Csak egy jó kis kór kell, és szabad a dopping

Vágólapra másolva!

Ha jobban megnézzük, tulajdonképpen semmi világrengetőt nem túrtak elő az orosz hackerek a WADA információs rendszeréből. A doppingügynökség kiszivárgott orvosi adatai önmagukban nem sokat jelentenek, hiszen egyetlen szabálytalanságot sem tártak fel a dokumentumok: minden versenyző a szabályok szerint járt el, amikor doppinglistás szereket szedett. Hogy lehetséges ez?

A doppingolás problémája sokkal összetettebb, mint sokan hiszik. Gondoljunk csak a téli slágertémára, a meldoniumra, ami csak 2016 januárjától tiltott szer, pedig tudható volt, hogy a legtöbb sportoló nem szívpanaszokra szedi.

Más szóval legális doppingszer volt.

Ráadásul később kiderült, hogy hosszabb ideig tart a kiürülése, mint korábban gondolták, így valószínűleg ártatlanokat is eltilthattak miatta.

De egy teljesítményfokozó szert úgy is lehet legálisan szedni, ha rajta van a doppinglistán. Nem kell hozzá más, csak egy úgynevezett gyógyászati mentességi kivétel, vagy közismertebb nevén TUE-engedély.

Így lesz legális egy doppingszer

A TUE (Therapeutic Use Exemption) talán a doppingszabályok legingoványosabb része. Ha egy sportolónak valamilyen betegsége van, a gyógykezelés módját, eszközeit és annak összetevőit láttamoztatnia kell a helyi doppingszövetséggel, és

ha ők rábólintanak, akkor legálisan szedhet akár olyan szereket is, amelyeknek teljesítményfokozó hatásuk van.

Az orosz hackerek által előásott dokumentumok sem leleplező jellegűek, hiszen a megvádolt sportolók Serena Williamstől Simone Bileson át Bradley Wigginsig mind rendelkeztek TUE-engedéllyel azokra a doppingszerekre, amelyeket valamilyen betegségre szedtek.

Simone Biles, napjaink legjobb női tornásza Forrás: AFP/Andy Buchanan

Ross Tucker, a neves sporttudós is csak nevetett a Fancy Bear hackercsoport által közzétett dokumentumokon.

Mi értelme van kiszivárogtatni valamit, amit mindenki tud?

Én is a transzparencia híve vagyok, de azért maradnék a törvényes eszközöknél. Sokan azzal védekeznek, hogy »a WADA szabályzata szerint jártak el«, mi pedig pont ezért vagyunk kritikusak a szövetséggel szemben. És nem is csak a TUE-engedélyekkel van a gond, hiszen például versenyidőszakon kívül engedély sem kell többek között a kortizon szedéséhez” – tette hozzá Tucker.

Felmerül tehát a kérdés, hogy hol a határ az egészségmegőrzés érdekében szedett szerek, illetve a tudatos teljesítményfokozás között.

Mindent triplán ellenőriznek

„Ha egy sportoló TUE-engedélyért folyamodik,

többszörösen bizonyítania kell, hogy valóban kezelésre szorul,

indokolt az adott szer használata, és hogy nincs más lehetséges alternatíva az állapota kezelésére” – mondta az Origónak Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője.

„Ha egy ország doppingbizottsága elfogadja a sportoló kérését, akkor feltöltik az adatokat az ADAMS rendszerbe [ezt törték fel egy NOB-tag számára készített accounton keresztül az orosz hackerek – a szerk.], és jönnek a további engedélyező szervek. Előbb az adott sportág nemzetközi szövetsége, majd a WADA véleményezi a kérést, és ha mindenki rábólintott, akkor kaphat TUE-engedélyt egy tiltólistás szerre a sportoló.”

Tiszeker Ágnes, a magyar antidoppingfőnök Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Tiszeker elmondta, a WADA nagyon akkurátus ebben a kérdéskörben, tudomása szerint rengeteg TUE-igénylést dob vissza a nemzetközi doppingszövetség a megalapozottság hiányára hivatkozva. „Azért, mert mondjuk a fehérorosz orvosok azt mondják, hogy a sportolójukat csak egy bizonyos szerrel lehet kezelni, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapják rá az engedélyt.”

A MACS vezetője azt mondta, magyar TUE-kérelmet még soha nem dobtak vissza, minden ajánlás átment a nemzetközi szervezetek rostáján is.

De azért messze nem kijátszhatatlan a rendszer.

Michele Verroken, a brit doppingellenes ügynökség korábbi, a Sporting Integrity nevű tanácsadócég jelenlegi vezetője szerint legalábbis "„megvan a lehetőség arra, és kétségtelen, hogy sokan élnek is vele, hogy egy sportolót olyan tünetek produkálására késztetnek, amelyek alapján engedélyt kaphat tiltott szer használatára egy olyan betegség kezelése ürügyén, amelyben nem is szenved”.

Hapci! Ide egy doppingszert!

Vannak kimondottan gyanús esetek, ilyen például a Tour de France-győztes Chris Froome megfázásra szedett prednizolonja (a gyulladáscsökkentő nagyban segíti a fizikai regenerálódást) vagy a hasonló hatása miatt előszeretettel használt meldonium, amely 2016 elején fel is került a doppinglistára.

Chris Froome. Mégsem gyógyulhat mézes teával! Forrás: AFP

Bőrgyógyászati problémákra gyakran használnak szteroidtartalmú készítményeket, sőt a Rióban négy aranyérmet szerző tornász, Simone Biles figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra (ADHD) szed doppingszernek minősülő készítményt.

Az örök sláger pedig az asztma.

Asztmásnak lenni nem a legkellemesebb dolog, a fizikai aktivitást is akadályozhatja, az élsportolók között mégis nagyon sokan szenvednek ebben a légzőszervi betegségben – különösen az úszók között népszerű. Bár Tiszeker szerint az összefüggés részben onnan ered, hogy fiatalkori asztmánál az orvos gyakran rendszeres sportolást, sokszor úszást ír elő kezelésnek, azt a MACS vezetője is elismeri, hogy

sokan valószínűleg csak a salbutamol miatt diagnosztizáltatják magukat asztmásnak.

Ez a légzéskönnyítő szer elsősorban a fokozott oxigénigényű sportágakban játszik szerepet, és bár tablettaként már tilos használni, spray-ként – természetesen TUE-engedéllyel – a mai napig alkalmazható. A folyadék feloldja a légutakban letapadt váladékot, így az oxigént nagyobb felületen tudja felhasználni a tüdő.

A 2011-es sanghaji úszóvébé után Takács Krisztián gyorsúszónk azt nyilatkozta, „tudtommal az összlakosság két százaléka asztmás, a döntőben viszont, ha jól számoltam, mindenki az volt, csak én nem.”