A most 33 éves sportoló, aki 2018-ban az olimpiai számban, 500 négyesben a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is bronzérmet nyert Tótka Sándorral, Dudás Miklóssal és Kuli Istvánnal, 2015-ben pedig K2-200 méteren lett világbajnok Tótka Sándorral, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség beszámolója szerint elmondta, hogy már nyolc hónapos korában észrevették, hogy az egyik szívbillentyűje nem zár rendesen, így vér szivárgott vissza a szívébe, ami az állandó terhelés miatt folyamatosan növekedett, "ezért tavaly úgy döntöttünk az orvosokkal, hogy eljött az ideje a műtétnek" – mondta el a sportoló, hangsúlyozva, nem életmentő műtétről van szó.
Mint azt elmondta, a hétköznapokban egyáltalán nem akadályozta a rendellenesség, azonban ahhoz, hogy nyugodtan tudjon készülni a jövő évi tokiói olimpiára, muszáj volt meghozni ezt a döntést.
"Nagyon sok ember él ezzel a rendellenességgel. Egyáltalán nem voltak tüneteim, és mivel félévente jártam kontrollvizsgálatra, és az orvosok sem tiltották meg a sportot, így sokáig viszonylag nyugodt voltam, bár azt tudtam, hogy egyszer át kell esni a műtéten. Szerettem volna, ha ez a pályafutásom után történik meg, de őszinte leszek,
néha megfordult a fejemben, egy-egy edzés vagy nagyobb verseny után, amikor komolyabb teljesítményt adott le a szervezetem, hogy vajon ez jó-e a szívemnek.
A vizsgálatok alatt folyamatosan éreztették velem, hogy azért nem vagyok teljesen egészséges. Egyre többet motoszkált a fejemben ez a tudat, amely fel tudja őrölni az embert, ezért úgy voltam vele, hogy jobb minél hamarabb túlesni rajta, hogy fizikálisan és mentálisan is tökéletes állapotban legyek. Annyira kiélezett most a mezőny a férfi kajakban, hogy úgy éreztem, tényleg minden szinten a topon kell lennem, hogy ki tudjak jutni az olimpiára. Azt azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy nem egy életmentő műtétről van szó, hanem egy megelőző beavatkozásról, szerencsére a mai világban ez egy rutinműtét, én pedig mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy erre az egészségügyi problémára van megoldás."
Az operáció március 14-én történt, a kórházat tíz nappal később hagyhatta el, onnantól kezdve az első négy hétben mellkasrögzítőt kellett viselnie, és a mellkast érő különböző terhelésekre (nehezebb tárgyak emelése, guggolás stb.) fokozottan kellett figyelnie. Öt héttel később már elkezdett kocogni, a csont gyógyulására hat-nyolc hetet jósoltak,
ha a május eleji, nyolcadik heti kontrollon mindent rendben találnak, akkor elkezdheti a fizikoterápiás kezeléseket,
a rehabilitációs gyakorlatokat, a kis súlyokkal való edzést - természetesen mindezt szigorú szakmai megfigyelés mellett.
A kajakos nem titkolja, már elvonási tünetei vannak, hiszen víznek, hajónak és lapátnak a közelébe sem mehet, és ugyan az idei szegedi világbajnokságot ki kell hagynia, nagyon is fűti a motiváció, hogy 2020-ban valami nagyot alkosson.
"Nem érzem magam öregnek, de fiatalabb már nem leszek, abban azonban nagyon bízom, hogy jövőre borsot tudok még törni a fiatalok orra alá. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden korosztályban, minden világversenyt végigjártam, szinte teljes a kollekcióm, már csak egy dolog hiányzik: egy olimpiai érem."