Vágólapra másolva!

Alesi, a villámgyors bádogos

1900. január 01. 00:00

Talán ellentmondásnak tűnik, de a 2001-es mezőny legidősebb, legtapasztaltabb pilótája úgy vonult vissza, hogy rengeteg ígéret maradt benne. Senki sem vádolta elfogultsággal egyik legjobb barátját, Michael Schumachert, amikor lakonikusan megállapította: "Jean villámgyors és sikeréhes. Ha körülnézünk a Forma-1-ben, számos olyan pilótát láthatunk, akinek hamarabb kellett volna visszavonulnia, mint neki."

Valóban, a 37 éves Jean Alesire még véletlenül sem merte rásütni senki, hogy kiégett, fáradt erőművész, noha négy éve tehetségéhez méltatlan eredményeket produkált, senki sem kérdőjelezte meg képességeit.

Ha neki nem ment, egyértelművé vált, csakis az autóban lehet a hiba. Amikor bejelentette, hogy soha többé nem ül Forma-1-es kocsiba, furcsa hiányérzete támadt mindenkinek, karrierje befejezetlennek, kibontatlannak tűnik. Mintha nem váltotta volna be mindazt, amire tehetsége, elhivatottsága, tudása predesztinálta.

Számos embert ismerünk, aki, ha élete útkereszteződéshez érkezik, valahogy képtelen jól dönteni. Jean Alesi a kereszteződésben állva rendre a szíve tanácsára hallgatott, hogy merre is induljon, pedig hátrapillantva a Forma-1-ben megtett útjára, nyilvánvaló, inkább az eszére kellett volna. Ha valamifajta hiba felróható a mezőny legszimpatikusabb, legkedveltebb egyéniségének, akkor az éppen a jó szíve. Pedig úgy robbant a Forma-1-be az 1989-es Francia Nagydíjon, hogy azon vitáztak a szakemberek, mikor lesz világbajnok, 2 vagy 3 év múlva, azon véletlenül sem, hogy lesz-e.

Ken Tyrrell annak a Michele Alboretónak helyére ültette, akit személyes szponzora, a Marlboro "tiltott el" a rivális cigarettamárka, a Camel színeiben futó istállótól. Az avignoni újonc már debütálása pillanatában meggyőzött mindenkit: Tyrrell járt a legjobban az Alboreto-Alesi cserével. Félelmetes autókontrolljával, tiszteletet nem ismerő vagány versenyzési stílusával, két negyedik helyével elkápráztatta a Forma-1 szakembereit, pedig párhuzamosan még a Forma-3000-ben is versenyzett, s Eddie Jordan istállójának meg is nyerte a kategória Európa-bajnoki címét. Az 1990-es idénynyitó Amerikai Nagydíjon pedig olyan oda-vissza előzéses párharcot vívott Ayrton Sennával, hogy a jövő potenciális világbajnokáért a Tyrrell, a Williams és a Ferrari is kész volt a csatára.

Mint szicíliai olasz család gyermeke, Jean szíve kiugrott helyéből a Ferrari neve hallatán, s annak ellenére írta alá a maranellóiak ajánlatát, hogy nyilvánvaló volt, Frank Williams technikai forradalma most kezd majd kamatozni, a fejlesztési lehetőségek útvesztőjében elveszett Ferrari pedig politikai csaták foglya. Jean 1995 végéig vezetett a Ferrarinak, s egyetlen futamot nyert, 1995. június 11-én Montrealban. Közben Nigel Mansell 1992-ben, Alain Prost 1993-ban világbajnok lett a Williamsszel, Damon Hill 1994-ben és 1995-ben is csak hajszállal maradt le róla.

Miután a Ferrari lecserélte őt és márkatársát, Gerhard Bergert a kétszeres világbajnok Michael Schumacherre, Jean a leszálló ágba került Benettonra tett, amit, ha nehezen is, de az élcsapatok között tartott. Az ígéretesnek tűnő, ám a fejlesztésben váratlanul megbicsakló Sauber utólag katasztrofális választásnak bizonyult, mint ahogy a Prost-istálló is, ahova szintén a jó szíve vezérelte. Alain Prost, aki mentora, 1991-ben pedig csapattársa volt a Ferrarinál, az "összfrancia nemzeti csapat" ideáljával beszélte tele a fejét, s meggyőzte, hogy nála lesz a legjobb helye. Egy pont nélküli és egy végigveszekedett idény odáig juttatta Alesit, hogy egyik napról a másikra faképnél hagyja egykori legjobb barátját, s visszaigazoljon Forma-3000-es sikerei inspirálójához, Eddie Jordanhoz. Ám az őt ajnározva fogadó barát mindössze 5 futamot adott neki - noha 2002-re is opciót ígért -, s a Honda-motorral kecsegtető abszolút újonc Szato Takumára cserélte. Ez még Alesi nagy szívének is sok volt: "Pontosan még nem tudom, mit fogok csinálni, de az biztos, hogy a Forma-1-ben nem vezetek többé. Itt az ideje, hogy visszavonuljak, még akkor is, ha ez volt az, amit a legjobban szerettem életemben. Kétszáz futam után az embernek át kell adnia a helyét a fiataloknak, örülök, hogy a Honda boldog attól, hogy a Forma-3 japán bajnoka vezet nekik a következő szezonban."

Arra a kérdésre, hogy miért adja fel, így válaszolt: "Amikor szeretsz valamit, sohasem gondolsz arra, hogy feladd! De realistának kell maradnod. Itt a vége és egyben a kezdete valaminek. Október 14-én este véget ért a Forma-1-es karrierem mint pilótáé, mint harcosé."

A felelete arra, hogy mihez kezd ezután, megint csak igazolja, hogy képtelen haragot tartani: "Sok tervünk van közösen Eddie Jordannel, az istállónál maradok mint tanácsadó. De nem zárkózom el semmitől. Kaptam ajánlatot a Cart-szériából és a német túraautó-bajnokságból is. Nem félek attól, hogy valami teljesen másba fogjak, amíg ott is adott a négy kerék és a kormánykerék. Az a lényeg, hogy a feladat érdekeljen és valódi kihívást jelentsen. Bármennyire is szeretem Kumikót és a gyerekeket, nem akarok állandóan otthon ülni."

Az elmúlt 12 évet elég nehéz összefoglalni: "Sokaknak szeretnék köszönetet mondani: ők úgyis tudják, hogy rájuk gondolok, s hogy még találkozunk személyesen is. Karrierem legszebb pillanata az volt, amikor aláírtam a Ferrarihoz, de élveztem minden percet, amit a pályán töltöttem, s szerettem az embereket, akikkel dolgoztam a jó és a rossz periódusokban egyaránt. Ettől vált az életem érdekessé. Egyetlen futamot törölnék ki nyomtalanul, ha lehetne, az 1994-es imolai hétvégét, amikor Ratzenbergert és Sennát is elvesztettem."

Jean Alesi
Születési idő: 1964. június 11.
Születési hely: Avignon (Franciaország)
Lakóhely: Nyon (Svájc)
Magasság/testsúly: 170 cm/74 kg
Családi állapot: nős, három gyerek (Charlotte lánya első feleségétől, a francia Laurence-től született 1994. április 10-én, Helena lánya második nejétől, a japán fotómodell Kumito Gotótól született 1996. november 19-én, miként kisfia, Julien)
Eredeti foglalkozás: bádogos
Hobbi: alpesi sí, golf, tenisz, vízisí
Kedvenc zene: modern pop
Kedvenc ital: Vichy Menthe
Személygépkocsi: Renault
Legemlékezetesebb élmény: "Visszaelőzni Ayrton Sennát, s a manővernek hála vezetni az 1990-es phoenixi Amerikai Nagydíjon, illetve életem első Forma-1-es futamgyőzelme 1995-ben, Kanadában."

Karrier:
1981: gokartozással kezdte pályafutását
1983: megnyerte a Renault 5 turbó-kupát Nogaróban
1984: a Formula-Renault kategóriában versenyzett
1985: a Formula-Renault-bajnokság 2. helyezettje
1986: a francia Forma-3-as bajnokság 2. helyezettje
1987: francia Forma-3-as bajnok
1988: Forma-3000-es Eb 10. helyezettje
1989: Forma-3000 Európa-bajnok (Eddie Jordan istállójában); a Tyrrell-Ford csapatban debütált a Forma-1-ben, legelső futamán, a Le Castellet-i Francia Nagydíjon hazai közönség előtt a 4. helyen ért célba; 8 futam, 8 pont, vb-9.
1990: Tyrrell-Ford; a szezonnyitó phoenixi Amerikai Nagydíjon, majd Monacóban is 2. lett Ayrton Senna mögött; 13 pont, vb-9.
1991: Ferrari; a monacói, a német és a portugál futamon 3. helyezett; 21 pont, vb-7.
1992: Ferrari; a spanyol és a kanadai versenyen 3. helyezett; 18 pont, vb-7.
1993: Ferrari; a monzai Olasz Nagydíjon második Damon Hill mögött; 16 pont, vb-6.
1994: Ferrari; a Brit Nagydíjon második, a brazil, kanadai és japán viadalon harmadik; 24 pont, vb-5.
1995: Ferrari; élete egyetlen nagydíjgyőzelmét éppen 31. születésnapján aratta a montreali Kanadai Nagydíjon; négy futamot fejezett be a 2. helyen; 42 pont, vb-5.
1996: Benetton-Renault; négy futamon második és négy futamon harmadik; a legtöbb pontot gyűjtötte karrierje során; 47 pont; vb-4.
1997: Benetton-Renault; a kanadai, a brit, az olasz és a luxemburgi futamon 2. lett; 36 pont; vb-4. - ám Michael Schumacher szezonvégi diszkvalifikálása nyomán előrelépett a vb-3. helyre
1998: Sauber-Petronas; Belgiumban 3. helyezett; 9 pont, vb-11.
1999: Sauber-Petronas; Imolában és Japánban 6. helyezett; 2 pont, vb-15.
2000: Prost-Peugeot; miután barátja, Alain Prost hívására a francia nemzeti csapathoz igazolt, teljes csődöt mondott az istálló, Jean még pontot sem szerzett
2001: Prost-Acer; 4 pontot szerzett Alain Prost csapatának 12 futamon, miután összeveszett az istállófőnökkel, a Magyar Nagydíj előtt átigazolt Eddie Jordanhoz, akinél 5 versenyt teljesített; az év utolsó előtti viadalán, az indianapolisi Amerikai Nagydíjon vezette pályafutása 200. futamát; 5 pont, vb-14.

Jean Alesi, első... utolsó...
Első F-1-es futam: 1989. július 9., Francia Nagydíj, Le Castellet, Paul Ricard ring
Utolsó futam: 2001. október 14., Japán Nagydíj, Szuzuka
Első pontszerző hely: 1989. július 9., Francia Nagydíj, Le Castellet (élete első versenyén 4. lett hazai pályán, a Paul Ricard ringen)
Utolsó pontszerző hely: 2001. szeptember 2., Belgium, Spa (ez a 6. hely volt az utolsó pontszerző pozíciója, bár a szeptember 30-i indianapolisi versenyen, amely a 200. viadala volt, Jarno Trulli diszkvalifikálása után 1 pontot kapott, de a FIA végül elfogadta Trulli óvását, s Alesi lecsúszott legutolsó pontjáról)
Első és utolsó futamgyőzelem: 1995 június 11., Kanada, Montreal
Első pole-pozíció: 1994. szeptember 11., Olasz Nagydíj, Monza (a Ferrari hazai pályáján, százezer tifoso előtt)
Utolsó pole-pozíció: 1997. szeptember 7., Olasz Nagydíj, Monza (már a Benetton pilótájaként; 31 körön át vezetett, végül mégis 2. lett David Coulthard mögött alig 2 másodperc hátránnyal)
Forma-1-es futamszám: 201 (a 2001-es mezőnyből a legtöbb, az F-1 örökranglistáján az 5.)
Futamgyőzelem: 1 (0,5%)
Dobogós helyezés: 32 (15,9%)
Pole-pozíció: 2 (1,0%)
Kiesés: 83 (41,3%)
Összpontszám: 241

Németh Andrea