Tudja fejből, hogy hány magyar szövetségi kapitány ült hivatalos válogatott meccsen kispadon Brazíliában?
Szerintem egy.
Bravó! Azt is meg tudja mondani, ki?
Itt már bajban vagyok, de szerintem a hatvanas, vagy a hetvenes években lehetett ez, tehát abban az időben dolgozó szakemberek egyike.
Még egy bravó! De akkor segítsek?
Igen, mert azt nem tudom fejből, hogy ki.
Illovszky Rudolf 1971 júniusában egy barátságos összecsapáson, amely 0-0-ra végződött. Mindezt csak azért hoztam fel, mert ön lesz a második, aki Brazíliában helyet foglalhat magyar válogatott mérkőzésen a kispadon.
Remélem, még nem értem oda.
A viccet félretéve, büszkeséggel tölt el, hogy a csapattal kijutottunk erre a világbajnokságra és az is, hogy – bár a labdarúgás őshazája Anglia – Brazíliában mutathatjuk meg, hogy mit tudunk.
Izgul?
Drukk van bennem egy kicsi.
Nem is a meccsek miatt, mert azok adottak, hanem, hogy az eltervezett feladatainkat meg tudjuk oldani. Hogy minden olyan dolog, amire fel lehet készülni, arra jól felkészüljünk.
Mik ezek?
Az időjárás, az időeltolódás, a hosszú utazás. Ezek mind. Meg a szúnyogok. Az, hogy minél előbb megszokják a környezetet a srácok, hogy gyorsan átálljanak.
Nem véletlenül utazunk el már október 19-én, egy héttel az első mérkőzésünk előtt. Ennek ellenére vannak gondjaink, de ezek inkább a FIFA szigorú szabályaiból adódnak.
Az első meccsünk előtti két napon, október 24-én és 25-én például csak délelőtt kaptunk edzésidőpontot.
Nem említette az összezártságot. Márpedig, ha minden jól megy, ez a csapat akár 5 héten át folyamatosan együtt lehet. Ezt hogyan lehet áthidalni?
Ez a keret nagyon régóta együtt van, a májusi Európa-bajnokságon ebben a tekintetben is szereztünk tapasztalatokat, de kétségtelen tény, hogy amit felvetett az valós probléma. Májusban, Írországban mindent megtettünk, hogy oldjuk a feszültséget. Ez lehet egy jól összeállított videó, egy közös vacsora, egy séta. Az Európa-bajnokságon Szekeres Adrián összerakott egy videót, amelyet a belgák elleni helyosztó előtt mutattam meg a srácoknak. Az otthoniak, a szeretteik üzentek nekik, ez nagyon feldobta őket, meg is nyertük azt a meccset és azzal jutottunk ki a vb-re.
Viszont tudjuk, miért vagyunk ott, Brazíliában, és az itthoniak is úgy engednek el bennünket, hogy minél később jöjjünk haza.
Miért vagyunk ott?
Mert kiharcoltuk magunknak, mert megküzdöttünk ezért, és úgy megyünk ki, hogy ami a csövön kifér, mindent kiadunk magunkból.
A saját maga dicsőségéért, az ország dicsőségéért, az egyéni sorsok alakításáért lehet nagyot alkotni ezen a világbajnokságon.
Első lépésben azt szeretném, hogy jussunk tovább a csoportból. A magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében ez óriási dolog lenne.
Beszéltem sok szakemberrel és még köztük is megoszlanak a vélemények, hogy egy U17-es világbajnokságon szabad-e az eredményt nézni? Akik azt mondják, hogy nem, azzal érvelnek, hogy sokkal fontosabb lenne, ha ez a korosztály is adna a magyar futballnak 1-2 Szoboszlai Dominiket. Egyetért ezzel?
Nagyon nem.
Aki látott sportoló gyereket közelről, az tudja, hogy már az óvodában elkezdődik a versengés köztük. Ez élteti őket. Ez a világbajnokság a világ legnépszerűbb sportágának az egyik legnagyobb korosztályos versenye.
Nyomással, eredménykényszerrel, amibe ennek a kiválasztott rétegnek bele kell erősödnie, ki kell hozni magukból a maximumot.
Óriási tévedés, ha valaki azt mondja, hogy ne nézzük az eredményt. Mit nézzünk akkor? Hogy milyen szépen játszottunk? Ez a korosztály a felnőtt futball első lépcsőin teszi meg a lépéseit. Ott is egy dolog számít: az eredmény.
Nyilván nem szabad őket agyonnyomni, nem azt kell beléjük verni, hogy a későbbiekben legyen belőlük egy Szoboszlai Dominik, de még inkább egy Gera Zoltán. Most mondjam azt a srácoknak, hogy semmi baj, gyerekek, nem számít az eredmény?
Én ilyet egészen biztosan nem fogok mondani.
Sikerült a három csoportellenfelet feltérképezni?
Sok videót láttam róluk, tudjuk, hogy mire számíthatunk. Nyilván az utóbbi hónapokban ők is fejlődtek, nyilván nem láttunk minden meccset, de ha valami probléma adódik a helyszínen, majd reagálunk rá.
Akkor haladjunk sorban. Az első ellenfél Nigéria lesz. Velük kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy tényleg 17 éves játékosokkal érkeznek-e meg a vb-re?
Valós probléma, a FIFA is küzd ezzel. Amikor kint voltunk az előzetes terepfelmérésen, a vb egyik nagykövete, Juilo Cesar is megemlítette, hogy a brazil U17-es válogatott is bukott már el olyan vb-meccset afrikai csapat ellen, amelyen az ellenfél nem 17 évesekkel állt ki.
A FIFA most minden játékostól a csuklóból vett vérmintával tudja ellenőrizni a csapatokat, hogy ezt a csalást kiküszöbölje. Nem véletlen, hogy a FIFA a selejtezők után Guinea csapatát kizárta.
A nigériai csapat gyors futballt játszik, egyénileg nagyon jól képzettek, de nekünk a csapatjáték az erősségünk. Ebben a tekintetben kerekedhetünk föléjük.
Ausztrália?
Szerbes beütéssel rendelkező társaság, sok alacsony játékossal, agresszív focit mutattak be. A horvát, a szerb, vagy a bosnyák válogatotthoz tudnám őket hasonlítani.
Ecuadornak annyiban könnyebb a helyzete, hogy a vb-t a dél-amerikai kontinensen rendezik, nem kell akklimatizálódniuk.
Nagyon fegyelmezett csapat, amely tényleg úgy néz ki, mint egy felnőtt csapat.
Akcelerált, korukhoz képest túlfejlett futballisták tömkelegével rendelkeznek, jó lenne, ha nem ellenük dőlne el a továbbjutás.
A felvételek alapján ők tűntek az ellenfeleink közül a legszervezettebb együttesnek.
A vb-n lesz erősebb ellenfelünk annál, mint akikkel májusban ez a csapat az írországi Európa-bajnokságon játszott?
Hasonló erősségű a csoport, de teljesen más stílusban futballozó ellenfelek jönnek majd. Nem lesz könnyű dolgunk. Tudom, hogy milyen játékosaim vannak, tudom, mit tudnak téthelyzetben. Szerencsére nagyon jó versenyzőtípusokból áll a magyar csapat.
Minél nagyobb a tét, annál jobban tudnak koncentrálni.
Nem egy betojt gyerekek társasága a magyar U17-es válogatott. A tét rájuk rakása, vagy az eredménykényszer jó hatással van rájuk. Nem rogynak össze.
Gondoljon csak bele, a papírforma szerint egyáltalán nem volt biztos, hogy Magyarország eljut erre a világbajnokságra.
Nem gondolta ön sem?
Én igen, de az kevés, meg ha kimondom, tuti hülyének néznek. A magyar futball ebben a korosztályban sincs abban a helyzetben, hogy papíron a német, az angol vagy a belga válogatottat megelőzze. Nagy szerencse, hogy ez a papír, mert a pályán gyakran más dolgok történnek. A májusi Európa-bajnokságon nekünk tényleg minden összejött, komoly csapatokat vertünk meg.
Ez a magyar válogatott vagány és komoly figurákból áll. Igazi csapat, főleg akkor tudnak nagyot alkotni, amikor karaktert kell mutatni, amikor az ellenfél 1-0-ra vezet és meg kell fordítani a meccset.
Emlékezzen vissza, 2009-ben Egervári Sándor sem úgy indult el az egyiptomi U20-as vb-re, hogy bronzérmes lesz, aztán az lett.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi éremre vagyunk esélyesek, mert az is óriási dolog, hogy utazhatunk Brazíliába.
Otthon mit mondott, mikor jön haza?
November közepén. Azt mondták, az sem baj, ha csak pár nappal később, november 19-én. Ez esetben ugyanis a negyedik helynél nem végeznénk rosszabb pozícióban.