a Real két felfutó szélső hátvédjének óriási szerepe lesz majd a meccsen: mindössze 33 másodperc kellett hozzá, hogy a szabadon felrobogó Marcelo rágyorsítson a Juventus védelmére, és beadásával Bale-t hozza helyzetbe.

Marcelo felfutásával 30 másodperc alatt helyzetet alakított ki a Real Forrás: Origo

A képlet egyszerre volt kényszer és lehetőség: a Real egyébként is szívesen használja a széleket, a Juve pedig más területet nem is engedett ellenfelének, vagyis Allegri a kisebbik rosszat, a beadások elleni védekezést választotta a címvédő ellen. Ezt támasztják alá a mérkőzés leggyakoribb passzkapcsolatai is:

Szélső védő a szélső középpályásnak: a Real (és a mérkőzés) leggyakoribb passzkapcsolatai - Marcelo Rodrígueznek és Carvajal Iscónak adott 21-21 labdát Forrás: FFTStatszone

Ugyancsak Marcelo külsővel a védelem mögé tett nagy passza után alakult ki Benzema helyzete a 18. percben, majd az ő felfutása vezetett el a tizenegyeshez is, amely pont olyan jogos volt, mint az első meccsen Tévezé. Marcelo adta a legtöbb pontos passzt az egész pályán és a támadóharmadban is, és neki volt a legtöbb sikeres csele, ami a brazil védő kiváló támadókészsége mellett azt is megmutatja, a pálya mely területén tudott érvényesülni a Real. A madridiak szélső hátvédeik segítségével a kapujukhoz szegezték az olaszokat, amíg meg nem szerezték a vezetést.

A felfutó védők problematikája

Ahhoz, hogy a Real ne tudjon emberfölényt kialakítani a széleken, a Juventus középpályásainak be kellett segíteniük a vonalak mellett. Ezzel azonban széthúzódott a csapat, így Marcelo és Carvajal felfutásainak másodlagos következménye a Real nyomasztó középpályás emberfölénye lett.

Forrás: Origo

A Juventus eközben az Atlético Madrid problémájával szembesült - annyira mélyen védekezett, hogy a labdaszerzések után követően nem tudott hatékonyan átrendeződni támadásba.

Transition play

Transition playnek, magyarul átrendeződésnek nevezzük azt a folyamatot, amelynek során egy csapat feladata és szerepe a labda elvesztése vagy megszerzése miatt átalakul védekezésből támadásba, vagy fordítva.

Az állás változásával változott a játék képe is. A Real visszarendeződött, és az eredménykészerben kitámadó Juventus szélsőhátvédeinek helyén több veszélyes kontrát is vezetett. Ronaldo kétszer is nagy helyzetbe került: egyszer az oldalhálóba lőtt, egyszer pedig tőle szokatlan módon elpasszolt egy ziccert. Az első meccshez hasonlóan a Juventus nem igazán tudott reagálni a bekapott gólra, a lassú támadásszervezést nem kompenzálta a pontosság, a kiszámítható próbálkozásokat könnyedén állította meg a Real. Allegri csapata elsősorban akkor tudott veszélyes lenni, ha középpályás labdaszerzés után visszatámadhatott a rendezetlen Real-védelem ellen – azt viszont mérnöki precizitással tette.

A Juventus támadásszervezési mintázata

A labdaszerzések után következetesen aszimmetrikusan indult meg a Juventus, ami egyszerre dicséri Allegri taktikai érzékét és a játékosok taktikai fegyelmét.

A két támadó közül Morata feladata a lescsapda támadása volt, Tévez irányított, míg az egyik oldalon a szélsőhátvéd, a másikon pedig egy középpályás zárkózott melléjük – ennek az egyensúlyi helyzet megtartása volt az oka, hogy mindkét csapatrészből csak egy ember hagyja el a pozícióját.

I. mintázat

A támadást Evra (bal oldali szélső védő) és Marchisio (jobb oldali belső középpályás) segíti Forrás: Origo

II. mintázat

A támadást Pogba (bal oldali belső középpályás) és Lichtsteiner (jobb oldali szélső védő) segíti Forrás: Origo

A Juventus sikerességéhez azonban szorosan hozzájárult a Real játékospolitikája, a sztárok hajszolása, vagyis annak a következménye: a játékot jól olvasó, ütköző középpályás teljes hiánya. Xabi Alonsót egy éve eladták, Khedira sérült és csak a távozásával van elfoglalva, miközben ezen a poszton sem Illarramendi, sem Lucas Silva nem üti meg a nemzetközi elit szintjét – nem is kaptak túl sok lehetőséget a szezonban.

Toni Kroos és James Rodríguez szerelési kísérletei (zölddel a sikeres, sárgával a sikertelen próbálkozások) Forrás: FFTStatszone

Kroos nyolcszor próbálta megállítani az ellenfelet, de csak háromszor járt sikerrel, James Rodríguez 0/0-s mutatója pedig mindent elmond arról, miért rossz ötlet három, egyébként a tízes posztján jól használható játékost egymás mellé tenni a középpályán. A csapat ezen hiányosságát próbálta ellensúlyozni korábban Ancelotti azzal, hogy végső mentsvárként Ramost játszatta itt, de az is csak vészmegoldásnak bizonyult, és az eredmény után futva hazai pályán erre már nem volt lehetősége.

Végjáték

Az utolsó percek az első meccs forgatókönyvének megfelelően zajlottak. Egy Pirlo-Barzagli cserével a Juventus átállt 5-3-2-re, a Real pedig ötlettelen, gépies beadásokkal próbálkozott, és a szerencsére bízta magát. Bale egyszer lábbal, egyszer fejjel szerezhetett volna gólt közelről, Rodríguez átlövése is beakadhatott volna, de a Juve kis szerencsével és nagy hatásfokkal szűrte meg a próbálkozásokat, miközben a kontrák végén akadtak kijátszott ziccerei: előbb Marchisio, a meccs végén pedig Pogba dönthette volna el végleg a továbbjutás kérdését. Gól azonban egyik oldalon sem született, Barzagli becserélésével Allegri ismét eredményesen zárta le az elődöntőt.

A visszatérő Pogba nem játszott kiemelkedően, de kulcsfontosságú fejpárbajt nyert Ramos ellen a gól előtt, amire rajta kívül más valószínűleg nem lett volna képes a Juventusból Forrás: AFP/Curto De La Torre

Bűnbakkeresés: a meccs utóélete

A történtek megítélésében furcsa kettősség jelentkezik. A britek elsősorban megint Bale-t teszik meg bűnbaknak a sajtóban és a közösségi médiában is. Pedig Ronaldo semmivel sem nyújtott jobb teljesítményt ezen a meccsen, a játékáról sok mindent elmond, hogy a 41. percben lőtt kapura utoljára.

A spanyolok viszont főként Ancelottit hibáztatják, mondván, a csapata hazai pályán mindössze egy tizenegyesgólra volt képes. Pozíciójának erős megingásáról árulkodik szűkszavú helyzetértékelése is. "Ha a vezetőség elégedett az elmúlt két évben végzett munkámmal, akkor jövőre is maradok. Ha nem, akkor értelemszerűen nem" – fogalmazott Ancelotti a meccs után.

Gareth Bale és Carlo Ancelotti lettek a bűnbakok Forrás: AFP

A luxuspolitika hátulütője

Az igazsághoz legközelebb talán mégis akkor járunk, ha Florentino Perez felelősségét feszegetjük. Az említett, védekezésben súlytalan középpályája miatt a Real ugyan technikai tudásával és félelmetes támadópotenciáljával a meccsei 90 százalékát megnyeri, de a fennmaradó 10 százalék lenne az, ami igazán fontos. A kupában az Atlético ellen bukott el, a bajnokságban a Barcelona ellen, a Bajnokok Ligájában pedig a Juventus állította meg Ancelotti csapatát. A három ellenfél közül egyik sem engedi meg magának azt a luxust, hogy komoly labdaszerző középpályás nélkül álljon fel. Az is szimbolikus, hogy bár a madridiak csatársora 197 millió euróból állt össze, végül a saját nevelésű Morata verte ki őket a BL-ből.

Florentino Perez önkényes játékospolitikájának az elmúlt években csak José Mourinho tudott ellenállni Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

A Juventus példa lehet az olasz kluboknak

A Juventus mind a szerdai meccset, mind a sorozatot tekintve kis szerencsével, de megérdemelten jutott el a döntőbe. Nyilvánvaló túlzás lenne azt várni a klubtól, hogy mostantól sorozatban a legjobb négy vagy akár a legjobb nyolc között szerepeljen a BL-ben, de az biztos, hogy szisztematikus építkezése a stadionprojekttel és Giuseppe Marotta átigazolási politikájával példaértékű. Emlékezzünk, öt évvel ezelőtt még a Fulham, Gera Zoltánnal a soraiban, kipofozta a Juventust az Európa Ligából.

Új edzővel bővül a BL-győztesek sora

A döntő előtt állva azt is jegyezzük meg: az a két edző csaphat majd össze, aki a legtöbb kritikát kapta a szezon elején, ráadásul még az is benne van, hogy Luis Enrique vagy Massimiliano Allegri az első évében triplázni tud a csapatával.

Korábbi BL-elemzéseink itt olvashatóak.