Imre Géza: Könnyen a vágóhídon találhatjuk magunkat

A kockázatvállalás egyes sportágakban az ember életébe is kerülhet, de van, hogy „csak” egy olimpiai bajnoki cím múlik rajta. Imre Gézának a riói játékokon nem sikerült az, ami egy évvel korábban a világbajnokságon igen. Világbajnok vívónk szerint az olimpia előtt stresszhelyzet alakul ki itthon, és nem érti, hogy miért mondják azt a sportolók, hogy lemondásokkal jár az életük. Lénárt Ágota sportpszichológus szerint az olimpia olyan, mint egy nyolcezres hegy. Ön milyen kockázatvállaló? Cikkünkben talál egy tesztet, amelynek kitöltésével választ kaphat erre a kérdésre.

„Ahol szembetaláljuk magunkat egy ellenféllel, ott nem lehet kockáztatás nélkül nyerni. Főleg egy egyéni sportágban” – ezt mondta Imre Géza, aki a Magyar Edzők Társaságának vendége volt. A „Kockázatvállalás a sportban” elnevezésű konferencián több előadó is részt vett. A világbajnok vívó őszintén mesélt a kockáztatásról. Ha minden csörtében ugyanazt a sablont hozzuk,

akkor kiszámíthatóbbá, így könnyen verhetővé válunk, ezért kell kockáztatni.

Fel kell ismerni az asszó közben, ha nem jön be az, amit kitaláltam. Azt szoktam mondani, hogy egy folyamatos sakkjátszma zajlik a páston. Az ellenfél lép valamit, azt megpróbálom megelőzni. Ha sikerül, akkor beadom a mattot, ha nem, akkor leütik a királyomat, és könnyen a vágóhídon találhatom magam.”

Imre Géza a riói olimpia dobogóján Forrás: MTI/Kovács Tamás

A decemberben 42. születésnapját ünneplő Imre Géza őszintén mesélt a riói olimpiai döntőről. Ott 14-10-re vezetett a koreai Park ellen, csak egy tus hiányzott az aranyéremhez, mégis elbukta a finálét.

Az előre felépített terv mehetett a kukába

„Park vívását kielemeztük, mivel tudtuk, hogy csapatban is a koreaiakkal fogunk vívni. Komoly videózás előzte meg a döntőmet,

majd a páston a koreai semmi olyat nem csinált, amire mi készültünk.

Így a fejemben lévő tervet fogtam, képletesen összegyűrtem, és kidobtam a kukába.”

Az elején fej fej mellett haladt a két vívó, Imre azt mondta, hozott egy másik döntést, mert azonnal váltania kellett. Ez egészen addig működött, amíg a koreai nem váltott.

Kockáztatott Rióban is, ezúttal nem jött be Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

„Nem valami fekete lyukba estem, nem pszichésen zuhantam össze. Egyszerűen Park taktikailag váltott, nekem pedig erre nem volt válaszom. Az utolsó tusnál aztán kockáztattam. Nagyon ritkán guggolunk le, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom ezzel a húzással meglepni.

Tízből tízszer ilyenkor tust adok, ez volt a tizenegyedik eset, amikor nem sikerült.

Nem találtam el őt, de még mellé is szúrtam. De a tavalyi vébén is volt egy hasonló szituáció, a végén egy tussal vezetett az ellenfelem, én pedig 0,81 másodperccel a befejezés előtt egy beleguggolással egyenlítettem, ott bejött a kockázatvállalás. Néha be kell vállalni ilyen helyzeteket.”

Imre Gézát (balra) Köpf Károly, a Magyar Edzők Társaságának főtitkára kérdezte a konferencián Forrás: Origo

Felesége, Kökény Bea hasonlóan bukott el egy olimpiai döntőt. 2000-ben, Sydney-ben a 47. percben 23-17-re vezetett a magyar női kézilabda-válogatott, ám a dánok fordítottak, és 31-27-re nyertek.

„Amíg a sajtó munkatársai nem említették meg ezt, addig eszünkbe sem jutott otthon az elbukott kézifinálé – reagált Imre Géza. – Egyébként a sportágaink sajátossága a magánéletünkben is megfigyelhető.

Bea ugyanolyan finoman irányít, ugyanúgy koordinálja a család mozgását, ahogy a pályán tette a csapattal.

Ő sokkal jobb ebben, mint én. Tudja, hogy nem csak magára kell koncentrálni, én pedig inkább elvagyok a saját feladataimmal, mint ahogy a vívás is egy egyéni sportág.”

Az a bizonyos elbukott kézidöntő:

Imre Géza arról is beszélt, hogy szerinte jó döntés-e, ha egy sportoló az olimpia előtti évben vált edzőt. „Én hűséges típus vagyok, három mesterem volt összesen. Szerintem egy évvel az olimpia előtt komoly stresszhelyzet alakul ki itthon, ez pedig a versenyzőkön is kijön. Van, hogy ebben a helyzetben egy sportoló elveszíti a bizalmát, kapkodni kezd, és edzőt vált.

Én ebben nem hiszek, de valakinek ez a fajta kockázatvállalás is bejön.

Szerintem az olimpia utáni időszakban kell váltani. Az első edzéseken engem annyi újdonság ért az edzőváltás után, hogy elfáradtam a feladatokra való koncentrálásban, így nem tudtam a vívásra odafigyelni. Persze ez sportágspecifikus, de a vívóknál nehezen tudom elképzelni, hogy működhetne a dolog.

Egyébként nem szeretem azokat az edzőket, akik távirányítással »működtetik« a versenyzőjüket,

és folyamatosan kiabálnak a pást mellett. Ezek a sportolók nem tanulják meg az önálló gondolkodást, és előbb-utóbb ki fognak kapni, mert olyan helyzetbe kerülnek élesben, ahol nekik kell dönteniük.”

A kép még 2005-ben készült, Kökény Bea vigasztalja Imre Gézát, miután a zalaegerszegi Eb-n a párbajtőrcsapat nem jutott a döntőbe Forrás: MTI

Imre Géza – bár elmúlt negyvenéves – nem tudja, hogy folytatja-e karrierjét, vagy csak fiatal vívók oktatásával foglalkozik majd. Mindenesetre azt soha nem tudta megérteni, hogy az élversenyzők miért mondják azt, hogy komoly lemondásokkal jár egy sportolói pályafutás.

Elment bulizni, másnap azonnal kiesett

„Ez elhivatottság kell hogy legyen, márpedig, ha elhivatott vagy, akkor nem jár semmilyen lemondással. Én soha nem tekintettem annak. A barátaim mentek bulizni, mert úgy érezték jól magukat,

én pedig mentem edzeni és versenyezni, mert az tett boldoggá.

Egyszer kipróbáltam, hogy milyen, ha egy verseny előtt elmegyek bulizni. A mókából viszonylag korán hazaértem, de másnap így is azonnal kiestem, így el is dőlt, hogy ez nekem nem megy.”

A riói olimpiáról hazatérve a repülőtéren várta férjét Kökény Bea Forrás: MTI/Máthé Zoltán

A konferencián dr. Lénárt Ágota sportpszichológus, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője is tartott egy előadást, amelyet érdekes teszttel kezdett (lásd: lentebbi keretes táblázatunkban). Ebből kiderült, hogy valójában mennyire vagyunk kockázatvállalóak, illetve reálisan gondoljuk-e magunkról, hogy melyik csoportba tartozunk.

Zuckerman Szenzoros Élménykereső Kérdőív

Válasszuk ki, hogy szerintünk az öt kategória közül kockázatvállalás és élménykeresés terén az életben hova tartozunk:
- nagyon alacsony
- alacsony
- átlagos
- magas
- nagyon magas.

Ha sportolunk, akkor válasszuk ki, hogy az öt kategória közül szerintünk a mi sportunk melyikbe tartozik, majd töltsük ki az alábbi tesztet!

Minden tételhez két állítás tartozik, azt kell választani, amely az érzéseinket jobban kifejezi. Ha nem szívesen választanánk egyiket sem, akkor azt kell megjelölni, amely kevésbé van ellenünkre.

1.
a) Nincs türelmem az ostoba, unalmas emberekhez.
b) Szinte mindig találok valami érdekeset abban a személyben, akivel beszélgetek.

2.

a) Egy jó festménynek megdöbbentőnek vagy megrázónak kell lennie.
b) Egy jó festménynek békét és nyugalmat kell árasztania.


3.

a) Minden motorkerékpárosnak bizonyára van valami tudat alatti vágya, hogy megsérüljön.
b) Szeretek autót vagy motorkerékpárt vezetni.

4.

a) Olyan ideális társadalomban szeretnék élni, amelyben mindenki boldogságban él.
b) A történelem mozgalmasabb időszakában szeretnék élni.

5.

a) Néha szeretnék félelmetes dolgokat csinálni.
b) A józan ember kerüli a veszélyes helyzeteket.

6.

a) Nem szeretném, ha hipnotizálnának.
b) Szeretném, ha hipnotizálnának.

7.

a) Az élet legfontosabb célja, hogy a lehető legteljesebb és élményekben gazadag életet éljünk.
b) Az élet legfontosabb célja, hogy békét és boldogságot találjunk.

8.

a) Szeretném kipróbálni az ejtőernyős ugrást.
b) Sohasem akarnám kipróbálni az ejtőernyős ugrást.

9.

a) Fokozatosan megyek bele a hideg vízbe, időt adván magamnak, hogy hozzászokjam.
b) Szeretek egyenesen beleugrani a hideg vízbe.

10.

a) Ha nyaralni megyek, előnyben részesítem a jó szobát és az ágy kényelmét.
b) Ha nyaralni megyek, jobban szeretem a kempingezés változatosságát.

11.

a) Jobban szeretem azokat az embereket, akik kifejezik érzelmeiket, még akkor is, ha egy kicsit labilisak.
b) Jobban szeretem a higgadt, kiegyensúlyozott embereket.

12.

a) Azt a munkát szeretem, ami egy helyhez kötődik.
b) Azt a munkát szeretem, ami utazást igényel.

13.

a) Alig várom, hogy hazaérjek, amikor hideg van.
b) Felélénkülök, ha hideg van.

14.

a) Untat, ha mindig ugyanazokat az arcokat látom.
b) Szeretem a meghittséget, amit a megszokott barátok társasága nyújt.

Pontozás:
Egy pontot ér minden egyes bekarikázott tétel az alább felsoroltak közül:

1. a), 2. a), 3. b), 4. b), 5. a), 6. b), 7. a), 8. a), 9. b), 10. b), 11. a), 12. b), 13 b), 14. a).

Adjuk össze a pontokat, majd hasonlítsuk össze, hogy mit gondoltunk a teszt kitöltése előtt, melyik kategóriába tartozunk, és a választott sportágunk is ugyanabba a kategóriába esik-e:

0-3 nagyon alacsony
4-5 alacsony
6-9 átlagos
10-11 magas
12-14 nagyon magas.

A fenti teszt azért is rendkívül fontos, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyire vagyunk kockázatvállalóak. Az sem árt, ha tudjuk, hogy az általunk űzött sportág mennyire illik a személyiségünkhöz. Bár sokan az ellenkezőjét gondolják, Lénárt Ágota szerint az extrém sportolók és a veszélyes sportágat űzők (pl. ejtőernyősök, sziklamászók, vadvízi evezősök, autóversenyzők) kockázatvállalási szintje rendkívül alacsony.

Aki egy veszélyes sportágban magas kockázatvállaló, az vagy megsérül, vagy meghal.

Ilyenkor az edző felelőssége, hogy eldöntse, hogy a sportoló megfelelő sportágat választott-e. Mentáltréningezni kell, valamint ki kell próbálni bizonyos kockázatos helyzeteket az adott sportágban” – mondta a sportpszichológus.

Kováts Viktor magyar extrém sportoló próbaugráson a szárnyasruhás repülés világbajnokságán a Tianmen-hegy térségében Forrás: MTI/Hszinhua/Sao Jing

Lénárt Ágota szerint nem feltétlenül lehet megtanítani ezeket a szituációkat, hiszen vannak, akik egyszerűen leblokkolnak bizonyos helyzetekben.

Az olimpia egy nyolcezres hegy

„Nem az a kérdés, hogy meg lehet-e tanítani, hanem az, hogy elő lehet-e hívni élesben ezeket a korábban modellezett szituációkat. Sokszor nyilatkozzák azt a sportolók, hogy »Bepánikoltam! Nem tudom, mi történt velem! Leblokkoltam!« Ilyenkor az agykéreg gátlás alá kerül, az agyi struktúra pedig csak a túlélést erőlteti.”

A sportpszichológus azt mondja, a felkészítésben az úgynevezett orientációs reflexre kell helyezni a hangsúlyt, ennek a reflexnek a növelése a változatos edzésekkel valósulhat meg.

Lénárt Ágota tart előadást a Magyar Edzők Társaságának konferenciáján Forrás: Origo

„A síugrókat is egészen kicsi dombokról kezdik el ugratni, majd úgy viszik őket egyre magasabbra. Neszmélyi Emil idén első magyarként északról, Tibet felől jutott fel a Himalája 8848 méteres csúcsára. A hegymászó azt mondta, hogy hétezres csúcsok megmászásával nem lehet egy nyolcezres hegyre felkészülni.

Ráadásul Neszmélyi asztmás, a betegsége nem kímélte őt a hegyen.

Az utolsó palackja még hibás volt, nem volt benne oxigén. Ötször lett rosszul lefele menet, de előre készült arra, hogy hogyan tud majd továbbmenni, és amíg a hétezres csúcsokat egész évben meghódító mászók folyamatosan véreztek el mellette a Mount Everesten, addig ő végigcsinálta. Ez az olimpia csapdája is. Hiába megy ki valaki úgy, hogy világ- vagy Európa-bajnok, az olimpia az egy másik verseny. Az olimpia egy nyolcezres hegy.”

A Magyar Edzők Társasága legutóbb Fábiánné Rozsnyói Katalint hívta meg egy beszélgetésre, az elhangzottakat itt olvashatja el.