Jenei Imre: Csak a magyar siker hiányzik az életemből

Vágólapra másolva!

„Sokan azt mondják a játékosoknak, hogy haljanak meg a pályán. Én nem ezt mondom, hanem épp ennek az ellenkezőjét: szerintem az vezet eredményre, ha a futballisták élnek a pályán” – nyilatkozta az Origónak Nagyváradon Jenei Imre, aki kedden ünnepli a 80. születésnapját. A Steauát 1986-ban BEK-győzelemre vezető szakember mesélt arról, hogyan védhetett ki négy tizenegyest a Barcelona elleni döntőben a román csapat kapusa, és azt is megtudtuk, miért lábadt könnybe a szeme, amikor a magyarországi munkájáról kérdeztük.

Hogyan került kapcsolatba a futballal?
Aradon születtem, ahol a nagyapám Neumann Ferencnek dolgozott. A bárónak volt egy textil- és egy szeszgyára, ezért mi a szőlősben laktunk, volt mellette egy grund, ahol a gyerekek játszottak. Ekkor ragadt rám a futball, az édesapám vett nekem egy labdát, ami azért is volt jó, mert ha a srácokkal játszottam, és nem kedvezett nekem valami, akkor egyszerűen felkaptam, és azt mondtam: „Na, megyek haza!”

Hamar felfigyeltek a tehetségére?
Az aradi nagycsapat megfigyelői kilencéves koromban kiszúrtak, elvittek a helyi UTA-hoz, ahol több olyan futballista játszott, akiket nagyra tartottam.

Az ificsapatból már 16 és fél évesen bekerültem a nagycsapatba, majd 18 évesen megkaptam a katonai behívót.

Bukarestbe hívtak, de Temesvárra szerettem volna menni, a jogi egyetemre vágytam. Craiovában két hónapos kiképzés várt rám. Ez volt életem legrosszabb időszaka, hihetetlen szigorúság volt, amihez nem voltam hozzászokva, igaz, nagyon fegyelmezett katona voltam, végül tiszt lett belőlem. Ezután vitt el a Steaua futballcsapata, ahol hamar bekerültem a kezdőbe, mintegy 13 évig itt szerepeltem. Ezután két évre elmentem Törökországba futballozni, és közben elvégeztem a sportegyetemet Bukarestben.

Milyen labdarúgónak tartotta magát?
A válogatottságig vittem, Tokióban is játszottam az olimpián, ahol a magyarok megverték a románokat 2-0-ra. Ezen a meccsen nem léphettem pályára.

Szerencsére?
Nem, én szerettem volna játszani, de ekkor nem Zseneinek hívtak, hanem Jeneinek.

Miért hagyták ki, talán féltek, hogy nem játszana teljes erőbedobással?
Máig nem tudom.

Mire gondolt, amikor először játszott a román válogatottban?
Egy labdarúgó csak arra gondol, hogy a csapatában versenyképes legyen, és minél tovább, minél magasabb szinten futballozhasson. Persze, ez nemzetiségi kérdés is, hogy hol és hogyan játszol, de ha egy adott országban élsz, és ott keresed a kenyered, akkor úgy kell, hogy futballozz a „mostani hazád” számára, hogy megnyerjétek a meccseket.

A román válogatottban 12-szer szerepelt, majd jött a felejthetetlen edzői pályafutása. Hogyan kezdődött?
Miután Törökországból visszatértem, Bukarestben kineveztek az ifjúsági csapat élére. Egy évvel később már segédedző voltam a nagycsapatnál, és csakhamar vezetőedző lett belőlem. Az volt a szerencsém, hogy megnyertük a bajnokságot és a kupát is. Sok fiatalt beépítettem a csapatba, és szépen jöttek az eredmények. A Steauával ezek után többször is bajnokságot nyertünk, bezsebeltünk vagy hat kupát. Sok Kárpátokon túli csapatot megvertünk, az 1986-os BEK-döntőben pedig a Barcelonát is sikerült legyőznünk.

Buzánszky Jenő és Jenei Imre a Nagy idők focija című gálán, Nagyváradon 2010-ben Forrás: MTI/Oláh Tibor

Hogyan fogadták Bukarestben, hogy egy magyar nevű edző vezeti a csapatot?
Nem is Jeneinek neveztek, ahogy mondtam, hanem Zseneinek. A játékosokat nem érdekelte, hogy ki az edző, magyar vagy román, főleg, hogy a válogatottban is szerepeltek magyar nemzetiségű futballisták.

1986-ban hihetetlen bravúrt hajtott végre a csapatával a Barcelona elleni BEK-döntős sikerrel. Miben volt jobb az a Steaua a többi európai klubnál?
Az volt a szerencsém, hogy nagyjából ugyanabban az időben születtek a csapat játékosai. A volt játékosaimmal máig jóban vagyok, és a sikereinket részben annak köszönhettük, hogy volt közöttünk egy távolság, amit soha nem léptünk át. Ezt megbecsültük.

Barátként talán nem vették volna önt annyira komolyan?
Szemtelenebbek, vagy inkább bátrabbak lettek volna.

Ez tényleg csak szerencse kérdése, hogy összejött az a fantasztikus csapat? Nem a sikeres képzésen múlt?
Képzés kérdése is, de azért mégiscsak szerencse, hogy együtt tudtak futballozni. Egymással is nagyon jól ki tudtak jönni a pályán és azon kívül is.

Ki volt a legjobb játékosa?

A csapat. Sokan azt mondják, hogy Hagi volt a legjobb, de ő a BEK-győztes csapatnak nem volt a tagja.

Később a válogatottnál dolgozott vele együtt, volt olyan játékosa, aki megközelítette őt futballtudásban?
A saját idejében Nicolae Dobrin kiemelkedő volt, de más posztokon nekem is voltak Hagihoz hasonlóan jó labdarúgóim. Például Tudorel Stoica vagy Miodrag Belodedici.

Aztán ott volt a Hagi mögött futballozó Dorinel Munteanu, ő cipelte a zongorát, Hagi pedig 25 méterről lőtte a gólokat.

Az 1989-es Steaua is bejutott a BEK-döntőbe, de ott 4-0-ra kikapott a Van Bastennel, Gullittal, Rijkaarddal, Maldinivel, Baresivel, Donadonival felálló Milantól. Miben volt más a 86-os és a 89-es csapat? Azt a Milant lehetetlen volt legyőzni?
Akkor én már a válogatottat irányítottam, de ott voltam a barcelonai döntőn. A Milan sokkal jobb volt. A BEK-győztes Steauából páran már kikerültek addigra, az a csapat emiatt már gyengébb volt. Azt pedig soha nem tudjuk már meg, hogy a 86-os csapattal lett volna-e esélyünk a Milan ellen.

Mi volt a titka a 86-os döntőben Helmuth Duckadamnak, aki négy tizenegyest is kivédett?
Egy biztos, én nem voltam híve annak, hogy az edzéseken tizenegyeseket rúgjanak a játékosaim. Viszont minden foglalkozás végén kaptak a focistáim 30 percet, hogy a szabadrúgásokat gyakorolják.

Duckadam többször rávette a csapattársakat, hogy sörben vagy csokoládéban fogadjanak, és már ekkor láttam, hogy óriási formában van.

A játékosok először a szabadrúgásokat gyakorolták – oldalról néztem őket, és szóltam is nekik, hogy rosszul rúgják –, majd jöttek a tizenegyesek. A kapusunk nagyon jól védett, ezzel együtt büntetőrúgásra játszani hazardírozás.

BEK-győzelem Honvéd elleni vereséggel

A Steaua nem panaszkodhatott a sorsolásra. Az első körben, Dániában 1-1-re végzett a Vejlével, majd otthon 4-1-re nyert. Ezután jött a Honvéd, amely az Illovszky-stadionban 1-0-ra győzött, majd a Steaua Bukarestben 4-1-re visszavágott. A Lahtit otthon nem tudták megverni Jeneiék (0-0), Finnországban azonban sikerült 1-0-ra győzniük. Az Anderlecht egygólos előnyt (1-0) szerzett Belgiumban, a román klub végül 3-0-s hazai sikerrel döntőbe jutott. A fináléban 0-0-s 120 perc után a Steaua két büntetőt is elhibázott, majd Lacatus és Balint is belőtte a sajátját. A Barca négy 11-esét viszont mindet kivédte Duckadam, így a Steaua lett a BEK-győztes Sevillában.

Sevillában Mihail Majearu, majd Bölöni László állt oda a büntetőponthoz, edzéseken ők nagyon jól lőtték, a döntőben viszont mindketten hibáztak. Az volt a szerencsénk, hogy Duckadamnak nem lehetett gólt lőni. Pedig nem indult jól a párbaj, a gond abból adódott, hogy le kellett adnom a bírónak a végrehajtók nevét. Anghel Iordanescu – a csapat másodedzőjeként – beállt az utolsó 15 percre, a jó tizenegyesrúgó Victor Piturcát lecseréltem a szintén jó rúgó Marin Radura, de a becseréltek nem akarták vállalni a büntetőt.

Ekkor odajött hozzám Lacatus és Balint, és azt mondták, Imi bácsi, rúgjuk majd mi a 11-est – meglátja, nem fogunk hibázni, miénk lesz a BEK-serleg, és önt is ünnepelni fogják.

Mindketten berúgták.

El tudja képzelni, hogy egy román csapat egyszer újra döntőbe kerüljön?
Ezt nagyon nehéz megmondani. Egy biztos, nem csak az számít, hol mennyi pénzt költenek a labdarúgásra, mert nem a pénz megy fel a pályára, hanem a játékosok. Nézzék csak meg, mennyi pénze van a Manchester Citynek, mégis kiesett, úgy, hogy az edzőjét Josep Guardiolának hívják! Egyelőre mégsem hiszem, hogy román csapat döntőbe fog jutni a közeljövőben.

Ötször is visszatért edzőként a Steauához. Mindig öntől várták a csodát, a BEK-győztes sikeredzőtől?
Lehetséges. Amikor én voltam az edző, általában bajnokok lettünk vagy kupát nyertünk, esetleg a második helyen végeztünk – volt olyan, hogy gólaránnyal veszítettük el a bajnokságot. Az edzőség nem könnyű dolog, mert emberekkel kell dolgozni.

Hogyan tudott együtt dolgozni a Steauánál Ceausescu fiával, Valentinnel?
Én nagyon jóban voltam és vagyok vele, nemrég telefonon is beszéltünk. Roppant intelligens, Angliában végzett egyetemet, és tudta, hogy professzionalizmussal lehet csak jó csapatot létrehozni. Ezt sikerült is megalkotni. Csak egy példa, amikor egy játékosnak lakást kellett keresni, akkor rögtön intézkedett. Ilyen mentalitással könnyebb volt összerakni egy Európa-szerte is elismert csapatot.

1992-ben a magyar válogatott kapitánya lett. Ami Romániában működött, az Magyarországon miért nem? Lelki vagy képességbeli okai lehetnek ennek?

Én is szeretném tudni ennek az okát. Egyértelmű, hogy a magyar gyerekek is tehetségesek. Ami a különbség oka lehet, hogy

a magyaroknál hamarabb lett szabad az élet, mint a románoknál, és ezért a gyerekek nem tudtak igazán fejlődni,

talán úgy érezték, nem számít, mit csinálnak az edzésen.

A magyar drukker érzése talán az lehet és lehetett, hogy a mi focink – mint ahogyan Végh Antal írta az 1986-os vb utáni könyvében – gyógyíthatatlan, és soha nem lesz már a régi. Erről mit gondol?
Megismétlem, a magyar játékosok elég tehetségesek ahhoz, hogy jó futballt játszanak. Ha nem is lesznek világbajnokok, az megvan bennük, hogy a jobb európai csapatokkal felvegyék a versenyt.

Magyar kapitányként hogy érezte, mi az, ami mindenképpen hiányzik a játékosokból?
Én azt mondtam nekik, hogy a labda soha nem izzad, és nem fárad el, így ha ti leadjátok a labdát, akkor kevesebbet kell futnotok, és nem fáradtok el. Sokan azt mondják a játékosoknak, hogy haljanak meg a pályán. Én nem ezt mondom, hanem ennek épp az ellenkezőjét: szerintem az vezet eredményre, ha a futballisták élnek a pályán. Azt kell tenniük, amit szeretnek, és akkor a csapat is sikeres lesz.

Kit kedvelt a legjobban a magyarok közül?
Détári Lajost. Profi volt, ő volt az, aki technikásabb volt, mint a többi játékos. Tőle lehetett azt kérni, hogy passzolja le a labdát, és informálja magát. A legnagyobb gond az volt, hogy az érkező passzra figyelő játékosok csak arra koncentráltak, hogy lekezeljék a labdát. Pedig ilyenkor már arra kell gondolni, hogy a megkapott labdát hová tudja majd továbbpasszolni.

A kedvenc csapatom az FC Barcelona, de Zinedine Zidane miatt a Real Madridot is nagyon szeretem. Nagyon kedveltem a játékát, mert ő olyan futballista volt, hogy már akkor tudta, mit fog játszani, mielőtt megkapta volna a labdát. Oda nézett, ide passzolt.

A stílusos játék megtestesítőjének tartottam. A magyar focistának először le kellett vennie a labdát, majd csetlett-botlott, mert nem volt elég jó a technikája. Ezért fontos a gyerekeknél az erős passzt gyakorolni, hogy megtanulják a jó labdaátvételt. És ami még fontos, hogy én csak előre vagy hátra engedtem passzolni a játékosaimat, hiszen ha az ellenfél levadássza a keresztlabdát, akkor máris két játékost kivett a csapatunkból.

Az első magyar tétmeccsén kikapott a válogatott, méghozzá az akkor a mostaninál jóval gyengébbnek számító Izlandtól. Ha holnap lenne ez a meccs, mit tenne másképp?
Kihagytunk három-négy helyzetet is. Látjátok, most mit csinál Izland. (Hosszasan gondolkodik – a szerk.) Én azt mondom – és nem azért, mert ti magyarok vagytok, és én is az vagyok –, hogy a magyarok tehetségesek, csak dolgozni kell velük, mert egy kissé ellustultak.

A tavalyi foci-Eb-n talán már jobbak voltak a magyarok, mint a románok. Egyetért?
Szerintem a románok jobban játszottak, csak nem voltak olyan eredményesek, mint a magyarok. De a magyarok is elég jól játszottak, azzal együtt, hogy nem passzoltak elég gyorsan. (A románok mérlege: vereség a franciák és az albánok ellen, döntetlen a svájciakkal – a szerk.)

Magyarország–Románia 2-2 (2013. március 22., vb-selejtező) Forrás: MTI/Illyés Tibor

Jelenleg a magyar vagy a román labdarúgás van jobb helyzetben?
Majdnem ugyanott van a kettő. De ha a román válogatott edzője (Christoph Daum – a szerk.) azokat tenné be, akiket én gondolok, akkor

Románia, azt gondolom, legyőzné Magyarországot.

A magyarországi kapitánykodása után a Parmalat edzője lett. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?
Székesfehérváron jól éreztem magam, csakhogy nem voltak olyan játékosok a klubnál, mint amilyeneket a futball megkívánna (ekkor az edző szeme könnybe lábadt, majd fél percig gondolkodott – a szerk.).

Be kell, hogy valljam, többet szerettem volna elérni Magyarországon.

Most, hogy az én hibám volt, vagy a játékosoké is, nem tudom.

Nem lehet, hogy a román gondolkodást jobban ismeri? Hiszen gondolhattuk, ha egy BEK-győztes edzőnek nem sikerül eredményt elérnie a magyarokkal, akkor senkinek.
Nem úgy van az. Jenei Imre sem egy messiás. Ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el, játékosok nagyon jó csoportjára is szükség van, ahol a jó futballisták is ugyanazt próbálják tenni, mint amit a csoport csinál. És kellenek olyan játékosok is, akik kinőttek már a „szimpla” játékból.

Korábban voltak olyan hírek, hogy Bölöni László nagyon közel volt ahhoz, hogy magyar kapitány legyen. Ön szerint jó választás lett volna?
Én is támogattam. Ő egy nagyon jó választás lett volna a magyarok számára. Román kapitányként 2001-ben 2-0-s győzelemre vezette a válogatottat a magyarok ellen Romániában, akkor én voltam a technikai igazgató. Ő is egyike volt a legjobb játékosaimnak.

Mit szólt a Románia csillaga kitüntetéshez, amelyet pár napja kapott meg?
Büszke vagyok rá. Ceausescutól kezdve mindegyik elnöktől kaptam kitüntetést. De annak is örülök, hogy Magyarországon is megrázzák a kezemet azok, akikkel találkozom. Egy hónapja jártam Budapesten, megállított egy idősebb úr, és azt kérdezte, maga nem Jenei Imre véletlenül? Mondom, nem véletlenül, de én vagyok.

Várja a jövő évi világbajnokságot?
Várom, mert kíváncsi vagyok, melyik válogatott nyerheti meg. Az esélyeket alapvetően befolyásolja a helyszín, Oroszország. A németeket tartom a legesélyesebbnek, jók lehetnek majd a spanyolok, az argentinok is, de a brazilok is beleszólhatnak a versenybe.

Kijuthatnak-e a magyarok, a románok?
Amíg még nem játszottak, addig kijuthatnak (az interjú a portugál–magyar 3-0 és a román–dán 0-0 előtt készült – a szerk.). De ha játszottak, és kikaptak, akkor már kevesebb esélyük marad (nevet). Meg kell tanulni a győztes mentalitást, ezzel kell kezdeni. Sok játékost még arról is nehéz meggyőzni, hogy ő egy jó futballista.

Ön az elmúlt 80 évben élőben láthatta a világ legjobb futballistáit. Ki a valaha volt három legkiemelkedőbb?
Puskás Öcsi és Pelé, de nagyon nagy játékos volt Zinedine Zidane is.

Cristiano Ronaldót és Lionel Messit nem is lehet hozzájuk hasonlítani?
Más stílusban, gyorsabban játszanak, de akiket említettem, ők technikásabbak voltak.

Ronaldo szenzációs játékos, de egyet nem tud megérteni, hogy amire ő képes, azt más is meg tudja csinálni.

Ha ön lett volna az edzője, megengedte volna neki azt, amit a lecserélése után tett az Eb-döntőben?
Én tavaly nyáron azt mondtam, az volt a portugálok szerencséje, hogy Ronaldo megsérült, és le kellett cserélni. Ezért nyerték meg a döntőt. Ő elrontotta a játékot, túl sokat tartotta a labdát. Hogy megengedtem volna-e neki azt, amit a döntőben csinált – ezt nem tudom, de az biztos, hogy edzőként én sohasem próbáltam meccs közben bekiabálni. Amit kellett, azt a mérkőzés után megbeszéltük.

Most, nyolcvanévesen mennyire elégedett a pályafutásával, mennyire él boldog életet?
Nem azért, hogy dicsekedjek, de kevesen értek el olyan eredményeket, mint én. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok boldog, a családi életem is nagyon rendben van, a feleségemmel nagyon szeretünk Nagyváradon élni.