„Focizni kell, és harcolni, ez a lényeg. De ha balfék az ember, az rég rossz” – magyarázza a Határ úttól a Bozsik-stadionig közlekedő 42-es villamoson Coelhót idéző bölcsességgel az egyik utas, majd a monológ végén nagyot kortyol a táskájából előkapott borából.
Emberünk nemcsak életvezetési tanácsokat, tuti tippeket is tud adni, séróból sorolja, hogy a Honvéd győzni fog a Mezőkövesd ellen, az éllovas Vasas pedig elhozza a pontokat Paksról – utóbbiban végül tévedett, de a varázsitallal sem láthatott a jövőbe.
A foci után a kézilabdára terelődik a szó, többen is elemezgetni kezdik a Montenegró elleni Eb-győzelmet, külön kiemelve Janurik Kinga emberfeletti kapusteljesítményét. „Hogy hívják azt a jó lövőt a Fradiból, aki most nincs ott az Eb-n?” – dobja be a kérdést a közösbe egy 60 körüli férfi.
„Gera!” – jön a válasz egy általános iskolás sráctól, nagy derültséget okozva ezzel a többieknek,
végül pár perc gondolkodás után kiderül, hogy az úr Zácsik Szandrát hiányolta.
„Megígértem a gyerekeknek a McDonald'sot, ha két góllal nyerünk” – magyarázza egy Honvéd-szimpatizáns utastársának, és a fogadalma komoly optimizmusról árulkodik, mivel a Mezőkövesd utoljára szeptember 24-én kapott egynél több gólt, amikor a Vasas küldte haza 4-0-val.
Fél órával a kezdés előtt tömött sorok állnak a pénztároknál, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
a Kispest-drukker nem az a fajta, amelyik szereti előre megvenni a jegyeket,
két hete legalábbis a Vasas elleni rangadón ugyanilyen jeleneteknek voltunk szemtanúi, sőt akkor még negyedórával a középkezdés után is sokan voltak kint.
A jegyünket átvéve egy Puhl Sándor részére feliratú csomagon akad meg a szemünk, de csak a kíváncsiságig jutunk, azt nem tudjuk, hogy mit rejt az 1994-ben vb-döntőt vezető korábbi bírónak szánt pakk.
Már a stadionban járunk, amikor egy ismerősbe botlunk, akitől azt próbáljuk megtudni, mi a titka Marco Rossinak, aki 2013-ban bronzéremig vezette a Honvédot, amely az ötödik Mezőkövesd elleni utolsó idei találkozót szintén a harmadik helyről várhatta.
Rossi olyan, mint egy jó HR-es, tudja, hogyan kell bánni a játékosokkal, nem csoda, hogy azok sem hangoskodnak, akik kevesebbet játszanak.
Persze van, aki azt mondja, hogy ezzel a kerettel más edző bajnok lenne, de van olyan is, aki azt gondolja, hogy 2013-ban meg Rossin kívül senki nem vitte volna bronzig azt a csapatot. Az igazság valahol középen van” – magyarázza Dénes.
Rossi a Himnusz alatt még sapkában álldogált a kispadoknál, a harmadik percben viszont már tar fejjel osztogatta a tanácsokat embereinek.
Az olasz mester elképesztő vehemenciával követte a meccs minden rezdülését, az egyik tizenegyesgyanús esetnél például nagyokat ugrált az oldalvonalnál, és kétszázas pulzussal reklamált a negyedik játékvezetőnél.
A Mezőkövesdet nagyjából ötvenfős szurkolósereg kísérte el, amely a kis létszámot határtalan lelkesedéssel ellensúlyozta, és az első negyedórában végig azt énekelték, hogy a Kövesd a legjobb csapat, és ők lesznek a bajnokok.
A hazai drukkerek akkor kezdtek igazán éledezni, amikor Lanzafame 18 méteres lövését Tujvel a lécre tolta, a Juventusban nevelkedő olasznak ez lehetett volna a második akciógólja az NB I-ben, eddig inkább a szabadrúgásokban és a tizenegyesek értékesítésében jeleskedett. A lelátón kiszúrtuk Bernd Storck szövetségi kapitányt és segítőjét, Andreas Möllert, akik az első félidőben megtapasztalhatták, hogy Storck elődjét,
Pintér Attilát nem igazán szeretik Kispesten, akármit csinált a kispadnál a Mezőkövesd edzője, máris kapta az osztást a lelátóról.
Pedig el kell ismerni, Pintér jól összerakta a Kövesdet, a Honvéd hiába próbálkozott, nem nagyon talált rést az ellenfél védelmén. Az amszterdami 8-1 után szétszedett Devecseri és a korábban Újpesten is megfordult Hudák jól takarított a védelem közepén, így nem csoda, hogy a Honvédnak egy helyzetet sikerült összehozni Lanzafame kapufáján kívül, a félidő végén Koszta fejesébe az olasz próbált belecsúsztatni az ötösön, de nem találta el.
A második felvonás elején a Fradinak betaláló Molnár szerzett gólt, csak éppen kézzel ütötte, és Berke spori kiszúrta a turpisságot, amit Maradonának az 1986-os argentin–angol vb-meccsen elnéztek. A Honvéd bátrabb focit vállalt fel a második félidőben, és a tribünön ülők már a tenyerüket dörzsölték, amikor Lanzafame 20 méterről szabadrúgáshoz készült,
de Tujvel ezek szerint a meccs előtt kielemezte az olaszt,
és könnyen elcsípte a bal sarokra tekert labdát.
A nyári Eb egyik legnagyobb slágere a magyar tábor által elővezetett „Az éjjel soha nem érhet véget” mellett az északírek dala volt, amelyben csatárukat, a tornán egyetlen percet sem játszó Will Grigget éltették. A Honvéd-tábor átvette ezt a rigmust, és
Mindenki tudja már, hogy Eppel a gólkirály
szöveggel énekli, és a dal a 70. percben szólt igazán hangosan a Bozsikban, amikor Botka beadása után a 190 centis csatár Tujvel kapujába bólintott. Ez volt Eppel hetedik gólja az ősszel, ezzel beérte Lanzafamét, és csak eggyel van lemaradva a Feczesin, Bardhi, Djuricin hármastól, úgyhogy minden esélye megvan, hogy tényleg gólkirály legyen.
Rossi igazi olasz edzőként 1-0-s vezetésnél előbb Lanzafamét, majd a gólszerzőt hozta le, de még így is közelebb volt a 2-0, mint az 1-1, a
csereként beállt Prosser két lövésével is eldönthette volna a meccset.
A 92. percben aztán majdnem agyvérzést kapott Rossi, amikor egy szabadrúgás után Strestik hirtelen ziccerben találta magát, de annyira meglepődött ezen, hogy óriási gyertyát rúgott.
A Honvéd 1-0-s győzelme, valamint a Videoton döntetlenje és a Vasas veresége azt jelenti, hogy mindhárom csapatnak 34 pontja van, a fehérváriak jobb gólkülönbségükkel előzik meg a kispestieket.