Odamegyünk, és megnyerem, mint a többit, ennyi az egész

Szilágyi Áron abban nő a többi klasszis kardozó fölé, hogy nagyon szorgalmas és céltudatos, tűélesen tud koncentrálni arra a két percre, ami igazán számít – mondta az Origónak Kárpáti Róbert, az immáron kétszeres olimpiai bajnok sportpszichológusa. Kárpáti szerint nem lenne szabad a sportolókat eldugni a versenyek előtt, inkább minél többször kellene indítani őket, követve Hosszú Katinkáék példáját. A szakember elárulta azt is, mi állt Verrasztó Dávid hazautazása mögött.

Miben volt más Rióban Szilágyi Áron, mint négy évvel ezelőtt, amikor szintén olimpiai bajnok lett?

Sokkal tudatosabbnak láttam a vívását. Londonban egyfajta transzállapotban vívott végig, most pedig azt éreztem rajta, hogy tudja, miket kell megcsinálnia az adott ellenféllel szemben.

Volt olyan asszó, amelyik előtt féltette?

Nem, ilyen nem volt. A nyolcaddöntőben a fehérorosz Aliakszandr Bujkevics elleni meccséről tudtam, hogy nehéz lesz, mert az ő unortodox stílusa esetleg megzavarhatja a klasszikus, szép stílusban vívó Áront. A többi mérkőzése előtt éreztem, hogy az ellenfele fölé fog nőni.

Ebből a felszabadult ünneplésből is látszik, hogy nem volt könnyű dolga a Bujkevics elleni meccsen Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Mi az az unortodox stílus?

Úgy kell elképzelni, mint egy pókerjátékost, aki gyenge lapokkal száll be a partiba, amire a többiek nem számítanak, és még be is jön neki. Ilyenkor szokott előjönni az a kérdés, hogy „ne haragudj, de te hogy kerültél egyáltalán a partiba?” Áron szeret jó vívók ellen vívni, ilyen az olasz Aldo Montano vagy a negyeddöntőben legyőzött román Tiberiu Dolniceanu. Bujkevics meg néha érthetetlen dolgokkal operál a páston.

A londoni siker után sokszor szóba kerültek az Áronnal a meccsek előtt, között váltott üzenetei. Most is folyamatosan tartották a kapcsolatot?

Két, illetve egy nappal a versenye előtt is beszéltünk, és abból az derült ki számomra, hogy Áron teljesen nyugodt, nincs benne feszültség. Nagyjából tudtuk, kik lesznek az ellenfelei, így a döntőt leszámítva ismerős terepen vívott. Csak arra nem számítottunk, hogy Daryl Homer leveri az elitet. Igaz, hogy a tavalyi vb ezüstérmeséről van szó, de a német Max Hartung és a szintén német színekben induló, erdélyi származású Szabó Mátyás legyőzése is nagy skalp volt.

A döntő igazságot szolgáltatott, kiderült, hogy a fák nem nőnek az égig.

Szilágyi Áron és Kárpáti Róbert üzenetváltása – még a londoni olimpián Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Az ön ötlete volt, hogy Áron katarzisterápia gyanánt nézze meg újra a versenye előtt a megnyitónak azt a részét, amikor feltűnt a magyar csapat zászlóvivőjeként?

Igen. Óriási megtiszteltetés volt számára, hogy felkérték, és igyekeztem még több előnyt kovácsolni ebből az élményből. Az volt a cél, hogy újra átélje azt a katartikus élményt, hogy a magyar olimpiai küldöttség kvázi vezetőjeként vonul be a Maracana-stadionba, és ez pörgesse fel az adrenalint benne. Kézi kamerával felvettem a tévéből a jelenetet, és egyből küldtem is neki, azzal az üzenettel, hogy ha nem is a versenye napján, de nézze meg.

Voltak még hasonló módszerek, amelyekkel igyekezett hatni rá?

Áron hasonló menetet nyomott végig, mint London előtt, és nem volt szükség – lehetőség sem – arra, hogy külön motiváljuk őt. Sokkal tudatosabb vívó most már, olimpiai bajnokként eleve esélyesként ment Rióba. London előtt nem vettem volna mérget a győzelmére, most viszont biztos volt benne, hogy döntőt vív, vagy legalább érmet szerez.

A helyszínen, látva a magabiztosságát, biztos voltam a döntő előtt Áron sikerében. Később az edzője, Decsi András is mondta, ahogy bevonultak, az amerikai arcán látszódott, hogy tart a döntőtől. Törvényszerű, hogy ha a címvédő és egy először döntőző csap össze, akkor az utóbbi megremeg a lehetőségtől?

Homer nem kellemes ellenfél, de örültem, amikor a másik ágról ő került a döntőbe, mert az iráni Abediniről az utóbbi időben nem voltak túl jó emlékei Áronnak. A legtöbb ellenfél viselkedését kielemeztük, Homerét pont nem, de számomra az látszott rajta a döntő előtt, mintha már az olimpiai ezüst is megfelelt volna neki. Persze próbálkozott, és mindent megtett, amit tudott, de közben mintha érezte volna, hogy neki ez a második hely is óriási siker. Pont annyi tust adott, mint a londoni döntőben az olasz Occhiuzzi, nyolcat.

Agyon lett verve.

Nem volt kérdés, hogy megnyeri a döntőt Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev

Amikor három évvel ezelőtt, a hazai rendezésű vb után beszéltünk, akkor említette, hogy az olimpiai bajnokból mindig jobban felkészülnek az ellenfelek, és azt is hozzátette, hogy az elődöntőt már a fejek vívják meg, annyira kicsi a különbség a vívók tudása között. Mi az a plusz, amitől Szilágyi Áron a kétszeres olimpiai bajnok egyéniben, és nem mondjuk az orosz Nyikolaj Kovajlov?

Nagyon okos, tudatos és szorgalmas vívó, baromi céltudatos, tűélesen képes fókuszálni arra a két percre, amit ténylegesen a vívással töltenek a páston. Mióta Decsi Andrással készül, intenzívebb a kommunikáció az edző és a tanítvány között, és az edzőváltással sikerült a kevés hiányossága közül egyet eltüntetni. Korábban Áronnak meggyűlt baja az ázsiai vívók stílusával, Decsi viszont tíz évig Ázsiában dolgozott, így megvolt a szükséges tapasztalata. A riói elődöntőben a világranglista éllovasa, a dél-koreai Kim Jung Hvan volt az ellenfél, és végig kézben tartotta az asszót ellene, 15-12 lett a vége.

Korábban említette egy érdekes trükkjét: bizonyos ellenfelekről azt mondta Áronnak, nem neki valók, és ezzel sikerült annyira felpiszkálni őt, hogy végül legyőzte őket. Volt most is ilyen ellenfél?

Voltak olyan nevek a fejemben, akiket örültem volna, ha elkerül, de neki ezt most nem vezettem elő.

London óta egyéniben egy vb-bronza és egy Eb-aranya volt, tehát nem lehet eredménytelennek nevezni az elmúlt négy évét, de volt, hogy magához képest rosszabbul szerepelt. Miért jött neki a lépés most ennyire?

Előfordult, hogy a Világkupán kiesett a 32 között, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. A világon mindenütt az olimpiai bajnoki címnek van a legnagyobb értéke, erre készültünk, ezért volt az edzőváltás is, az utolsó évet kellett megnyomni, hogy az olimpiára összeálljon az egész.

Kárpáti Róbert szerint Szilágyi Áron sokkal tudatosabb vívó lett, mint amilyen négy éve volt Forrás: MTI/Kollányi Péter

Rióban Szilágyi mellett a párbajtőröző Szász Emese is aranyérmet nyert. Edzője, Kulcsár Győző azt mondta a döntő után, hogy az volt a legfontosabb, hogy elhitesse a tanítványával, képes megnyerni. Tényleg csak ennyin múlt volna?

Emese nagyon szimpatikus, kedves nő, és nagyszerű vívó egy nem kevésbé nagyszerű edzővel, úgyhogy nem voltam meglepve, hogy neki is sikerült. Testközelből láttam, milyen fantasztikus párost alkotnak Kulcsár Győzővel, ahogy az edző kommunikál, és ahogy bánik vele, azt tanítani kellene. Egyetértek azzal, hogy az ő esetében valószínűleg az önbizalmát kellett helyretenni.

És mit gondol Imre Gézáról? Mi történhetett vele 14-10-nél a döntőben? Az is elképesztő, hogy ekkora trauma után olyan higgadtan és hatékonyan vívott a csapatversenyben.

Számomra Imre Géza vív a világon a legszebben. Előfordul, hogy valaki 14-10-es vezetésnél leblokkol. Az ellenfele stílust váltott, más típusú akciókat vezetett, ő pedig későn reagált erre. De ahogy a hátán vitte a csapatot a bronzéremig, az tényleg hősies volt.

Verrasztó Dáviddal is ön foglalkozik, és az ő esete megosztotta a közvéleményt, sokan bírálták, hogy miért utazott haza, miért nem indult el 200 vegyesen, miután 400-on nem jutott a döntőbe. Mi történt?

Dávid a 400 vegyes Eb-győzteseként, vb-másodikjaként, a negyedik legjobb időt úszva indult az olimpián, a 200 számára csak egy opció volt, azért nevezték be, mert volt olimpiai A szintje ebben a számban. Eleve úgy volt megbeszélve, hogy a 200-on csak akkor indul, ha a 400 jól sikerül. De miután nem jutott döntőbe, olyan lelkiállapotban volt, ami után

nem lett volna szerencsés még egy esetleges kudarc.

Ami a 400-at illeti, nyilván az én szerepemet is keresni kell abban, hogy mi történt vele a rajtkövön. Az öltözőig minden rendben volt, utána viszont rátört az érzés, hogy úristen, megint nem fog menni. Itthon ennek semmi előjele nem volt, London előtt nehezebb időszaka volt, most viszont semmilyen probléma nem adódott, keményen dolgozott, jó eredményei voltak, mégis leblokkolt. Nagyon komplex, hogy mi lehet ennek a hátterében. Biztos vagyok benne, hogy a jövő évi budapesti vébén és a tokiói olimpián ismét beleáll majd a kihívásba, és remélem, hogy nem kudarcélménnyel lesz vége a pályafutásának.

Az olimpia is megmutatta, tényleg létezik olyan, hogy az esélyesség terhe, még ha Hosszú Katinka, Szilágyi Áron vagy Kozák Danuta sikeresen meg is birkózott ezzel. Lehet, hogy éppen Hosszúé a követendő út? Azt mondta, annyi versenyen indult, hogy az olimpiára is csak úgy gondolt, mint egy versenyre a sok közül, és úgy volt vele, annyiszor leúszta már a 400 vegyest, hogy szinte már rutinszerűen csinált mindent Rióban is. Hasonlót mondott Kozák is, amikor a maximumon teljesített edzéseket nevezte a legnehezebbnek.

Ez a jövő, amit Katinkáék csinálnak, vagy amit a teniszezőknél láthatunk, akik hétről hétre járják a tornákat. A magyar edzők egy része a nagy versenyek előtt eldugja a versenyzőit, ez úgy tűnik, nem működik. Katinkáék viszont az olimpiát beiktatták a versenynaptárukba, ennyi a történet, egy verseny, odamegyek, és megnyerem, mint a többit. Lehet persze edzőtáborba vonulni vagy taktikázni, de látjuk az eredményét. Ők éjjel 11-kor még edzettek, tisztában voltak azzal, hogy akkor lesz a verseny is, mindenki a csodájukra járt, pedig nem tettek mást, mint a szervezetét átállították egy másik ritmusra.

Összességében hogyan értékeli a magyar csapat szereplését?

Elég kétarcú olimpia volt, sok aranyat nyertünk, de a megoszlása nagyon gyenge, három sportág szállította az aranyakat, és ezeken kívül csak atlétikában született még érmünk, bár Márton Anita bronza óriási dolog. Az is érdekes, hogy Katinka és Kozák Danuta családon belül oldotta meg az edzőkérdést. A vívók viszont nagyon kitettek magukért, a két arany, egy ezüst és egy bronz jobb, mint amit vártunk. Három sikerágazatunk volt Rióban, a vívók, a kajakosok és Hosszú Katinka.

Hosszú Katinka és Shane Tusup. Nekik bejött Forrás: MOB.hu / Szalmás Péter

Jól érzem, hogy a sportpszichológus munkájának a legnagyobb kockázata, hogy csak akkor tud eredményes lenni, ha a védence kellően felkészült?

Könnyű azt mondani, hogy a sportpszichológus nem rakta össze fejben a sportolót, de igen, a mi munkánk akkor tud igazán eredményes lenne, ha a versenyző egyébként mindent belerak a maga részéről. Aki csak készülget, de nem teszi oda magát maximálisan, annak felesleges a sportpszichológus. Önmagában a mentális felkészültség nem elég, az csak egy szükséges plusz.

Londonhoz képest jobban állnak a magyar sportolók fejben?

A szakági szövetségeknek a sportpszichológiához való hozzáállása érdemben nem változott. Nem értik, ez miért fontos. Én Áron külön kérésére kaptam lehetőséget, hogy kijuthassak Rióba, és számos kollégámat, akik sokat dolgoztak másokkal, ki sem vitték. Egyébként nem ebből élek, orvos vagyok, pszichiáter és neurológus, ezt a sportlélektani munkát szabadidőmben csinálom, és csak a szakma szélesebb körű elfogadtatásáért emelem fel a hangom. Nem vagyunk az edzők ellenségei, és nem vesszük el a sikerüket, a sportolókért vagyunk, és ha hozzá tudunk tenni valami olyat, amire a sportolónak szüksége lehet, azzal mindenki jól jár.