Aranyérme ellenére is dohog az új magyar úszócsillag

Már az úszó-Európa-bajnokság előtt lehetett sejteni azt, hogy az érdi Milák Kristóf valósággal berobban majd az élmezőnybe a férfi 200 méteres pillangóúszásban. Ez így is történt, Milák nyert, Kenderesi Tamás pedig a második helyen végzett. A fiatal vb-ezüstérmes és vasárnaptól Eb-győztes Milák a versenye után nyilatkozott hosszabban az Origónak.

Néhány nappal ezelőtt Budapesten arról beszélgettünk, hogy Milák Kristóf nem izgul amiatt, hogy elsősorban tőle várják az aranyérmet/aranyérmeket a szurkolók. Ez a 200 pillangó döntőjének napján sem változott?
Egy picit nyilván izgultam, mert nekem ugye ez a fő számom, megkönnyebbülés ezen túlesni, utána teljesen lazán tudok odaállni az 50-es és a 100-as távokhoz. De elsősorban továbbra is a magam által felállított elvárásoknak szeretnék megfelelni, és sajnos ez most nem sikerült, úgyhogy emiatt csalódott is vagyok.

Azt ne mondja, hogy most egy szomorú Európa-bajnokkal beszélgetek.
Pedig így van. Az aranyéremnek örülök, pláne, mert nagyon tetszik, szép a formája, de

az időmmel nem vagyok elégedett, mert egyéni és Európa-csúcsot szerettem volna úszni.

Nem rossz ez az 1:52.79 sem, csak néhány századdal maradtam el a legjobbamtól, de akkor is van hiányérzetem.

Ha valamit másképpen csinál, meglehetett volna?
Persze, ész nélkül kezdtem, aztán a végére elfogyott az erő. Az utolsó 50 már csípett, ha jobban beosztom a tartalékaimat, akkor biztos vagyok benne, hogy összejött volna. Így is csak nüanszokon múlt, 9 századon, de valamiért ennek most így kellett lennie.

Milák Kristóf szállítótta a magyar csapat első aranyérmét a glasgow-i úszó-Európa-bajnokságon Forrás: AFP/Francois Xavier Marit

Azért külön helyre kerül a polcon az első felnőtt Európa-bajnokságon szerzett arany?
Megmondom őszintén, első hely ide vagy oda,

a Budapesten szerzett felnőtt világbajnoki ezüstérmem sokkal többet jelent a számomra.

Egyelőre kiemelt helyen az a medál lóg a szobámban.

Az idei az utolsó év, amikor még a juniorok között is versenyezhet. Különleges emiatt ez az esztendő?
A korosztályos Európa-bajnokság Helsinkiben nem volt annyira felhőtlen, hiszen közvetlenül az érettségi után rendezték, amire szintén sokat kellett készülnöm. Nem is tudtam olyan formában odaállni, ahogyan szerettem, és ahogyan kellett volna, nem tudtam megúszni azokat az időket, amiket akartam. Azért ha nehezen is, de sikerült túlélni, úgyhogy már csak egy ifi olimpia van hátra.

Ez a túlélés konkrétan négy arany- és egy bronzérmet jelentett Finnországban. Buenos Airesben is hasonlóan gyötrelmes versenyekre számít?
Ott jóval több számban fogok elindulni, többek között háton is úszni szeretnék, úgyhogy

ezt a négy arany, egy bronz felállást most látatlanba aláírnám.

De az a verseny inkább olyan lesz, mint a tavalyi indianapolisi ifi-vb, egyfajta nyaralással ér fel.

A nyaralás és a pihenés egyelőre odébb van, hiszen még Glasgow-ban is van dolga bőven, 50 és 100 pillangón is medencébe ugrik. Azokon a távokon mi várható?
50-en szeretnék döntőbe kerülni, ott az éremre igazán nincs esély, bár hátha a végén még magamat is meglepem. 100-on is nehéz lesz, ott van a hazai közönség előtt versenyző James Guy, valamint Cseh László is, de ott azért már nagyobb reményeim vannak.

Mondjuk egy újabb magyar dupla dobogó?
Az például nagyon jól hangzik. Remélem úgy lesz!

Így látta az edző

Milák Kristóf edzője, Selmeci Attila természetesen büszke tanítványára

"Tudom, hogy Kristóf szerette volna a legjobbját megjavítani, ettől épphogy elmaradt, de maximálisan elégedett vagyok vele. Túl erős volt a kezdése, hiába próbáltam őt visszafogni, teljesen fel volt spanolva a verseny előtt. Éreztem, hogy el fog menni az elején, ez be is következett, jók voltak a fordulók is, de 150-nél már láttam, hogy az utolsó 50 nehezen fog menni. Igyekszünk kijavítani a hibákat, hogy a végén se legyen gond. Talán a versenyrutin is hiányzott, sajnos az érettségire való felkészülés miatt nem tudtunk kimenni olyan versenyekre, ahol a világ legjobbjai ellen úszhat, pedig neki erre van szüksége."