Nem fogok odaállni a rajtkőre a pofonokért

Egy hónap sem telt el a tokiói olimpia befejezése után, amikor Bernek Péter bejelentette a visszavonulását. A rövidpályás világbajnok, a 25 méteres medencében kétszeres Európa-bajnok, nagymedencében háromszoros Eb-bronzérmes úszó 29 évesen döntött aktív sportkarrierje befejezése mellett. Ez is váratlan volt, de az még inkább, amikor néhány nappal később újabb bejelentés következett: Bernek Péter edzői pályára lép, és nem is akárki, hanem a háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok, Késely Ajna lesz az első tanítványa. A felemás pályafutásról, az úszásnemek közti szlalomozásról és az edzői feladatokról is beszélgettünk Bernek Péterrel a BVSC Szőnyi úti uszodájában.

Nem sokat változott az élete mióta visszavonult. A mai nap is korán kezdődött.
Valóban, hét órakor kezdtünk ma is. Muszáj minden nap ilyen korán kezdenünk, mert valahogy el kell osztani a napi két edzést úgy, hogy a kettő között meglegyen a szükséges pihenőidő. De ez nem újdonság, az úszóknál, mondhatni, évtizedek óta bevált szokás.

Mióta tart a közös munka Késely Ajnával?
Még nagyon az elején vagyunk, ez a második hét, szóval elég friss a dolog. Két hét múlva, október 7. és 9. között lesz az első versenyünk a budapesti Világkupa, de a decemberig tartó időszakot egyelőre egyfajta ismerkedésként fogjuk föl.

Bernek Péter szeptember eleje óta már Késely Ajna edzőjeként dolgozik az uszodában Fotó: Szabó Gábor - Origo

Azzal együtt is, hogy azért a novemberi kazanyi rövidpályás Európa-bajnokságon már szeretnénk jó eredményeket elérni. A fő cél pedig a jövő májusi nagymedencés világbajnokság lesz. 2022-ben az lesz az év legfontosabb versenye, ott kell kihoznunk Ajnából a maximumot.

Most azért beszélgetünk Bernek Péterrel, az edzővel, mert talán sokak számára váratlanul, a tokiói olimpia után néhány héttel bejelentette, hogy 29 évesen visszavonul. Mikor hozta meg a döntést és főleg miért?
Ez egy hosszú folyamat végeredménye volt. Az elmúlt években több kisebb-nagyobb sérülésem is volt, amit én egyértelműen úgy vettem, hogy a testem jelzi, elérkezett a korlátaihoz. A mi időnkben, mondjuk úgy, fiatal korunkban, nem sok figyelmet szenteltek a sérülésmegelőzésnek. Persze nem akarok mindent oda visszavezetni, de tény, hogy ennek a kultúrája az elmúlt években rengeteget változott, sokkal jobban figyelnek az ízületek, a váll és a térd megóvására, ami az úszók esetében a legnagyobb terhelésnek van kitéve.

Az elmúlt húsz év kemény munkája pedig meglátszik a testemen. Az olimpia előtt is jött egy vállsérülés, akkor, amikor már nem lehetett a felkészüléssel leállni.

Próbáltuk a konzervatív módszerekkel kezelni, majdnem napi szinten jártam gyógytornára, aztán jöttek az injekciók, de a vége előbb-utóbb mindenképpen műtét lesz. Most még tudom halogatni, mert a civil életben nem gátol annyira, néha most is érzem a fájdalmat, hol jobb, hol rosszabb. Végeredményben azonban úgy voltam vele, ha én most 29 évesen kihagyok egy teljes évet, amíg minden problémát rendben hoznak, az nagyon sok idő. Pedig sokat gondolkoztam rajta, mert szívesen folytattam volna, de be kellett látnom, ha nem tudok mindent beletenni a munkába, akkor a versenyeken sem tudok olyan állapotban felállni a rajtkőre, ahogy szeretnék. Az meg nem lenne egy jó érzés...

Bernek Péter a tokiói olimpia 400 méteres vegyesúszó számának előfutamában Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Tokióban 400 vegyesen megúsztam életem legjobbját, az egyéni csúcs után, még, ha 13. is lettem,

végre úgy tudtam kiszállni a medencéből egy olimpián, hogy legyőztem saját magam, és pozitív érzésekkel tudom kimondani, hogy itt a vége.

Pedig a gondolat bizonyára az ön számára is csábító volt, hogy nem négy, hanem csak három évet kell várni, illetve végig dolgozni a következő olimpiáig, ami nagyon rövid időnek tűnik.
Pontosan ezért volt szükségem pár hétre, hogy átgondoljam a döntésemet Tokió után. De a 400 vegyesen egy év kihagyás után oda, ahol voltam biztos, hogy nem tudtam volna visszajönni. Még régi számom, a 200 hát jöhetett volna szóba, de az meg pont az a szám, amihez a legjobban kell a váll. Egy vállműtét után belevágni pedig nagyon kockázatos lett volna, hiszen ki tudja, fog-e úgy hajlani, forogni, ahogy azt én szeretném.

Többször is nyilatkozta már, hogy Tokió volt az egyetlen olimpia, ahonnan jó szájízzel jött haza. A többi alkalommal mi akadályozta meg ebben?
Az első olimpia is jó volt igazából, de az úgy volt jó, hogy nem is ugrottam medencébe, miután Pekingben csak a 4x200-as gyorsváltó tartalékja voltam (a Kis Gergő, Kerékjártó Tamás, Kozma Dominik, Kovács Norbert összetételű váltó nem jutott be a döntőbe, 13. helyen zárt – a szerk.).

London előtt kimondottan jókat úsztam, 200 háton olyan idővel lettem Eb-ezüstérmes, amivel az olimpián simán döntőbe jutottam volna.

Ott szerintem elrontottuk a formába hozást, utólag már könnyű okosnak lenni, de az Eb-n nem kellett volna jól úszni, és akkor talán jobban sikerült volna az olimpia.

Bernek Péterék délelőttönként a BVSC Szőnyi úti uszodájában, délutánonként pedig a Duna Arénában készülhetnek Fotó: Szabó Gábor - Origo

Rio előtt aztán volt klubváltás, edzőváltás, de ott meg annyira belefeszültünk, hogy kevés verseny legyen az olimpia előtt, hogy ott meg az volt a hiba. Ezek után persze, hogy bennem is ott volt az olimpia terhe, úgyhogy 2020 decembere környékén ezért kezdtem el dolgozni Dr. Csernus Imrével, aki kicsit „átmozgatta" bennem a dolgokat, képes voltam sokkal lazábban felfogni a versenyeket, ami látszott is az eredményeimen. Felszabadultan tudtam versenyezni, és végre csak azt éreztem, hogy egy pálya van a medencében, és az csak az enyém.

Ha már ön említi: személyes megfigyelés, hogy nagyon ritkán láttam bármilyen verseny, vagy eredmény után elégedetten nyilatkozni. Mintha mindig maradt volna önben egy kis feszültség, elégedetlenség, ami megakadályozta, hogy igazán nagyot tudjon úszni.
Szerencsére azért volt pár kiemelkedő eredmény a pályafutásom során, de tényleg nem tudtam megélni a győzelmeket sem, mert

a rövidpályás vb-arany után is mindjárt azon gondolkodtam, hogy mit lehetne ezen még javítani, és nem azon, hogy oké, nyertél, állj meg, pihend ki magad.

Én nagyon sokáig nem hittem a mentális felkészítésben. Megfordultam néhány pszichológusnál, illetve a mentáltréning valóban hasznos, de az meg nem ebben, hanem a verseny előtti koncentrációban, fókuszálásban, miközben én olyan ember vagyok, aki vízben, parton, magánéletben is kevésbé mutatja ki az érzelmeit. Ezen kellett változtatni, hogy ne legyek ennyire zárkózott, ezáltal pedig újra energikusabb lett, mondhatni hangadó, és csak ezt követően tértünk át az úszással kapcsolatos dolgokra.

Mondok egy példát: versenyzés közben is nagyon szerettem figyelni az órát, ami, ugye nem igazán jó szokás.

Meg kellett találnunk a belső fókuszt, illetve vissza kellet hozni az önbizalmamat. Ha javasolhatok valamit a fiatal sportolóknak az az, hogy érdemes pszichológussal dolgozni, és, ha az egyik nem jön be, akkor ne féljenek keresni egy másikat.

Ezt az ön által említett zárkózottságot lehet, hogy maga a sportág is generálja? Az úszás elég magányos sport, beugranak a medencébe, és napi két edzés során órákon át ki a medence alját, ki meg az uszoda tetejét bámulja.
Egy kicsit biztosan ez is benne van a dologban, mert az ember ilyenkor azért óhatatlanul sokat van együtt a saját gondolataival. Napi négy órát töltünk egyedül a vízben, legfeljebb a szárazföldi kondiedzéseken tudunk egymással beszélgetni, de, ha nagy súlyokkal dolgozunk, akkor ott sem tanácsos, mert még a nyakunkba szakad az egyik. De egyébként ez főleg még az én generációmra igaz. Nem bántva azt a szisztémát, de mi azért elég szigorú rendszerben nőttünk fel, ahol az volt a szokás, hogy a versenyző csinálja a dolgát, az edző pedig szigorúan áll a parton.

Elégedetten fejezhette be a pályafutását Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ez annyira belém ivódott, hogy akkor sem tudtam változtatni, amikor edzőt váltottam. Pedig én is nyíltabb lettem, de azért kell, kellett egy kis emlékeztető, amiben Imre nagyon sokat segített.

Csomó olyan dologtól szabadított meg, amiről én azt hittem, hogy mázsás teher, közben meg csak túlgondoltam egy-két dolgot.

Szerintem a mai generáció már többnyire olyan edzők mellett nő fel, akik jóval engedékenyebbek és fogékonyabbak az ilyen jellegű pszichés dolgokra. A világ is változik, majd az idő eldönti, hogy jó-e ez az irány vagy sem.

Tokióba már úgy ment ki, hogy tudta, az olimpia után nem folytatja tovább?
Egy ideje már gondolkodtam rajta igen, de úgy voltam vele, hogy mindenféle módszerrel megpróbálom még egyszer helyrehozni a vállam. De nem tudtak olyan megoldást kínálni, ami valóban működött volna, úgyhogy átbeszéltem a feleségemmel (Mutina Ágnes, korábbi Európa-bajnok úszó – a szerk.), és úgy döntöttünk,hogy ez lesz a vége.

Bernek Péter felszabadultan és nagyon viccesen Tokióban:

Hátúszóként kezdte, 200-on lett ifjúsági olimpiai bajnok, rövidpályás vb-t már 400 gyorson nyert, majd átnyergelt a 400 vegyesre. Az, hogy ennyi mindent kipróbált azt jelenti, hogy ennyi mindenben volt nagyon jó, vagy egyszerűen csak sokára találta meg az önhöz leginkább passzoló számot?
Szerintem igazából mindig is 200 háton volt bennem a legnagyobb potenciál. Ma is úgy érzem, hogy néhány tizedet tudnék még faragni az országos csúcsomból. De olyan típus voltam, vagyok, hogy időről időre belefáradtam egy-egy úszásnembe, és mindig kellett valami új impulzus, új kihívás. Ebből a szempontból nagyon jól van felépítve a magyar úszásoktatás, a gyerekeket ugyanis egy bizonyos korig minden úszásnemben tanítják, aztán majd elválik, hogy mire specializálódnak. Én is ezért tudok minden úszásnemben elég jól úszni. Ahhoz viszont, hogy valaki egy úszásnemben a világ élmezőnyébe kerüljön, arra nagyon rá kell feküdnie.

A 2014-es klubváltása mögött is az volt, hogy új impulzust keresett?
Én akkor már legalább egy éve tudtam, hogy váltani szeretnék. Elfáradt, befásult a kapcsolatunk a klubbal, úgy éreztem, hogy új irányra van szükségem. És szerettem volna úszásnemet is váltani. Miután akkoriban sokat jártunk közös edzőtáborba Petiékkel és Bogiékkal (Nagy Péter, a BVSC edzője, illetve Kapás Boglárka, aki akkor még a zuglói klub színeiben úszott – a szerk.), és láttam az ő felkészülésüket, úgy éreztem, hogy az a rendszer áll hozzám a legközelebb. Megkerestem Petit, megkérdeztem, hogy elvállalna-e, és szerencsére igent, ami után egy jó kis hét évet töltöttünk együtt a klubnál.

Rögtön a klubváltás után jött a rövidpályás vb-arany, már nem háton, hanem 400 gyorson. Ez már a klubváltás hozta felszabadultság eredménye volt?
Szerintem igen. Egy más pszichológiájú világba kerültem, ahol lekerült rólam az a korábban említett nyomás. Bejött a mentáltréning is, ami sokat segített. És persze az is, hogy másféle szárazföldi és úszás program szerint dolgoztunk, ami nem azt jelenti, hogy a Kőbánya SC-ben ne lett volna jó a munka, hiszen az ottani alapok nélkül hiába váltottam volna klubot, nem értem volna el sokkal többet.

Nem a legtehetségesebb, de az biztos, hogy a legszorgalmasabbak egyike volt a medencében Fotó: Szabó Gábor - Origo

Összességében inkább tűnik elégedettnek a karrierjével.
Határozottan így van. Persze, amikor egy kisgyerek elkezd úszni, olimpiai bajnok akar lenni, felnőve azonban már látja a saját teste és tehetsége korlátait.

Mindig elmondom, ha csak a nyers úszást nézzük, én nem vagyok egy tehetséges ember. Egyedül háton jó a vízfekvésem és a technikám, a többi úszásnemben pocsékul úsztam.

Az én tehetségem más dolgokban volt, és azt tudtam kiaknázni. Egyrészt egész jó versenyzőtípus vagyok, elég magas szintre fejleszthető az állóképességem, és edzésen is bele tudtam adni a százszázalékot, vagy akár kicsivel többet. Amikor gyerekekkel találkozom rendezvényeken, akkor is ezt szoktam mondani: lehet, hogy nem te vagy a legtehetségesebb, de kemény edzésmunkával oda érhetsz a legjobbak közé.

Ezek szerint jó alany volt az edzésekhez?
Kicsit nagyképűen hangozhat, de igen. Tudtam, hogy ott nekem kell extrán teljesítenem, hogy versenyen is jó lehessek.

Egy London Roar feliratú hátizsák van most önnél, ami a tavalyi ISL (International Swimming League) versenyről van. Nem sajnálja, hogy pont akkor kell abbahagynia, amikor a pénzdíjas versenyek megjelenésével a legjobbak már egész jó pénzeket tudnak keresni az úszással?
Így alakult... Lehet, hogy húsz év múlva még ennél is nagyobb pénzek lesznek a sportban. Én úgy gondolom, hogy minden versenyre eljutottam, amire egy karrier alatt el lehet jutni, még az ISL-en is voltam. Szerintem ennél már nincs feljebb.

Hogy csak azért ússzak, hogy elmondhassam magamról, hogy úszó vagyok, miközben már nem érzem magam jól a vízben, a versenyeken meg jöjjenek a pofonok, ahhoz nem szeretnék asszisztálni.

Látok úszókat, akiknek már abba kellene hagyniuk, mert az eredményeik már nem méltóak ahhoz a karrierhez, amit befutottak – én nem szerettem volna idáig eljutni. Az egyik legjobb vegyesúszó voltam itthon, sőt Európában, van világbajnoki ötödik helyem, és ennyi.

Ha már nem érzem azt, hogy van még keresnivalóm, a pofonokért már nem állnék oda.

A visszavonulás után még azt mondta, hogy nincsenek nagy tervei a jövőt illetően, ehhez képest, most Késely Ajnának vezetett edzést.
Amikor erről beszéltem, akkor Ajna döntése még nem volt hivatalos, nem köszönt még el a klubjától. De mi már Tokióban a buszon, amivel az uszodába mentünk az olimpiai faluból is sokat beszélgettünk, ráadásul én Kőbányán még úsztam vele, amikor ő még nagyon fiatal volt. Ott már szóba jött, hogy nem igazán érzi jól magát, a 400 gyors sem úgy sikerült, ahogy szerette volna (nem jutott be a döntőbe, 10.-ként végzett – a szerk.), illetve kérdezte, hogy mit szeretnék csinálni Tokió után. Mondtam, hogy abbahagyom, és edző szeretnék lenni. Majd már itthon rákérdeztem, hogy tényleg érdekli-e a váltás, mert akkor összeírnám a gondolataimat a felkészülésről.

Edző és tanítványa: Bernek Péter beszéli meg a látottakat Késely Ajnával Fotó: Szabó Gábor - Origo

Miután igen volt a válasz, egy négy-öt oldalban leírtam a terveimet a jövő évi vb-ig tartó időszakról, majd leültünk beszélgetni, pár nap gondolkodás után pedig eldőlt, hogy akkor együtt folytatjuk. Nem titok, hogy nagyon örülök a döntésének, mert, ha egy olyan kaliberű úszó, mint Késely Ajna azt mondja, hogy jó ötleteim vannak, az komoly elismerés. És persze nagyon nagy kihívás, hiszen soha nem álltam korábban a parton. De ezt Ajnának is mondtam, hogy

biztos kell egy kis idő, amíg a szemem átáll arra, hogy nem belülről kell éreznem a dolgokat, hanem kívülről kell látnom, hogy mi történik a vízben.

De abszolút fogékony az ötleteimre, sőt úgy kell visszafogni, hogy nyugi, nem kell sietni, a májusi vébé a fő cél.

Nem ismerős a sztori? Ön is szinte ugyanennyi idős volt, amikor szintén a Kőbányából és Turi György csoportjából a BVSC-be igazolt.
Vicces dolgokat produkál az élet, az biztos. Valóban van hasonlóság, és remélem, hogy Ajna még nálam is sikeresebb lesz a váltás után. Az októberi budapesti Világkupa lesz az első közös versenyünk. Izgatottan várom, hogy sikerül a felkészülés. Sokat készülök, olvasok, igyekszem modernebb felfogásban dolgozni, sokat videózunk, beszélgetünk. Kicsit technikailag is változtatnék az úszásán, illetve mentálisan kell felfrissíteni, mert szerintem egy kicsit belefásult a rengeteg gyorsúszásba. Nyilván, a vébén is az lesz fő száma, de a Világkupán és hasonló versenyeken szeretném más úszásnemekben is úszatni. Fog úszni vegyesen, pillén, háton, de marad a gyors a fókuszban.

Névjegy

Bernek Péter
1992. április 13-án született Budapesten.2014-ig a Kőbánya SC-ben úszott, ahol Turi György volt az edzője. Első sikereit még hátúszóként érte el a korosztályos versenyeken, öt ifjúsági Európa-bajnoki érme közül hármat, köztük egy aranyat, ebben az úszásnemben nyert, ahogy 2010-ben a ifjúsági olimpiai játékokon is 200 háton lett aranyérmes. Rövidpályás vb-aranyát 2014-ben már 400 gyorson, és a BVSC úszójaként, Nagy Péter tanítványaként szerezte, és ebben a számban lett szintén rövidpályás Európa-bajnok (2015), valamint Eb-bronzérmes (2016). Később még belekóstolt a 400 vegyesbe is, amiből szintén van egy rövidpályás Eb-aranya (2017). Három olimpián, Londonban, Rióban és Tokióban állt rajthoz, de döntőt egyik versenyen sem úszhatott. Felesége Mutina Ágnes, ugyancsak Európa-bajnok úszó.

Mi lesz, ha valamelyik új számban nagyon jó lesz, és azt mondja, hogy azt szeretné úszni?
Akkor azt majd megbeszéljük. Nekem is fontos az ő visszajelzése, de egyébként ilyenen nem gondolkozunk egyelőre, hiszen annyira kimagasló az ő gyorsúszása, hogy a májusi vébéig nem érdemes változtatni. Utána lesz több idő, augusztusban egy Európa-bajnokság, arrafelé már lehet kísérletezni, hiszen a következő nagy verseny csak a 2023-as vb lesz.

Könnyen ment az átállás a vízből a partra?
Én már elég régóta mondom, hogy miután abbahagytam az úszást edzősködni szeretnék. Van is már edzői papírom, egyelőre egy OKJ-s, de tervezem az egyetemi papír megszerzését is.

Az nyilván nem volt betervezve, hogy egyből egy ilyen elit versenyzőm lesz. De ez benne a kihívás, nekem is meg kell ugranom a lécet.

Nagyon szép a gyerekoktatás is, de én azt csak 13-14 éves kortól vállalnám, fiatalabbakkal se tapasztalatom, se tudásom nincs megfelelő.

Az uszoda azért uszoda marad, ahol az edzőnek néha fel kell emelnie a hangját, ez menni fog?
Ezzel nem értek egyet. A munkát kell elvégezni, anélkül igazolhat bárki bárhova, nem lesz eredmény. Ajna jó alapokkal rendelkezik, de szerintem egy pici változásra szükség lesz.

Bernek Péterből nem lesz kiabálós edző Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ahhoz, hogy 400 gyorson jó legyen, a rövidebb távokon is gyorsulnia kell. Világversenyeken szerintem kevesebbet lehet majd látni 1500 gyorson mert annyira sok lenne a 400, a 800, az 1500 gyors és a 4x200-as váltó, hogy valamelyikről le kell mondani, és az valószínű, hogy az 1500 lesz. A vébén például, ha első nap – remélhetőleg – leússza a két 400 gyorsot, akkor másnap reggel egy 1500 aligha esne jól neki. Akkor inkább ússzon jól a 4x200-as gyorsváltóban, amivel a lányok hetedikek voltak az olimpián, és még tudnak fejlődni.

Nem akarok én lenni az, aki súlyt tesz a vállára, de nincs önben egy csöppnyi félsz sem, hogy rögtön egy ilyen kaliberű úszóval kezd. Késely Ajnától mindig mindenki nagy eredményeket vár, és, ha nem jönnek az eredmények, nem úgy sikerül a vébé, az az egész későbbi edzői karrierjére rányomhatja a bélyegét?
Nem félek ettől. Hiszek a közös munkában, és, amit nap, mint nap látok, az bizakodással tölt el. Ajnával is megbeszéltük, hogy bárkihez is ment volna, benne van a kockázat. Úszhatsz te a világ legjobb edzőjénél, ha valami nem stimmel kettőtök között. Nem tartok a jövőtől, meg sem fordul a fejemben, hogy ne működne ez a dolog.

Az olimpiai utáni terveiből az a rész biztosan nem valósult meg, hogy többet lehet a családjával.
Igen, igazából ugyanazt az életmódot folytatom, mint, amikor még úsztam, talán annyi különbséggel, hogy most ébren tudok maradni nap közben. Milán úgyis 11 körül kel, nagyjából háromig ébren van, és azt az időt legalább hasznosan tudom tölteni. Illetve az esti fürdetés továbbra is az én reszortom. Az elmúlt pár hétben tényleg 0-24-ben együtt voltunk, így végre a kisfiammal is egy olyan kötelék alakult ki, hogy már nagyon nehezen viseli, ha nem vagyok ott.

Mutina Ágnes, Bernek Péter és kisfiuk, Milán a Liszt Ferenc Repülőtéren a tokiói indulás napján Fotó: Koncz Márton - Origo

Igazság szerint kicsit már el is kényeztettem, de mentségemre szóljon, hogy abban a nyolc hónapban, ami a születésétől az olimpiáig eltelt, összesen, ha három hónapot voltam otthon.

Otthon téma az úszás?
Amikor még úsztam, akkor abszolút nem szerettem, ha otthon is ez volt a téma. Most viszont van, hogy kikérem Ági tanácsát, elvégre ő úszó volt, sőt gyorsúszó, és női is. Azt a tanácsot kaptam tőle, hogy legyek érzékenyebb, amit próbálok megtartani.