Nem kirívó az F1-ben a Mercedes fölénye

Az elmúlt harmincöt szezonból az idei kilóg is, meg nem is – távolról sem számít példátlannak, hogy egy csapat ennyire uralja a pályát.

A Szingapúri Nagydíj utáni Görbe Tükörhöz, amelyben a versenyzőgenerációk összehasonlításával próbálkoztam, egy olvasónk érdekes kommentet írt, felvetve benne, hogy az utóbbi évek során – szerinte a tesztelések és a fejlesztések korlátozása miatt – „egycsapatossá" váltak az idények. Magam is kíváncsi voltam rá, hogy tényleg kitapintható-e egy ilyen tendencia, vagyis manapság gyakrabban jut-e fölényes hatalomra valamelyik csapat, ezért összeszedtem pár erre vonatkozó adatot a cikkben vizsgált, 1981-tól napjainkig tartó időszakból. Ezt kissé elnagyolva nyugodtan nevezhetjük a Forma-1 „modern" korszakának.

Hamilton jóformán egyedül uralja az idei szezont a Mercedesszel Forrás: Daimler

Természetesen számtalan oka lehet annak, hogy egy szezon egyoldalúnak érződik. Nem mellékes például az íve sem – egy izgalmasan kezdődő, de a végére ellaposodó évet valószínűleg unalmasnak fogunk elkönyvelni –, és a számok ebben a témában sem árulják el a teljes igazságot. Vannak idények, amelyekben az egyes versenyek izgalmasak, a világbajnoki küzdelem mégsem az, ahogy akad példa az ellenkezőjére is; gondoljunk csak 1997-re, amikor a cím két fő esélyese, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve együtt 12-t megnyert a 17 nagydíj közül, de egyszer sem álltak együtt a dobogón.

Ráadásul nem lehet kizárni a szubjektív szempontokat sem, hiszen a kedvence által uralt évet a szurkolók többsége nem érzi elviselhetetlenül egyoldalúnak. És nyilván az sem mindegy, hogy a legerősebb csapaton belül van-e igazi küzdelem a vb-címért. Most éppen nincs.

Mennyire egyoldalú a Forma-1? | Create infographics

Nem akartam túlbonyolítani, ezért azzal most nem foglalkoztam, hogy hányszor, illetve miért vagy épp miért nem tudták utolérni a szezon elején domináns csapatot (2009-ben például a Brawn GP előnye szép lassan elfogyott, aminek anyagi és technikai okai egyaránt voltak). Érdekesek a fenti interaktív infografikán feltüntetett számok így is.

A Mercedes a 15 nagydíjból 12-t megnyert

Ami eddig pontosan 78,57%-os arányt jelent, bár a szezon végéig még javulhat – igaz, jobb már nem lehet, mint tavaly, amikor szintén három versenyt buktak el, csak nem a Ferrarival, hanem a Red Bull-lal szemben. A 2014-ben elért 84,21%-os győzelmi rátájuk is csupán a 3. legjobb 1981 óta: az abszolút csúcsot 1988-ban a McLaren érte el 93,75%-kal, és 2002-ben a Ferrari is dominánsabb volt.

A legtöbb győzelem egy idényben

1. 1988 - 93,75% (McLaren)
2. 2002 - 88,24% (Ferrari)
3. 2014 - 84,21% (Mercedes)
4. 2004 - 83,33% (Ferrari)
5. 2015 - 78,57% (Mercedes)
6-7. 1984/1996 - 75% (McLaren/Williams)

Az elmúlt 35 szezonból 24-ben a versenyek legalább felét egyetlen csapat nyerte meg, ezt tehát inkább szokványosnak, semmint rendkívülinek kell tekinteni. Ebből a szempontból az 1982-es volt a legkevésbé egyoldalú, amikor a McLaren és a Renault csak a futamok 25-25%-t fejezte be az élen, és ebben az idényben aratott nagydíjgyőzelmet a legtöbb, konkrétan 7 istálló is. Az idén eddig mindössze kettő – a Mercedes és a Ferrari – érte el a dobogó tetejét, de ez sem kirívó, hiszen 1988-ban, 2000-ben, 2007-ben és tavaly ugyanígy csak ketten voltak képesek rá.

Az egyébként kifejezetten gyakorinak számít, hogy két csapat teljesen uralja a pályát;

1981 óta az esetek csaknem felében, 16-szor ketten érték el a győzelmek több mint 90%-át az adott szezonban, nem hagyva teret a többieknek. Átlagosnak az tekinthető, hogy 3-4 alakulat képes nyerni legalább egyszer. Az utóbbi nyolc évben ez csupán kétszer, az idén és tavaly nem volt így, ennyiben tehát a Mercedes fölénye mindenképpen markáns.

15-ből 14-szer a Mercedes szerezte meg a pole-t

A Mercedes az időmérőket még nyomasztóbban uralja, mint a versenyeket: a turbókorszak tavalyi kezdete óta csak kétszer fosztották meg őket a pole pozíciótól, más motorral ráadásul mindössze egyszer – az idén Szingapúrban, ahol a teljesítményük megmagyarázhatatlanul visszaesett. Ez eddig 92,86%-os arány, de még elérheti a tavalyi 94,74%-ot is, ha az összes fennmaradó futamra ők kaparintják meg az első rajtkockát.

A legtöbb pole egy idényben

1-2. 2011/2014 - 94,74% (Red Bull/Mercedes)
3-6. 1988/1989/1992/1993 - 93,75% (McLaren/Williams)
7. 2015 - 92,86% (Mercedes)
8. 2010 - 78,95% (Red Bull)

Ez az, amiben igazán megmutatkozik, és amiben szokatlanul nagy a Mercedes jelenlegi fölénye. Az egy évvel ezelőtti mérlegüket is csak a Red Bull tudta elérni egyszer, még 2011-ben, a Ferrari pedig a 2000 és 2004 közötti korszakban meg sem közelítette; ők a legjobb, 2/3-os arányukat 2004-ben érték el, bizonyítva, hogy az autójuk sokkal inkább a versenyekre, mint az időmérőre volt optimalizálva. A Mercedes most a hosszabb etapokon és egy mért körön egyformán erős.

Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy azért ilyet is láttunk már korábban:

1988/89-ben a McLarent, 1992/93-ban pedig a Williamst is csak egyszer-egyszer túrták ki az első rajtkockából,

és a százalékos arányuk csak azért gyengébb a Mercedesénél, mert akkoriban kevesebb fordulóból állt a szezon. Akadnak persze példák az ellenkező végletből is, hiszen négy olyan év is volt, amikor hat csapat volt képes pole-t szerezni legalább egy alkalommal. Ez legutóbb 2009-ben fordult elő, arra az évre mégis úgy emlékeznek a legtöbben, hogy a Brawn GP elsöprő fölényben volt.

A Mercedes fölénye nagy, de...

Összességében tehát úgy áll a helyzet, hogy a Mercedes fölénye nem tekinthető egyedinek. A minta az elmúlt 35 év során is az volt, hogy egyetlen csapat által uralt szakaszok követték egymást, megszakítva pár rendkívülinek számító olyan szezonnal, amikor három vagy több istállónak is volt valamennyi esélye a vb-címre.

A jó hír az, hogy ezeknek a domináns szakaszoknak a többsége csak két évig tartott.

A Ferrari és a Red Bull persze öt illetve négy évig tudott a csúcson maradni, ezek azonban tényleg nagyon kivételes példák, és közben nekik is akadtak olyan éveik (elég mondjuk 2003-ra vagy 2012-re gondolni), amikor megszorongatták őket. A statisztika ugyan nem garancia semmire, de némi reményt ad, hogy a következő pár évben a Mercedes alatt is meginog majd a trón.

És hogy melyik volt a leginkább „egycsapatos" idény a modern Forma-1 történetében? Nos, ez a cím valószínűleg még ma is az 1988-asat illeti – jóllehet, Ayrton Senna és Alain Prost párharca miatt az minden volt, csak egyoldalú nem. A Mercedes fölénye már súrolja a McLarenét,

olyan trend azonban, hogy az elmúlt évek során bármilyen oknál fogva gyakoribbá vált az egyeduralom, nem rajzolódik ki az adatokból.

Mindig voltak egyetlen csapat dominanciájában jegyében telő szezonok, és akkor a régebbi időkig, mondjuk a szintén a Mercedes elsöprő győzelmét hozó 1955-ig, még vissza sem mentünk.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!