Olaszok akarják végleg tönkretenni a labdarúgó Bajnokok Ligáját

A Juventus évek óta ügyködik azon, hogy, ha már az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) rendíthetetlenül ellenáll a Szuperliga létrehozásának, akkor a Bajnokok Ligájában teremtsenek olyan helyzetet, ami garantálja számukra a sikereket, és persze a pénzt. Mostani terveik azonban - sokak szerint - nem a fejlődést, hanem a sorozat szakmai tönkretételét vetítik előre.

A világ egyik legelismertebb labdarúgással foglalkozó újságírója, Jonathan Wilson.köntörfalazás nélkül leírja, hogy az olaszok bizony fordítva ülnek lovon, és Andrea Agnelli klubelnök nagy terve végleg tönkretenné az egyébként is egyre kevésbé izgalmas Bajnokok Ligáját.

Wilson 2018-ban kezdi a történetet, amikor a Juventus az Ajax elleni BL-negyeddöntős búcsú után azzal próbálta orvosolni a csapat gondjait, hogy 100 millió euróért megvette a 33 éves Cristiano Ronaldót, akinek ráadásul olyan magas (mintegy félmillió euró hetente) fizetést adtak neki, hogy

azzal jobban keres, mint a klub utána következő négy legjobban fizetett játékosa összesen.

Ezzel gyakorlatilag mozdíthatatlanná tették a portugált – épeszű klub nem ad ekkor fizetést egy ma már 36 éves focistának, hívják azt bárhogy is –, ami a mai fociban felfoghatatlanul anakronisztikus húzás volt. Arról nem beszélve, hogy - ki nem mondott, vagy fel nem derített - bérfeszültséghez vezetett ez a lépés.

Cristiano Ronaldo biztos jól járt a torinói szerződéssel Forrás: AFP/Miguel Medina

Mindezt pedig ahelyett tették, hogy fejlesztették volna a megfigyelői hálózatukat, vagy az elemző rendszereiket, netán belevetették volna magukat az adat alapú foci tanulmányozásába – ahogy azt a modern klubok teszik manapság.

Nem. A Juventus mindezek helyett inkább nagyon sok pénzt költött el egyetlen játékosra a legkisebb haszon nélkül. A legutóbbi három BL-sorozatból sorrendben az Ajax, a Lyon és az FC Porto verte ki a torinói csapatot (utóbbi kettő már a nyolcaddöntőben),

ezeknek a kluboknak a költségvetése pedig szintén sorrendben 39, 45 és 22 százaléka a Juventusénak.

Ezzel egy időben kirúgták azt a Massimiliano Allegrit, akivel sorozatban nyert öt bajnoki címet a csapat, és akivel bejutottak két BL-döntőbe, még, ha mindkettőt el is veszítették. A szakember helyére előbb a Chelsea-nél megbukó Maurizio Sarrit ültették, aki – Wilsont idézve – az utolsó ember volt, akit egy Cristiano Ronaldo kaliberű játékos tisztelne, majd az ő menesztése után a klubikon Andrea Pirlót nevezték ki. Az egykori zseniális középpályás nulla edzői rutinjával ült le a padra. Az eredmény? Már nem a bajnoki címért, hanem a BL-indulást jelentő valamelyik hely megcsípéséért harcol a Juventus.

Andrea Agnelli klubelnök, aki másodállásban az Európai Klubok Szövetségének is elnöke, pedig akcióba lendült, és kitalálta, hogyan kellene megújítani a Bajnokok Ligáját. Őrült elképzeléseihez támogatókat is talált.

Csakhogy Johnatan Wilson szerint az Agnelli által kifundált – és jellemzően olyan sportokban, mint a sakk, a bridzs, a scrabble vagy a fallabda által használt –

svájci rendszerű lebonyolításban még a mostaninál is unalmasabbá és érdektelenebbé tenné

a Bajnokok Ligáját, vagy az ahelyett életre hívott sorozatot. Az egész arra megy ki, hogy a legnagyobb és leggazdagabb csapatok még több pénzt tudnának kivenni a rendszerből.

Andrea Agnelli kitalálta a frankót, és ki hibáztatná, hogy ennek során saját klubjára gondolt Forrás: AFP/Gabriel Bouys

Agnelli terve, és a svájci rendszer értelmében a 36 csapat nem csoportokban, de nem is körmérkőzéses rendszerben küzdene meg egymással, hanem irányított párosításokkal, ahol csak az első kör párharcait sorsolnák, ezt követően az eredmények alakítanák a párosításokat: a fordulók győztesei, vesztesei és döntetlenezői is egymás ellen lépnének pályára. A csapatok így tíz mérkőzést játszanának az egyenes kieséses szakasz előtt. Már ez is gondot jelent, hiszen ez néggyel több, mint a mostani csoportkör hat meccse, márpedig a topcsapatok így is túlzott terhelésre panaszkodnak. De az is gondot jelent, hogy tíz forduló után a nyolc legjobb csapat bejut a nyolcaddöntőbe,

ami gyakorlatilag négy győzelem után garantálható, utána már sem a csapatokat, sem a szurkolókat nem fogja érdekelni a többi meccs.

Az meg még kevésbé, ahogy a 10 forduló után a 9-24. helyen álló csapatok harcolnak a másik nyolc helyért. „180 meccs azért, hogy kiderüljön, melyik 12 csapat esik ki" – írja Wilson, így folytatva:

Ez a formátum nem teszi igazságosabbá futballt, csak arra szolgál, hogy pénzt és megjelenést termeljen azoknak a nagy kluboknak, amelyeknek fogalmuk sincs, hogy kellene megújítani a sorozatot."

Azt ugyanakkor Wilson sem tagadja, hogy a mai, csoportkörös lebonyolítás messze van a tökéletestől, hiszen a csoportok végeredménye szinte borítékolható, és sok a teljesen érdektelen meccs. Ugyanakkor ez nemcsak a formátum hibája, hanem a pénzek elosztásából is adódik, amire egy példát is hoz a szerző:

2019-ben a Barcelona például 50 százalékkal több pénzt keresett, mint a szintén az elődöntőben búcsúzó Ajax.

Az anyagilag így megerősödő klubok pedig még a legrosszabb irányítás alatt is képesek letarolni a hazai bajnokságaikat (itt megjegyezzük, hogy ebben azért most Olasz- és Spanyolországban is látni némi változást). Wilson szerint az idei BL-kiírás csoportkörében üdítő kivétel volt, hogy a Real Madrid helyzete a Sahtar Donyeck elleni hazai vereség és a Mönchengladbach elleni döntetlen után legalább négy fordulón át izgalmas volt, hogy aztán szokás szerint megnyerjék a csoportjukat. Ha a hat csoportmeccs helyett tíz lenne, még ez a minimális izgalom, rizikó is elveszne.

A svájci rendszer tehát még kedvezőbb helyzetbe hozza azokat a klubokat, amelyek anyagilag és médiamegjelenés tekintetében egyébként is agyonnyomják a riválisaikat.

Igen, a sakkban is működik ez a rendszert, csak ott a találkozó után a győztesek nem szedik el a vesztesek királynőit

– írja Wilson, kiemelve, hogy pont a Juventus–Porto mérkőzés mutatta meg, hogy milyennek is kellene lennie az európai futballnak.

Öröm az egyik, bánat a másik oldalon a hosszabbítást követően 2-2-re végződő, így az FC Porto továbbjutását hozó nyolcaddöntő lefújása után Forrás: AFP/Marco Bertorello

Volt minőség, dráma, zsenialitás és ostobaság, öröm és bánat. Mindez azért, mert volt tétje a meccsnek, volt miért kockáztatni.

Mert a lefújás után az egyik továbbjutott, míg a másik kiesett. Éppen az ellenkezője volt annak, amit a csoportkör utolsó fordulójában a Barcelona és a Juventus mutatott fel (az olaszok 3-0-ra nyertek egy tétnélküli mérkőzésen – a szerk.), ami lehet, hogy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi utolsó találkozása volt a pályán, de három hónap múlva erre már senki nem fog emlékezni."

Az nem kérdés, hogy valami megoldást kell találni a BL betegségeire, különben óhatatlanul meg fog születni az Európai Szuperliga a maga totális érdektelenségével, és feldolgozhatatlan egyenlőtlenségeivel.

Egy ponton az UEFA-nak a sarkára kell állnia, és kijelenteni, hogy a foci egy sport, nem pedig egy közösségi médiás tartalomgyár, ami a leggazdagabbaknak termel még több pénzt.

Ha kell blöfföljenek, menjenek a nagyok, aztán meglátjuk, hogy Agnelli vezetésével hogy tudnak repülni."

Forrás