Döbbenetes módon esett ki a Bajnokok Ligájából a német bajnok

Manapság, amikor négy német, angol, olasz és spanyol csapat van „alanyi jogon" a Bajnokok Ligája csoportkörében, nehéz elképzelni, hogy az első ilyen néven rendezett sorozatban a csoportkör előtt két fordulóval az volt a kérdés, hogy a német vagy az angol bajnok fejezi be a szereplését szeptember végén.

Nem volt ez olyan régen, hiszen 1992 nyarán rajtolt először a Bajnokok Ligája, akkor még csak a bajnokságok aranyérmeseivel. És csoportba csak a legjobb nyolc között sorsolták a csapatokat.

A korábbi szakaszban vaksorsolás után egyenes kieséses párharcokat vívtak. Így fordulhatott elő, hogy a legjobb 16 közé jutásért például a

• Lech Poznan-Skonto Riga
• Rangers-Lyngby
• Kuusysi-Dinamo Bucuresti
• Sion-Szimferopol

mérkőzések mellett

összejött egy VfB Stuttgart- Leeds United csata.

A Stuttgart 1992-ben szerezte második Bundesliga bajnoki címét. Méghozzá elképesztő izgalmak után, ugyanis a záróforduló előtt csak második volt, de a listavezető Frankfurt kikapott a kieső Hansa Rostocktól. A Stuttgart bajnokcsapatának tagja volt a két évvel korábban világbajnoki címet szerző Guido Buchwald, a későbbi aranylabdás Matthias Sammer, a Bayernnel nagy sikereket elérő Thomas Strunz és Fritz Walter, aki abban az évben gólkirálya lett a Bundesligának.

Christoph Daum 1992-ben a Vfb Stuttgart edzője volt Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Rolf Vennenbernd

És itt szerepelt az a Slobodan Dubajic, aki stabil kerettagja volt a jugoszláv válogatottnak, ott is lett volna a nyári Eb-n, ám az utolsó pillanatban a délszláv háború miatt (egyébként érthetetlen módon) kizárták csapatát.

Egyébként a Salátástállal ünneplő játékosok között csak két külföldi volt, a már említett Dubajic és az izlandi Eyjólfur Sverrisson. A sváb gárda nagyon készült az első Bajnokok Ligája összecsapásra, bár az angol csapat volt a párharc esélyese. Akik emlékezetes összecsapásokra számítottak, nem is csalódtak. Annak ellenére, hogy sem a Leeds, sem a Stuttgart neve nem elsőként ugrik be, ha a történelem legnagyobb angol és német csapatairól esik szó.

Ám ez két olyan együttes volt, amely országa tipikus futballstílusát képviselte.

Ennek megfelelően Németországban a meccs során egyre gyorsabb, dinamikusabb, erőteljesebb Stuttgartot láttunk és egy beszorult Leedset. És a megszokott (akkor még megszokott) forgatókönyv szerint a VfB a hajrában bedarálta az angolokat. Fritz Walter a 63. és a 68. percben talált be, Andreas Buck pedig a 83. percben 3-0-ás komoly előnnyel mehetett a német bajnok Angliába.

Ahol azt láttuk, amit akkor szoktunk látni, amikor egy szigetországbeli csapat óriási hátrányt szeretne ledolgozni.

Őrült tempóban kezdett a Leeds,

és Speed góljával nagyon gyorsan csökkentette is a hátrányát.. Ám a németes küzdőszellemnek köszönhetően bő félóra után már biztos továbbjutónak tűnt a Stuttgart. Az a Buck egyenlített, aki az első találkozón beállította a végeredményt. Ha ezt a meccset nem Angliában vívják, biztos, hogy eldőltnek tekintette volna mindenki a továbbjutást. Hiszen a Leedsnek a hátralévő szűk egy órában legalább négy gólt kellett lőnie. Ám a folytatás minden elképzelhető forgatókönyvön kívül eső eseményeket hozott. Mielőtt erre kitérnénk, nézzük a Stuttgart kezdőcsapatát:

Immel - Frontzeck - Buchwald, Dubajic, Schaefer – Buck, Gaudino, Kögl, Strunz – Sverrisson, Walter.

McAllister még az első félidőben ismét vezetéshez juttatta a Unitedet, ám a második játékrésznek úgy mentek neki a felek, hogy a németek még kaphatnak két gólt, akkor is ők a továbbjutók. Őrült iramot diktált a Leeds, tényleg levegőhöz sem jutottak a vendégek. És a kívánt három gólból egy megszületett a 67. percben Eric Cantonának köszönhetően, majd a 80. percben Chapman is betalált. 4-1, 10 perccel a vége előtt. Egy őrült közönség által támogatott csapat extázisban játszva próbálta kivégezni vergődő ellenfelét. A vendégcsapat edzője, Christopher Daum az ilyenkor szokásos egyetlen fegyverhez nyúlt:

két cserével próbálta fékezni az ellenfelet.

Támadók helyett védőket hozott be. Előbb Fritz Walter helyére küldte be Adrian Knuppot, majd a következő játékmegszakításnál Gaudino helyére Jovica Simanicot. Knupp új igazolása volt a csapatnak, Simanicot meg gyakorlatilag nem is ismerte az edző.

Eike Immel, a Vfb Stuttgart kapusa és az izlandi Eyjoelfur Sverrisson is főszereplője volt az 1992-es Leeds elleni BL-párharcnak Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Werner Baum

Utóbbit ugyanis az amatőrcsapattól kapta kölcsön, és ezekben az elkeseredett pillanatokban a behozatalával csak egy igazi célja volt: teljen az idő. Mindegy hogyan. És talán még az is szempont lehetett, hogy Simanic nem csak honfitársa volt a védelem oszlopának Dubajicnak, hanem ugyanonnan, Nagybecskerekből származtak mindketten. Így nem voltak nyelvi nehézségeik, ha meg kellett beszélniük: ki rúgja fel a labdát a lelátóra.

Simanic ezt megelőzően egy percet nem játszott a Stuttgart profi csapatában. És ez után sem. Sőt, a Bundesligában sem lépett soha pályára.

Németországon kívül még próbálkozott Portugáliában, a Benficánál kétszer eljutott a cserepadig, és a Boavista mezében volt öt bajnokija. Ezen külhoni próbálkozásokon kívül otthon játszogatott, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Senki nem emlékezne rá, ha ezen a mérkőzésen nem jön be hét percre. A cserék után az utolsó percekben ebben az összeállításban próbálta megóvni kapuját a góltól a német csapat:

Immel – Frontzeck – Buchwald, Dubajic, Simanic, Schaefer – Buck, Knupp, Strunz, Kögl – Sverrisson.

Óriási, heroikus küzdelemben a Stuttgart megőrizte az 1-4-et, így 4-4-es összesítéssel, idegenben lőtt góllal jutott tovább.

Csakhogy.

A lefújás után az első lehiggadt ember szembesítette a stuttgartiakat egy (számukra) lesújtó ténnyel. A második vendégcsere után ugyanis a pályán lévő 11 stuttgarti közül Dubajic jugoszláv, Sverrisson izlandi, az első csereember Knupp svájci, és a második csereember, Simanic szintén jugoszláv volt.

Akkoriban egy csapatban egyszerre csak három külföldi állampolgár lehetett a pályán.

A helyzet különös tragédiája az volt a németek számára, hogy az egész profi keretben csak három külföldi volt, egyikük az a Knupp, aki svájciként német anyanyelvű volt. Hozzájuk csatlakozott e találkozó erejéig az amatőr jugoszláv fiú. Amint szembesültek a szabályszegés tényével, a VfB vezetői rögtön tudták, hogy a pályán elért eredménnyel nem fognak továbbjutni. Számukra ekkor már a legjobb eset az lehetett, ha 3-0-al kapja meg a visszavágót a Leeds. Ez ebben az esetben meccsnullt jelentett volna. De nyilván ilyen döntés nem közvetlenül a lefújás után születik. A németek annak rendje és módja szerint haza is utaztak. És vártak.

A döntés ez a 3-0 és 0-3 lett.

Ugyanakkor nem kellett Angliába visszautazniuk a kétszer 15 perces hosszabbítás lejátszásáért.

A végén a Leeds United szurkolói örülhettek Forrás: AFP/Gerard Julien

Az UEFA ugyanis Barcelonába rendelte a két csapatot és az egy mérkőzéses párharcok szabályai szerint vívtak egy harmadik találkozót. Mintha korábban nem is találkoztak volna.

Ezen a Leeds United érvényesítette a papírformát és ugyan nem könnyen, de 2-1-re nyert és folytathatta a BL-szereplést.

A német bajnok, Stuttgart pedig október 9-én búcsút mondott a Bajnokok Ligájának.