Minden idők legjobb sprintere bukások és depresszió után újra a régi

Mark Cavendish május végén ünnepli 36. születésnapját. Az elmúlt három évben úgy tűnt, hogy minden idők egyik legjobb sprintere fölött már eljárt az idő, és nem tud mit kezdeni a nála fiatalabbakkal. Azonban április közepén, a Török Körversenyen bebizonyította, hogy még lehet benne egy-két jó év.

Az Észak-Írország és Anglia között az Ír-tengeren elhelyezkedő Man-sziget két dolog miatt híres a sportvilágban. Az egyik az Isle of Man TT nevű hosszútávú motorverseny, ami olyan veszélyes, hogy még napjainkban is úgy szedi az áldozatait, mint ahogyan azt a Formula-1 tette az 1960-as és 1970-es években.

A másik népszerűsége az 1985. május 21-én a szigeten született Mark Cavendish, aki Eddy Merckx mögött a második legtöbb szakaszt nyerte a Tour de France-on.

Sokféleképpen válhat valaki kiváló országúti kerékpárossá. A legújabb generációból Mathieu van der Poel és Wout van Aert a mai napig cyclocrosozik, a feltörekvő magyar tehetségek közül Valter Attila és Dina Márton is hegyikerékpározással kezdte. A briteknél számos kiváló országútis tanulta az alapokat a pályakerékpáros szakágban, köztük Cavendish is.

Mark Cavendish hároméves nyeretlenségi időszak után Törökországban négy szakaszt is meg tudott nyerni Forrás: Anadolu Agency via AFP/2021 Anadolu Agency/Mustafa Ciftci

A szigetországban nagyobb hagyományai vannak ennek a szakágnak, mint a 2000-es évek végétől a Sky egyre nagyobb szerepvállalásával teret nyerő országútnak. Cavendish 19 évesen már világbajnoknak mondhatta magát madison versenyszámban.

Ez a csapatverseny az 1899-től a New York-i Madison Square Gardenben rendezett hatnapos versenyekről kapta a nevét. Két versenyző alkot egy csapatot, akik húszkörönként sprintelnek pontokért (5, 3, 2, 1 helyezésenként). A táv 50 km. Egyszerre csapatonként egy biciklista versenyez, a másik a pálya tetején köröz készen arra, hogy társát leváltsa, aki a kezét elkapva ad neki lendületet. A győztes az, aki a legtöbb pontot szerzi a végén, vagy körelőnnyel ér célba a többiekhez képest.

Napjainkra már a madison háromszoros világbajnokaként a szám egyik legeredményesebb bringása. A másik két első helyét nem kisebb legendának az oldalán szerezte meg 2008-ban és 2016-ban, mint az ötszörös olimpiai bajnok, Tour de France-győztes Bradley Wiggins.

Az a fajta robbanékonyság, ami egy-egy ilyen részhajrához kell, az alapján nem meglepő, hogy az országúton sprinterként lett az egyik legnagyobb.

Kétszer is Bradley Wigginsszel az oldalán nyert világbajnokságot a velodrome-ban Forrás: AFP/Martin Bureau

2006-ban került a T-Mobile Teamhez, amit később már Team Columbia és HTC-HighRoad néven vezetett számos felejthetetlen győzelemhez, mielőtt 2011-ben megszűnt. Annak a csapatnak volt az egyik legfélelmetesebb sprintervonata, amelyik Cavendish számára a leghatékonyabban tudta felvezetni a hajrákat. A legtöbb szakaszát ugyanazon a Touron 2009-ben nyerte, amikor az etapok közel egyharmadát, hatot is be tudott húzni.

Arról, hogy mennyire fontos a csapatmunka a kerékpársportban, elég megnézni ezt a videót, amiben a Team Columbia 2009-ben méterre pontosan kiszámolva felvezeti a hajrát Cavendish számára:

Tony Martin, Michael Rogers, Bert Grabsch, George Hincapie, Bernhard Eisel és Mark Renshaw mind-mind csak azért dolgozott, hogy a brit a lehető legjobb helyről, mindentől védve kezdhesse meg az utolsó pár száz métert.

2008 és 2011 között verhetetlen volt, az egyes szakaszgyőzelmeket magabiztosan, megtörhetetlenül szállította csapatának.

Aztán 2011-ben végre összejött neki a zöld trikó is, amiről az azt megelőző két évben minimális különbséggel maradt le a gyorsasági pontversenyben Thor Hushovddal és Alessandro Petacchival szemben. Hiába a 30 etapsiker, ez az egyetlen zöld trikója, 2012-től jött Peter Sagan, és a következő nyolc évből hét alkalommal is megnyerte ezt az értékelést.

A pontozás változása izgalmasabbá tette az egyes szakaszokat. Most már nemcsak a befutón lehetett sok pontot szerezni, hanem az etapok közepére tett részhajrák is nagyobb súllyal nyomtak a latba. Állítjuk ezt a Sagan-dominancia ellenére is. A 2012-es Touron nemcsak a szlovák, de André Greipel is erősebbnek tűnt nála. Sokáig csak egy szakaszgyőzelemmel állt, azonban az utolsó három napból kétszer is ő tudott nyerni.

Zsinórban negyedik évben is megnyerte a Champs-Élysées-i befutót, amihez ezúttal a sárga trikós Wiggins adta számára a felvezetést.

Ez a verseny volt az első, ami az évtizedes dominanciát kiépítő Sky-ról – napjainkban Ineos Team – és a britekről szólt. A végső győztes Wiggins két időfutamon, Chris Froome egyszer a hegyekben, Cavendish pedig háromszor a sprintekben tudott szakaszt nyerni. Ha a garminos David Millar szökésből aratott sikerét is idevesszük, akkor a britek 21-ből hét szakaszon is diadalmaskodni tudtak, amire soha azelőtt nem volt példa.

2011-ben végre az övé lett a hőn áhított zöld trikó a Tour de France-on Forrás: AFP/Miguel Medina

2013-ban Cavendish a Giro d'Italián is megnyerte a ponttrikót, így a 2010-es Vuelta és a 2012-es Tour után a harmadik nagy háromhetes körversenyen is ő lett a legjobb sprinter. Olaszországban összesen 13, Spanyolországban három sikert gyűjtött, így jár a Grand Tourokon 46 szakaszgyőzelemnél.

Merckxen (64) kívül csak egy másik sprinternek, az olasz Mario Cipollininek (57) van több, mint neki.

Cavendish 2018. február 8-án a Dubai Touron megnyerte a 3. szakaszt. Ekkor még nem gondolhatta, hogy a következő három évben elkerülik őt a hasonló sikerek. Azonban pontosan ez történt, a következő két hónapban három komoly bukásba is belekeveredett. Kezdésnek az Abu Dhabi Touron szenvedett agyrázkódást, majd jött a Tirreno-Adriatico, ahol bordatörés, valamint arc-, térd- és csípőzúzódás lett a vége a balesetnek.

Végül törött bordával is elindult a hozzá hasonló sprinterek számára a Monumentumok közül talán legjobban fekvő Milánó-San Remón, és itt is óriásit bukott. Egy körforgalom utáni terelőidomon szaltózott át, ami után csoda, hogy nem kellett hosszabb időt kihagynia. Az az évi Touron a 11. szakaszig bírta, ahol kizárták, mert időlimiten kívül ért fel a La Rosiére-re.

Sokan már 2010 után azt mondták, hogy vége a pályafutásomnak, és azóta minden évben ezt ismételgetik. Nem érdekel azoknak a véleménye, akiknek fogalmuk sincs a velem történtekről

– mondta a 2019-es, sikertelen év után Cavendish.

Őszinte leszek, nem érdekel az a sok szarság, amit az újságokban meg a Twitteren írogatnak rólam. Azért találnak meg, mert régen sok győzelmem volt.

A mostani mezőnyben tekerő kerékpárosok 95%-a egy versenyt sem tud megnyerni, szóval szerintem a saját teljesítményemmel elégedett lehetek" – utalt az őt ért kritikákra a közben klinikai depresszión is áteső, 150 profi győzelemnél járó legenda.

Az egynaposokon elért sikerei közül néhányat emelnénk csak ki:

• 2007: Scheldeprijs

Alig 22 évesen, a nem hivatalos sprinter-világbajnokságon robbant be a mezőnybe. A belgiumi pálya legendásan fekszik egy-egy mezőnyhajrához, amiben ezúttal első ízben mutatta meg félelmetes végsebességét. Egy évvel később Tom Boonen már örült a győzelemnek, de Cavendish az utolsó méteren megelőzte a belgát. A legsimábban 2011-ben nyerte meg ezt a viadalt, amikor két kerékpárnyival verte meg ellenfeleit.

• 2009: Milánó – San Remo

Nagyon ritkán jön át úgy annyira együtt a mezőny a közel 300 kilométeres verseny utolsó két emelkedőjén, a Cipressán és a Poggio di Sanremón, mint 12 évvel ezelőtt. Ezúttal sikerült a sprintereknek túlélnie a két nehéz emelkedőt és a lejtmenetet is, így a Team Columbia vezethette fel a hajrát Cavendishnek. A britet kb. 300 méterrel a vége előtt Heinrich Haussler megpróbálta meglepni egy hosszú hajrával, de „hősünk" végül utolérte őt, és megnyerte egyetlen Monumentumát.

• 2011: Világbajnokság

Ahhoz képest, hogy Koppenhágában rendezték ezt a vébét, az utolsó pár száz méter minimálisan emelkedett. Ez nem feltétlenül a teljesen sík befutókat szerető Cavendishnek kedvezett, de abban az időszakban ez is belefért neki. Immáron hivatalosan is ő lett a világ legjobb sprintere.

Több mint három évnek kellett eltelnie, mire idén ismét nyerni tudott.

A Török Körversenyen parádésan szerepelt, a 2., a 3., a 4. és a 8. szakaszt is megnyerte, és egyedül az egyetlen hegyi befutós etapon nem zárt a legjobb négyben.

Az április 12-i siker alkalmával fantasztikusan bújt ki Greipel és Jasper Philipsen között, amivel megszakította hosszú szériáját.

Másnap tükörsimán nyert, majd a triplázást egy valamivel szorosabb befutóval tette biztossá. A viadal utolsó szakaszán pedig már a célfotóra is szükség volt, hogy kihozzák őt győztesnek. A zöld trikót Philipsen négy ponttal elhappolta előle, de így is fantasztikus hetet zárt.

Ahogyan korábban leírtuk, Cavendishnek négy szakaszt kellene nyerni pályafutása utolsó részében ahhoz, hogy utolérje Merckx-t a Touron. Nagyon érdekes lesz, hogy fel tudja-e venni a versenyt a többi fiatallal is.