Luka Doncic 1999. február 28-án született Ljubljanában. Kiváló géneket örökölt, ugyanis édesapja, Sasa is profi kosárlabdázó volt, később pedig edző lett belőle. Ő volt az, aki a nyolcéves Lukát levitte az Olimpija Ljubljana korosztályos edzésére,
ahonnan negyedóra után berakták a 14 évesek közé.
Első nemzetközi sikerét Budapesten aratta, ahol a Vasas Intesa Sanpaolo meghívásos tornán második helyen végzett csapatával a Barcelona mögött, mégis őt választották a legjobb játékosnak. Mindezt úgy, hogy két évvel idősebbek ellen játszott. Ekkor figyelt fel rá a Real Madrid, a sztárcsapat kölcsön is vette egy másik bajnokságra, ahol szintén ezüstérmet, valamint MVP-címet nyert, pedig ő volt a legfiatalabb srác az egész mezőnyben. Majd visszatért az Olimpijához, ahol egy újabb ifitornán vett részt, ezúttal már vele egykorúakkal. Mennyire lógott ki onnan?
34,5 pontos átlagot hozott, a döntőben 54-et szórt a Lazio ellen, és ezúttal az aranyat is megszerezte, ami mellé természetesen járt az újabb MVP is.
A Real ekkor már nem tétovázott, ötéves szerződést kötött az ifjú Lukával, aki utána sorra nyerte az utánpótlás-bajnokságokat a spanyol együttessel.
2015-ben végre a nagycsapatban is bemutatkozhatott, ekkor alig múlt 16, naná, hogy ezzel klubrekordot állított fel. A következő idényre beverekedte magát a Real 12-es keretébe, így nemcsak a spanyol bajnokságban, de az Euroligában is elkezdte bontogatni a szárnyait.
A Bilbao ellen 15 pontot dobott, ami a 17 éven aluliak között spanyol ligarekordnak számított. Aztán a 2016-17-es szezon hozta el számára az igazi áttörést, többször is bekerült a kezdőcsapatba, ráadásul négy Euroliga-fordulóban is őt szavazták meg a legjobbnak. És itt most egy 17 éves srácról beszélünk, a világ második legerősebb bajnokságában.
Az Egyesült Államokban ekkor már az összes NBA-együttes árgus szemekkel figyelte, tudván, hogy Doncic jelentkezni fog a 2018-as újoncbörzére (NBA draft), egy ilyen szupertehetséget pedig ki ne szeretne a saját csapatában tudni?
Majd jött az ominózus Európa-bajnokság, ahol Dragiccsal karöltve megszerezték Szlovénia első Eb-címét, az ő nevét pedig mindenki megjegyezte.
Ami a legelképesztőbb, hogy a 2017-18-as kiírásra továbbfejlődött.
Októberben ő lett az Euroliga legjobb játékosa, decemberben a spanyol bajnokságban is kiérdemelte ugyanezt az elismerést, az Olimpiakosz ellen 33 pontot hintett, a Crvena zvezdát dudaszós kosárral verte.
Majd jött az európai karrier megkoronázása: megválasztották az Euroliga legjobb játékosának, a Reallal bejutott a négyesdöntőbe, ahol az elődöntőben az egész sorozat legnagyobb esélyesének kikiáltott CSZKA Moszkvát, a döntőben pedig a címvédő Fenerbahcét is legyőzte a Madrid, Doncic pedig mindkét kulcsmeccsen kiválóan játszott, amivel kiérdemelte a Final Four MVP-címet is. Ennél többet aligha lehet nyerni európai kosárlabdában, ő pedig mindezt 19 évesen elérte.
Időközben az NBA-ben szereplő Phoenix Suns kinevezte Igor Kokoskovot vezetőedzőnek, aki Szlovénia szövetségi kapitánya volt az Eb-diadalkor. Ez már csak azért is fontos, mert az arizonai csapat választhat először a 2018-as drafton, ezek után senkit nem lepne meg, ha Luka kelne el az első helyen.
Van azonban itt is egy nagy DE.
Az észak-amerikai csapatok igencsak óvakodnak az európai toptehetségektől, némely együttes már csúnyán megégette magát az elmúlt időszakban. 2005-ben a Toronto Raptors az olasz Andrea Bargnaniról gondolta azt, hogy ő lehet a csapat jövője, és kiválasztotta az első helyen. A klub szerette volna köré felépíteni a csapatot, de a projekt teljes kudarcba fulladt, Bargnani pedig néhány év után kikopott a ligából.
2009-ben a spanyol Ricky Rubiót a Minnesota Timberwolves vitte el, a csodagyereknek kikiáltott spanyol irányítóra akkor azt mondták:
ha megtanul dobni, minden idők egyik legjobbja lehet.
Nos, Rubio azóta sem tud dobni, és bár igen jó játékmester, valamint védő is, mivel a játék legfontosabb elemében bőven átlag alatt van, ezért nem több, mint egy látványosan játszó, intelligens, de középszerű játékos.
Doncicban minden megvan, ami a kiválósághoz szükséges: tökéletes fizikai paraméterek (203 centi, 103 kiló), rettenetesen képzett, azaz jól dob, jól vezeti labdát és jól is passzol, kimagasló a játékintelligenciája, tökéletesen lát a pályán, valamint alázatos, azaz védekezésben is odateszi magát, megy a lepattanókért és a szabad labdákért, emellett a végsebessége is rendben van.
Legnagyobb gyengesége, hogy nem igazán robbanékony, az első lépése átlagos, így 1 az 1 ellen nem mindig hatékony, főleg, ha egy elit védő áll vele szemben. Védekezésben az oldalirányú mozgás sem az erőssége, így egy fürgébb labdás támadó viszonylag könnyedén meg tudja verni.
Persze nem csak ő esélyes arra, hogy elsőként válasszák ki, ugyanis a draftra jelentkező fiatalok idei korosztálya rendkívül tehetségesnek tűnik: Deandre Ayton, Marvin Bagley és Mo Bamba egytől egyik ígéretes magasemberek, de ott van még Michael Porter Jr., akiről egy ideig biztosra vették, hogy 1/1-es lesz, de azóta átesett egy gerincműtéten.
A pletykák szerint a Phoenix is Aytont favorizálja, a második helyen választó Sacramento és a harmadik Atlanta pedig állítólag szintén magas posztra szeretne erősíteni, még abban az esetben is, ha Doncic is elérhető lenne. Ráadásul a szlovén fenomén nemrég úgy fogalmazott, hogy még az sem biztos, hogy 2018 őszétől az NBA-ben szeretne játszani, akár Madridban is maradhat. Persze ezt akkor is megteheti, ha egy NBA csapat lecsap rá, hiszen csak az észak-amerikai ligára vonatkozóan kelne el a játékjoga.
Azt se felejtsük el, hogy minden draft és minden fiatal játékos lutri. 2013-ban Anthony Bennett kelt el 1/1-esként, de olyannyira besült, hogy a Cleveland egy év után túladott rajta. Négy szezon alatt négy csapatnál fordult meg, majd kikerült az NBA-ből. Persze van ellenpélda is minden évből, ha csak a tavalyi draftot nézzük, Donovan Mitchellt tizenharmadikként vitte el a Utah Jazz (pontosabban a Denver Nuggets, de azonnal el is cserélte), Kyle Kuzmát a 27. helyen a Los Angeles Lakers, mégis mindketten bekerültek a szezon újonc-álomcsapatába.
Doncicról nehéz elképzelni, hogy nem válik be. A legtöbben a San Antonio argentin legendájához, Manu Ginobilihez hasonlítják, annyira képzett, intelligens, és ugyanannyira átlagosak az atletikus képességei.
Sokan viszont odáig merészkednek, hogy ez a fiú Michael Jordan és LeBron James óta a legtehetségesebb fiatal, aki bekerülhet az NBA-be,
hiszen fényes európai rezüméje önmagáért beszél, ráadásul 16 éves kora óta felnőttek között játszik, míg a többiek az egyetemi bajnokságban (NCAA) pallérozódtak.
Az ifjú szlovén srácon tehát nem kicsi a teher, ugyanis ha tényleg eléri a legnagyobbak szintjét, akkor az európai tehetségek renoméját is visszaállíthatja. Ha véletlenül mégsem így történne, akkor a jövő nemzedékének még nehezebb dolga lesz, hogy odaférkőzzön az elitbe. Magyar idő szerint 2018. június 22-én hajnalban sok kérdésre kapunk választ, ekkor rendezik meg a draftot, de Doncic számára csak akkor kezdődik majd az igazi kaland.