Lesz még Oslo Hajdúszoboszló,
énekelték a magyar drukkerek a norvégok elleni pótselejtező előtt, és bár Marseille-re egyelőre nem született hasonló dal, péntek óta a francia és az arab mellett a magyar is hivatalos nyelv lett a francia kikötővárosban.
Már Bordeaux-ban is kapkodtuk a fejünket, hogy mennyi magyar utazott ki a helyszínre, de Marseille-t már egy nappal a találkozó előtt ellepték a honfitársaink. Igaz, előzetesen is azt lehetett hallani, hogy a középső meccsre utaznak a legtöbben, aminek talán az lehetett az oka, hogy Izland tűnt a csoportból a legverhetőbb ellenfélnek.
Ami azt illeti, odafönt északon is elég komoly fociláz tört ki, az Eb-ken elsőbálozónak számító csapat ugyanis fogott egy ikszet a portugálok ellen, amivel komoly hisztit váltott ki Cristiano Ronaldóból, a gejzírek népéből pedig hatalmas eufóriát. Péntek délben még számbeli fölényben voltak az izlandiak, a régi kikötő szinte összes éttermében kék mezeken akadt meg a szemünk, de azért gyűltek a magyarok is, nem tudtunk úgy megtenni tíz métert, hogy ne hallottunk volna magyar szavakat.
A kikötőtől pár utcával beljebb található éttermek ablaküvegei még magukon viselték az angol–orosz huligánpárharc nyomait, az egyik hely tulajdonosa azt mondta, az izlandi–magyar meccstől egyáltalán nem fél, a június 21-én szintén a városban esedékes ukrán–lengyeltől annál inkább, mivel úgy tudja, a két szurkolótábor nem szívleli egymást.
A régi kikötőben mászkálva arra kerestük a választ, a helyiek, illetve a városban tanyázó
külföldiek mit tudnak a magyar válogatottról.
Rögtön az első megkérdezett, a 20-as évei elején járó Romain meglepett minket, egyből lökte ugyanis Szalai Ádám nevét, hozzátéve, még a Schalkéból emlékszik az osztrákoknak betaláló csatárra. Aztán azt is elárulta, szerinte a magyar lehet a torna meglepetéscsapata, és nem számított arra, hogy megverjük az osztrákokat, de ha már így belejöttünk, akkor Izland ellen nekünk drukkol majd, és 2-1-es magyar győzelmet tippelt.
Azzal nem mondunk újat, hogy a britek nagyon tudnak inni, és ezt igazolta egy ötfős skót csoport, amelynek tagjai már ebédidőben is kissé nehezen formálták a szavakat. "A magyar csapat? Hát, őszintén szólva, nem ismerünk senkit onnan. Viszont van három jegyünk a szombati meccsre, nem kéritek?" - váltottak gyorsan témát, majd egy
"Come on Hungary!"
kiáltással köszöntek el.
Egy Marseille-mezes férfi ideális kutatási alanynak tűnt, aztán gyorsan kiderült róla, hogy nem francia, hanem norvég, de ezt sem bántuk, hiszen a pótselejtezőn éppen a túlságosan magabiztos északiakat fricskáztuk meg. A norvég úriember irigyelt is minket, hogy mi bekerültünk a nagy nyári focifesztiválra, de sportszerűen elismerte, megérdemelten kaszáltuk el a csapatát. Bár a játékosainkról nem tudott semmit, azt azért megjegyezte, az osztrákok ellen is kiderült, hogy hátul jól össze vagyunk rakva.
Ha már úgyis északon jártunk képzeletben, leteszteltünk egy izlandi drukkert is, aki a Liverpoolért rajong, így Németh Krisztiánra emlékezett, bár azt nem tudta, hogy épp Katarban próbálkozik a csatárunk. "És van még valaki, a kapusuk, tudod, az a szürke gatyás. Hogy is hívják? Király? Tényleg, szóval őt is ismerem" - villantotta meg a tudását Steinn.
Egy szomorkásan üldögélő helyi fiatalra megpróbáltuk átragasztani a jókedvűnket, de nem jártunk sikerrel, később kiderült, hogy nem a sekélyes magyar ismerete, hanem a közelgő vizsgája miatt biggyedt le a szája. Amikor arról kérdeztük, kinek drukkol majd, azt felelte, hogy a magyaroknak, bár annyira nem győzött meg minket, mert feltételezzük, ha ezt egy izlandi kérdezte volna, akkor valószínűleg őket mondta volna.
Egy Párizsból érkező francia pár viszont az izlandiaknak csápol majd a Stade Velodrome-ban, amit azzal indokoltak, hogy tavaly jártak Izlandon, és lenyűgözte őket az ország. Minket pedig a Rooky művésznevű táncos nyűgözött le, aki látványos figurákkal hívta fel magára a figyelmet, és akinek feltűnt, hogy milyen régóta nem találkozott a Hungary névvel egy nagy tornán. "Ha a franciákkal játszanátok, nem biztos, hogy a mieink nyerni tudnának" - villantotta meg remek diplomáciai érzékét Rooky, aki ezek szerint nincs teljesen tisztában az erőviszonyokkal.
Nem messze tőle egy rakás piros-fehér pólóba öltözött magyar osztogatott országismertetőt, és a pólójukon lévő
Hungary: more than expected,
vagyis Több, mint amit vártál szlogenjük akár a válogatott mottójának is beillett volna az első meccs után. Mint kiderült, a Turisztikai Hivatal jóvoltából kampányolnak, és az összes magyar érdekeltségű Eb-helyszínen feltűnnek, vagyis június 22-én Lyonban is találkozni lehet majd velük.
A két csapat sajtótájékoztatója után este ismét megnéztük, milyen a buli a kikötőben, és nem kellett csalódnunk, a két szurkolótábor már ekkor beleadott mindent, legyen szó akár ivászatról, akár szurkolói performanszokról. Természetesen a hokivébéhez hasonlóan most is előkerült a guggolós-ugrálás Érik a szőlő-koreográfia, illetve az összes ismert szurkolói nóta, az izlandiak kevésbé voltak kreatívak, reméljük, ez a leosztás a pályán is megmarad. A helyi rendőrség a biztonság kedvéért kisebb-nagyobb csoportokban megjelent a kikötőnél, de ottjártunkkor mindössze egyetlen incidens történt, két helyi társaság szólalkozott össze az egyik kocsmánál, de némi dobálózás és szájkarate után elült a vihar.
Mi pedig faggattuk tovább a megjelenteket a magyar fiúkról - mérsékelt sikerrel. "Mutasd csak a neveket! Hát, bocsánat, de egyikről sem tudnék mondani semmit" - mondta egy középkorú izlandi házaspár férfi tagja, pedig abban bíztunk, előre felkészültek belőlünk, Igaz, aztán eszünkbe jutott, ha az izlandi névsort mutatnánk a magyaroknak, elsőre a legtöbbjüknek maximum Eidur Gudjonhsen lenne ismerős, aki a Barcelonában és a Chelsea-ben is megfordult.
Na, majd az angolok, léptünk oda egy négyfős társasághoz, de elsőre ők is tanácstalanok voltak, aztán egyikük, aki Liverpool-drukkernek vallotta magát, megemlítette Németh nevét, majd némi rávezetés után Bogdán Ádámot is kinyögte, igaz, ő végül nem került be a keretbe, és inkább nem is idéznénk, milyen jelzővel illette a képességeit a brit szurkoló. Tettünk még egy próbát a helyieknél, nem is kellett csalatkoznunk, egy arab származású srác Királyt, ha nem is név szerint, de megemlítette, hiába, ennyit számít a legendás szürke mackóalsó vonzereje.
A marseille-iekre egyébként azt mondják, a helyi csapaton kívül más nem érdekli őket, és ezt alátámasztotta, hogy egy általunk megkérdezett drukker hevesen magyarázva levezette, őt bizony hidegen hagyja a francia válogatott Eb-szereplése, és utál mindenkit, aki nem marseille-i, főleg a párizsiakat.
A magyar futballnak volt már szomorú emléke Marseille-ről, gondoljunk csak a csehszlovákok elleni vb-selejtezőre, amit elbukott a válogatott, és így nem jutott ki az 1970-es vébére, ekkor mondta Mészöly Kálmán, hogy a "mi időnk lejárt". Nagyon reméljük, a szombat este ennél szebb élményt tartogat a folyamatosan gyarapodó magyar kontingens számára, és akkor talán a helyiek is bevésnek az emlékezetükbe pár nevet a játékosaink közül.