Felcsendülhet a BL-himnusz az olasz bajnokság leglepukkantabb stadionjában

Vágólapra másolva!

Bergamóban nem pusztán egy kifutott szezon miatt éli gyönyörű napjait a Serie A negyedik helyén álló Atalanta, hanem elsősorban azért, mert a siker nem a szerencse műve, hanem a klubmodellbe integrált futballfilozófia ölt testet a klub óriási győzelmeiben. Felcsendülhet-e a BL-himnusz az olasz bajnokság leglepukkantabb stadionjában?

A 19. és a 20. század fordulója környékén még sikk volt Olaszországban a klasszikus műveltség, és ez nyomot hagyott a labdarúgáson is. A Hellas Veronát 1903-ban egy csapat egyetemista alapította, akik ókori filozófiát hallgattak, és hasonló okból kapta a nevét a torinói diákok által alapított Juventus is.

Az ókori görögök előtt tisztelgő Hellasszal, illetve a latinul ifjúságot jelentő Juventusszal szemben Bergamóban egy olyan istennőről nevezték el a csapatukat, aki

annyira nem akart férjhez menni, hogy futóversenyre hívta a kérőit, és legyőzte, majd megölte őket.

Ha ez nem lenne elég, hogy máris szimpatikus legyen Atalanté, tegyük hozzá, hogy Zeusz a férjével együtt oroszlánná változtatta, mert pont az ő templomában tört rájuk a gerjedelem (Meilanión nyilván csak egy ravasz csellel tudta legyőzni a futóversenyen), ezt a sértést pedig nem hagyhatta szó nélkül a főisten.

Nem nyomasztó a trófeaterem

Az Atalanta Bergamasca Calciót 1907-ben alapították, pedig ekkor már működött egy futballcsapat a városban. A szövetség nem is nézte jó szemmel a dolgot, és csak 1914-ben ismerte el hivatalos klubnak, sőt az Atalanta – egy több klubot érintő összeolvadás után – csak 1928-ban indult el először ezen a néven az olasz bajnokságban.

A klub egyik becenevét (La Dea, az Istennő) nem kell magyarázni, a másik azonban jó hosszú idő után idén lett újra aktuális. A Regina delle Provinciali (kb: a vidék királynője) név onnan származik, hogy a bergamóiakat tartják a legkiegyensúlyozottabban teljesítő vidéki kiscsapatnak.

Ez persze nem zajos sikereket jelent, az 1963-as Coppa Italia a klub egyetlen országos trófeája (ha nem számítjuk, hogy hatszoros Serie B-, és egyszeres Serie C-bajnok), habár 1987-ből van egy KEK-elődöntőjük, '91-ből pedig egy UEFA-kupa-negyeddöntőjük is. A klub igazi sikereit azonban nem a trófeateremben kell keresnünk.

Apró lombardiai La Masia

Az Atalanta az elmúlt öt évben mindig nyereséggel jött ki az átigazolási szezonokból (durván plusz 50 millió a mérleg), ami nem is csoda, hiszen klasszikus nevelőklubról van szó. A helyi settore giovanilét több mint egy évtizede irányító Mino Favini

az Ajaxot tekinti mintának, de ez nem újkori szokása a bergamói klubnak,

hiszen olyan játékosokat adtak az olasz futballnak, mint minden idők legnagyobb söprögetője, Gaetano Scirea, vagy Roberto Donadoni, aki jelenleg Nagy Ádám edzője a Bolognában.

A híresen lokálpatrióta bergamói Északi Kanyar – egyébként ők Olaszország két jelentős baloldali ultracsoportja közül az egyik, a másik a kommunista Livornóé – büszke a klub hagyományaira, és nem csak akkor áll oda a csapat mögé, amikor úgy hasít az Atalanta, mint idén. Azért az különlegesnek számít, ahogy a jelenleg a Serie A 4. helyén álló Atalantát fogadták a szurkolók a bergamói reptéren, miután idegenben győzték le a Napolit.

Valószínűleg az egész világon egyedülálló modellt alkottak meg Bergamóban, ahol a klub több pénzt költ az utánpótlására, mint az első csapatára. Az Atalanta nemcsak Lombardia, de egész Észak-Olaszország, elsősorban Veneto és Friuli megyék területén működteti scouting hálózatát, méghozzá úgy, hogy anyagilag támogat kisebb csapatokat, amelyek cserébe a legtehetségesebb játékosaikat a bergamói akadémiára küldik tanulni.

A megfelelő ember a megfelelő helyen

Ez a modell az első csapatra nézve leginkább azt jelenti, hogy az akadémiáról kikerülő tehetségekkel összejön a bennmaradás, de őket azonnal viszik is a csapattól. Hogy csak a közelmúltat nézzük, Bergamóból rajtolt a Milan támadója, Giacomo Bonaventura, a Juve után a Sevillába kerülő Simone Zaza, a Nápolyból a Sotonba igazoló Manolo Gabbiadini (rossz formát fut, de érte 17 évesen 6 millió eurót fizetett a Juve), és a Milan jelenlegi nagy tehetsége, Manuel Locatelli is.

Bár az Atalanta utánpótláscsapatai a klub méretéhez képest úgy verik az olasz Primavera-mezőnyt, mint a kétfenekű dobot (1991 és 2014 között különböző korcsoportokban összesen 17 bajnoki címet szereztek),

az első csapat igazi olasz kiscsapat maradt:

sűrű edzőváltások, utolsó pillanatos megmenekülések, legjobb esetben langyos víz, középmezőny jellemezte az Atalantát.

Gian Piero Gasperininek nem való nagy csapat: az Internél óriásit perecelt Forrás: AFP/Olivier Morin

Nyáron megköszönték Edoardo Rejának, hogy a 13. helyre vezette a csapatot, a helyét az a Gianpiero Gasperini vette át, aki korábban már ért el kiscsapattal nagy sikert: a Genoánál legendaként tisztelt edző egészen az Európa Ligáig vezette a Griffeket. Az edzőről sokaknak valószínűleg az Internél bemutatott rövid vesszőfutása jut eszükbe, így talán kevesen vártak zajos sikert idén az Atalantától.

Csak idén klappol minden

A Napoli idegenbeli legyőzésével az Atalanta a 4. helyre jött fel, és hiába hozhatja be az Inter pontszámban, az egymás elleni eredmények miatt a bergamóiak lesznek előrébb (a milánóiak március közepén vághatnak vissza a 2-1-es vereségért). Az Inter mellett a nápolyiak már másodszor szaladnak bele a késbe, és a Romát is legyőzte idén a káprázatos formában futballozó Gasperini-csapat.

A jól elkapott rajt után egész ősszel kiegyensúlyozottan zakatolt az Atalanta-henger, és nagyon úgy fest, a téli változások sem rengették meg őket.

Ahogy az várható volt, a siserehad vércseként csapott le az Atalantára:

legfontosabb belső középpályásukat elveszítették (Gagliardini az Intert választotta), a másik, Franck Kessié pedig az Afrika-kupán volt egy hónapig. Az elefántcsontparti középpályásért egyébiránt már átgondolásra visszadobtak egy 30 milliós ajánlatot a Manchester Citynek.

Franck Kessie útban a zsíros kenyérré válás felé Budapesten Forrás: MTI/Kovács Tamás

Kessie azonban a szezont még Bergamóban fejezi be, ahogy a legtehetségesebbnek tartott olasz középhátvéd, Mattia Caldara is, akivel kapcsolatban tökéletes üzletet kötöttek. A torinóiak 25 millió euróért megvették a játékost, de egyből kölcsön is adták az Atalantának, hogy ne törjön meg a fejlődése, és játékban maradjon a 24 éves bekk, aki így is tud segíteni a Juventusnak, hiszen az ő két gólja miatt szakította le 12 ponttal a Napolit a Juve.

Ugyanígy tett a Napoli,

amely Alberto Grassit vette meg, és küldte vissza egyből Bergamóba, hiszen délen jelenleg meglehetősen zsúfoltnak tűnik a középpálya.

Kiszívják az összes vérét

Úgy néz ki, az Atalanta lendülete nem tört meg a télen, de ha össze is jön mondjuk egy Európa Liga-szereplés, az már kérdéses, milyen csapat fut ki a pályára a selejtezőben. A fentiek, azaz kvázi a fél kezdőcsapat mellett igen valószínű, hogy nem tudják megtartani a 22 éves jobbhátvéd (vagyis a háromvédős játék egyik apostolának számító Gasperininél szárnyvédő) Andrea Contit, a 24 éves svájci középpályást, Remo Fleurert és a 23 éves, bal oldali mindenest, Leonardo Spinazzolát sem, aki a Juve kölcsönjátékosa.

Gasperini, aki egyike azon kevés olasz edzőknek, akinél nem 28 évesen kezdődnek a futballisták, nem fog kétségbe esni. A csapat rutinos figurái, Alejandro ’Papu’ Gomez, Andrea Masiello, Jasmin Kurtic maradni fognak, köréjük pedig olyan arcokat hozhat fel, mint az ecuadori U20-as válogatott Bryan Cabezas, vagy az olasz U17-es válogatott Alessandro Bastoni és Filippo Melegoni, akik már be is mutatkoztak az első csapatban.

Fentieken kívül az Atalanta már bejelentette, hogy a nyáron nagykorúvá váló Christian Capeone, Matteo Gasperoni és Emmanuel Latte is profi szerződést kap. Lehet, hogy el sem jutnak az Európa Ligáig, és jövőre újra a 13. helyen végeznek. De figyeljük majd őket erősen a 2018/19-es Serie A-szezonban.

És idén sem végeztek még: rázós bergamói túra vár a Juventusra és a Milanra, az Interhez és a Romához pedig elutazik az Atalanta, amely a nagy csapatok legyőzésével már így is komoly szerepet játszik a 2017-es bajnoki cím sorsában. Arról nem is beszélve, hogy

minden fenti gondolat értelmét veszti, ha Gasperiniék megelőzik az előttük három ponttal (az utolsó BL-helyen) álló Napolit,

és jogot szereznek rá, hogy a szurtos gúnyájukban belépjenek a nagyok báltermébe.

Az obskúrus modern futballt átkozó hipszterek nagy napja lenne, amikor a bájosan ronda Atleti Azzuri d’Italia stadionban felcsendül a BL-himnusz.