Kiüresedett és amortizálódott sportágat vesz át Erdei Zsolt

Hacsak valamilyen váratlan fordulat nem történik, az 1996 októberében az ökölvívók elnökévé választott Csötönyi Sándor szombaton megválik posztjától, átadva az elnökséget az olimpiai bronzérmes és világbajnok Erdei Zsoltnak. Ezzel a magyar sportvezetők közül jelenleg legrégebben regnáló elnök fejezi be tevékenységét. Bár ezt a változást sokan és sokféleképpen óhajtották, abba kevesebben gondoltak bele, hogy az új elnök és elnökség egy szinte teljesen kiüresedett és amortizált sportágat vesz át, amelynek számottevő felnőtt nemzetközi eredménye hosszú évek óta nincsen. Ahogy a helyzet áll, egy ideig nem is lesz. Az pedig, hogy a változás mekkora lesz, hamarosan eldől. Mindenesetre Csötönyi tiszteletbeli elnökként folytatná.

Az egyéni sportágak esetében megszokhattuk már, hogy a magyar sport képtelen elszakadni az olimpiától, az ötkarikás játékokon való szerepléstől. Eddig nyolc magyar ökölvívó nyert olimpiai aranyérmet. Papp László háromszoros bajnok, mellette Csík Tibor, Énekes István, Gedó György, Harangi Imre, Kocsis Antal, Kovács István és Török Gyula állhatott fel az olimpiai dobogó legmagasabb fokára. Legutóbb huszonegy éve, 1996-ban Kovács István nyert Atlantában.

De még sokatmondóbb adat, hogy az elmúlt 45 évben – tehát 1972 óta – csak Gedó György és Kovács győzött olimpián. Máig utolsó érmünket – egy bronzot – a most elnöknek készülő Erdei Zsolt nyerte 2000-ben, Sydney-ben.

Ennek is 17 éve már. A 2016-os riói játékok előtt sokáig az is kérdés volt, hogy a magyar ökölvívók közül egyáltalán kijut-e valaki az olimpiára. Végül a 2010-ben még felnőtt Európa-bajnoki címet szerző Bacskai Balázs és Harcsa Zoltán utazhatott – utóbbi nyert is egy mérkőzést.

Harcsa londoni bánata Forrás: AFP/Jack Guez

Sydney, vagyis 2000 óta a magyar ökölvívók olimpián összesen nyolc mérkőzést nyertek meg, és tizennyolcat vesztettek el.

Lelkesedtünk egy olimpiai ötödik hely miatt

Soha nem felejthető, mennyire lelkes volt Csötönyi Sándor, amikor Szellő Imre Pekingben ötödik, vagyis pontszerző helyen végzett. E történetet felidézve ma már csak mosolygunk azon, hogy Szellő az első fordulóban erőnyerő volt, a második kanyarban viszont szépen helybenhagyta a venezuelai Luis Gonzalest. Szellő így egy nyert mérkőzéssel a legjobb nyolc között találta magát, ahonnan csak egy lépés volt az éremszerzés.

Fájdalom, hogy a negyeddöntőben a brit Tony Jeffries egy laza 10-2-vel küldte haza a magyart.

A szövetségi elnök azonban így is roppant lelkes volt, mert a pontszerzés már állami támogatást vont maga után.

Csötönyi Sándor elnök úgy érezte, van ok az örömre Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Természetesen tudjuk, hogy az olimpián kívül is van élet, mégis sokatmondó történet, hogy a sportág legutóbbi „szenzációját" egy 2016 karácsonyakor megjelent újságcikk szolgáltatta, amelyben egy Pável Béla nevű egykori ökölvívó azt bizonygatta, hogy pályafutása során sikerült legyőznie Muhammad Alit és a későbbi szlovák miniszterelnököt, Vladimir Mečiart. Bármennyire is alapos kutatást végeztünk a hetvenes évek magyar sportsajtójában, erről a két fantasztikus győzelemről egyetlen betűt sem találtunk.

Kit érdekel a magyar amatőr ökölvívás?

Pável Béla történetét nem azért citáltuk ide, hogy a Gagyapátiban magányosan élő egykori sportolót bántsuk – aki sokszor elmesél egy nem létező sztorit, az egyszer elhiszi, hogy igaza van –, hanem azért, hogy megmutassuk,

melyek azok a hírek a magyar amatőr ökölvívásban, amelyek az országos médiumok ingerküszöbét átlépik.

Mert hiába nyert 2015-ben a bulgáriai Európa-bajnokságon bronzérmet Csóka Nándor, ezek a sikerek ma már csak a legszűkebb, az amatőr ökölvívással behatóbban foglalkozó embereket érdeklik. A sportágnak egyetlen komoly arca sincs, olyan versenyző, akit el lehetne adni, aki képességekben vagy intellektualitásban megközelítené akár Kovács Istvánt, akár a most elnöknek készülő Erdei Zsoltot.

Hol vannak az új Kovács Istvánok? Fotó: Szabó Gábor - Origo

A „fiatalok" (Kovács 46, Erdei 42 éves) közül ők ketten azok, akik az amatőr (és a profi) ökölvívásban olyan eredményeket értek el, amelyek számottevőek, amelyekre mindenki emlékezhet. Mizsei György, vagy Béres Zoltán nem tartozik közéjük, pedig ez a két bokszoló (és Kovács István) az 1992-es barcelonai olimpián három bronzérmet szerzett.

Akkor sokan fanyalogtak, mai szemmel nézve ez példátlan siker.

Nem véletlen, hogy a most leköszönő elnök, Csötönyi Sándor ellen éppen Kovács István indított évekkel ezelőtt támadást. Erre a vonatra később a profi istállót üzemeltető Rácz Félix is felszállt, voltaképpen ők ketten vitték végig azt az ügyet, amelynek a vége Csötönyi Sándor lemondása, vagy elmozdítása a sportág éléről. Azzal ugyanakkor mindenkinek (így Erdeinek, Kovácsnak és Rácznak is) tisztában kell lennie, hogy a magyar amatőr ökölvívás 2017-re gyakorlatilag kiüresedett.

Ebben természetesen Csötönyinek hatalmas a felelőssége, de az amatőr boksz összes baját az ő nyakába varrni hiba lenne.

Sokkal inkább arról van szó, hogy idehaza a sportág ma már közel sem annyira vonzó, mint a hatvanas, hetvenes, vagy éppen a nyolcvanas években volt.

12 másodperc hiányzott a hatalmas szenzációhoz

Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy a Sziklai Sándor emlékversenyből Honvéd Kupára átkeresztelt nemzetközi viadalokon micsoda mezőny - többek között a teljes kubai és észak-koreai válogatott -, vagy mennyi ember tolongott a Nemzeti Sportcsarnokban vagy a Körcsarnokban. Egy Budapesti Honvéd-Újpesti Dózsa csapatbajnoki mérkőzésen ugyancsak színültig tele volt a két létesítmény, az emberek tomboltak, amikor a két fővárosi klub szupernehézsúlyú óriása, Lévai István és Alvics Gyula egymásnak feszült.

Máig felejthetetlen, hogy 1980. április 20-án Lévai Istvánnak mindössze 12 másodperc hiányzott ahhoz, hogy legyőzze a sportág egyik legendáját, a kubai Teofilo Stevensont.

(A kubai óriás csak azért nem tudta megdönteni – csak beállítani – Papp László rekordját, mert München, Montréal és Moszkva után sem Los Angelesben, sem Szöulban nem vettek részt az olimpián a kubai sportolók.) De térjünk vissza az 1980-as Honvéd Kupához. Lévai az első menetben – beköszönés gyanánt – Stevenson veséjére vágott, majd a levegőért kapkodó kubait kétszer is eltalálta. Az addig nyugodtan üldögélő kubai mester, Alcides Sagarra üvöltve osztogatta tanácsait a kétszeres olimpiai bajnoknak, aki a második menetben is beszedett két Lévai-ütést.

A háromszoros olimpiai bajnok kubai Teofilo Stevenson (a dobogó közepén), akit Lévai István majdnem legyőzött Forrás: AFP/Staff

A harmadik menetben a teljesen extázisba jött közönség az „Üsd ki, üsd ki!" ordítással biztatta Lévait, akinek semmi más dolga nem lett volna, mint eltáncolni a feldühödött Stevenson elől.

12 másodperccel a vége előtt egy pillanatra maradt csak szabadon Lévai feje, amikor megérkezett Stevenson és az ő félelmetes és villámgyors jobbhorga.

Lévai a földre került, kiütötték, nem dőlt le a trón, nyert Stevenson. A trónt végül 1982-ben a müncheni világbajnokságon az olasz Francesco Damiani döntötte le, mert ott legyőzte a verhetetlennek hitt kubait. Ezzel együtt az olasz sem lett Münchenben világbajnok, az aranyat az amerikai Tyrell Briggs szerezte meg.

Egy amatőr meccs után már mennek is profinak

Ez a történet legalább igaz volt, nem úgy, mint Pável Béla már korábban idézett históriái. A Lévai-Stevenson összecsapás arra is jó volt, hogy megmutassuk, honnan hová jutott ez a sportág közel negyven év alatt.

A Honvéd Kupa helyett ma már Bocskai-emlékverseny van Debrecenben, a kubai felnőtt válogatott sem jár már hozzánk – évekig mi mentünk Kubába télen edzőtáborozni, vagy, ahogy Kovács István egy helyen fogalmazott, rumot inni, szivarozni és barnára sülni.

A magyar amatőr ökölvívás másik nagy baja, hogy azok a versenyzők, akik hajlandóak még ezt a sportágat űzni, az első adandó alkalommal profinak szegődnek. Az amatőr bokszot hosszú éveken át nem vetette fel a pénz, érthető hát, hogy sokan elcsábulnak lelki szemeik előtt a dollárkötegeket látva. Olyan tartós sikereket, mint amit Kovács István vagy Erdei Zsolt a profik világában elért, senki sem tudott felmutatni, legfeljebb a most szövetségi kapitányként dolgozó Balzsay Károly nevét említhetjük ezen a helyen.

Balzsay Károly immár profiként Forrás: AFP

A magyar és a világ amatőr ökölvívása ugyanazokkal a gondokkal küszködik. A riói olimpián történt bírói csalások, a sportágat belengő korrupció, a megvásárolt és irányított mérkőzések szétrohasztják a bokszot, miközben a profi világ pénztermelő gépezetében is megjelentek a hajszálrepedések.

A profi bunyó kirakata, a nehézsúly manapság nem kínál sok látványosságot, de súlycsoporttól függetlenül sincsenek olyan erős karakterek, mint egykor Alitól kezdve Sugar Ray Leonardon át Tysonig bezárólag sokan.

Az sem véletlen, hogy rohamosan nő a boksznak alternatívát kínáló új szakágak, a ketrecharc és más vegyes harcművészetek népszerűsége.

Sagarra már 1981-ben temette a profi bokszot

Ennek fényében különösen érdekes olvasni az egykori kubai bokszpápa, Alcides Sagarra véleményét a profi ökölvívásról. A zseniális edző 1981. augusztus 21-én a következőket mondta a Népsport újságírójának, Jakab Józsefnek:

„A profi ökölvívásról lesújtó véleményem van. Higgye el, hogy a forradalom előtti időkből mi kubaiak jól ismertük a profi bokszot. Nem lenne szabad engedni, hogy egyáltalán létezzen.

Két okot tudnék megnevezni. Először is a profizmus kizsákmányolja az embert. A profi bokszoló azt hiszi, hogy ő ebből hasznot húz, hogy ezzel életformát teremt."

A kubai edző, Alcides Sagarra (zászlóval a kezében) már 1981-ben eltemette a profi ökölvívást Forrás: AFP/Paul Buck

"Ez nem igaz. Az igazi haszon mindig a menedzsereké. Kérdem én: mit csinál az a profi bokszoló, aki nem lett világbajnok, és abba kell hagynia a sportot?

Nem egy közülük koldus lett.

Még a legendás Joe Louis is alamizsnán élt. Aki az amatőr bokszot mint sportot űzi, mellette képezheti a személyiségét, lehet belőle orvos vagy éppen mérnök. Az életét nem az ütések ereje és pontossága határozza meg."

Erdeinek bokszolóként alighanem könnyebb feladata volt Forrás: AFP/2011 Getty Images/Al Bello

Sagarra mesternek ebben nem teljesen lett igaza. A profi ökölvívás a gondjai ellenére azért köszöni, megvan, miközben az amatőr boksz néhány ország belügyévé silányulva vergődik a korrupció és a csalás hálójában.

Csötönyi tiszteletbeli elnökként folytatná, mi vár Erdei Zsoltra?

A magyar amatőr ökölvívás elsorvadásának megállítása vár tehát Erdei Zsoltra és az általa irányított új elnökségre.

Akik idáig eljutottak ennek a cikknek az elolvasásában, rájöhettek, mennyire nehéz, szinte lehetetlen feladatra vállalkozik Madár.

Azt ugyanis botorság lenne gondolni, hogy Csötönyi távozásával és az ő színre lépésével a magyar amatőr ökölvívás gondjai máról holnapra megoldódnak. Mert azt éppen a közelmúlt – az ökölvívás kiemelt állami támogatása – bizonyította be, hogy a pénz nem minden.

Ha pedig megnézzük azt, hogy a küldötteknek milyen tartalmú meghívót küldtek el a szombati közgyűlésre, még több kérdés vetődik fel.

A szombati közgyűlésre szóló meghívó benne egy érdekes kitétellel: Csötönyi Sándor csak Erdei Zsolt javára mondott le az elnöki posztról Forrás: Origo

A meghívóban szereplő mondat, amely szerint Csötönyi Sándor csak Erdei Zsolt javára mondott le az elnöki posztról, jogilag értelmezhetetlen, mert ilyet regnáló sportági vezető nem tehet meg.

Érdekes fordulatokat tartogathat tehát a szombati közgyűlés. Már csak azért is, mert az Origo birtokába jutott az a lista, amelyen az alelnökségre és az elnökségi tagságra pályázók nevei vannak.

A listán az is szerepel, hogy a jelenlegi elnök, Csötönyi Sándor tiszteletbeli elnökként folytatná.

Az alelnökségre és elnökségi tagságra pedig részben ugyanazok pályáznak, mint akik eddig ott ültek a sportág vezetésében. Hogy ebből mi sül ki? Legkésőbb szombat délutánra kiderül.