A legnagyobb tehetség, akivel dolgozhattam pályafutásom során. A BVSC-ben kezdtük együtt, ahol a serdülőcsapat trénereként indult edzői pályafutásom.
Tehetség, tehetség hátán – ez jellemezte a szerény zuglói klubot, amelyet idehaza az utánpótlás kohójaként tartottak számon.
A budapesti nagy együttesek utánpótlás-bajnokságában szerepeltek az akkor NB III-as BVSC utánpótláscsapatai a Fradival, az MTK-val, a Vasassal és a többi nagy gárdával együtt. A volt kiváló futballista, az egykor a DVTK-ban játszó Kóta László testnevelőtanárként vezette ezt a példás utánpótlás-szekciót a Vasutasoknál.
Mindent tőle és kollégáitól tanultam meg az utánpótlás korú játékosok felkészítésével kapcsolatban. Akkoriban az volt a szabály, hogy a rendkívül jól megszervezett budapesti utánpótlás-bajnokságokban négy serdülő- és három ificsapatot kellett indítani az ott szerepet játszó pesti nagycsapatoknak.
Itt találkoztam először Törőcsik Andrással.
A már említett Kóta Laci vezette ifi II-ben, a Vasas ellen a Fáy utcában láttam első alkalommal bajnoki meccset játszani. Magam akkor a serdülő III-at edzettem. Az edzőkolléga invitálására néztem meg Andrást, az ifi II-ben. A meccs félidei állása 0-0 volt. Hallgattam az edzői utasítást:
Törő, helyezkedj a félvonalnál, aki pedig labdát szerez, indítsa őt."
Fergeteges látvány volt, ahogy a nekivagdosott labdákat kezelte, és megindult vele a Vasas kapuja felé. A végeredményre már nem emlékszem, de András minden megmozdulására igen. Álmodoztam róla, hogy egyszer az edzője lehessek.
Hároméves serdülő III-as munka után az ifi I-hez kerültem. Ott találkoztam Törőcsik Andrissal a BVSC-ben. Én edző voltam, ő játékos. Télen Balatonfüredre utaztunk az ifivel alapozni a Vasutas Üdülőbe. Kőkemény munka folyt Füreden. Törőcsik András ímmel-ámmal végezte, mert a nagy hó miatt nem lehetett labdás edzéseket végezni, játszani. Ekkor ezt mondtam neki:
Csomagolj, irány haza! Nekem ilyen félig elvégzett munka nem kell."
Sírva pakolt, majd kérte, hogy maradhasson. Alig vártam: nagy dörgések közepette engedtem neki. Ezt mondtam:
Jó, folytasd, de többet nem akarlak figyelmeztetni hanyag munkáért."
Rá két napra az NB III-as Bauxittal játszottunk Tapolcán. Szarvas Laci a remek Bauxitbányász edzője a mérkőzés után gratulált, és megjegyezte:
Te, az a szőke kissrác, rá nagyon vigyázz, mert világklasszis lehet!"
Nem sokkal később az akkor NB III-as BVSC felnőttcsapatának edzője lettem. Azonnal kiemeltem az ifiből az akkor 16 éves Törőcsik Bandit. 1971-ben történt meg mindez. Rudabányán volt az első meccse a felnőttek között az NB III-ban.
Kemény feladatot kapott a salakon megrendezett bajnoki mérkőzésen a behemót, masszív, agresszív vidéki csapat játékosai ellen. Bandi semmire sem jutott az ügyeskedéseivel. Nagyon el volt keseredve, de mindez nagyon jó lecke is volt a számára.
Még egy mérkőzését kell megemlítenem a nagycsapatban is egyre otthonosabban mozgó ifistának. A Kazincbarcika ellen játszottunk nagy favoritként a Szőnyi úton. Akkor találkozott Törő először a rá kihegyezett emberfogással.
Lipcsei Peti édesapja leradírozta őt a pályáról, kullancsként rátapadva. Arra viszont nem emlékszem, hogy valaki más még egyszer így le tudta volna fogni a pályafutása során.
Semlegesítésének titka abban rejlett, hogy mindenáron meg kellett akadályozni őt abban, hogy birtokba vehesse a labdát. Mert ha már lekezelte, elvenni nem lehetett tőle.
Ezernyi emlék villan fel bennem. 1974-ben a 19 éves Törőcsik Andrást az Újpest akkori mindenese, Konkoly Béla addig csábította, míg Törőcsik őket, az Újpestet választotta. Ott pedig mindent elért, amit az akkori Magyarországon a futballban el lehetett érni.
Nekem, mint az egyik volt edzőjének, most csak egy kötelességem maradt. Ennek most nyilvánosan eleget is teszek. Megköszönöm a Mindenhatónak, hogy Törőcsik Andrást, ezt az egyedülálló futballzsenit az utamba vezérelte.