A Nemzetközi Kézilabda Szövetség és az USA kézilabda-szövetsége már-már lehetetlen küldetésbe kezdett a következő évtizedre fordulva. Mi mást mondhatnánk a sportág egy olyan országban célba vett felvirágoztatására, ahol minden idők egyik legizgalmasabb kézilabdameccsének mindent eldöntő pillanatait már üres lelátók előtt rendezik meg?
1996. augusztus 3-án, az atlantai nyári olimpia női kézitornájának döntőjében Dánia és Dél-Korea 29-29-es döntetlennel zárta a rendes játékidőt, így a hosszabbítás volt hivatott eldönteni az aranyérem sorsát.
Erről a helyi nézőknek valamiért elfelejtettek szólni, akik mivel nem voltak tisztában a szabályokkal, ezért fogták magukat, és elhagyták az arénát,
így a dánok szinte üres lelátók előtt nyerték meg első olimpiai bajnoki címüket.
Ez, mondhatnánk, hogy csak egy extra sarkítása a dolgoknak, hiszen az amerikai női válogatott négy, a férfi nemzeti csapat pedig hat olimpián is részt vehetett, mindkét együttes pont a már említett 1996-os nyári játékokon legutóbb. A nők 19 mérkőzésből ötöt, a férfiak 30-ból négyet tudtak csak megnyerni történetük során. Ezek a számok annyira gyengék, hogy kijelenthető, hogy amíg nem jelent meg Ausztrália 1999-ben a világbajnokságokon, addig az USA számított a legnagyobb pofozógépnek a világeseményeken.
Ha azt vesszük, hogy a kézilabda őshazájának Dániát (Handbold), Csehországot (Hazena) és Németországot (Torball) tekinthetjük, még akkor is meglepő, hogy az angolszász országokban mennyire nem fogékonyak a sportágra.
Legutóbb ezt a 2012-es londoni olimpián a házigazda britek bizonyították, ahol egy-egy teljesen amatőrökből álló csapat lehetett ott a rendező jogán a világ legjobb 12 csapata között.
Mind a nők, mind a férfiak tükörsimán utolsóként zárták az olimpiát. Az újkori ötkarikás játékok atyja, a 18. és a 19. század fordulóján élő Pierre de Coubertin báró nem biztos, hogy így értette azt az állítását, mi szerint „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos": a nők 91-166-os, a férfiak 96-182-es gólkülönbséggel estek ki a csoportjukból. Vagyis egyik csapat sem érte el a meccsenkénti 20 dobott gólos átlagot, ugyanakkor a nők 33, a férfiak 36 gólt kaptak egy-egy találkozón.
Ahhoz, hogy az amerikaiak ne járjanak ugyanígy 2028-ban, már szűk egy évtizeddel a Los Angeles-i játékok előtt hatalmas lépéseket tettek.
Robert Hedin, a korszakos svéd válogatottal az 1990-es években két olimpiai ezüstérmet, egy világbajnoki bronzérmet és egy Európa-bajnoki aranyérmet nyerő játékos még korábbi csapattársánál, a portugál kézilabdát felvirágoztatni igyekvő Magnus Anderssonnál is nagyobb kihívás előtt áll.
A norvég válogatottat 2008 és 2014 között irányító 54 éves szakember 2018-ban kapta meg a felkérést az Egyesült Államok kézilabda-szövetségétől, hogy vezesse szövetségi kapitányként az együttest. A szakember egy hosszú távú stratégiával igyekszik meghálálni a belé fektetett bizalmat.
Ennek a stratégiának egyik első elemét szinte mindenki megrökönyödve figyelte az ősszel.
Szinte mindannyian ismerjük azt a plakátot, ami egy kalapos-szakállas amerikai úriembert ábrázol, amint éppen felénk mutat, alatta a felirattal: „Téged akarunk az amerikai hadseregbe!" (eredeti nyelven jobban hangzik: „I want you – for U.S. Army"). Nagyjából ez volt a helyzet a 2021-es férfi vb-re szabadkártyát kapó amerikai válogatott kapcsán is, mint ami a I. világháború alatt.
November közepén jött a hír, hogy a Team USA az interneten toboroz játékosokat két hónappal az egyiptomi torna előtt. Bárki, aki egy 15 perces videót beküldött, amiben nem tűnt egészen ügyetlennek és reménytelennek, máris jó eséllyel bírt a 35-ös, bő keretbe kerülésre. Így került a tengerentúliak látókörébe a fiatal gyöngyösi kapus, Merkovszki Pál is, aki már a Hedin által kihirdetett 20 fős, utazó keretbe is helyet kapott.
Kint születtem a dél-karolinai Myrtle Beachben, a nagyszüleim pedig jelenleg is kint élnek az Államokban. Az anyukám szándékosan az USA-ban hozott engem világra, mert tudta, hogy ez milyen előnyökkel járhat
– mondta az Origo sportrovatának Merkovszki Pál, aki születési helyéből fakadóan akár még amerikai elnök is lehet a jövőben. A kapus egyik gyöngyösi csapattársának, a korábban a MOL-Pick Szegedben is megforduló Hegedűs Márk szemfülességének köszönhetően talált rá a lehetőségre.
„A csapattársam, Hegedűs Márk elküldte nekem ezt a cikket, hogy játékosokat keresnek,
és mint később kiderült, nem csak én jelentkeztem erre Európából. Rajtam kívül nagyon sokan jelentkeztek még a kontinensről, akik ugyanígy félig amerikai állampolgárnak mondhatják magukat, mint én."
A 20 éves korábbi magyar utánpótlás-válogatott tehetségnek posztján négy társával, többek között a Kristianstad és az Elverum kapusaival kell megküzdenie a játékpercekért. Ebben a küzdelemben jó eséllyel indul az amerikai-magyar kettős állampolgár.
Én is úgy tudtam, hogy csak hárman leszünk kapusok, így picit meglepett, amikor szembesültem azzal, hogy öten kezdjük meg az edzőtábort. Ez jó hatással lehet a felkészülésünkre, mert így még nagyobb lehet a verseny, ami jobb teljesítményre bírhat engem is
– mondta megkeresésünkre a csapat Dániában zajló edzőtáborának második napján az ifjú kézilabdázó. Az első két edzés alapján Merkovszki szerint a csapat húzóemberei egy német másodosztályban játszó testvérpár (Ian és Patrick Hüter), valamint az egyaránt a spanyol első osztályban játszó Alexandre Chan Blanco és Drew Donlin lehetnek majd.
„Mindenki nagyon közvetlen, barátságos és jófej, eddig mindenkivel jól kijövök. Ez a második nap, ismerkedik a csapat, sok az új arc. Átvesszük az alapjátékokat, még nagyon az elején vagyunk, sokaknak a koronavírus, vagy a téli szünet miatt egy hosszabb kimaradás után kell játékba lendülni. Én az utóbbi kategóriába tartozom, három hete nem volt komolyabb terhelésem a klubomban" – beszélt az ismerkedési fázisról a kézilabda Európa-liga helyekre ebben a szezonban is jó eséllyel pályázó Gyöngyös fiatalja, aki Robert Hedinről is jó véleménnyel volt.
A válogatott egy igencsak nehéz csoportba került az immáron 32 csapatos mezőnyben. Kezdetnek kaphatott volna három könnyebb ellenfelet is, mint Norvégia, Franciaország és Ausztria. Így legalább már az első közös világeseményükön értékes tapasztalatokat gyűjthetnek Merkovszkiék.
„A csapat célja, hogy pontot szerezzünk a világbajnokságon. Látva a csapatot és a játékosokat abszolút pozitívan csalódtam eddig.
Komoly képzettséggel rendelkező kézilabdázóink vannak. Nem tudtam, mire számítsak, de ezzel nem lett gond" – bizakodott Merkovszki, amikor a Team USA céljait vázolta. „Egyénileg szeretném magam bejátszani a vb-csapatba, majd ott minél több játéklehetőséget kapni és élni is azzal.
Luc Abalo gyermekkorom óta az egyik kedvencem, már nagyon várom, hogy a kapuba állhassak ellene. Vagy ott van Sander Sagosen, aki szerintem jelenleg a világ legjobb játékosa
– a fiatal kapus minden szaván érződött, hogy mekkora megtiszteltetésnek tartja, hogy ekkora játékosok ellen léphet pályára Egyiptomban, ha minden jól alakul.
Minden esetre még a csoportkör után kialakuló alsóház számára kiírt Elnöki Kupában sincs arra semmi garancia, hogy már ezen a vébén meglesz az Egyesült Államok történetének első vb-győzelme. Nagyban megkönnyítette volna a 2001 után visszatérő, eddigi 25 vb-meccsét egyaránt elveszítő nemzeti csapat dolgát, ha Ausztrália is megkapja a lehetőséget, de ez végül nem következett be.
Az IHF bevallottan anyagi hátterű döntése, hogy új piacokat vonzzon be a sportág számára. Ezért nem csak a 2021-es, de a 2028-as olimpiát megelőző két világbajnokságra is odaadta a szabadkártyát a Team USA-nek.
Nyilván nem a Super Bowl nézettségét kell megcélozni a következő hét évben a sportágnak, de legalább ismerjék meg a 328 milliós népességű országban, hogy milyen a valódi kézilabda. Külön öröm, hogy ebben egy magyarnak is fontos szerepe lehet.