Nelson Piquet-t – aki Ayrton Sennával, Alain Prosttal, valamint Nigel Mansell-lel a Forma-1 krémjét alkotta az első Magyar Nagydíj idején, és az első két versenyt meg is nyerte a Hungaroringen – igencsak víg kedvében találtuk a harmincadik mogyoródi futam hétvégéjén. Habár ő sem mindig ilyen közlékeny, ezúttal szívesen mesélt a legkellemetlenebb témákról is, egy letűnt kor túlélőjeként olykor habozás nélkül átlépve a manapság már természetesnek vett politikai korrektség határain.
Némelyik kijelentése leírva nemcsak túlzónak, hanem kifejezetten durvának is tűnik, ezek nagy részét azonban ő maga is elnevette, úgyhogy a csoportos, több újságíró részvételével zajló kötetlen beszélgetés éppolyan kedélyes hangulatban telt, mintha egy korsó sör mellett zajlott volna. Az ugyan a rekkenő hőségben hiányzott, ám ami a helyszínt illeti, az tulajdonképpen tényleg egy sörpad volt a Lechner Racing sátrában. Az interjúból egy rövid kivonatot mi is lehoztunk már, de az egész annyira sziporkázóan szórakoztató, hogy kár lenne veszni hagyni, úgyhogy íme, itt van teljes terjedelmében.
Emlékszik az első Magyar Nagydíjra?
Á, dehogy! (Nevet.) Mindig érdekes volt új pályára menni, ahol az összes versenyző tiszta lappal indult. Nagyon izgatottan érkeztem ide, és örültem, hogy sikerült nyernem az első és a második évben is. A legjobb autóban ültem, a vb-ért harcoltam a csapattársammal, Nigel Mansell-lel, bár abban a szezonban annyira el voltunk foglalva egymással, hogy elbuktuk a címet Alain Prosttal szemben. A 16-ból 9 versenyt megnyertünk, a világbajnokság mégis kicsúszott a kezünkből. Mindenesetre új országokba utazni, új kultúrákat megismerni mindig érdekes volt. A pálya fantasztikus volt és nagyon fárasztó, mert folyamatosan balra-jobbra, balra-jobbra kanyargott, csak rövid egyenesek voltak rajta, ami borzasztóan megnehezítette az előzéseket. Mégis izgalmas versenyeknek adott otthont akkoriban.
Mennyire volt nehéz vezetni egy ilyen kanyargós pályán azokat az autókat a nagy turbólyukkal?
Az ötévnyi fejlesztésnek köszönhetően akkoriban már annyira kifinomultak voltak a motorok, hogy nagyon könnyű volt vezetni őket, gyakorlatilag nem is volt turbólyuk. Eleinte, 1982-83-ban még borzasztóan nehéz volt kezelni az autókat, de 1985-86-87-ben már olyanok voltak, akár az erős utcai társaik. A turbónyomást 2,5 barban maximalizálták, ez is megkönnyítette a vezetésüket. Eleinte nem volt rá szabályozás, úgyhogy a BMW-vel akár 5,5 baros nyomást is használtunk, ami 1400 lóerőt jelentett. Na, akkor nehéz volt.
Mi volt a legérdekesebb Magyarországon?
A gyönyörű lányok!
Bármi más?
Boldog embereket láttam, olyanokat, mint a brazilok. Azok szép idők voltak itt. Mindig szerettünk Magyarországra jönni. Némelyik pályát a pokolba kívántuk, de ez kellemes hely volt.
El tudja mondani...
...a (lányok) telefonszámát? Á, azokat már rég elfelejtettem! (Nevet.)
Ma is ugyanaz a benyomása a magyarokról?
Hát, mostanában nincs sok időm elvegyülni közöttük, és különben is a feleségemmel jöttem, így már nehezebb...
Az egyik fiának magyar nevet adott, Laslónak hívják. Miért?
Nos, rájöttem, hogy ezt a nevet szinte a világ összes nyelvén ugyanúgy ejtik. A John és a Juan például máshogy hangzik, de a Laslót Brazíliában is könnyű kimondani.
Visszatérve az első Magyar Nagydíjra: Ayrton Sennát sikerült megelőznie a célegyenes végi kanyarban, és közben még a középső ujját is felmutatta neki...
Hát igen, de Senna egy köcsög volt. Nem volt túl jó versenyző, ezért tudtam olyan könnyen megelőzni. Láttátok a teljes előzést, az előtte lévő két körrel együtt? Ha alaposan végignézitek, az első alkalommal belül próbáltam megelőzni őt, de leszorított a pálya poros szélére. Másodszor is ugyanezt akarta csinálni, akkor azonban ahelyett, hogy jobbról kerültem volna ki, áthúztam a bal oldalára, amire nem számított. Ezért mutattam fel neki a középső ujjamat.
Az egész pályafutása során nagyon szemét versenyző volt. A (brit) F3-as bajnokságot azért nyerte meg, mert Brands Hatch-i idényzárón nekiment Martin Brundle-nak. Ugyanezt csinálta Alain Prosttal is az F1-ben. Pedig szerintem az autósportnak tisztának kell lennie. Bajnok akarsz lenni? Rendben van, de versenyezz tisztán! Ő a pályán soha nem volt korrekt. Ezért mutattam be neki az előzés közben.
Azért ez nem semmi mutatvány a kanyar közepén, szervókormány nélkül...
Á, akkor már annyira lelassultunk, hogy szinte álltunk. Könnyen be tudtam mutatni neki. Van is róla egy képem az otthoni falon! (Nevet.)
Az első Magyar Nagydíj utáni nyilatkozatában köszönetet mondott egy sportbírónak, aki kék zászlókat lengetett Sennának...
Hát, erre nem emlékszem, de Senna ahhoz nem volt elég hülye, hogy lehúzódjon előlem!
Hogy látja a mai F1-et az akkorihoz képest?
Mindig a Forma-1 a csúcs, csak manapság a versenyzők a technika mögé szorultak. Annak idején, a manuális sebességváltóval és kuplunggal, szervókormány nélkül nehezebb dolgunk volt. Nagyon erősnek kellett lenni, és nem volt telemetria sem. Nekünk kellett elmondanunk mindent, ami az autóval történik. Ma beültetsz egy 19 éves srácot az autóba, nem mondasz neki semmit, és mégis tudni fog mindent. Régen egy hosszú folyamaton kellett keresztülmennünk ahhoz, hogy megtanuljuk vezetni azokat az autókat, és a fejlesztések érdekében meg tudjuk értetni a mérnökökkel a viselkedésüket. Ma elég csak vezetni és nem hibázni közben.
Tehát betiltaná a telemetriát?
Nem tiltanék én be semmit, csak a különbséget próbáltam érzékeltetni. Már nem kell tapasztalat ahhoz, hogy együtt dolgozz egy csapattal, annak idején viszont mindenkinek magának kellett megszereznie a tapasztalatokat, miután bekerült az F1-be, és magának kellett kommunikálnia az autóval kapcsolatos benyomásait.
Mit csinálna, ha ma lenne 19 éves versenyző?
Hát, az biztos, hogy sokkal több lányt fektetnék le! (Nevet.)
Oké, de mit változtatna meg az F1-en?
Én magam is egy csomó mindent kitaláltam. Nem mintha zseni lettem volna, csak sokat foglalkoztam az autóval. Amikor elmentem versenyezni az F3-ba Angliába, még nem elektronikus, hanem mechanikus üzemanyag-szivattyú volt az autókban. Márciusban, az első futamokon nagyon hideg volt. A motor felmelegítése közben könnyű volt összekormozni a gyújtógyertyákat. Az első alkalommal, amikor felmelegítettük a motort, és felálltunk a rajtrácsra, kihagyott a gyújtás, és emiatt elvesztettem a versenyt. Szörnyen bosszús voltam: elutaztam Angliába, elvertem egy csomó pénzt, és még az autót sem voltunk képesek normálisan felmelegíteni. Mit csináltunk ezután? A rajt előtt három órával kifeszítettünk egy sátorponyvát az autó fölé, és betettünk mellé egy hősugárzót, amely felmelegítette az egészet, vagyis a váltót, az olajat és a fékeket is, nemcsak a motort. Na meg a gumikat. A rajt után, a legelső körben 3 másodpercet vertem mindenki másra! A második kör végére már 6 másodperccel vezettem. Őrület volt! A csapatnál kérdezgettek, hogy mi a fenét műveltem, talán varázsló vagyok? Azt feleltem, hogy dehogyis, csak elég melegek voltak a gumik. Pedig nem is az enyém volt a pole, mégis 6-7 másodperces előnnyel megnyertem a versenyt.
Miután erre rájöttünk, csináltunk egy hatalmas sütőt, a tetejére pakoltuk a gumikat, és az egészet betettük a kamionba. Hagytuk felmelegedni az autót, és csak akkor toltuk ki, amikor a hangosbemondóban elhangzott, hogy az F3-asok álljanak fel a rajtrácsra. A miénk egy brazil csapat volt. Mire az angolok ráébredtek, hogy mit művelünk, már megnyertünk négyet a tizenhét verseny közül. És mindez a véletlennek volt köszönhető!
Az F1-ben aztán mondtam, hogy mielőtt kereket akarunk cserélni, melegítsék fel a gumikat. Még egy dolog. Amikor az Eb-ben versenyeztem, nem volt pénzem szerelőre, úgyhogy üzletet kötöttem egy olasszal: utazzon el minden futamra, szombatonként fizessen ki magának mindent, még a jegyet is, aztán az év végén megosztozunk mindazon, amim van. Volt egy kamionom, egy autóm, két motorom, a pótalkatrészek – elfelezzük az egészet. Belement. Péntekenként viszont teljesen egyedül kellett boldogulnom az autóval. Én magam raktam össze, készítettem elő és melegítettem be. Ha állítanom kellett a stabilizátorrúdon, vagy módosítanom kellett a fékerőelosztáson, ki kellett kászálódnom a pilótafülkéből, és saját kezűleg kellett babrálnom az autón. Hogy mit csináltam? Állítható stabilizátorrudakat tettem hátulra, a fékekhez pedig beszereltem egy vezetéket. Mindazt, amit manapság már állítani lehet a pilótafülkéből, akkoriban még nem lehetett. A kormánykerekemre egy Seiko stopper volt rögzítve, kézzel nyomkodtam a gombjait a körök elején meg végén. Péntekenként a saját szerelőmként kellett dolgoznom, úgyhogy a szükség szülte az ötleteket. Ma már sok autóban vannak belülről állítható stabilizátorrudak, de régebben nem voltak.
A fiataloknak erre a tudásra nincs szükségük, csakhogy én motorbicikli-szerelőként kezdtem. Mielőtt gokartoztam, megtanultam bánni a motorokkal. Kedvtelésből még ma is bütykölgetem a régi autóimat. A sport, a technológia rengeteget változott. Azt nem állítom, hogy kárára, mert fantasztikus vezetni ezeket az új autókat a dupla kuplunggal meg a többivel. Semmi sem rosszabb, csak a versenyzők dolga sokkal könnyebb lett.
Lényegében azt állítja, hogy ön jött rá a gumimelegítés fontosságára?
Igen. A gumimelegítést, a belülről állítható fékerőelosztást és stabilizátorrudat én találtam ki az F3-ban. Ezt mindenki tudja. Én alkalmaztam őket először, mert magamra voltam utalva. 1977-ben 15 pályán, 12 országban 16 versenyt teljesítettem, és közben végig egy kisbuszban laktam. Kilenc hónap alatt kilencszer fürödtem – minden hónapban egyszer! (Nevet.) Tudják, a német autópályák mellett szokott lenni tusoló, hát azokban mostam ki az overallomat, és ott is zuhanyoztam le.
Tudjuk, hogy Sennával nem volt túl jó viszonyban. De mi volt a helyzet Mansellel?
Mansell még nehezebb eset volt, mert egy olyan angol csapat tagjai voltunk, amelynél ő volt az angol versenyző. Én akkor már kétszeres világbajnok voltam, ők azonban angol győztest szerettek volna. Mindketten bajnokok akartunk lenni, és egy ilyen helyzet sohasem könnyű. Ravaszkodnunk kellett.
Úgy hírlik, nem kedvelte Mansell feleségét, akit nyilvánosan idétlennek nevezett...
Á, nem arról volt szó. Menjünk vissza egy kicsit az időben! Amikor tizenhárom éves vagy, és először nyúlsz magadhoz, mire gondolsz? Hát arra, hogy lefekteted a legszebb lányokat. És aztán feleségül veszel egy idétlen nőt, hogy leéld vele az egész életedet? Nem, ez nincs rendjén... (Nevet.)
Neki is elmondta ezt?
Na, azért nem vagyok annyira tapintatlan. De nagyon tapasztalt versenyző voltam, az autók fejlesztésében szinte egyedül segítettem. Még a motorok terén is, mert a BMW-től sok háttér-információt szállítottam a Hondának. Végül első számú versenyzőként írtam alá a Williamshez, csakhogy utána Frank eltörte a gerincét a balesetben, és sokkal súlyosabb gondjai voltak, mint nekem. Nem mehettem hozzá a nyűgjeimmel. 1986-ban azért vesztettük el a vb-t, mert egymással harcoltunk. 1987-ben is ugyanez történhetett volna, de az én problémám eltörpült Franké mellett.
Úgyhogy szándékosan feszültséget gerjesztettem a csapaton belül, hogy kettéhasítsam. Nem voltam hajlandó egy asztalhoz ülni Nigellel. Nagyon nehéz dolgom volt, mert a saját oldalamra kellett állítanom a szerelőket és a mérnököket. Egész évben ezen igyekeztem, a politikán ugyanis több múlt, mint a technikán. 1987 után pontosan ezért dobbantottam a Williamstől, ami végül nagy hibának bizonyult, de a légkör borzasztó volt.
Miért váltott a Lotusra? Az nem volt világbajnok csapat.
A Williamsnél kezdett tarthatatlanná válni a helyzet, nem maradhattam. A Lotus pedig háromszor annyi pénzt ajánlott.
És ez elég ok volt?
Hát persze. Miért, mi számít az életben? Egy: a lányok. Kettő: a pénz! (Nevet.)
Milyen a kapcsolata Mansell-lel manapság?
Ó, hát vegyük például a második versenyt itt. Kipróbáltam egy másfajta differenciálművet, ami fantasztikus volt. A szerelőimet megkértem, hogy tegyék át a tartalékautómba, és vasárnap reggel hirtelen közöltem, hogy azzal fogok versenyezni. Egy teljes kört vertem rá!
Ha ebből indulunk ki, a Mercedes most vajon német vagy angol világbajnokot akar?
Lewis (Hamilton) minden kategóriában jobb volt Kekénél (Nico Rosbergnél), de annyira közel vannak egymáshoz, hogy ha valamelyikük autójával a legkisebb részlet nem stimmel, mondjuk egy árnyalatnyit alulkormányzott, máris a másik fog nyerni. Világos? Összességében Lewis sokkal gyorsabb, mint Keke (Nico), úgyhogy ha minden simán alakul, normális esetben ő győz. De szerintem a csapat elég nagy ahhoz, hogy mindkettejüket támogassa.
Álmodik még az F1-es időkről?
Hogy álmodok-e? Az nem álom, hanem rémálom! Nem balesetek miatt. Amikor az ember húsz-harminc éves, még minden oké, de ahogy egyre öregebb lesz, megrémül, hogy jesszus, miket voltam képes bevállalni! A múltkor Zeltwegben vezettem a régi autómat, és azon töprengetem, mégis hogyan tudtam annyiszor versenyezni azzal a szarral?! Az ilyesmi nem könnyű. Fiatalnak kell lenni hozzá, és nem szabad mással foglalkozni, csakis a versenyzéssel. Egy idő után azonban másképp kezd gondolkodni az ember. Ma ez már rémálom.
Egyetért azokkal, akik szerint a Forma-1 ma már nem elég veszélyes ahhoz, hogy igazán izgalmas legyen? Jules Bianchi halála épp most cáfolt rá erre...
Nem értek egyet. Azzal viszont igen, hogy a pályák manapság annyira biztonságosak, olyan nagyok a bukóterek, hogy mindenkinek, aki lesodródik a fehér vonalon túlra, büntetésből át kellene hajtania a bokszutcán. Ha a mi időnkben valaki elhagyta a pályát, összetörte magát. Most az autók kisodródnak, visszajönnek, megint kisodródnak, megint visszajönnek... Rengeteg a hiba. Ez túl könnyű. Olyan szabályokat kellene hozni, hogy aki négy kerékkel elhagyja a pályát, annak ki kelljen mennie a bokszba, veszítse el a pozícióját.
És a benzinspórolás? Arra az 1980-as években is szükség volt, ma mégis nehezebben fogadja el a közvélemény. Mennyiben volt más a helyzet akkoriban?
Volt egy számlálónk, és a kör végén annyit kellett mutatnia, mint ahány kör a tábla szerint még hátra volt. Okosan taktikáztunk, mert a versenyek elején gyorsan mentünk, így akkor a számok pörögtek lefelé, de ahogy az autó könnyebb lett, újra visszaálltak a normális értékre. Néha nem maradt elég benzin az utolsó körhöz, ezért le kellett lassítanunk, vagy vissza kellett vennünk a turbónyomást, és ettől helyreállt az egyensúly.
Emlékeznek az 1987-es Brit Nagydíjra, amit Mansell nyert meg? Megelőzött közben. A mutató szerint egy körrel kevesebb benzinje volt a kelleténél, csak ez rohadtul nem érdekelte. Átment a célvonalon, és háromszáz méterrel később kifogyott az üzemanyaga. Én azért vesztettem el a győzelmet, mert folyamatosan figyeltem a visszaszámlálót, ő meg utolért, elment mellettem és otthagyott. Nagyon jól jött ki belőle, de mázlija volt, mert nem törődött a számokkal. Én annyi benzinnel, 2-2,5 literrel fejeztem be a versenyt, mint amennyivel kérték, ő viszont nem. Simán megtörténhetett volna az is, hogy háromszáz méterrel a cél előtt áll meg. Ez egy ilyen játék volt.
Nem kellene manapság is a versenyzőknek beosztaniuk az üzemanyagot a mérnökök helyett?
Fogalmam sincs, hogy ezt meg tudnák-e oldani. A technika bonyolult, és a bokszban mindent tudnak. Az én időmben nem tudtak semmit, ezért kellett mindent nekünk magunknak csinálnunk.
A fia, Nelsinho nemrég lett a Forma E első bajnoka. Milyen érzés az édesapjának lenni?
Na, az nagyon jó a sok szarság után, ami az F1-ben történt vele.
Elárulna pár részletet Nelsinho kalandjáról a Renault-val? A 2008-as Szingapúri Nagydíjon utasításra a falnak ütközött...
A sztori rendkívül egyszerű. Kemény nyomást gyakoroltak rá, hogy bármi áron segítse (Fernando) Alonsót. Ezt nekem elárulta, de én visszatartottam az információt, hogy később felhasználjam, ha kell. Nelsinhónak 2009 végéig szerződése volt a csapattal, Flavio (Briatore) azonban közölte, hogy kiteszi a szűrét, mert helyet akar csinálni (Romain) Grosjeannak, aki a Renault ügyvédjének a fia. Én erre azt mondtam neki, hogy ha megteszed, kinyírlak. Ő erősködött, hogy ugyan már, nem fél tőlem. Nos, végül kitiltattam az egész Forma-1-ből. Elmentem a sztorival Max Mosley-hoz (az FIA akkori elnökéhez), bebizonyítottuk róla, hogy igaz, és Flaviónak annyi volt.
Alonso tudta, hogy Nelsinho direkt ki fog csúszni az ő győzelme érdekében?
Ezt nem árulom el.
Ön mikor tudta meg, hogy mi történt?
Három nappal a baleset után. Szerencsére hét éven át Charlie Whiting (ma az FIA versenyigazgatója) volt a szerelőm a Brabhamnél, ezért miután megtörtént a dolog, a Brazil Nagydíj hétvégéjén beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy amit Nelsonnal műveltek, az őrültség volt, de ő azt felelte, nem tehetnek semmit, ha nem tudjuk bebizonyítani. Egy ideig nem léptem, hiszen Nelsinho akkor még versenyzett, de amikor a szar belekerült a ventilátorba, léptem.
Hogy szerzett tudomást róla?
Nelsinho hívott fel. Kérdeztem tőle, hogy jesszus, mi történt a versenyen? Azt felelte, hosszú történet: egész hétvégén presszíroztak, hogy menjek a falnak. Végül beadtam a derekamat. Megőrültél? – kérdeztem. Az autóversenyzés sport! Fiatal volt, magára volt hagyva, és kimosták az agyát.
Ki gyakorolt rá nyomást? Flavio? Vagy Pat Symonds is?
Flavio. Ő a legnagyobb köcsög. Istennek képzeli magát, azt hiszi, bármit megtehet, úgysem esik baja. Nos, mindenki láthatja, végül mi történt vele.
Beszélt vele azóta?
Dehogy! Nem hiszem, hogy lenne kedve hozzá. Nekem sincs. Előre megmondtam Nelsinhónak, hogy ha belemegyünk ebbe az ügybe, abból óriási botrány lesz. Akarod? Behúzott farokkal is elsomfordálhatsz az F1-ből. Azt mondta, oké, csináljuk!
Flavio tényleg azért karolta fel Grosjeant, mert a Renault ügyvédjének a fia?
Naná. Nelsinho egész életében gyors volt, de az F1-ben akkortájt nagyon pörögtek a fejlesztések, és ő sohasem kapott ugyanolyan autót, mint Alonso, mert nem volt idő legyártani elég alkatrészt. Ő az újakat három versennyel később kapta meg. Ez teljesen normális, ha azonban a szezon közepén kidobsz egy pilótát, azzal megölöd a pályafutását. Kértem Flaviót, hogy ne tegye, de ő azt mondta, muszáj, én üzletember vagyok, blablabla. Akkor figyelmeztettem, hogy ha megteszed, kicsinállak. Nem volt nehéz.
Milyen az élete manapság?
Huszonkét évvel ezelőtt beindítottam egy üzletet autók és kamionok műholdas kommunikációjára építve. Ma 136 ezer kamion van a rendszeremben. Nagy cég. Ezzel foglalkozok, kereskedő lettem. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, sokat kell eladnunk, és sokat is adunk el.
2001-ben vagy 2002-ben azt mondta, ezzel az üzlettel többet fog keresni, mint Michael Schumacher.
Ó, azt máris megtettem! Ma félmilliárd dollár a cégem értéke. Több is volt, de a brazil pénz leértékelődése miatt most csak ennyi.
Ilyen sok pénzt el sem lehet költeni!
Dehogynem, én simán elköltöm! (Kuncog, miközben az egyik fia, a 17 éves Pedro – aki rajthoz állt a Porsche Supercup hungaroringi versenyén, úgyhogy a pad szélén mobilozva fél füllel követi a beszélgetést – halkan közbeszól: „Én is segítek elkölteni!")
Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy most ilyen jót nevetünk együtt, életben vagyok, és szép gyerekeim vannak. Hét!
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma–1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!