Nem is akart elindulni, majd kétszer bukott, mégis fölényesen nyert

Primoz Roglic síugróként kezdte, majd kerékpárosként folytatta, és utóbbiban annak ellenére vált a világ egyik legjobbjává, hogy 23. születésnapjára kapta meg első profi szerződését. Versenyzési stílusa hamar a sportág egyik legszínesebb egyéniségévé tette, és még ennél is előrébb tartana, ha nem keveredne ennyiszer bukásba, mint az elmúlt időszakban.

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Soha nem tudod, mit veszel ki belőle" – ez nemcsak Forrest Gump, de akár Primoz Roglic mottója is lehetne. A 31 éves szlovén sportoló fiatalként még az egyik ottani nemzeti sporttal, a síugrással foglalkozott. A világ egykori legnagyobb sánca Planicán, a mesebeli Triglav Nemzeti Park bejáratánál található.

Számos klasszissá váló honfitársához hasonlóan (Miran Tepes, Robert Kranjec, Peter Prevc) ő is itt ismerkedett meg az egyik legveszélyesebb, cserébe leglátványosabb sporttal. A 2007-ben tapasztalt kétarcúsága kerékpárosként is végigkísérte az életét: a szlovén síugró csapat tagjaként junior-világbajnoki címet ünnepelhetett, cserébe egy másik versenyén tesztugróként óriásit bukott. Mindkettőt Planicán sikerült összehoznia.

Csak a legintelligensebbek képesek arra, hogy beismerjék, ha nem igazán jók abban, amit csinálnak, és ezért hajlandók másban teljesen elölről kezdeni.

Roglic 2012-ben pontosan így tett. Annak ellenére, hogy a síugrás második vonalának számító Continental Cupban pár versenyt meg tudott nyerni, 23. születésnapja előtt nem sokkal belátta, hogy soha nem válik elit ugró belőle.

A szlovén Primoz Roglic, a Jumbo-Visma egyik legnagyobb sztárja Forrás: Belga via AFP/Yuzuru SUNADA/Yuzuru Sunada

A Planicán ugrott 185 méterét ugyan sokan megirigyelnék, de ha összehasonlítjuk a japán Ryoyu Kobayashi két évvel ezelőtt felállított 252 méteres sáncrekordjával, akkor láthatjuk, hogy Roglic jó döntést hozott. Néhány veterán síugrót leszámítva, ha valaki 22-23 évesen nem futott még be, akkor onnantól nagyobb esélye van rá, hogy megmarad középszerűnek, mint hogy klasszissá válna.

2012-ben hatalmas rizikót vállalt azzal, hogy elkezdett kerékpározni – írhatnánk, ha nem lett volna olyan érett, hogy rögtön felmérje testi adottságait laboratóriumi körülmények között is. Az elvégzett tesztek kimutatták, hogy szervezete olyan oxigénfelvevő képességgel bír, mint amivel a négyszeres Tour de France-győztes Chris Froome, vagy a francia körversenyt szintén megnyerő Egan Bernal.

Roglic testének még síugróként kialakult stabilitását, egyensúlyát, rugalmasságát és mozgását a kerékpározásra való zökkenőmentes átállásban is tökéletesen tudta kamatoztatni.

A tavaly nyári Critérium du Dauphiné egyhetes 4. szakaszáig egészen jól sikerült is megúsznia kisebb bukásokkal az évek során. Az elmúlt egy évben viszont rengetegszer került bukásba, néhányat ő maga okozott.

Az elmúlt pár éve legalább annyira bukásokkal sújtott, mint amennyire sikeres is egyben Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

A koronavírus-járvány miatti 2020-as leállást követő első nagy verseny volt az az egyhetes, amelyen egy nehéz hegyi szakaszgyőzelemmel a lábában, sárga trikósként bukott. A feladás mellett azért döntött, mert így nagyobb eséllyel épülhetett és épült is fel a rendhagyó augusztus végi-szeptemberi időpontban megrendezett Tour de France-ra.

Sokáig úgy tűnt, hogy a sárga trikóért szlovén-kolumbiai párharc lesz – négy dél-amerikai bringás is ott volt a Top 10-ben –, végül Roglic és honfitársa, a még mindig szemtelenül fiatal Tadej Pogacar között dőlt el a verseny. A Jumbo-Visma úgy dominálta a viadalt, ahogyan Lance Armstrong alatt a US Postal, vagy hogy közelebbi példát említsünk, a 2010-es évek közepétől az Ineos – leánykori nevén Sky.

Utóbbi valamelyik versenyzője nyerte a 2020 előtti nyolc Tourból hetet is. Aztán a tavalyi esztendőre a holland együttes rendkívül megerősödött. Roglic már 2016 óta a csapat tagja – az Adria Mobilból egyből hozzájuk igazolt, és a mai napig kitartanak egymás mellett, és a következő két szezonra is megvan már a szerződése.

Tadej Pogacar személyében legnagyobb riválisa egyben honfitársa is Forrás: BELGA via AFP/Yuzuru SUNADA/Pool

Előzetesen mindenki úgy gondolta, hogy Steven Kruijswijk, Tom Dumoulin, George Bennett, Tony Martin, Sepp Kuss – a jolly joker Wout Van Aerttal kiegészülve - egyaránt olyan luxus segítők, akikkel le lehet taszítani a trónról az Ineost. Ez sikerült is, azonban nem számoltak az egyszemélyes hadseregként működő Pogacarral, aki 21 évesen és 364 naposan a Tour történetének második legfiatalabb győztese lett.

Hiába dominálta végig Roglic szinte a teljes három hetet, a 9. szakaszon felvett sárga trikóját nem tudta megtartani a párizsi befutóig.

Pogacar a lehetséges utolsó pillanatban, egy hegyi időfutamon utasította maga mögé honfitársát. Ez óriási bravúrnak számított akkoriban, mert mindenki azt gondolta, hogy nincsen jobb időfutammenő Roglicnál a mezőnyben – Pogacar az idei Tour 5. szakaszán, valamint a szlovén időfutambajnokságon azért bebizonyította ennek ellenkezőjét.

Mégsem ok nélkül gondolhattuk ezt. Roglic rögtön első World Tour-szezonjában, 2016-ban szakaszgyőzelemmel jelentkezett a Giro d'Italián, méghozzá egy 40,5 kilométeres krono megnyerésével.

Az elmúlt öt évben 14 egyéni időfutamot tudott megnyerni, köztük a tokiói olimpiát is.

Valószínűleg minden csalódottságát beleadta abba a versenybe, amit előtte az idei Tour okozott neki.

A 3. etapon nem tudott a kerékpárján maradni, és a következő napokon magán cipelte a sérüléseit, amit a bukás okozott. A 8. szakaszon bő fél órát kapott a győztestől, így jobbnak látta feladni a viadalt.

A tokiói olimpián olyan klasszisokat vert meg több mint egy perccel, mint Filippo Ganna, Rohan Dennis vagy Tom Dumoulin Forrás: The Yomiuri Shimbun via AFP/Yomiuri/Kotaro Numata

Kármentésnek az olimpiai arany mellett ismét a Vueltát szánta.

Egyik szezonom elején sem terveztem kifejezetten, hogy itt leszek, erre három éve mindig a Vueltán kötök ki

– mondta a nem a hosszú és tartalmas nyilatkozatairól ismert szlovén, aki a spanyol körverseny történetének harmadik olyan alakja lett, aki zsinórban háromszor megnyeri az összetettet.

Míg tavaly Richard Carapaz még az utolsó hegyi befutós etapon is szorongatta őt, addig mostani győzelméhez, 2019-hez hasonlóan, ezúttal sem férhetett kétség. Mindkét időfutamot megnyerte, az övé lett a királyetap a legendás Lagos de Covadongán, illetve a 11. szakaszon megcsillogtatta, hogy emelkedős hajrában miért nem érdemes ellene fogadni.

Idei négy szakaszgyőzelmével már kilencnél jár a Vuelta történetében, a három Grand Touron elért 15 etapsikernél pedig senki sem gyűjtött többet a 2016 óta eltelt időszakban.

Míg a Touron – és márciusban a Párizs-Nizzán – is megakadályozták a győzelemben bukásai, addig itt a Vueltán kettő is kevés volt ahhoz, hogy ne rá kerüljön a piros trikó Santiago de Compostelában. A 10. szakaszon egy lejtmenetben esett hatalmasat, majd a 12. etapon ismét belekerült egy bukásba egyik legnagyobb riválisával, Adam Yatesszel, aki végül a 4. helyen zárta a viadalt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Primoz Roglic (@primozroglic) által megosztott bejegyzés

Hiába használta kármentésre mindhárom évében, amikor Spanyolországban járt, a Vuelta rendre az év legizgalmasabb háromheteseit produkálja a 2010-es évek Sky/Ineos Tour-dominanciája óta. Ez köszönhető az olyan rövid és meredek hegyeknek, amikből a szervezők igyekeznek minél többet az útvonalba illeszteni. Ezek mellett itt is kezdenek legendás emelkedők kialakulni, mint amilyen a már említett Covadonga mellett a Bola del Mundo vagy az Alto de l'Angliru.

Bele sem merünk gondolni, hogy bukásai nélkül milyen dominanciát tudott volna kiépíteni az elmúlt három évben, de azért így sincs szégyenkeznivalója.

Három Vuelta-győzelme mellett további hét többnapost nyert, és három egynaposon is ő haladt át elsőként a célvonalon.

Utóbbi kategóriából a legemlékezetesebb a tavalyi Liége-Bastogne-Liége, amikor a világbajnok Julian Alaphilippe már a győzelmet ünnepelte. Majd jött Roglic, aki óriásit hajrázva megelőzte őt, és megnyerte első Monumentumát.

Revivez le dernier kilomètre et la victoire de @rogla sur la ligne juste devant @alafpolak1 !

Relive the last km and the victory of @rogla on the line just in front of @alafpolak1 !#LBLpic.twitter.com/NeGQ3byLWF

— Liège-Bastogne-Liège (@LiegeBastogneL) October 4, 2020

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Soha nem tudod, mit veszel ki belőle" – ez tényleg Primoz Roglic pályafutása, akinek azon 2016-os kijelentése, mi szerint öt éven belül Tour de France-ot fog nyerni, nem jött be. Viszont még egy-két szezonja egészen biztosan lesz, hogy a félelmetesen tehetséges, minden idők legfiatalabb kétszeres sárga trikósát, Pogacart legalább egyszer maga mögé utasítsa.