Láthatták volna többen is. Ezt mindenkinek látni kellett volna!
De a magyar klubkosárlabdázás elmúlt kilenc évének legfontosabb mérkőzése sem került be egyetlen országos sportcsatorna műsorrendjébe.
Hogy ez miért alakult így, azt nem ennek a cikknek a feladata boncolgatni, biztosan megvannak rá a magyarázatok. Ám ezek szinte teljesen elfogadhatatlanok.
Lehet itt beszélni feszített műsorrendről, más események fontosságáról, vagy arról, hogy a Sopron sikere mindenkit váratlanul ért (?),
ennek a negyeddöntőnek a képernyőn lett volna a helye.
Mert ugye volt olyan sporttévé, amely a Sopron-Fener mérkőzéssel részben párhuzamosan egy másik magyar kosárcsapat - a Körmend - Európa Kupa meccsét közvetítette. A vasiak az olasz Velence ellen játszottak, az első meccsen 32 ponttal kikaptak. Félreértés ne essék: nagy dolog, hogy a Körmend ilyen messzire jutott abban a sorozatban, de
ha szerdán este volt olyan magyar tévécsatorna, amelyik kosármeccset közvetített, akkor annak nem Körmendre kellett volna utaznia, hanem Sopronba.
Talán pont az a fantasztikus teljesítmény, amellyel Fegyvernekyék kirukkoltak lesz arra garancia, hogy legközelebb már a Novomatic Arénából is legyen élő közvetítés.
Ennyit a negatívumokról, innentől kezdve idézzük fel azt a mesét, amelyet szerda este hat és nyolc óra kötött a soproni lányok írtak. Sokszor halljuk, hogy a légiósokkal teletűzdelt bajnokcsapatban kevés szerep jut a magyar játékosoknak. Igaz. De akik látták a meccset, azt is észrevehették, hogy a Sopron légiósai nem valamiféle zsoldoshadseregként játszottak, hanem a szívüket kitették a pályára, készek voltak meghalni a magyar együttes sikeréért.
Közülük Jelena Milovanovics példája mutatja meg a leginkább, mennyire nem számító, pontosabban csak a pénzt számláló légiósokról van szó.
Milovanovics részese volt már a klub 2009-es Euroliga sikersorozatának, aztán elment a klubtól.
Aztán visszajött és a Fener elleni második meccs után csapott Török Zoltán ügyvezető tenyerébe. Milovanovics megtartása és Sopronban maradása a csapat számára felér egy győzelemmel. Simán megtehette volna, hogy kivár, hogy egy Final Fourba jutás után jobb pénzért eladja magát máshová. Nem így tett. Értik már, miről is szól ez a mese?
Yvonne Turner, Jelena Milovanovics, vagy Alekszandra Crvendakics játékáról csakis felsőfokon lehetett beszélni. Az egész csapat, a kispadon ülők, a vezetőedző, Robert Íniguez az első pillanattól együtt élt a játékkal.
Már csak három perc volt hátra, már régen eldőlt minden, de a baszk tréner még akkor is űzte-hajtotta a csapatát.
Tizennyolc másodperccel a vége előtt aztán ő is levette a zakóját, eldobta a nyakkendőjét, hogy néhány pillanattal később együtt ünnepeljen a játékosokkal és a közönséggel. Aztán mindenki megállt egy pillanatra, mert ekkor esett le a tantusz: a Sopron center nélkül söpörte el a Fenert. A fiatal amerikai Coates a meccs reggelén kapott irtózatos hírt: Amerikában váratlan tragédia történt a családjában. Coates sokkos állapotba került, szó sem lehetett arról, hogy pályára lépjen. Érte is küzdött szerda este ez a csapat.
Idény közben sokszor kritizáltuk a soproni publikumot, amiért nem jöttek ki az együttes Euroliga-mérkőzéseire. A mindent eldöntő harmadik negyeddöntőn aztán a régi, 2009-es hangulat elevenedett meg a Novomatic Arénában.
A szinte teljesen telt háznyi nézősereg nélkül egészen biztosan nem így alakult volna a meccs.
A tomboló nézők olyan erőt adtak a hazai csapatnak, amivel a zöld-sárgák elsöpörték nagynevű ellenfelüket.
Szakmailag szintén a felfoghatatlan kategóriába tartozik a Sopron Basket négy közé jutása a női kosárlabda Euroligában.
Megint bebizonyosodott, hogy nem minden a pénz, a dollármilliókat is legyőzheti a szív és az akarat.
A Sopron és a Fener költségvetéséről egy lapon legfeljebb a Ludas Matyiban lehetett volna elemzést írni.
A török sztáregyüttes költségvetése felülről nyitott, azaz, ha szezon közben úgy gondolják, hogy igazolniuk kell egy sztárjátékost, gond nélkül megtehetik. A törökök sok mindennel nem számoltak azok után, hogy a negyeddöntőben kialakult a Sopron-Fener párosítás.
Nem gondoltak arra, hogy egy kis magyar csapat kétszer is legyőzheti őket, nem számoltak azzal, hogy a pénz mindenhatósága olykor semmit sem ér a sportban.
Roberto Íniguez tökéletesen felkészítette együttesét erre a pároscsatára, nyilatkozataiban pedig szépen elaltatta a törököket. Érdemes felidézni, hogy az első meccs előtt a baszk edző azt mondta, a Fener továbbjutási esélye 99,99%. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ez a mondat Törökországba is eljutott.
A soproni tündérmese pedig nem biztos, hogy ezzel a fejezettel véget ér. A Final Four elődöntőjében a magyar bajnok egy újabb török csapattal, a Yakin Doguval találkozik.
Két török együttest már sikerült legyőzni ebben a sorozatban. A Galatasaray és a Fener ellen összesen lejátszott öt meccsből négyet a magyar csapat nyert meg.
Bár a Yakin Dogu szintén elképesztően erős együttes, a szerdai produkció Európa bármely klubcsapata ellen elég lehet a győzelemre.
Nagy kérdés még, hol rendezik meg a Final Fourt. Az szinte biztosnak látszik, hogy a Sopron nem vállalja el ezt a feladatot, hiszen a rendezési költség alsó hangon 1 millió euró, azaz 310 millió forint. Egy évvel ezelőtt az oroszországi Jekatyerinburgban volt a finálé, annak a városnak a csapata mosr is ott van a négyesdöntőben. Egy másik orosz együttes, a Kurszk is bejutott, csakhogy a település repülőterét átépítik, így az ott fellépőknek Moszkvából vonattal kellene utazniuk.
Ezt a bumlizást az alapszakaszban már megcsinálta a Sopron, nem gondoljuk azt, hogy a FIBA ezek után éppen Kurszknak adná a finálét, bár - ahogy szokták mondani - van az a pénz. A törököknek anyagilag sem jelentene gondot a Final Four lebonyolítása,
nem lenne tehát meglepetés, ha Európa négy legjobb női kosárlabdacsapata a török városban játszana április 20-22. között.
Március 16-ig lehet jelentkezni, a FIBA pedig március 19-én ki is hirdeti a rendező várost.
A Fener elleni meccs lefújása után Török Zoltán ügyvezető igazgató magányosan üldögélt az oldalvonal melleti széken. Ő pontosan tudja azt, mekkora bravúrt vitt véghez az a csapat, amely 2009-ben már járt hasonló magasságokban. Az akkori, salamancai négyesdöntőben a negyedik helyezést érte el a Sopron, amely akkor is megsüvegelendő eredménynek számított, ha a negyedik helyezés két vereség után következett be.
A klubot rajongásig szerető sportvezetőnek talán már az járt a fejében,
hogyan lehetne a kilenc évvel ezelőtti negyedik helyezést felülmúlni, azaz meccset nyerni ennek a sorozatnak a végjátékában.
Miközben a pálya túlsó oldalán Roberto Íniguez a közönséggel pacsizott, miközben a játékosok sorra adták az interjúkat, a klubvezető elszánt tekintetén az látszott: a Sopron Basket nem díszvendégnek megy a Final Fourba.
Hanem legalább egy meccset megnyerni.