Úristen, ez a Pattantyús nyerni is tud!

Vágólapra másolva!

Pattantyús Ádám négy éve a semmiből előtörve, 33 évesen jutott ki először olimpiára. London után úgy döntött, csak olyan jól megválasztott versenyeken indul el, amelyek hozzásegíthetik a riói szereplést érő világranglista-helyezéshez. Tavaly az Európa-bajnokság után majdnem visszavonult, gyermeke születése óta sokszor alvás nélkül edzett, az olasz Bobocica elleni sorsdöntő meccsét 0-2-ről felállva mégis meg tudta nyerni. Egyedüli magyar férfiként pingpongozhat az olimpián.

"Úgy éreztem magam, mint egy győztes gladiátor. Egy kis csapat óriási nagy dolgot vitt véghez, embertelen volt nap mint nap megjárni a mennyet és a poklot" – mondta még 2012-ben az Origónak Pattantyús Ádám, miután a pingpongvilág nagy megdöbbenésére a világranglistán majdnem 300. helyezettként kijutott a londoni olimpiára.

A versenyző azóta megmutatta, hogy az nem egyszeri véletlen szerencse volt.

Ott vagyok!

"Úgy néz ki, nem hiába küzdöttünk annyit! A nemzetközi szövetség közzétette az utolsó hét riói férfi egyéni kvóta tulajdonosának nevét! Ott vagyok!" – írta a minap a Facebookon a nemsokára 38 éves asztaliteniszező. Sikerének az értékét növeli, hogy míg négy éve még négy magyar pingpongos járt az olimpián, most – Póta Georgina mellett – csak neki sikerült a kvalifikáció.

Pedig történt vele egy s más az előző négy évben.

"Én ezt nagyobb csodaként élem meg, mint az előzőt. Akkor névtelenül sikerült kijutnom Londonba, úgy, hogy majdnem 300. voltam a világranglistán. 2012-ben talán gondolhatták, hogy egy versenyen kifutott egy jó eredmény a Patyinak, és megverte a fél világot,

most viszont négy éven keresztül küzdöttem azért, hogy megtartsam a jelenlegi pozíciómat.

Lényegesen hosszabb és több mélyponttal tarkított négy év volt. A mostani kvótáért nagyon megküzdöttem" – mesélte az Origónak a Statisztika sportcsarnokában.

Nulla alvással járt edzésre

Pont a kvótaharc kellős közepén költöztetnie kellett a vállalkozását, három hónapja pedig megszületett a kisfia, így néha átvirrasztott éjszakák után járt edzésre. "Akkor voltak olyan gondolataim, hogy nem fogom bírni. De mivel tudtam, hogy mindent megtettem, mindenképp emelt fővel távozhatok akkor is, ha mégsem sikerül – és ez volt a kulcsgondolat, mely segített.

Pattantyús pályafutása

Tízévesen kezdett asztaliteniszezni, 14 évesen csapatban serdülő Eb-bronzérmes lett. 2004-ben, 2008-ban és tavaly bronzérmes volt az ob-n, 2011-ben ezüstöt, 2013-ban aranyat nyert. 2010-ben 8. helyezést ért el a csapatvébén és magyar Top 12-győztes lett. 2012-ben magyar ranglistavezető és olimpikon,
2014-ben 10., 2015-ben 11. a csapat Eb-n. Tavaly és tavalyelőtt az év magyar asztaliteniszezője volt.

Úgy érzi, óriási nyomás volt rajta az utóbbi években amiatt, hogy itthon őt tartották a legesélyesebbnek a férfiak közül a riói szereplésre. Ő pedig nagyon szerette volna a sportágnak visszaadni azt, amit azzal kapott, hogy négy éve kijutott Londonba. "Ez visz előre a Rio felé tartó úton. De a családom és a barátaim nélkül nem sikerült volna. Egy éve

az Eb-n mélypontra kerültem, és erősen elgondolkodtam azon, érdemes-e folytatnom.

Vállalkozásaim vannak, Lengyelországban kell helytállnom a klubcsapatomnál, nemrég született meg a kisfiam. Olyan dolgok történtek velem, amelyek mellett a riói kvótaharc sok lemondással járt."

Két vállalkozása is van, mégis sikerült úgy és annyit edzenie, no és motiválnia önmagát, hogy megpróbálkozzon az újabb kvótaszerzéssel.

De hogyan juthat ki egy magyar pingpongozó az olimpiára? Egyértelmű válasznak tűnhet, hogy amint négy éve, úgy most is az európai selejtezőről, csakhogy Pattantyús Ádám szerint ez most a nehezebb út volt. Éppen ezért előre eldöntötte, hogy a világranglistáról próbálja majd a kvótát kiharcolni. "Tudtuk, hogy ehhez a 80. hely körül kell maradnom. Végül épphogy sikerült, 10-15 ponton múlt" - mondja a jelenlegi ranglista 82. helyezettje.

A meccs, amely a kvótáról döntött

Az utolsó meccsig kérdéses volt, hogy a vonalat alatta vagy felette húzzák-e meg. Nemrég rendeztek egy középkategóriás lengyel nemzetközi versenyt, amelynek a pontjai beleszámítottak a ranglistás helyezésekbe, és a legtöbben indultak azok közül, akiknek még volt esélyük a riói kvalifikációra. Pattantyús eredetileg nem akart itt indulni, mert ha beleszalad egy vereségbe olyasvalaki ellen, aki a világranglistán nincs az első 200-ban, akkor mindennek vége.

"Mégis el kellett indulnom, nehogy valaki a világranglistán hozzám közel állók közül kiszorítson az olimpiáról" – emlékezett vissza a sorsdöntő viadalra, melyen a sorsolás egyáltalán nem kedvezett neki. Egy olyan romániai születésű olasz játékost kapott (Mihai Bobocica), aki épp az olyan védekező játékosok ellen jó, mint amilyen Pattantyús is. Az edzőjével, Aranyosi Péterrel számolgattak, és kiderült, hogy ezen a meccsen áll vagy bukik minden: ha kikap, lemarad, ha nyer, szinte biztos, hogy ott lesz Rióban.

Pattantyúsnak főtáblásként kellett megvívnia a világranglistán mindössze nyolc hellyel rosszabb helyen álló, legerősebb selejtezős ellenféllel. A meccs pocsékul kezdődött. Az ellenfél megnyerte az első két szettet, így két lépésre került a győzelemtől, ekkor azonban valami történt a magyar pingpongossal. Eszébe jutott, hogy min ment keresztül az elmúlt négy évben, a London előtt történtek is felsejlettek előtte, és ebből próbált lelki erőt meríteni. "Lelkileg nagyjából addig is stabil voltam, de az elején lejátszott, ő dominált. A második szettben már nekem is volt szettlabdám, de csuszával, neccel nyerni tudott 15-13-ra. Ekkor megfordult a fejemben, hogy ilyen szerencsétlenül fogok kikapni? Később azonban javult a fogadásom, Arany Peti is biztatott, hogy mindent ugyanúgy csináljak, és amikor lehetőségem volt, sikerült is megzavarnom egy-két támadással, elbizonytalanodott. Ekkor már én irányítottam a játékot, és 2-0-ról fordítottam 4-2-re."

Volt is nagy örömittas üvöltözés, hatalmas kő esett le a szívéről. "Mondtam, most már a számoké a terep, én mindent megtettem. Kis meccs volt a középső asztalon, de nekem az életet jelentette."

Pattantyús játéka egyértelműen a védekezésre épül, de azért támadni is szokott. Van olyan, aki egész meccsen akár 3-4 méterről nyesegeti vissza a lecsapásokat, a támadó rontására számítva, de a legtöbben már rájöttek, hogy

natúr védekezéssel már nem lehet igazán eredményesnek lenni.

"Az elmúlt években a támadásomat is sokat fejlesztettük, így például a fonák pörgetést is be kellett építenem a játékomba. Nem jó ugyanis, ha az ellenfeleim megszokják, hogy csak védekezem. Benne kell legyen a fejükben, hogy bármikor támadhatok. Ezzel próbálom a magabiztosságukat megtörni."

Egy olimpiát már megjárt, tavaly pedig a szucsoui világbajnokságon szenzációt keltett azzal, hogy legyőzte a párosban világbajnok, olimpiai negyedik tajvani Csuang Csi-jüant.

Pedig 15 évvel ezelőtt Pattantyús Ádám mellőzött versenyzőnek számított.

Így győzte le a világ egyik legjobb játékosát:

Ifiversenyzőként még ott volt az európai élmezőnyben, az európai Top 12-n hetedik is volt. Aztán a felnőtt válogatott közelébe került, de nem kapott lehetőséget élesben, mert

úgy gondolták róla, védőként nem elég erős a mutatványa nemzetközi szinten.

"Itthon rengeteg legendás védő volt, ezért a magyarok nagyon jól játszottak ellenük, akkor még engem is megveregettek, ebből gondolhatták, hogy Pattantyús védőstílusa kevés lesz külföldön.

Nagyjából nyolc-tíz éve még a női válogatott edzőpartnere voltam"

– mondta. Nevelőedzője, Dobrotka György azonban folyamatosan táplálta benne a tüzet. "Már évekkel korábban kijelentette, ha teszem a dolgom, én leszek a legjobb magyar – akkor csak mosolyogtam, de valamit elültetett bennem."

Aztán sikerült a felnőtt magyar bajnokságon a legjobb négy közé kerülnie, és egyszer csak a válogatottban is eljött az ő ideje. "Betegség miatt kellett egy ember, edzőpartnerként már jól ismertek, így a szakvezetés azt mondta, »vigyük a Pattantyúst!«."

A válogatottban így csak a 2012-es olimpia előtt másfél évvel debütált. Rögtön sikerült is legyőznie a franciák nagy tehetségét, Gauzyt, és mindenki csodálkozott is, hogy "Úristen, ez a Pattantyús nyerni is tud!". Miután a lengyelek egyik legjobbját is legyőzte, kivitték a moszkvai vb-re is, és bár az nem sikerült jól, jött a diadalmas riói selejtező.