Vágólapra másolva!
Bernd Storck megtartotta az ígéretét: biztos védekezésen, de nem otromba bekkelésen alapuló, kulturált passzjátékot akart meghonosítani a válogatottnál, és ez sikerült is. Norvégia kétszeri legyőzése után az Eb-n már az osztrákokat vertük meg megérdemelten, amiben kulcsszerep jutott Király Gábornak, Nagy Ádámnak és a végig egyensúlyban lévő csapattaktikának. Elemzés.

A magyar válogatott ott folytatta, ahol a pótselejtezőkön abbahagyta: Norvégia ellen Király Gábor a párharc sorsát meghatározó ziccert fogott, és a gyenge kezdés után megérdemelten győztük le az északiakat. Az Eb nyitómeccse is sokkolóan kezdődött Alaba kapufája miatt, de onnantól kezdve az történt, amihez még nem vagyunk hozzászokva: a magyar válogatott felállt ellenfelével szemben, és a szövetségi kapitány elképzeléseit megvalósítva jó játékkal legyőzte.

minden tanácsot és kritikát megfogadtak, minden utasítást betartottak, ami az egyik fontos eleme volt a győzelmünknek” – értékelte az osztrákok elleni 2-0-s győzelmet Bernd Storck szövetségi kapitány.

Elemzésünkkel azt próbáljuk bemutatni, mit és miért tett a magyar válogatott.

Kezdőcsapatok

A magyarok kezdőcsapatát látva – amelyben egyetlen igazi védekező középpályás sem kapott helyet – rögtön a vicc juthatott eszünkbe a lóról, amely nem vak, csak bátor. Norvégia ellen megtanultuk, hogy Bernd Storckot aligha nevezhetjük vaknak, így el kellett fogadni, hogy bízik a játékosaiban, és bekkelés helyett játékossággal próbáljuk legyőzni az osztrákokat.

Magyarország-Ausztria 2-0, kezdőcsapatok Forrás: Origo


A magyar csapat ellenfeléhez hasonlóan 4-2-3-1-es felállásban kezdett. A védelemben ott volt a pályán a sérüléssel bajlódó Kádár, a négyes előtt pedig Nagy Ádám, a meccs egyik kulcsembere foglalta el a mélységi irányító posztját. Gera Zoltán bejátszotta az egész pályát, szerelt, passzolt, fellépett a csatárok mögé, igazi vezérként viselkedett.

A széleken két tükörszélső, Dzsudzsák és Németh kapott helyet, így ellensúlyozva, hogy csak egy csatárral, Szalai Ádámmal léptünk pályára, akinek egyébként legalább olyan fontos a mezőnymunkája, mint a kapu veszélyeztetése.

Kik azok a tükörszélsők?

Az angol futballértelmezés szerint kétféle szélsőt különböztetünk meg. Az első típus a natural winger, magyarul vonalszélső: a csapat jobb oldalán jobblábas, bal oldalán pedig ballábas játékos. A feladatuk általában az, hogy az alapvonal felé törve a védelem mögé kerüljenek, és beadásokkal szolgálják ki a csapat középcsatárát. Ezzel szemben a második típus, az inverted winger – magyarul tükörszélső – feladata elsősorban a góllövés, technikailag pedig az a különbség, hogy ebben az esetben a két szélső a lövőlábához képest ellentétes oldalon játszik: jobblábas a bal oldalon, és fordítva, hogy a pálya közepe felé mozogva lövőhelyzetet tudjanak kialakítani maguknak. A legismertebb nemzetközi példa talán Arjen Robben, a magyar válogatottban Dzsudzsák Balázs és Németh Krisztián játszott ebben a szerepben Ausztria ellen.

Storck a felkészülés végére egyértelműen a csatárok mögött találta meg Kleinheisler helyét, és ez kiváló döntésnek bizonyult: dinamikájával, vállalkozó kedvével, cselkészségével a magyar csapat egyik hiányposztjára ad megoldást.

A vagdalkozás nem a mi stílusunk

A szövetségi kapitány már a pótselejtező előtt hangsúlyozta, hogy "A döntéseink gyorsasága fontosabb, mint a lábunké.

A rúgd és fuss nem a mi stílusunk."

Ezt láttuk az osztrákok ellen is.

A magyar válogatott igyekezett a földön tartott labdákkal felépíteni a támadásait. Ebben döntő szerepe volt a két középső védő közé visszalépő Nagy Ádámnak, aki remek mutatóval, 88 százalékos pontossággal passzolta végig a meccset. Lang és Guzmics kihúzódott a vonalak mellé, a szélső védőink pedig feltolódtak a félpálya felé.

A magyar válogatott a labdakihozatalok során teljes szélességben és hosszában kihasználta a saját térfelét. Labdabiztos játékosok nélkül nem ment volna. Forrás: Origo

Nem mindegy, lábbal mit tud a kapusod

Ezzel a felállással széthúztuk a területeket, így a letámadó osztrákok nyomása alatt sem kellett elbikázni a labdákat. Ehhez szükség volt Király Gáborra is, aki számos alkalommal egyérintővel, nagyon higgadtan tartotta játékban a labdát, így az osztrákok veszélyesnek szánt letámadása egyáltalán nem működött. Ha mégis bajba kerültünk, akkor Szalait vagy a két szélsőt kerestük egy hosszú indítással, vagyis megvolt a B tervünk is a labdakihozatalra.

A kapusposzt fejlődése

Az 1990-es világbajnokság többek között a csapatok végtelenül defenzív játékáról és a rengeteg időhúzásról maradt emlékezetes. A torna tapasztalatai vezettek el oda, hogy 1992-ben eltörölték a hazaadást, ami továbblendítette a kapusposzt evolúcióját. Egészen addig, hogy a modern játék már egyfajta söprögetőként (angol terminológia szerint: sweeper keeper) tekint a kapusra, akinek lábbal is magabiztosan kell bánni a labdával.


Az, hogy a Marcel Koller által megálmodott letámadás csekély eredménnyel járt,

láncreakciót indított el.

Az osztrák csapat ugyanis csak a támadóit és a melléjük fellépő Alabát használta a letámadáshoz, a védelem nem követte a mozgásukat. A szétszakadó csapatrészek közötti területen pedig többször is lubickolni tudott a Nagy, Gera, Kleinheisler hármas, akiket a visszalépő Szalai és a szélsők is támogattak, így sokszor uralni tudtuk a középpályát.

Az osztrák csapat letámadását nem követi a többi csapatrész, kettészakad a csapat: a magyarok 3:1-ben uralják a pálya közepét (a jelenetet csak gyors kameramozgásból tudtuk kiragadni, elnézést kérünk a képminőségért) Forrás: Origo


A csapatrészek együttes mozgása más szituációkban is gondot okozott az osztrákoknak. Mi egyébként pont úgy támadtuk le őket, mint ők minket, de a magyar csapat ehhez rendszerint csak két játékost (Szalai, Kleinheisler) használt, a szélsők csak esetenként támogatták őket. Emiatt Storck csapata sokkal inkább egyensúlyban tudott maradni, mint ellenfele.

Németh és Dzsudzsák is alázatos visszajön a felfutó védőjével, így a magyar csapat letámadás közben is stabil marad a középpályán Forrás: Origo


További különbséget jelentett, hogy az ellenfélnél a Nagy Ádám posztján futballozó Baumgartlinger sokkal gyengébben játszott magyar riválisánál, csak 79 százalékkal passzolt, és míg Nagy egyetlen hosszú indításra sem kényszerült, addig Baumgartlingernek hatszor is előre kellett vágnia a labdát, a hatból pedig csak egyet tudtak megtartani a társai.

A meccs képe

A magyar csapat taktikájának és stílusának, egyben az egész meccsnek a legfontosabb elemei megfigyelhetők a vezető gólunk előtti pillanatképen:

A meccs képe Forrás: Origo

Mi történik?

  • A magyar csapat egyensúlyban van: 5 ember védekezik, 5 támad.
  • Nagy Ádám a két belső védőnk között az utolsó emberünk.
  • Gera hátrafelé mozogva segíti a labdás játékost.
  • Az osztrák középpályások légüres térben vannak: letámadásban nem hasznosak, és a magyar támadók mozgására sem reagálnak, így Fiola, Dzsudzsák és Kleinheisler is viszonylag szabad.
  • Guzmics a B tervet választja (mert van), Szalainak küld hosszú labdát, akit Kleinheisler támogat.
  • Fiola és Németh széthúzza a pályát (általában csak a labdás oldali szélső védőnk lépett fel a támadással, megint csak az egyensúly végett), ezzel is megosztva a védők figyelmét.
  • Dzsudzsák, Kleinheisler és Szalai 3:3-ban marad a védőkkel, az osztrákoknál nincs biztosító ember.
  • A magyar csapat szép összjátékkal ziccerig játssza a támadást, és megszerzi a vezetést.

A támadás menete az Origo statisztikai alkalmazásának grafikáján:


A magyar válogatott ezzel az alapjátékával, az egyensúly megtartásával, a középpálya uralásával és a kulcsjátékosok jobb egyéni teljesítményével teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset. Az első alaptábort elértük, megvan az a győzelem, amit az Eb előtt mindenki nagyon szeretett volna. Az Izland elleni meccsen már a csúcsot támadhatjuk: ha győzünk, biztos a továbbjutás, de egy döntetlen is szinte biztosan a legjobb 16 közé juttatja a csapatot.

Korábbi elemzéseinket itt olvashatják.

Az összes lejátszott Eb-meccs részletes statisztikája itt böngészhetők.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!