Három-négy doppinghírről is olvashatunk naponta. Vajon egyre többen doppingolnak, vagy ennyire jól végzik a munkájukat a doppingellenőrök?
Én egy harmadik verziót említenék - ennyire jól eladható ma a doppingtéma. Marija Sarapova sok győzelme nem kap annyi visszhangot, mint az, hogy megbukott. Ha megkérdezzük az utca emberét fél éve, akkor talán csak a teniszrajongók tudták, ki is ő, mára viszont mindenki megismerte a nevét.
Sarapova hol követhetett el hibát? Elképzelhető, hogy tényleg csak átsiklott a WADA e-mailjei felett, ezért került bajba?
Hogy valóban ez történt-e, nem tudom, de ha csak simán megbukik a meldoniummal, jobban járt volna, mint így, hogy egy ilyet kimondott, mert ez erősen fokozza a doppingvétség tényét, függetlenül attól, hogy a meldonium hogyan hat.
Ez egy nagyon szerencsétlen mondat volt a részéről, és ha igaz, akkor az még nagyobb hiba, mint beszedni a meldoniumot.
Ha ő így tekint a WADA figyelmeztetéseire, akkor hogyan várjuk el egy utánpótláskorú röplabdástól, sakkozótól - természetesen egyetlen egy sportágat sem megbántva -, hogy ugyanúgy figyelje a tiltólistát, mint egy topversenyző? Ami megnyugtat, hogy a magyarok – legyen szó fiatal vagy tapasztaltabb versenyzőről - jobban utánanéznek a dolgoknak, mint Sarapova állítólag tette, rengeteg olyan kérdést kapunk a sportolóktól, hogy "ezt a gyógyszert szedhetem-e, vagy nem?".
Napról napra buknak le a meldoniumot szedők, hogyhogy épp Sarapova volt az első, akiről kiderült, hogy pozitív lett a tesztje?
Az Australian Open januárban volt, annál korábban nem sok kiemelt sportversenyt rendeznek. Talán ő volt az első olyan név, akire felfigyeltek az emberek, most viszont már 100 fölötti a pozitív esetek száma, vannak közte nagyobb és kisebb nevek egyaránt - jellemzően a Baltikumról, a volt szovjet országokból. Ez nem véletlen, mert ezeken a helyeken törzskönyvezve van az ilyen hatóanyagú gyógyszer, míg Magyarországon vagy például az Egyesült Államokban nem. Itthon még arról is vita folyik, hogy van-e egyáltalán szív- és érrendszeri hatása, a magyar kardiológusok csóválják a fejüket, mert sok tudományos vizsgálat nincsen azt illetően, hogy miért is lenne ez egy szívgyógyszer.
A lett Grindeks gyógyszergyártó cég szerint hónapokig is eltarthat, amíg a meldonium kitisztul a szervezetből, így vélhetően ez az egyik oka annak, hogy a január elseje óta tiltólistán lévő szer miatt az elmúlt hetekben sok sportoló megbukott. Várható, hogy emiatt mégsem lesznek eltiltások? Mi lesz azzal, aki bebizonyítja, decemberben szedte be az utolsó pirulát, ezért mutatták ki a szervezetében? Hiszen papíron ő nem követett el doppingvétséget.
Az ürülési idő fontos kérdés, valóban ez a sztori leggyengébb pontja. De szögezzük le, nem véletlen, hogy tömegével szedték a sportolók. Még csak március van, és még mindig jönnek a pozitív esetek. Sarapova stábjának gyógyászati mentességet kellett volna kérnie, hiszen így igazolhatták volna, hogy a teniszezőnő valóban betegség miatt szedi a gyógyszert, és védve lett volna a szankciótól. A sportolónak ugyanis mindig van joga az egészsége érdekében a megfelelő gyógyszert szedni, még akkor is, ha az tiltólistán van a sportban, csakhogy ehhez engedély kell. Érdekes, hogy ilyen engedélyt a pozitív mintát produkálók közül senki nem kért. Egyébként a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) sem számított arra, hogy ilyen hosszú a szer kiürülési ideje. Tavaly viszont csak annyit látott, hogy a bakui Európai Játékokon 500 olyan minta volt, amelyben kimutatható volt a meldonium.
A WADA nehéz helyzetbe hozta magát,
mert csábító volt a szert gyorsan feltenni a tiltólistára.
Arról mit gondol, hogy Sarapova tíz éven át szedte a szert, miközben a gyártó csak hetekig tartó használatot javasol?
Ez volt a másik szerencsétlen mondata a teniszezőnek. Vajon tényleg 19 éves korában súlyos szívbeteg volt, és 29 éves koráig szednie kellett a meldoniumot, miközben sikert sikerre halmozott? Azt mondta, a családjában volt cukor- és szívbeteg, ezért megelőzésképpen szedte. A gyártó szerint szívgyógyszerként 4-6 hétig érdemes szedni. Ezek alapján nem elég, hogy nem olvas WADA-hírlevelet, de milyen orvosi utasítás alapján próbálta az egészségét megőrizni a szer szedésével, ha még a gyógyszergyár is azt mondja, hogy a meldonium nem megelőzésre való?
1500 vizsgálat Rióig, van magyar doppingeset
Tiszeker Ágnes szerint rengeteg teendője van még a riói olimpiáig a Magyar Antidopping Csoportnak. Előadásokat szervezni az olimpián induló sportolók, sportszakemberek számára többek között a doppingszerek mellékhatásairól, a tiltólistáról, a meldoniumról - a részvétel az érintettek számára kötelező. A másik fontos feladat a doppingellenőrzés. Két éve 900 mintavételt finanszírozott az állam, majd - részben a MACS kérésére - ez a szám tavaly 1100-ra, idén 1500-ra nőtt. Tiszeker szerint nagyon be kell osztaniuk ezt az 1500 mintavételt, mert a MOB és az állam irányelve alapján az olimpián indulókat minimum háromszor kell ellenőrizni. A "doppingérzékenyebb" sportágakban (atlétika, birkózás, súlyemelés, úszás, kerékpár), illetve azok esetében, akiktől komoly eredményt várnak, háromnál többször is mintát vehet a MACS. Kérdésünkre, hogy produkált-e már idén pozitív mintát valaki vagy valakik, Tiszeker Ágnes igennel válaszolt, ám részleteket nem árulhatott el. "Folyamatban van egy vizsgálat, amelyről csak akkor beszélhetünk, ha már meglesz a jogerős határozat."A mintákat 2014 óta akár már 10 évig is tárolhatják. Mennyire kell tartani attól, hogy olyan nagy bajnokok, példaképek is lebuknak majd, mint Lance Armstrong vagy Marion Jones?
Egyre inkább e felé megy a világ, még akkor is, ha erre tíz évet kell várni. Armstrongnak 500 negatív mintavétele volt, miközben tudjuk, hogy a pályafutása során végig használt tiltott szert. Sejtették, gyanították, 10 évig kergették, aztán mégiscsak sikerült bebizonyítani a bűnösségét.
2014-ben azt mondta, egyelőre nincs megbízható módszer a könnyen hozzáférhető, sokak által használt növekedési hormon és egyéb növekedési faktorok kimutatására. Ezek szerint a későbbi lebukástól nem tartó sportolók közül sokan használhatják, használják is?
Egészen biztos. Azóta annyit változott a helyzet, hogy vannak bizonyos növekedésihormon-származékok, növekedési faktorok, amelyeket ki lehet mutatni. Pozitív eredmény egyelőre alig van szerte a világon, mert a szernek gyors a kiürülése, és csak akkor kimutatható, ha a beadás után, időben közel sikerül levenni a mintát. Egyre több növekedési és a növekedési hormon termelődését stimuláló hormon kerül a piacra, de a kimutatási módszerek száma is nőtt. Van, amit egész jól ki lehet mutatni, de az IGF-et (a szervezetben alapból is megtalálható, inzulinszerű növekedési faktor) például egyáltalán nem. A probléma, hogy ezt a hormont speciálisan az izomcsoportba adják be, és ki lehetne mutatni, ha biopsziát tudnánk venni az izomcsoportból, de
husikákat csak úgy nem csipkedhetünk a versenyzőkből.
Van friss információja az orosz doppingügyekről? Mi lesz az atlétákkal, a birkózókkal, tényleg nem indulhatnak Rióban?
Az senkinek nem érdeke, hogy Oroszország ne induljon az olimpián, volt már példa csonka olimpiára, és aki ott nyert, nem érezhette ugyanolyan édesnek a győzelem ízét. Arra viszont van esély, hogy egyes sportágakból kizárják őket, gondolok itt az atlétikára - a birkózással viszont még várjunk. Az atlétikában jóval nagyobb problémák vannak, mint a meldonium, amivel pedig az a baj, hogy eltereli a figyelmet a fontosabb dolgokról. Nem hinném, hogy olyan teljesítményfokozó hatása van, hogy olimpiát lehetne vele nyerni. Az oroszokat illetően pedig inkább az a probléma, hogy az országban mintákat lehetett megsemmisíteni, és befolyásolták a tesztek eredményét. Az ARD dokumentumfilmjében láthattuk, amint híres orosz atléták beszélnek arról, hogy a jövedelmük hány százalékát kellett visszaforgatniuk vagy a doppingszerekre, vagy arra, hogy eltüntessék a doppingügyeket a biológiai útlevelükből. Az egész rendszer rohad, és azért van az orosz atlétika felfüggesztve, mert egy központosított, államilag szponzorált doppingbotrány jellemezte az országot. Márciusig kellett volna valamit felmutatnia a megtisztulásból az orosz doppingellenőrzésnek, de nem látom, hogy bármit bizonyítottak volna.
Az orosz doppingellenes szervezet (RUSADA) munkáját az angolok vették át, a mintákat nem is Oroszországban - a moszkvai WADA-labor is fel van függesztve -, hanem Kölnben és Lausanne-ban ellenőrzik.
Sok bizonyíték nincs arra, hogy megtisztult volna a rendszer, pedig ez a feltétele a riói indulásuknak.
Egyébként a brazilokat is leminősítéssel fenyegette a WADA, ebben az esetben a riói WADA-labort nem lehetne az olimpián használni. Március 18. volt a jogszabály-módosítások leadási határideje, a miniszterelnök asszony néhány órával előtte írta alá a papírt. De a brazil parlamenten még nem ment át, a WADA mégis úgy döntött, hogy nem függeszti fel a brazil doppingellenes szervezetet, amely 120 nap haladékot kapott az ügy rendezésére. Ha felfüggesztenék, akkor a 11 ezer riói olimpikon 6-7 ezer mintavételét Rióból Montrealba kellene szállítani az olimpia alatt, ami hihetetlen pénzbe kerülne.
Afrikából is riasztó hírek érkeznek. Az ottani doppingellenes tevékenységekkel mi a legfőbb probléma?
Most Kenya és Etiópia került fókuszba, közép- és hosszútávfutásban ők adják az élmezőny jelentős részét, miközben mindkét helyen gyerekcipőben jár a doppingellenőrzés. A doppingellenőröknek már a bejutás és a biztonságos túlélés sem egyszerű, a WADA is csak vakarja a fejét. A kenyai, etióp sztárokat azért meg lehet találni, de nemzeti szinten gondok vannak, legutóbb 40 kenyai bukott meg. A WADA átvállalja a doppingellenőrzést, de nem teheti meg minden ország helyett, ez nemzeti feladat, és az államnak kell erre forrást biztosítania. Mi, magyarok is, ha bármit hibáznánk, azonnal a fejünkre csapnának, kétévente van audit, a tevékenységünket, a döntéseinket átvilágítják, és ha nem értenének vele egyet, bármikor a CAS elé citálhatnak minket.
Fazekas Róbertnek sikerült bizonyítania, hogy a táplálékkiegészítője tartalmazta a tiltott szert, és - ahogyan arról az Origo beszámolt - polgári pert nyert a hazai atlétikai szövetség ellen. Mit gondol, van bármi esélye a riói indulásra?
Mi is várjuk az IAAF és a WADA világos, egyértelmű állásfoglalását, hogy nemzetközi versenyen indulhat-e. Az ítélet nem ránk vonatkozott, hanem a Magyar Atlétikai Szövetségre, furcsa helyzet, mivel a MASZ-nak elsősorban a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek kell megfelelnie. Ha a nemzetközi szervezet úgy dönt, akkor visszatérhet, de nekem vannak efelől kétségeim.
Hogyan előzhető meg egy ilyen eset, mint a Fazekasé?
A WADA is kénytelen elismerni, hogy ez egy létező probléma. Eddig mindenért a sportoló volt a felelős, az új WADA-kódex azonban mostantól foglalkozik azzal, ha valaki nem szándékosan produkál pozitív mintát. Ezzel együtt
nem volt szerencsés külföldön nem bevizsgált, ismeretlen táplálékkiegészítőhöz nyúlni,
pláne nem egy rutinos versenyzőnek, aki egyszer már megégette magát. Figyelnie kellett volna. Az eltiltás mértékének a megállapításakor a WADA vizsgálja a szándékosság kérdését, és figyelembe veszi, ha esetlegesen nem szándékos doppingvétségről van szó, és ilyenkor jelentősen csökkentheti az eltiltást. Ettől függetlenül továbbra is a sportolóé a felelősség, hogy kellően gondos, körültekintő és óvatos legyen, mielőtt bármit a szervezetébe juttat.
A diszkoszvető eseténél mégis úgy tűnik, mintha ez bárkivel előfordulhatna.
Nagyon oda kell figyelni, hogy milyen forrásból vásárol valaki táplálékkiegészítőt, és erre az összes felvilágosító előadáson felhívjuk a figyelmet. Az internetről semmit nem szabad rendelni, ilyen szempontból India, Thaiföld, Kína a legveszélyesebb forrás. Hallottam már olyan esetet, hogy valaki egy kisváros falunapján leterített pokrócról, C-vitaminként árult ismeretlen, jelzés nélküli fehér tablettákat vásárolt. Ezt sem szabad csinálni.
Hogy áll most a verseny a doppingolók és az üldözők között?
Egyre élesedik. Volt, amikor tíz évvel vezettek a doppingolók, most néhány év, néhány hónap csak az előnyük. Éppen emiatt új módszerek, új szerek, új vegyületek jelennek meg, és nincs idő arra, hogy megvizsgálják tudományosan, mert attól tartanak, hogy addig lecsap a WADA. Ezért élesben tesztelik, és ez már így emberkísérlet! A meldonium ügy is le fog csengeni, és egy idő után nem fog már senki lebukni vele, de jönnek majd új szerek. Az orvosszememnek, -fülemnek ez félelmetes, hiszen egy élesen bevetett doppinghasználatnak beláthatatlan következményei vannak az emberi szervezetre. "Próbáljuk ki, hátha bejön" - gondolja a doppingoló oldal, miközben tudják, hogy sietniük kell, mert gyorsabb és hatékonyabb lett a WADA.
Sok olyan emberrel találkozom, akik ma már nem hisznek a sportban, azt mondják, minden élsportoló doppingol. Van számukra pár biztató szava?
Nem értek egyet azzal, hogy mindenki doppingol a sportban, ha így lenne, akkor nem csinálnám a munkámat. Én a magyar sportolók körében is látom, hogy vannak tiszták, akik megpróbálnak hihetetlen munkavégzéssel, tehetséggel nagy eredményt elérni. Minél inkább ők kerülnek reflektorfénybe a doppingolókkal szemben, egyre jobban úgy érezhetik, hogy érdemes ezt csinálniuk. Mivel túl nagy a csábítás és a motiváció, ezért mindig lesznek doppingolók, de ez a társadalomra is jellemző, hogy vannak tisztességes emberek, akik számára erkölcsi parancs, hogy nem csalnak, nem hazudnak, míg mások nem tartják be a szabályokat. Ne vessük el a sport etikáját, nincs értelme kiirtani a sportot, vagy legyinteni, hogy nem sok értelmét látjuk! Már csak azért sem, mert a mozgás az élet része, sőt az élet fenntartásának az eleme. Jó lenne, ha ez meg tudna maradni a jövő generációja előtt, ezért fontos a felvilágosítás és a doppingellenőrzés, hogy megvédhessük a tiszta sportolókat.
Lehet, hogy utópia és naivitás ez a részemről, de én remélem, hogy nem értelmetlen az, amit csinálunk.
Ami viszont biztos, hogy sok országban át kellene gondolni az olimpiai jutalmazást, hiszen ha egy sportolónak mindent egy lapra - az olimpiai aranyra - kell feltennie, akkor az elviheti a motivációt egy veszélyes irányba. Ha nem kell mindenáron elérnie egy eredményt, akkor a környezet sem kényszeríti bele a doppinghelyzetbe a sportolót. Ez esetben még kevesebben doppingolnának.
A mostani rendszer - jó példa erre a meldonium - mintha azt súgná, a teljesítményfokozás megengedett, kivéve a listán szereplő szerekkel. Van, aki szerint éppen emiatt nincs is értelme a doppingellenőrzéseknek, hiszen mindig marad sok-sok szer, amit használhatnak a sportolók. Mit gondol erről?
Az én ars poeticámba nem fér bele, hogy csak azért legalizáljuk a doppingolást, mert nem tudjuk uralni. Nem látom, hogy jobban lehetne a sportolók egészségét védeni, ha bárki bármit szedhetne. Lehet, valaki megússza, de legalább jelen van a kontroll, és elrettent a szankciókkal, aki pedig nem akar hozzányúlni a tiltott szerhez, annak megvan erre a lehetősége. Nem hiszem, hogy jobb lenne, ha négyévente a vegyészek olimpiáját kellene néznünk, főleg, hogy így is, úgy is a sportolók szervezete az áldozat. Párhuzamot vonhatunk a kábítószer-használattal, mondhatnánk, hogy hagyjuk, hadd éljenek vele, akik akarnak, hiszen nem sok mindent tudunk tenni ellene, de közben emberek halnak bele a drogozásba. Azért, mert nem tudjuk megakadályozni, hogy kismamák bevegyék a drogot, és súlyosan károsodott babák szülessenek, még nem mondhatjuk azt, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, ne tegyünk semmit, mindenki bátran szedje azt, amihez csak hozzá tud jutni.