Mitől ilyen jók a magyarok horgászatban?

Idén páratlan éven van túl a magyar horgászsport. Férficsapatunk a hollandiai Eb-n harmadik lett, a bulgáriai világbajnokságot pedig – tizenhárom év szünet után – megnyerte. Walter Tamás egyéniben is Eb-aranyérmes lett, mégis azt mondja, sokkal jobban örült a közös sikernek, már-már azt hitte, hogy csapatvilágbajnoki cím nélkül fog meghalni. Elmesélte a legnagyobb horgászélményét, elmondta, szerinte miért tagja Magyarország a sportág közvetlen élvonalának, de az óriási halpusztító kormoránról és a catch and release-ről is véleményt formált. De vajon mit rontottak el az idei női vb-n a szintén világbajnok horgász feleségével?

Az interjú reggelén azt mondtam a fiaimnak, hogy a világ legjobb horgászával találkozom. Igazat ad?
Nana, ilyen nincsen.

Hogyhogy? Ha az idei évet nézzük, akkor egyértelmű, hogy Walter Tamás a világ legjobb formában lévő horgásza.
Ha lenne olyan lista, amiben a vb-t és az Eb-t is összegeznék, akkor az Eb-címmel és a vb-hatodik hellyel valószínűleg az élbolyban lennék. De ilyen lista nincsen, csak egy olyan, amely az ötéves vb-teljesítményt méri, azt, ha jól tudom, vezetem. De ez csak az eredményeket veszi figyelembe, és nem a horgásztudást, ami nehezen mérhető és rendkívül szerteágazó. Egy japán feketesügér-pergető vélhetően felröhögne, ha meghallaná, hogy élő csalit is használunk. Az ő tudásuk teljesen más, és amiben jók, abban vélhetően már most sokkal jobbak, mint én valaha is lehetnék az életemben, ha mostantól csak azzal foglalkoznék.

A saját boltjában a kezéből eteti a pontyokat Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az ön számára mit jelent a horgászat? Ezt azért kérdezem, mert láttam a Facebookon, hogy békéshalazó világbajnok létére ragadozó halakra - balinra, süllőre - horgászott.
A viszonyom a horgászathoz skizofrén, élesen kettéválik versenyzésre és nem versenyzésre. A versenyhorgászattal való viszonyom az inkább a versenyzéssel való viszonyom; a győzni akarás, mint narkotikum szabályozza a történéseket.

Amikor kedvtelésből horgászom, az a legtávolabb van a versenyzéstől.

Nem a versenypályán, és nem a versenycuccommal horgászom - kizárólag pergetek, ritkán legyezek vagy tengeren horgászom, és csak ragadozóhalra.

Azon soha nem gondolkodott, hogy elinduljon egy pergetőversenyen?
Ha kitalálnák a horgászvébén az öttusát, és lenne benne finomszerelékes, feeder és pergető forduló is, akkor örömmel várnám utóbbit, de az a baj, hogy a versenyhorgászathoz egy teherautónyi cucc kell. Ennek a rendben tartása, felkészítése egy teljes éven át zajlik. De ha holnap el szeretnék menni a Dunára pergetni, akkor fogok egy válltáskát és egy csónakkulcsot. Ezt nem lehet összehasonlítani.

A pergetés nem megy a versenyfelkészülés kárára?
Arra menne, hogy ha szezon közben tenném. Márciusban kezdődik, és októberig tart, ez idő alatt nem tudok pergetőbothoz nyúlni. A végére valamelyest telítődöm a versenyhorgászattal, ezért jó, hogy a vb végétől márciusig csak pergethetek. Persze fel kell készülni a versenyekre, de nem úgy, mint amikor a szinkronúszók egy új elemet gyakorolnak. Nekem az adott pályának az arra a hétre vonatkozó „teljesítményéből" kell felkészülnöm. Ha júliusban a Velencei-tavon lesz egy verseny, arra januárban nem tudok semmit készülni.

Azt mondja, hogy telítődik a szezon végére. De pihenés gyanánt mégsem ül le például a kandalló elé könyvet olvasni, hanem perget. Ennyire csak a horgászatról szól az élete?
Nem tudok eltávolodni a horgászattól télen sem. Ha beülnék a kandalló elé, akkor jó eséllyel rögtön elaludnék. Nem vagyok szakbarbár, de annyira nem tudok telítődni a horgászattal, hogy letegyem a botot. Szerintem, ha 40 év múlva újra beszélgetünk, ugyanígy fogok horgászni.

Szákolás Walter módra Forrás: Walter Tamás

Meddig lehet ezt ilyen szinten csinálni?
Van egy íve, egy kicsit a Gauss-görbére hasonlít. Nagyon ritkán nyernek huszonévesek vb-t. A legerősebb kor a harmincas évek elejétől a negyvenes évek végéig tart. Vannak ritka kivételek, én 31 évesen kétszeres világbajnok voltam, az elsőt 29 évesen nyertem. Ritka a 20-25 éves világbajnok, általában el sem lehet jutni ennyi idősen a vb-re. Nem elég egy szezonban összeszedni a tudást, és a következőben megverni a világot, ez a sok, a természet minél mélyebb ismeretével kapcsolatos faktor 10-20 év alatt gyűjthető össze, e nélkül nem lehet ezen a szinten halat fogni. Nem véletlen, hogy az utolsó ifikategóriában a 25 éven aluliak indulhatnak, tehát nem csak egy 18 vagy 20 éves horgász számít utánpótlás-versenyzőnek. Egy 23 évesnek gyakorlatilag nincs esélye egy idősebb ellen, de van olyan, aki 50 felett ér a csúcsra, Bob Nudd 54 évesen lett negyedszer világbajnok. Nem véletlen, hogy ekkor egy újabb kategóriahatár következik, 55 felett a veteránok mérik össze tudásukat. Persze ők is indulhatnak a normál vb-n, de nyerni már nem szoktak, mert

igenis szükség van az erőre, még edzőterembe is kell járnunk.

Negyven körül van a csúcsforma.

És most hány éves?
Negyvenegy.

Mennyire fontos év a karrierjében az idei?
2004 és 2006 volt az a két év, amely egyaránt nagyon jól sikerült. 2004-ben például két Eb- és vb-érmet nyertem, egyéniben világbajnok lettem - ez volt a csúcsév, ilyen lehet, nem is lesz már. Aztán olyan évek következtek, amikor ugyan sorra jöttek az érmek, de mindig csak ezüst vagy bronz. A magyar bajnokságban az elmúlt nyolc év alatt négyszer álltam dobogóra, és ezüstöt vagy bronzot nyertem. Ugyanebben az időszakban a 2009-es Eb-csapataranyon kívül tíznél több érmet nyertem Eb-n, vb-n, klubvébén - de mindig ezüstöt vagy bronzot. A tavalyi vb-n egyéniben és csapatban is ezüstérmes voltam. Nem akart megszakadni ez a sorozat. És ezért nagyon fontos év a 2016-os, mert végre ez egy olyan időszak volt, amely az aranyérmekről szólt.

Idén csapatban világbajnok lett. Hogyan lehet csapatban horgászni?
Nem passzoljuk egymásnak a labdát, mint a fociban, de ez egy csapatsport. Öt nap alatt, tőlünk 1500 km-re megfejteni egy pályát - ez egyedül horgászva a lehetetlennel határos. Ha egy nagyon gyenge csapatban szerepelnék, és egyedül kellene kitalálnom a megoldást egy vb-re, akkor sem én, sem a csapat nem szerepelne jól. De három vagy négy horgász sem elég, mind a hatnak (5+1 tartalék) jónak kell lennie.

Vallja, a versenyeken sok múlik azon, hogy ki mennyire vállal rizikót Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az Eb-n viszont egyéniben lett aranyérmes, a csapat pedig a harmadik helyen végzett.
Az egyéni sikerhez igenis szükség van a szerencsére, vagy legalábbis el kell kerülni a balszerencsét. Nem tízkilós halakra horgászunk, hanem 10 dekásakra, és azokból nem egyet, hanem általában százat kell fogni, így a véletlen szerepe minimalizálódik. Külön szervezésű egyéni vb nincsen, így arra nem is lehet készülni, de ha a csapatvébén adódik egy lehetőség, akkor be kell tudni menni az ajtón, és behúzni a győzelmet egyéniben. Sok múlik azon, hogy ki mennyire vállal rizikót. Aki többet, annak több egyéni siker kerülhet be a neve mellé, aki kevesebbet, annak kevesebb rossz eredménye lesz.

Melyik aranynak örül jobban, az egyéni Eb-győzelemnek vagy a vb-csapatsikernek?
Összehasonlíthatatlanul a csapataranynak. Ezt a játékot 1998 óta csinálom nemzetközi szinten. Nagyon örültem mindkét éremnek az Eb-n, mert nagyon jó volt úgy átvenni az egyéni aranyért járó kupát és gratulációkat, hogy tudtam, a bronzérmes csapattagokkal mehetek majd még a dobogóra újra örülni. Ha a csapat negyedik, és látom, hogy lógó orral búslakodnak, az teljesen más. Sokkal jobb úgy győzni egyéniben, hogy a csapat is nyer valamit. A vb-csapatarany a legfontosabb érem az életemben, mert a 2003-as csapatba, 28 évesen nem tudtam magam kvalifikálni - hetedik lettem a selejtezőn, és hatan kerültek be. Akkor megnyerte a vb-t Magyarország. Azóta 13 év telt el, 11 vb-n ott voltam, és adódtak esélyeink, a legnagyobb tavaly, Szlovéniában. Már tényleg úgy éreztem, hogy úgy halok meg, nem leszek csapatvilágbajnok.

Mint az olimpiai bajnoki címre hajtó Cseh László?
Igen, és ő a jó barátom, sokat beszéltem vele erről, hogy milyen az, amikor mindent összenyersz, csak azt az egyet nem, amire nagyon vágysz. És akkor jött a csapatvébéarany. Ezzel már akkor is rendben vagyunk, ha többé semmit nem nyerek.

Az Eb-n egy csodaszép jászkeszeggel vált biztossá a győzelme Forrás: Walter Tamás

Úgy tudom, nem véletlen, hogy a hollandiai Eb-n csak kishalakat és óriási dévéreket lehetett fogni. Mit gondol a horgászok nagy ellenségéről, a hihetetlen halmennyiséget elfogyasztó kormoránról?
Vannak bajok, amelyek keletről jönnek. De vannak, amelyek nyugatról. A kormorán nyugatról érkezik. Tíz-tizenöt éve már gyanús volt, hogy bizonyos nyugat-európai vízterületeknek egy adott méretű halállománya folyamatosan eltűnik. A reprodukció nem maradt el, mert a nagyhalak megmaradtak, tudtak tovább ívni, és volt sok kishal és sok nagyhal a vizekben. Magyarországon a kormoránprobléma szintén évtizedes, de a probléma nagyon akuttá az utóbbi 5-10 évben vált. De még mindig nem annyira kritikus, mint amilyenné válhat, ha semmit nem teszünk. Az Eb-n döbbenetes látványt tapasztaltunk: két dekáig és két kilótól voltak csak halak. De még a kétkilós dévérnek is csőrseb volt a hátán.

Minden, ami két deka és két kiló között volt, megette a kormorán.

Az Európai Unióban védett madárról beszélünk.
Ez felfoghatatlan, hiszen hatalmas pusztítást végez nemcsak a halak között, de más madarak között is azzal, hogy a számukra is fontos táplálékot megtizedeli. A gázlómadaraknak, a többi vízimadárnak nem marad mit ennie, ha ezt az tengeri ragadozó madarat tűzzel-vassal védjük az EU-ban. Ahogyan a holland Eb-rendezők is mondták, feléjük a zöldeknek egyelőre megvan az a hiányos képességük, hogy csak azokra a dolgokra koncentrálnak, amit látnak. A madarat látják, a halakat nem. A pusztítás mértéke nagyon durván látható már a Benelux-államokban, Németország északi és nyugati részén, Franciaország északi részén.

Megoldási javaslat?
Nagyon erős ritkításra van szükség. Amikor a védettség elindult, már akkor is nagy kolóniákban éltek Európában, és azóta nem tíz, de nem is százszorosára nőtt az egyedszám. A szám ennél is nagyobb.

A horgászlobbi nem elég erős?
Nem, mert a megoldás a fészekirtás lenne, de azzal tele lenne az összes tévé, mert látványos. Lehet, hogy nekem sem tetszene. De ami most történik, az egy sokkal nagyobb pusztítás.

A Walter név itthon szinte egyet jelent a horgászattal Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mi a véleménye a catch and release (fogd meg, és engedd el!) kontra húshorgászok vitáról?
Szerintem a catch and release-nek addig van értelme, amíg nem okoz nagy kárt annak a halnak, amelyet visszaengedünk a kifogás után. Ha maradandó sérülést szenvedett a hal, ne adj isten később még el is pusztulna, akkor a visszaengedésnek semmi értelme. A horgászok a mai társadalom azon részéhez tartoznak, akik nem vetkőzték még le teljesen az ösztöneiket, maradt bennük például zsákmányszerző ösztön, de nem akarják megölni azokat, akik ezt az ösztönüket kielégítik. Nem haragszom a vadászokra, de ők azért nehezen engedik vissza az őzet.

Ösztönlények vagyunk, és sokan ezt a háborúskodás, verekedés vagy kocsmázás helyett a horgászatban éljük ki.

Van olyan horgásztó, ahol a süllőt el kell vinni mindenképpen, mondván, a kifogás után jó eséllyel elpusztulna. Egyetért ezzel?
Bármilyen furcsa, de a süllő az egyik legnagyobb túlélő. Ha egy haldarabbal horgászunk a Balatonon, monofil zsinórral, leengedett karika kapásjelzővel, és pont a táskarádiót tekergetjük sörrel a kézben, akkor bizony előfordulhat, hogy az a kapásjelző felmegy a botig, a hal egy méteren keresztül vonszolta a csalihalat, és a torkában van a horog. Ez a süllő jó eséllyel elpusztul, ha visszaengedik. Amikor gumihallal horgászom a Dunán, a süllők esetében a horog 99 százalékban a szájszélben akad. A süllő szája, különösen a külső pereme egy olyan képződményből áll, amely olyan, mintha egy fogerdő lenne. Kiveszem a horgot, egy csepp vér nem jön ki a szája széléből, nincsenek is ott erek. Ezt én azonnal elengedhetem. És szakáll nélküli horoggal horgászom. Ezerből ezret tudok jó eséllyel visszaengedni így, ha mégsem, akkor elviszem, megeszem. De a többit úgy engedem vissza, hogy semmilyen sérülést nem okozok a szájában. Egy vérbő szájú hal, mint például a ponty, már más tészta, ezért jó lenne, ha minél szélesebb körben teret nyerne a szakáll nélküli horgok használata.

A versenyeken rakós bottal, matchbottal, más esetben feederbottal horgászik. Melyik a kedvenc horgászstílusa?
A pergetés, kimagaslóan. Sokféle pergetés van, és mindegyiket szeretem, méghozzá azért, mert egy nagyon aktív horgászat. Egy percen belül dobom az újat, majd a következő pillanatban már máshová célzok. Viszont a pergető versenyek nem mérhetők olyan objektíven, mint az úszós vagy a feeder horgászverseny. Ennek az oka a pálya. Mi egyenletes pályán horgászunk. Szögegyenes, parti, mélység- és mederegyenletes pályán. A pergetésnél? Kihúzod a sorszámot, és te indulhatsz el először a csónakoddal, a sorrendről dönt csak a sorsolás. A tizedik-huszadik versenyző már akár be se menjen. Ezért a pergetőverseny a jelen szabályrendszer szerint számomra érdektelen, de maga a pergető horgászat a legkedvesebb.

A képen két jelenlegi, és talán egy jövőbeli horgászvilágbajnok is látható Forrás: Walter Tamás

Melyik a kedvenc hala?
Két kedvenc halam van. Magyarországon a balin, mert a rá való horgászat annyira intenzív, hogy nem hasonlítható máshoz. A tengereken pedig - az előbbi gondolat mentén - a tarpon.

Milyen a horgászok új generációja? Mindez kivehető-e abból, hogy miből vásárolnak idővel egyre többet a Walterlandban?
Igen. Vannak hobbik, amelyek időszakosan települnek bele az ember életébe. A horgászat nem ilyen. Általában, az esetek 95 százalékában, ha valakit egyszer eltalál, pont a temetőig kíséri el. A fluktuáció kihalási alapon működik. A horgászok lecserélődése nem úgy történik, hogy ma a dél-pestiek, holnap pedig az észak-pestiek horgásznak. Az idősek halnak ki, és egy új korosztály jön a helyükre. Nagyjából, szerencsére tartjuk a számokat, pedig voltak ellentétes jelek a válság, 2009-2010 környékén. Nem eltűntek a horgászok, csak letették egy időre a felszerelést. Akik most bekerülnek, tegyük fel, ötezren évente, ötvenezren tízévente, azok már az újabb vonalat követik. És

igenis lett az elmúlt tíz évben 50 ezer új szemléletű horgász Magyarországon.

Ők azok, akik a jövőt képviselik, és elsősorban nem a konyhára horgásznak. Jobban vigyáznak a halra, a vízre, a természetre, és aktívabb módját űzik a játéknak. A fenekező botokat felváltják a feederbotok, a nagy csukázó úszókat pedig a pergetőbotok.

A felesége szintén világbajnok, 2014-ben ért fel a csúcsra. Férjként, a női csapat egykori kapitányaként, segítőként hogy látja, van-e olyan célja, hogy újra vb-aranyérmes legyen?
Olyannyira, hogy ha idén nem rontom el a második fordulóját Meridában, akkor újra megnyeri az aranyat. Az első fordulót megnyerte, a másodikban azonban taktikai hibát vétettem. És ugyanúgy elkövetném újra, hiszen csak utólag derült ki, hogy ez hiba. Két óra után úgy láttam, itt az ideje, hogy lepattintsuk magunkról a többieket, és menjünk be mi is a nagyhalra, mint ahogy tettük első nap. Ekkor az első háromban volt Dia, de nem jött a nagyhal. Öt kisebb és egy kilós kárász jött, de több nem, az utolsó másfél órában már csak vaktában lövöldöztünk. Ezt azért tehettük csak meg, mert a csapat rosszul állt. Ha a csapat jól áll, akkor valószínűleg Dia megnyeri a vb-t. Mert akkor rajta maradt volna a kishalon, kockáztatva azt, hogy ő nem, de a csapat esetleg dobogóra kerül. De tíz ilyen helyzetből kilencszer ez utóbbi rossz taktika lett volna.

Sokat beszélgetnek a horgászatról?
Igen, hiszen ez az életünk, ebből élünk. Dia családja horgász-etetőanyagot gyárt, a Marosmixet, én a Walterlanddal foglalkozom.

Cápát is fogott már a magyar horgász-világbajnoknő

Hány napot horgásznak egy évben?
Most, hogy megszülettek a gyerekek, Dia egy évben 15-20 napot tud horgászni, én 150-200-at. Amikor vb-t nyert, akkor 50-60-at, tavaly viszont – várandósan - csak ötször volt a vízparton.

Ilyenkor leugrani sem tud egy pecára?
Annak nincs értelme a versenysportban. És ez szerencsére azért nem számít, mert nyolcévesen ob-n indult, tízévesen vb-n horgászott, 11 évesen korosztályos csapatvilágbajnok volt. Túl volt 10 olyan éven, amikor évi 100 napokat horgászott. Ez a tudás nem fogy el, bennmarad. A magyar bajnokságot megnyerte idén, úgy, hogy csak azt a hét napot horgászta az évben, a rajtnál már extázisban volt. Aztán a vb-n is horgászott ugyanígy egy hetet, ezenkívül idén talán csak három napot. De ő most elsősorban anya. Pergetni persze ő is perget, de ez nem számít bele.

A gyerekek pecáznak?
Persze, mind a kettő, a négy- és az egyéves is. A négyéves aktívan, de nem erőltetjük ezt a dolgot. Verseny után, ha tud, odajön hozzám, fölül a ládámra, fogunk együtt halat, de nem ültetem le horgászni, mert nem szeretném, ha felállna, és azt mondaná, megunta.

Európa csúcsán Forrás: Walter Tamás

Melyik a legnagyobb horgászélménye?
Amikor 2014-ben, Dia második fordulóját feltették a mérlegre Portugáliában, és kiderült, hogy világbajnokságot nyert. Végül néhány deka döntött a javára.

Meddig lehet fejlődni?
A végtelenségig. Úgy lehet kitolni a fejlődés határát, ha arra figyelsz, hogy fizikailag bírd majd ötvenévesen is a melós részét. Erő is kell, hiszen adott egy 13 méteres rakósbot egy általában 45 fokos rézsün, négy órán keresztül sokszor oldalszélben kell tartani, tolni, húzni tempóra. Fejlődni tudásban - holtig lehet. De van az a szint, amikor hiába tudsz többet, mint a 40 éves ellenfeled, ő még bírja, te 60 évesen már nem. A mi sportunkban a legveszélyesebb ellenfél egy szuperfitt állapotú ötvenes.

Mitől vagyunk ilyen jók horgászatban?
A csapat-világranglistán nincs egy olyan kategória, ahol Magyarország ne lenne az első ötben. Ha mindent összegeznénk, hamar kiderülne, hogy Magyarország a három legnagyobb horgásznagyhatalom egyike, Angliával és Olaszországgal karöltve. Pedig ezek nálunk sokszor nagyobb országok, ötször annyi horgásszal, mégis le tudjuk győzni őket néha. Ennek az az oka, hogy a mi sportágunk rendkívül pályafüggő. Nem olyan, mint a síkfutás, ahol a rekortánon felveszem a futócipőt, és nekiindulok. A pálya magában hordozza a mélységet, a vizet, a halfajt. Magyarországnak gyakorlatilag minden pályája van. A legapróbb haltól a legnagyobbig, a leglassabban folyó víztől a leggyorsabban folyóig mindenünk van, így minden versenyre itthon fel tudunk készülni. Pici ország a miénk, de szerencsénk van a nagy folyókkal, a nagy tavakkal, a csatornákkal. Kevés olyan versenyhorgász-terület létezik, amelyben ne lennénk valamennyire otthon.