Kerékforgatók: A kórházból az F1-es versenypályákra

Portrésorozatunk legújabb részében a Lotusnál jövőre debütáló Jolyon Palmer édesapjának pályafutását idézzük fel. Az orvos végzettségű Jonathan a Forma-1-ben sohasem jutott el a dobogóig, de szerzett egy mini bajnoki címet, és tesztpilótaként a McLarennek is segített néhány fontos fejlesztésben.

Jövőre újabb korábbi versenyző csemetéje lép a Forma-1 színpadára főszereplőként, már amennyiben a Lotus életben marad: Pastor Maldonado mellett Jolyon Palmer kapott szerződést 2016-ra. Egyesek szerint nagyrészt vastag csekkfüzetének köszönheti a lehetőséget, amelynek jóvoltából az idén is részt vehetett több szabadedzésen, de nem árt hangsúlyozni, hogy tavaly ő volt a GP2 bajnoka, vagyis azért mégiscsak konyít valamicskét a vezetéshez.

Érdekes, hogy bizonyos szempontból hasonló, más aspektusból viszont ellentétes körülmények között debütálhat, mint apja. Az átfedést a korábbi bajnoki cím, illetve annak megítélése jelenti: Jonathan Palmer 1983-ban nyerte meg az F2-t, melyet sokáig az első számú utánpótlás-sorozatnak tekintettek, a hírneve ugyanakkor kezdett megfakulni, mivel annak megkerülésével is egyre többen jutottak be az elitbe. A GP2 mostanság hasonló cipőben jár.

2015. július 3.

Amíg viszont Jolyonnak nem kell az anyagiak miatt aggódnia, Jonathan továbblépési esélyeit veszélyeztette a szponzorok hiánya. Végül azonban csak eljutott a Forma-1-be, ahol 1983 és 1989 között szerepelt összesen 88 nagydíjon, mérsékelt sikerekkel.

Üzletemberként jóval szerencsésebb volt, a visszavonulása óta versenypályákat és versenysorozatokat üzemeltet,

valamint élményvezetéseket szervez.

A kórházból a versenypályákra

A Forma-1-ben megfordult pilóták közül bizonyára Jonathan Palmer töltötte a legtöbb időt kórházban. Nem, szerencsére nem kísérték a pályafutását lépten-nyomon sérülések – az egyetlen említésre méltó 1985-re datálódik, amikor a hosszútávú spái verseny időmérőjén, Stefan Bellof halálának hétvégéjén eltört a jobb lába; egész egyszerűen orvosnak tanult, megpróbálva édesapja nyomdokaiba lépni. Közvetítésekben, tudósításokban sokszor Dr. Palmerként is említették.

Palmer a Zakspeeddel az 1985-ös Német Nagydíjon Forrás: Wikipedia/Lothar Spurzem

Az 1956. november 7-én született Palmer 1979-ben sikeresen levizsgázott egy londoni klinikán, a műtők és laborok helyett azonban egyre jobban az autóversenyzés világára fordította figyelmét. Addig szűkös büdzséből gazdálkodott, például csak használt gumikra futotta a pénzéből. "Amikor alulkormányzott volt az autó, nagyobb első abroncsokat vettem, amikor túlkormányzott, nagyobb hátsókat. Nálam ebből állt a tuning!" - elevenítette fel az Autosportnak a korai időszakát. Amatőrként aratott sikerein felbuzdulva a fehér köpenyt végleg overallra cserélte, és a Formula Fordból a brit F3-ba lépve kapásból bajnok lett 1981-ben.

Ezt követte két év múlva az F2-es diadal – a 12 futamból 10-en dobogóra állhatott, az utolsó öt megnyerése jelentette a kulcsot a sikeréhez –, s még abban az esztendőben bemutatkozott a világbajnoki sorozatban a Williams jóvoltából, amely a Brands Hatch-i Európa GP-n elindított egy harmadik autót is.

1983-ban 6 győzelemmel az F2 bajnoka lett a Ralt színeiben Forrás: www.palmersport.com

Palmer azzal került reflektorfénybe, hogy az időmérős eredménye alapján rajthoz állhatott, miközben a csapat hatszoros futamgyőztes veteránja, Jacques Laffite nem tudta kvalifikálni magát a 26 induló közé.

"A versenyen keményebben kellett volna vezetnem" - teszi hozzá. "Mindenki azt hajtogatta, hogy menjek óvatosan, érjek csak célba. Én pont ezt tettem, pedig nem kellett volna."

Angolként egy német csapatnál

A feltörekvő tehetség a Williamsnél tanonckodott tesztpilótaként, de első három rendes idényét a sereghajtó brit RAM, illetve a frissen alapított német Zakspeed istállónál töltötte. Utóbbit a „Csináld magad!” hozzáállás jellemezte, maguknak készítették a kasztnit és a motort. Puritán, bájosan amatőr módszereiket és szenvedélyüket máig őrzik a legendák.

Mindig nagyszerű hangulat uralkodott a csapatnál"

- jelentette ki Palmer az F1 Racingnek. "A német és a brit szerelők jól elszórakoztak egymással. Amikor Erich (Zakowski, a csapatfőnök) bejött a gyárba, és erős német akcentussal közölte, hogy ezt meg azt kell csinálni, az angolok a térdüket csapkodva röhögtek."

"A kasztni egyáltalán nem volt rossz, inkább a motor okozott bizonytalanságot. A turbó esetében mindig nehéz megtalálni az arany középutat a teljesítmény és a megbízhatóság közt, főleg egy alulfinanszírozott csapatnál" - mondta. "Emlékszem, hogy egy 1986-os imolai teszten eleinte tartani tudtam a tempót Jacques Laffite Ligier-Renault-jával, de a motoromból elfogyott az erő 8-9 kör után. A szelepek elkezdtek darabokra hullani, és a motor elgyengült. Erre egész egyszerűen nem találtunk megoldást."

Palmer az 1983-as Európa Nagydíjon a Williamsnél mutatkozott be. Csak egyetlen versenyt töltött a csapatnál Forrás: www.palmersport.com

Előfordult, hogy a szerelők a bokszutcában, a garázsszomszédok fejcsóválása közepette hegesztették meg az autó kilyukadt padlólemezét, máskor egy teszthelyszínen napok alatt változtattak a motorelemek elrendezésén. "Gyorsan megvalósultak az új ötletek. Amikor motorprobléma adódott, de nem volt kéznél tartalék erőforrás, a csapat teljesen újjáépítette az egységet az éjszaka során" - emlékezett vissza Palmer. Amikor Monacóban a kis kormányszög miatt nem tudta bevenni a Loews hajtűt, a szerelők "a szokásos Zakspeed-stílusban előkapták a kalapácsot meg a fúrót, és átalakították a kormányművet."

Sokan kedvelték a lelkes kis csapatot, de a közszimpátiát nem tudták jó eredményekre váltani. Palmert rengeteg műszaki hiba sújtotta 1985-ben és 1986-ban, csupán a versenyeinek harmadán jutott el a célig. Az egyik futam után, amelyen néhány körönként be kellett mennie a bokszba szervizelésre, el is mondta az autóról:

Egész jól ment. Már amikor ment."

A pontszerzéshez a fordulatos 1986-os Mexikói Nagydíjon került legközelebb, ahol támadta a 6. helyezett Philippe Alliot-t. "Biztos vagyok benne, hogy meg tudtam volna előzni, de kifogyott a benzinem fél körrel a cél előtt. Pedig a kijelző azt mutatta, hogy még 13 liter van a tankban" - nyilatkozta. Ez akkoriban nem volt szokatlan jelenség.

Győzelem egy alternatív pontversenyben

A doktor urat ezután a leszállóágban lévő Tyrrell szerződtette, s bár egy-két alkalommal megvillantotta a tehetségét – az esőáztatta 1989-es Kanadai Nagydíjon például megfutotta a leggyorsabb kört –, nem tudott orvosságot nyújtani a hajdanán oly sikeres istálló bajaira.

A legjobb éve 1987 volt, amikor 11. lett az összesítésben, és bajnoki címet ünnepelhetett

– a nem turbómotoros autók számára kiírt külön bajnokságban, a Jim Clark-kupában. Az idény során mindössze nyolc pilóta vezetett ilyen autót.

"Kétségbe lehet vonni a jelentőségét, de akkor a csapat és én is nagyon elégedett voltam" - mondta a részsikerről Palmer. Az elsőségét Japánban biztosította be az alternatív pontversenyben, majd a szezonzárón, Ausztráliában karrierje legjobb versenyét futotta: ötödikként ért célba azután, hogy a táv elején ütközött Derek Warwickkal.

Az 1987-es Monacói Nagydíjon a Cosworth motoros Tyrrell-lel. Az 5. helyen végzett Forrás: www.palmersport.com

"Hihetetlenül elégedett voltam a teljesítményemmel. Két órát töltöttem egy különösen viselkedő autóban, és egy ponton már az járt a fejemben, hogy feladom" - ismerte el. "Megsérült a futómű. A jobbkanyarokban durván túlkormányzott volt az autó, míg a balosokban olyan lomhán fordult balra, mint egy disznó. Azt hittem, defektet is kaptam. Nem volt más választásom, mint az 5. körben betérni a bokszba, ahonnan fél perc múlva a 23. helyen, tök utolsóként jöttem ki."

Ekkor viszont megtáltosodott, sorra érte utol és hagyta faképnél riválisait annak ellenére, hogy Tyrrelljében a Cosworth erőforrás csúcsteljesítménye 570 lóerő volt, szemben a turbók 750 lóerejével. "A kerékcsere segített, de az autó továbbra is pokolian érzékeny volt a jobbosokban, a balosokba pedig alig tudott befordulni. Néhány körön át kísérleteztem az ívekkel, hogy mindezt ellensúlyozzam valamennyire, és kitapasztaltam, hogyan birkózzak meg a problémával. A 18. kör táján azt gondoltam: a pokolba is, ha eddig kibírta a kocsi, kitart a végéig."

A verseny hátralevő részében vörös ködben vezettem."

A szabálytalan fékhűtőkkel vezető Ayrton Senna kizárásával ráadásul Palmer még egy pozícióval előrébb lépett. Az így szerzett 4. hely maradt F1-es pályafutása legjobb eredménye. 1989-ben már elhomályosította Jean Alesi a Tyrrellnél, az utolsó hat közös nagydíjukon kikapott a berobbanó újonctól az időmérőn. A búcsúja kicsit dicstelenül alakult, kvalifikálni sem tudta magát a szezonzáróra. "Lehetetlen szavakba önteni az érzéseimet" - mondta csalódottan.

Dr. Jonathan Palmer
Született	1956. november 7., London
Szezonok a Forma-1-ben	1983-1989
Csapatok	Williams (1983), RAM (1984), Zakspeed (1985-86), Tyrrell (1987-89)
Nagydíjak száma	88
Legjobb eredmény	4. hely (1987, Ausztrália)
Pontszerzések száma	8-szor 1987 Monacói, Német, Ausztrál Nagydíj 1988 Monacói, Kanadai, USA Nagydíj 1989 San Marinói, Portugál Nagydíj

Kommentátor és üzletember

Ezután a McLaren tesztpilótája lett 1992-ig, részt vett az aktív felfüggesztés és a félautomata váltó kifejlesztésében. Azon kevés pilóták egyike lett, aki az F1-es korszak lezárása után nem folytatta még évekig a versenyzést más kategóriákban. 1990-ben a Sportautó Világbajnokságban szerepelt egy Porschéval, a rákövetkező évben a Brit Túraautó Bajnokságban húzott le egy szezont egy BMW-vel, kiemelkedő eredmény nélkül. Mindkét évben rajthoz állt Le Mans-ban is, ahol F1-es karrierje idején négyszer már versenyzett – az 1984-es Kanadai Nagydíjat ki is hagyta emiatt –, de ottani legjobb eredménye egy 2. hely maradt 1985-ből.

Palmer a McLaren tesztpilótájaként Zandvoortban

Akkor Richard Lloyd csapatával, egy Porsche 956-tal vitézkedett. "Nagyszerű volt másodiknak lenni, de a legjobb az volt, amikor az első 12 órában Stefan Johanssonnal vívtunk az első helyért, miközben az egyenesekben 360 km/ó-s tempónál durva kézjelekkel mutogattunk egymásnak!" - mondta.

Palmer tehát nem tért vissza az orvosi hivatáshoz, helyette a kommentátorfülke felé vezetett az útja, a BBC közvetítéseiben ő vette át az 1993-ban szívrohamban elhunyt James Hunt helyét. Később saját vállalkozást indított, melyek profilját élményvezetési programok alkotják, és egy másik céggel több versenypályát felvásárolt, köztük a korábbi F1-es helyszínt, Brands Hatch-et.

Jonathan Palmer mostanában Forrás: Wikipedia

A neve még onnan lehet ismerős, hogy több utánpótlás-sorozat üzemeltetésében is részt vett/vesz: ő szervezte a közelmúltban rövid időre feltámasztott Forma-2-t, jelenleg pedig a brit F4 irányításában érdekelt. A Formula Palmer Audi 1998-2010 között működött,

amelynek versenyzői közül a nemrég tragikus balesetet szenvedő Justin Wilson vitte a legtöbbre. Palmer a menedzsere is volt.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!