A Forma-1-es versenyzők többsége előszeretettel hangoztatja, hogy nem hisz a szerencsében, a vasárnapi Malajziai Nagydíjon mégis rengeteg olyan fordulat történt, amely talán nem volt a klasszikus értelemben vett véletlen, de az érintettek nem tudták érdemben befolyásolni a kimenetelét.
Ha Lewis Hamilton motorja nem robban fel 15 körrel a futam vége előtt, szinte biztosan őt intik le győztesként. Ha Sebastian Vettel nem torpedózza meg a rajtnál, Nico Rosberg nyerheti a legtöbbet a csapattársa kiesésével, és most valószínűleg nem 23, hanem 33 pontos előnnyel várhatja a szezon utolsó öt fordulóját. Ha viszont a Mercedes futóműve megsérül, ami a becsapódás erejét látva egyáltalán nem lett volna meglepő, vagy a hátrébbról érkezők eltrafálják a kanyar közepén álló autóját, Rosberg egy árva pontot sem szerez Szepangban, és Hamilton hátránya változatlanul 8 pont marad. Ha Max Verstappen nem keveredik bele ugyanebbe a rajtbalesetbe, az időmérőn kiharcolt pozícióját megtartva alighanem Daniel Ricciardo előtt gyorsít ki az első kanyarból, és a nap végén jó eséllyel őt ünnepelhetjük győztesként.
A dobogó tetején a cipőjéből pezsgőző ausztrálon kívül gyakorlatilag az összes éllovasnak volt szerencséje és balszerencséje is vasárnap. Attól függ, honnan nézzük.
A „mi lett volna, ha?” típusú kérdéseknek általában véve, amikor épp nem egy hibásnak tűnő döntés lehetséges alternatíváinak következményeit próbáljuk feltérképezni a tanulságok levonása végett, természetesen az autósportban sincs sok értelmük. Csak arra próbáltam kilyukadni, hogy az aprólékos, mindenre kiterjedő tervezés és a csapatok által alkalmazott tudományos módszerek dacára még ma is mennyi kisebb-nagyobb véletlen befolyásolhatja a versenyek eredményét. A Malajziai Nagydíj ebből a szempontból hasznos tanmese volt.
Hamilton a motorhiba nélkül sokkal jobban, ha pedig Vettel nem megy neki Rosbergnek, lényegesen rosszabbul is járhatott volna. Minden interpretáció kérdése, ami vonatkozik a közvetlenül a kiesése után, még érezhetően zaklatott lelkiállapotban adott, a fórumokon szinte azonnal önálló életre kelt nyilatkozatára is. „Valami vagy valaki nem akarja, hogy én nyerjek az idén” – jegyezte meg a BBC-nek. A megfogalmazásból számomra egyértelműnek tűnt, hogy nem a csapatára céloz, hanem egy felsőbb hatalomra, amint azt később ő maga is megpróbálta tisztázni, mivel azonban a közösségi oldalakon a rövidített, sokkal félreérthetőbb „valaki nem akarja” változat terjedt el rohamos gyorsasággal, nem kellett sokáig várni az összeesküvés-elmélet megszületésére: a Mercedes szándékosan fúrja Hamiltont.
Én erre nem akarok szót vesztegetni, mert az ilyesmi végső soron hit kérdése, az érvek pro és kontra nem sokat érnek. Mindössze annyit jegyeznék meg csendesen, hogy a Forma-1-es csapat anyacége, a Mercedes, illetve a Daimler AG a világ egyik legnagyobb autóipari vállalata, míg Lewis Hamilton és Nico Rosberg, akármilyen fontosnak is tűnnek a rajongóik számára, csak két aprócska fogaskerék az óriási gépezetben. Azt hinni, hogy a Mercedes bármelyikük kedvéért élő adásban, sok tízmillió néző és potenciális vásárló előtt bevállal egy szándékos, ráadásul kínosan látványos motorhibát, szerintem naivitásra vall. Sokkal nagyobb a tét annál, hogy egy egyébként Angliában működő német csapat német versenyzője parádézhasson öltönyben-nyakkendőben az FIA év végi díjkiosztó gáláján. A Mercedes reklámcéllal költ dollártízmilliókat az F1-re, és egy lángoló motor aligha serkenti a vásárlási kedvet, ezt nyilván mondanom sem kell.
A prózai igazság egyszerűen az, hogy a Forma-1 a látszat ellenére még mindig technikai sport,
a műszaki hibák ma is részei a játéknak, csak ezt az autók fenomenális megbízhatósága miatt kezdjük elfelejteni.
A minőségellenőrzés fejlődését és a csapatok munkáját dicséri, hogy egy meghibásodás után egyáltalán felmerül a szabotázs gyanúja. Tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt még senki nem kiáltott volna összeesküvést, ha valaki motorhiba miatt kiesik. Ennél a régi szép időkben semmi nem tűnt természetesebbnek, és éppúgy nem lehet teljesen kiirtani az autósportból, mint a végzetes baleseteket, ahogy arra Jules Bianchi tragédiája figyelmeztetett.
„A műszaki hibák hozzátartoznak a sporthoz – állapította meg tárgyilagosan a Motorsport.com-on vezetett rovatában Felipe Massa, felidézve a 2008-as Magyar Nagydíjat, amelyen az élről esett ki egy motorprobléma miatt, és akárcsak most Hamiltonét, ez akkor az ő világbajnoki esélyeit is súlyosan csorbította. – Az ilyesmit sajnos számításba kell venni, és könnyebb is elfogadni, mint azt, ami abban az évben Szingapúrban történt...” – tette hozzá. Azt a versenyt ugye megbundázta a Renault Nelsinho Piquet szándékos balesetével, hogy Fernando Alonso nyerhessen, és ha ez nem lett volna elég, az addig vezető Massa egy bokszkiállás után magával rántotta a tankolóberendezés csövét, mert túl korán kapott zöld jelzést a Ferraritól. Ilyen abszurd hányattatásokat sem Hamiltonnak, sem Rosbergnek nem kellett elszenvednie az idén.
Hamilton kiesése ugyanakkor nem tekinthető igazi meglepetésnek, mert ha átgondoljuk az elmúlt pár évet, a Mercedes autói valójában soha nem voltak igazán bombabiztosak.
Az igaz, hogy az idén most először vonta ki őket a forgalomból műszaki hiba egy versenyen, de az edzéseken mindkét pilótájuknak viszonylag sokszor akadtak különféle gondjai. Hamilton azonban úgy látta, „nyolc Mercedes motoros autó van a mezőnyben, és mindig csak az enyém döglik be. Valami nem stimmel”.
Ami konkrétan a hajtásláncot illeti, tény, hogy az idén rajta csattant az ostor. Már a szezon elején lépéshátrányba került, amikor a kínai és az oroszországi időmérőn megmakacsolta magát az autójában az ERS – ezért volt szüksége a rajtbüntetés árán is új motorokra Spában. A Mercedes akkor egy kiskaput kihasználva három komplett egységet szerelt az autójába a hétvége folyamán, így utána eggyel több volt neki, mint Rosbergnek. A vasárnap tönkrement motor is abból a készletből származott. Belgiumban mindössze egy pénteki szabadedzést teljesített, Malajziában szombat reggeltől kezdve használta Hamilton.
„Még megmaradt neki a másik pénteki motor Belgiumból, amely új, valamint az, amely a Belga, az Olasz és a Szingapúri Nagydíjon dolgozott az autójában. Két teljes garnitúrája van – árulta el a Mercedes technikai igazgatója, Paddy Lowe. – Ezzel visszakerült Nicóval egy szintre.”
Magyarán a szezon végéig mindkettejüknek két-két hajtáslánc-szettjük van.
Hamilton aggályai ellenére ezekkel elvileg simán teljesíteni lehet a hátralévő öt versenyt, hiszen a pilóták a szezon huszonegy hétvégéjére kapnak öt szettet.
Kevésbé biztató, hogy az idény során jelentkező hibák kényelmetlenül sokfélék voltak, pedig ha ugyanaz tér vissza, azt könnyebb lehet orvosolni. „Érdekes, mert nem találtunk közöttük kapcsolatot, mind más eredetű volt – erősítette meg a Mercedes F1-es igazgatója, Toto Wolff. – Némelyiket a beszállítói láncra, másokat anyaghibára, összeszerelési problémákra, tervezési hiányosságokra, vagy idő előtti anyagfáradásra lehetett visszavezetni. Nem tudtunk egyértelmű mintát azonosítani bennük.”
Hogy mennyire megbízhatóak a Mercedes motorjai valójában? Hamilton úgy vélte, az idén legyártott 43 egységből kizárólag az övé adta be a kulcsot, csakhogy ebben igazából nem lehetünk biztosak. Ha a versenyeket nézzük, Nico Hülkenberg Barcelonában a túl alacsony olajnyomás miatt esett ki, Felipe Massát Montrealban egy hűtővízszivárgásból eredő túlmelegedés vonta ki a forgalomból, Pascal Wehrleinnek Monzában szintén az olajnyomással akadt gondja, Valtteri Bottast pedig Szingapúrban egy potenciális hajtáslánchibára hivatkozva szólították be a bokszba, bár az autója addigra más okból már megsérült. Ám mivel a gyártók nem szeretik, ha az ügyfélcsapataik reklámozzák a motorral kapcsolatos műszaki problémákat, nem tudjuk, a fenti meghibásodások közül melyiket lehetett a Mercedes rovására írni, ha volt egyáltalán ilyen. Mindenesetre nem kizárt.
Egy biztos: nincs két egyforma motor. A gyártási folyamat során azonos specifikáció mellett is óhatatlanul keletkeznek kisebb különbségek, a cégek pedig gondoskodnak róla, hogy a próbapadon a legelőnyösebb paramétereket mutató egységeket a gyári csapatuk kapja meg. Garancia azonban így sincs rá, hogy nem fognak elromlani.
Martin Brundle szerint Hamilton Szepangban egyszerűen a már emlegetett véletlen áldozata lett. „Talán beépítési problémák álltak a háttérben? Ez nagyon valószínűtlen, mert mindegyik meghibásodás más jellegű volt, és egy ilyen eljárási hiányosságra a Mercedes tapasztalatai mellett az adatokból is gyorsan fény derülne – vélte a Sky Sports kommentátoraként dolgozó veterán. –
És mi a helyzet a vezetési stílussal? A mai sebességváltókkal lehetetlen félrekapcsolni, vagy leváltásnál túlpörgetni a motort.
Ha pedig Hamilton a kelleténél durvábban menne át a kerékvetőkön, és ezzel túl nagy terhelésnek tenné ki a hajtást, az látszana az adatokban is.”
A Red Bull Racing főnöke, Christian Horner, valamint a csapat tanácsadója, Helmut Marko felvetették, hogy ők, pontosabban Max Verstappen hajszolták bele a motorhibába Hamiltont. „Folyamatosan nyomás alatt tartottuk, veszélyeztettük a pozícióját az élen. Tudta, hogy muszáj kiépítenie egy megadott előnyt, és valószínűleg nem tett jót a motorjának, hogy végig padlógázzal kellett vezetnie” – jelentette ki Marko.
Hamilton kétségkívül durva tempót diktált a motor felrobbanása előtti körökben, mert ki akart autózni egy bokszkiállásnyi előnyt Verstappennel szemben. Nem kizárt, hogy ha nem hajt ennyire gyorsan, eljut a célig, bár egyrészt azt állította, nem tekerte fel a teljesítményt, másrészt a motorja annyira új volt, hogy akkor sem illett volna beadnia a kulcsot, ha agresszívabb programon használják. Wolff ugyanakkor már szombaton megjegyezte, hogy a verseny a malajziai hőségben nem lesz sima ügy. „A jelenlegi autókkal ilyen hőmérsékleti viszonyok mellett komoly kihívást fog jelenteni a gumik, a motor és az összes többi rendszer túlélésének biztosítása – mondta. – Nem hiszem, hogy másfél órán át padlógázzal lehet majd hajtani.” Igaza lett.
Egyébként is az lehet az ember benyomása, hogy a csapatok közül a Mercedes egyensúlyoz a legkeskenyebb határon a teljesítmény és a megbízhatóság között. Ők talán tagadnák ezt, de kívülről nézve úgy tűnik,
ők állnak a legközelebb ahhoz a Colin Chapman-féle tervezési filozófiához, hogy a leggyorsabb autó az, amely a célvonal után egy méterrel darabokra hullik.
Ha többet bír a kelleténél, túl masszív – következésképpen túl nehéz. Itt-ott lehet még könnyíteni rajta, elvégre minden gramm számít. Régebben Adrian Newey Red Bulljai képviselték ezt a szemléletet, mostanra azonban a Mercedes stábja lépett elő Chapman leghűségesebb szellemi örökösévé. Alig két héttel ezelőtt, a Szingapúri Nagydíjon is láttunk bizonyítékot erre, amikor Lowe egyértelműen utalt rá, hogy Hamiltonnak és Rosbergnek azért kellett kímélnie a fékeket, mert a versenytáv egészét nézve leggyorsabb autót nem lehet végig maximális teljesítményen használni. Kompromisszumot kell kötni például az olyan paraméterek terén, mint a fékhűtő csatorna átmérője vagy a féktárcsa vastagsága, ezek ugyanis összefüggenek a légellenállással és a rugózatlan tömeggel.
A Mercedes javára kell írni, hogy az esetek döntő többségében rátalál az arany középútra, ám ebből a szemléletből adódóan néha óhatatlanul túllő a célon. Persze Hamilton malajziai motorhibája nem feltétlenül ennek a következménye volt – egy hajtórúdcsapágy adta meg magát, miután csökkent az olajnyomás, de hogy mitől, azt még nem tudják.
És mi a helyzet a Mercedesen belül: igaz-e, hogy a technika ördöge kipécézte magának Hamiltont, Rosberget viszont megkímélte eddig? Érdekes kérdés. 2013-ban lettek csapattársak, így hát mindkettejüknek kigyűjtöttem az összes olyan versenyét az elmúlt majdnem négy évből, amelyen műszaki hiba miatt csúsztak le a pontszerzésről. Íme:
Rosberg
2013
2014
2015
Összesen: 8
Hamilton
2014
2015
2016
Összesen: 4
Meglepetés?
A négy év alatt Rosberg nyolcszor, Hamilton viszont csak négyszer maradt le a pontszerzésről technikai problémák miatt.
Habár ebben az edzéseken és az időmérőkön elszenvedett, alkalmasint szintén pontvesztést okozó hibák nincsenek benne, az így is nyilvánvaló, hogy Hamilton nem vádolhatja végletes elfogultsággal a technika emlegetett ördögét. Még akkor is eggyel kevesebb súlyos meghibásodást szenvedett el a versenyeken, ha 2013-at kihagyjuk a számításból, csak a három világbajnoki évüket (az ideit nyugodtan megelőlegezhetjük nekik) vesszük figyelembe.
Egyébként fontos hozzátenni, hogy a valószínűség törvényei szerint abban sincs semmi turpisság, ha a csapattársakat nem ugyanannyi technikai probléma sújtja egy, vagy akár több szezon alatt. Egy hétköznapi példával élve egyenlő feltételek mellett is ugyanúgy előfordulhat, hogy valamelyiküknek több gondja van, és ezáltal „pechesebbnek” tűnik, mint ahogy a pénzfeldobásnál kijöhet egymás után négy fej, holott az írásnak is 50% esélye van.
Hamilton olyannyira nem panaszkodhat, hogy a Forma-1 történetében arányosan az összes világbajnok közül ő esett ki a legkevesebb futamról műszaki hiba miatt.
Eddig 183 nagydíjon állt rajthoz, ebből mindössze 11-et nem tudott befejezni ilyen okból, ami 6%-os rátát jelent. A listán Sebastian Vettel van mögötte 8,7%-kal, míg például Fernando Alonso a versenyei 10,1, Kimi Räikkönen pedig 13%-át adta fel technikai probléma következtében, de arra valószínűleg úgysem kell emlékeztetni senkit, hogy ő a McLarennél milyen peches volt. Amúgy Rosberg 7%-os mutatója is kiváló, csak hát ő nem világbajnok – legalábbis egyelőre. Érdemes átböngészni az F1 Fanatic statisztikáit, tanulságosak.
A szép mérleg persze legfeljebb kontextusba helyezi, nem teszi kevésbé drámaivá Hamilton vasárnapi kiesését, amely miatt ettől még simán elvesztheti az idei vb-t. Konkrétan ebben az évben mindenképpen pechesebb volt Rosbergnél, legalábbis a műszaki hibákat illetően. Hogy melyikük hány pontot vesztett, azt felesleges számolgatni, mert precízen nem is lehet. Elvégre az esetek zömében nem tudhatjuk, mi lett volna, ha, de mindketten belefutottak pár pofonba.
Hamiltonnak ott volt a kínai és oroszországi, már említett ERS-nyavalyája, az Európa Nagydíjon rossz motorprogramban ragadt, mert a rádión nem segíthettek neki, Szingapúrban pedig a második szabadedzésen vesztett értékes időt egy hidraulikai hibával. Rosberg Silverstone-ban járt pontosan ugyanígy, majd a versenyen 5 másodperces büntetést kapott, és ezzel utólag bukott egy pozíciót, amiért a mérnökök asszisztáltak a váltóhibája megoldásához. Ausztriában öt hellyel hátrébb sorolták a rajtrácson váltócsere miatt, miután a szombati szabadedzésen eltört a hátsó felfüggesztése, a futam végén pedig a brake-by-wire hirtelen meghibásodása is szerepet játszott abban, hogy Hamilton utolérte, megalapozva az ütközésüket, amelyért Rosberget 10 másodperces büntetéssel sújtották. Vagyis egyiküknek sem vezetett sima útja idáig.
Ám az egy pillanatra sem kétséges, hogy a malajziai győzelmet Hamilton érdemelte meg.
Éppolyan magabiztosan uralta a terepet, mint Rosberg Szingapúrban, és a verseny alatt egy rossz mozdulaton sem lehetett rajtakapni. Ahogy kétségbeesetten leguggolt a füstölgő autója mellé, miután leparkolt a pálya szélére, nem volt nehéz átérezni a fájdalmát. Még Rosberg is empatikusan nyilatkozott róla. „Én is voltam ilyen helyzetben, tudom, milyen borzasztó érzés átélni” – jegyezte meg. Na igen; az ő autójában például a 2014-es világbajnoki döntő alatt adta meg magát az ERS, még ha a vb-t nem is emiatt vesztette el.
Wolff szerint Hamilton a kiesése után bement a Mercedes garázsába, és biztatásképpen kezet fogott a szerelőivel, az utólagos eligazításon pedig a mérnökeivel is tudatta, hogy megbízik bennük. „Szép dolgokat mondott a csapatról, ez remélhetőleg hozzá fog segíteni minket, hogy Japánban visszanyerjük az egyensúlyunkat – mondta róla Wolff. – Habár versenyzőként nagyon dühítették és megrendítették a történtek, igyekezett lelkesíteni a csapatot, amire csak a legnagyobbak képesek.”
Hát így. A Mercedesnél nem akadtak ki Hamiltonra a nagy port kavaró, kétértelmű nyilatkozata miatt, mert egy ilyen csapás után bármilyen reakciót elfogadhatónak tartanak. „Ha valaki vezetné a versenyt, és jó úton haladna afelé, hogy visszaszerezze a vezetést a világbajnokságban, amikor hirtelen felrobban a motorja, aztán rögtön egy mikrofont nyomnának az arcába, hát... Ilyenkor azt mondhat, amit akar – jelentette ki Wolff. – Így működnek az indulatok, ez teljesen érthető. Mindannyian másképp vezetjük le a stresszt.” Azért szerencséjük, hogy Hamilton most nem Ali G-t emlegette a kamerák előtt, mint annak idején a McLarennél.
Az idén tényleg úgy tűnik, hogy akárhányszor behozza a lemaradását Rosberggel szemben, a végzet megint lesújt rá.
A 43 pontos hátrányát kitartó meneteléssel 19 pontos előnybe fordította, de most újra 23 ponttal a csapattársa mögött kullog. Ha végül megnyeri a vb-t, ez lesz a legnehezebben kiharcolt vb-címe, az egyszer biztos.
Arra, hogy a szerencse mennyire forgandó, a Red Bullnál is jó példát láttunk. Ironikus, hogy míg a szezon nagy részében Daniel Ricciardo volt a gyorsabb a csapat pilótái közül, és Monacóban csak a kabaréba illő kerékcserével bukta el a győzelmet, ezért pont egy olyan versenyen kárpótolta a sors, amelyen kivételesen Max Verstappen tűnt erősebbnek. A Spanyol Nagydíjon épp fordítva történt: ott Ricciardo ment jobban, mégis Verstappen ünnepelhetett.
Múlt vasárnap, Szepangban ő jelentette a nagyobb veszélyt Hamiltonra. De vajon lett volna esélye a Mercedes előtt végezni a motorhiba nélkül? Mindjárt utánajárunk.
Az már pénteken látszott, hogy ezúttal Verstappen van jobb formában a Red Bull pilótái közül. Nemcsak a hosszú etapjain diktált félelmetes tempót, ami a Mercedes figyelmét sem kerülte el, hanem egy mért körben is gyorsabb volt Ricciardónál. Az ausztrál versenyző szombatra valamelyest magára talált, de még a versenyen sem tudta tartani a lépést fiatalabb csapattársával, aki kizárólag azért esett vissza mögé, mert megint belekeveredett a rajtbalesetbe, a változatosság kedvéért egy Ferrarit találva meg az első kanyarban.
Ha nem az 5. helyről folytatja a küzdelmet, valószínűleg megúszta volna, hogy Ricciardo cipőjéből kelljen pezsgőznie a dobogón.
Ez a poénos gusztustalanság mostanra szinte kötelező rituálévá vált, ezúttal még Rosberg is bevállalta, bár utólag viccelődve tett rá egy fanyar megjegyezést, hogy reméli, ausztrál ellenfele nem nyer több versenyt az idén. Maga Ricciardo is elismerte, hogy „ami azt illeti, ezzel a játékkal nem igazán szereztem új barátokat!” Nem mintha a pályán az lenne a célja.
A rajt utáni pillanatokban még Rosberg tűnt pechesebbnek a Mercedes pilótái közül: mivel Vettel meglökte a jobb hátsó kerekét, szép piruettre késztetve az autóját, a legutolsó helyen kötött ki. Az első kör végén már 17. volt, mert négyen rögtön kiálltak a bokszba előle, ez azonban így sem sok jót ígért. Szerencséjére a futóműve nem sérült meg az ütközéstől – a Virtuális Safety Car-fázis jóvoltából a Mercedes mérnökeinek volt idejük megbizonyosodni erről, de Rosberg azt hitte, „a versenyemnek annyi, nem folytathatom. Úgy éreztem, egy irányíthatatlan torpedóvá vált négyszeres világbajnok kiütött! Be is rádióztam a bokszba, hogy elég durva volt a becsapódás. Szerencsére utána mégis át tudtam verekedni magam a mezőnyön. A fogaim közé szorítottam a kést, és nekifutottam”.
Jól haladt: az újraindítás után szinte minden körben előzött egyet, a következő VSC-fázist kihasználta az első kerékcseréjére, és a 18. körben már 6. volt. A Mercedesnél azonban attól tartottak, hogy a rajtnál történt incidens közvetve veszélyt jelent Hamiltonra is.
Az a körülmény, hogy az egyik autónk kiesett a győzelemért folytatott küzdelemből, megnehezítette a védekezésünket a Red Bull ellen
– mutatott rá Paddy Lowe. – Elkerülhetetlen volt, hogy valamelyik autójukkal bevállaljanak egy kockázatosabb stratégiai húzást."
Pontosan ezt tették, mégpedig logikus módon Verstappennel, mert ő haladt hátrébb, neki volt kevesebb vesztenivalója. Ő a 3. körben már a 3. helyen állt, miután a rajtot követő VSC-fázis végén szemfüles módon azonnal megelőzte a kissé elbambuló Kimi Räikkönent, amint a műszerfalán felvillant zöld jelzés, és lendületből elkapta Sergio Pérez Force Indiáját is. Amikor a 9. körben Romain Grosjean fékhibája miatt újabb VSC-fázist rendeltek el, a Red Bull lecsapott a lehetőségre, és behívta Verstappent a bokszba. Mivel a mezőny közben lassan körözgetett odakint, a kerékcserével így csak 13 másodpercet bukott a pályán maradókhoz képest, míg egy kiállás normális esetben 24-26 másodperc veszteséggel járt.
Verstappen ezáltal kiesett a szinkronból az ellenfeleihez, Hamiltonhoz és Ricciardóhoz képest, úgyhogy megindult közöttük a csiki-csuki. A frissebb lágy gumikon 14,2 másodpercre közelítette meg az élen álló Mercedest, amely így a 21. körben lebonyolított kerékcseréjét követően 8,3 másodperccel mögötte tért vissza a pályára. Hamilton már a kemény keverékű Pirelliket kapta meg, eredetileg minden bizonnyal azért, hogy megpróbáljon újabb kiállás nélkül eljutni a célig – bár ehhez 35 kört kellett volna megtennie rajtuk az ajánlott 30 helyett, egy próbát megért a dolog. Még így is jobb tempót diktált Verstappennél, 6,3 másodpercre faragta le a hátrányát a hollanddal szemben, aki a 27. körben másodszor is kereket cserélt, ezúttal 16,5 másodperccel a Mercedes mögött folytatva a küzdelmet.
A 6-7 körrel korábban a kemény gumikra váltó Ricciardóval és Hamiltonnal ellentétben ő mindenképpen el tudott jutni a verseny végéig, ami nehéz helyzetbe hozta a Mercedest. Ha kint hagyják Hamiltont, fennáll a veszélye, hogy a gumijai az utolsó pár körre megadják magukat, és reménytelenül kiszolgáltatottá válik, ha viszont behívják a bokszba, visszaesik Verstappen mögé. Így hát nem volt más hátra, mint előre: muszáj volt kiautóznia egy kiállásnyi előnyt a Red Bull-lal szemben. Bár Ricciardo haladt előrébb, a 2. helyen, a Mercedesnél nem tőle tartottak.
Valójában Verstappen jelentette ránk a fenyegetést, nem Ricciardo, függetlenül attól, hogy ő ki akart-e állni még egyszer"
– erősítette meg a Motorsport.com-nak Lowe.
Hamilton rá is lépett a gázra, és a 40. körig, vagyis a kieséséig 23,5 másodpercre növelte az előnyét Verstappenel szemben, ami azt jelenti, hogy körönként átlagosan 0,579 másodperccel volt gyorsabb nála. Ez jelentős különbség; a Red Bull pénteken látott hosszú etapos tempója nem valósult meg, jóllehet, Verstappennek azért vigyáznia kellett a gumijaira, hiszen – akkor még úgy tűnt – muszáj volt eljutnia a célig kerékcsere nélkül. Ráadásul a 38. körben utolérte Ricciardót, aki mögött időt vesztett. Egy gyönyörű, kanyarokon át tartó párharcban kis híján sikerült is megelőznie, de a csapattársa nem hagyta magát, és mint utóbb kiderült, ezzel a győzelmét biztosította be.
Kívülről észszerűtlennek tűnt, hogy a Red Bull nem engedte előre Verstappent, hiszen látszólag eltérő taktikán voltak, és ő ezzel az újabb Pirelliken időt vesztett Hamiltonhoz képest. A valóságban kicsit más volt a helyzet. „Az egyértelmű volt, hogy Max a kemény gumikkal végig fog menni. Daniellel viszont egyeztetnünk kellett. Mit gondol, eljut a célig kiállás nélkül? Igennel felelt, tehát a küzdelmük a pozícióért zajlott – magyarázta a csapat főnöke, Christian Horner. – Ezért nem avatkoztunk közbe. Azt az utasítást adtuk nekik, hogy szabadon versenyezhetnek, csak hagyjanak elég helyet egymásnak."
Ezt meg is tették, de Verstappen már Szuzukában azt mondta, ha nem Ricciardóról lett volna szó, keményebben támad. „A 6-os kanyarnál úgy voltam vele, hogy ha valaki más van mellettem, befejezem a manővert – jelentette ki.
Leszorítottam volna, ezt azonban a csapattársával nem teheti meg az ember."
Pedig alig egy körrel később kiderült, hogy a két Red Bull párharca nem a 2., hanem az 1. helyért zajlott. Hamilton győzelmi reményei szó szerint füstbe mentek, le kellett gurulnia a pályáról lángoló Mercedesével. Ez már csak azért is katasztrófa volt, mert jó úton haladt a felé, hogy meglegyen az előnye az extra kerékcseréhez. A 40. kör végén 22,7 másodperccel haladt Ricciardo előtt, egy bokszkiállás pedig, mint már szó volt róla, 24-26 másodperc veszteséggel járt. Tehát legrosszabb esetben 3-4 kör múlva, a 43-44. körben sort keríthetett volna rá úgy, hogy az élen térjen vissza a pályára.
De ha valamilyen probléma folytán mégis a Red Bullok mögé kerül, a lényegesen újabb gumijai révén alighanem úgyis visszaelőzi őket. A motorhibája nélkül útban volt a biztosnak látszó győzelem felé. A csapat tanácsadója, Helmut Marko azt állította, „akkor is lett volna valami a tarsolyunkban, ha Hamilton nem esik ki, de hogy mi, azt nem árulom el. Mivel a két autónk eltérő stratégiát követett, a verseny végén mindenképpen megszorongattuk volna."
Ezt nehéz elképzelni; ha Hamilton a frissebb gumikon már elöl van, a Red Bull a maradék 12-13 körben aligha kaphatta volna el, egy extra kiállással pedig végképp nem. Nem volt hozzá elég idő. Hamilton a motorhibával bizonyosan 25 pontot vesztett, sőt, Rosberghez képest 28-at, hiszen ha ő nyer, a csapattársát is csak a 4. helyen intik le.
Néhány szót érdemes ejteni rajtbalesetről is, amelyért Sebastian Vettel három helyes büntetést kapott a Japán Nagydíjra. Én ezt túlzásnak tartom, mert a manőverében nem volt semmi irreális: a képeken egyértelműen látszik, hogy miután kifejezetten jól indult, Vettel ügyesen is helyezkedett, és egy létező résbe szúrt be a belső íven. A féktávon már egy hajszállal Verstappen Red Bullja előtt volt.
Hogy onnan a belső ívről kigyorsítva meg tudta-e volna tartani a helyét a 2-es kanyarban, az más kérdés. A problémát egyszerűen az okozta, hogy az autója a rázókövet megcsípve kissé alulkormányzottá vált, és Vettelt meglepte Rosberg, aki úgy döntött, beljebb húzódik Hamilton mögött. Ehhez joga volt, a manővere azonban váratlanul érte Verstappent is, ő szintén csak egy óriási fékezés és ellenkormányzás árán tudta elkerülni az ütközést a Mercedesszel.
Az egész baleset dinamikája nagyon hasonlított a belgiumira. Igen, akadtak különbségek – az áhított „következetes" ítélkezést pont az nehezíti meg, hogy valójában nincs két teljesen egyforma incidens –, de mivel Spában senkit nem büntettek meg, a Vettellel szembeni szigor is túlzottnak tűnt.
Már csak azért is, mert a rajt veszélyes üzem, bármikor becsúszhat egy ilyen malőr, ezt mindenki tudja.
Ugyanez a véleményem a Rosberg-Räikkönen koccanásról, amely a 38. körben történt. A büntetés mellett ennek az esetnek a kapcsán könnyebb érvelni, ugyanakkor kis sebesség mellett zajlott az egész, Rosberget nem vádolhatjuk azzal, hogy vakmerően és felelőtlenül veszélyeztette az ellenfele életét. A támadási kísérlete kockázatos volt, ezt nem tagadta ő sem, de a vb-címért folytatott küzdelemben most már minden pont számít.
„Sejtettem, hogy meg fog próbálkozni valamivel, mert az 1-es kanyarban fura ívet követett – mondta Räikkönen. – Amikor befordultam, láttam egy villanást a visszapillantó tükörben, és muszáj volt jobbra rántanom a kormányt, különben mindkettőnk számára véget ér a verseny."
Räikkönen autója, különösen a padlólemez széle és az első vezetőszárny, megsérült az ütközéstől, amivel a Ferrari számításai szerint körönként kb. 3 tizedmásodperccel lassabb lett. Ha ebből indulunk ki, a Hamilton kiesése miatt elrendelt VSC-fázis után fennmaradó 13 kör alatt 4,2 másodpercet vesztett, márpedig ennél kisebb, 3,2 másodperces hátránnyal végzett Rosberg mögött (beleszámolva az ő 10 másodperces büntetését).
Tehát nem kétséges, hogy az ütközés befolyásolhatta Räikkönen helyezését, de ha minden egyes koccanással járó előzési kísérletért büntetünk, megint ott vagyunk, ahol a part szakad. És óvatosan én is felteszem a kérdést, amit egyébként már mások is feltettek:
ha Rosberg szepangi akciója 10 másodperc időbüntetést ért, Verstappen sokkal veszélyesebb hungaroringi és spái manőverei miért nem jártak semmilyen retorzióval?
Semmi szükség rá, hogy elvegyük a versenyzők maradék kedvét is a próbálkozástól, ezzel lényegében kiheréljük őket. Ahogy az Autosporton a Malajziai Nagydíj után megjelent jegyzetben áll, ha már egy ilyen enyhe kontaktért pellengérre állítjuk a pilótákat, akár be is tilthatjuk az előzést. Kinek kell ez?
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!