Kimi Räikkönen arckifejezéseinek felsorolásával nemhogy egy könyvet, de még egy SMS-t is nehéz lenne megtölteni. A Monacói Nagydíj szombatján csak egy alig észrevehetően halvány, ha nagyon akarjuk, akár mosolyként is értelmezhető pillanatnyi változás állt be a mimikájában, amikor kilenc év után újra az övé lett az első rajtkocka, és vasárnap, a valószínűnek tűnő győzelem gyanús körülmények között történő elvesztése után sem kezdett szikrázni a szeme a dühtől. A maga árnyalt módján azonban tisztán és világosan közölte a világgal, hogy a dobogó második fokáról, az örömtől kicsattanó Sebastian Vettel mellől egy frusztrált és bosszús ember néz le a Ferrari eksztázisban ünneplő tagjaira.
Räikkönen persze soha nem volt az a típus, aki nyilvánosan kiteregeti a szennyest, és törni-zúzni kezd.
A sajtótájékoztatón is készségesen, de visszafogott udvariassággal, szűkszavúan válaszolgatott az újságírók kérdéseire. A Ferrari direkt intézte úgy, hogy Vettel eléje kerüljön a bokszban? „Még csak most volt vége a versenynek, úgyhogy nem tudom, mi miért történt. A 2. helyet elcsíptem, a csapat számára tehát teljesen jó az eredmény, személyesen nekem viszont nem annyira” – mondta angolos túlzással, hozzátéve, hogy a verseny közben nem szokása megkérdőjelezni a főnökei döntéseit, mert azzal feleslegesen bonyolítaná a saját életét.
Lewis Hamilton viszont, aki a legrosszabbul járt Vettel győzelmével, és alighanem úgy érzi, a Mercedes egyre ijesztőbb hátrányba kerül, nem kertelt: szerinte a monacói események azt jelzik, hogy Räikkönenből menthetetlenül másodhegedűst csináltak.
Számomra egyértelmű, hogy a Ferrari kiválasztotta az első számú versenyzőjét, és mindent meg fog tenni, hogy Sebastian az összes hétvégén a lehető legtöbb pontot zsebelje be
– jelentette ki. – A stratégia úgy működik, hogy a hátul haladó autó nagyon nehezen ugorhatja át az elöl haladót, hacsak nem neki kedveznek, úgyhogy szerintem teljesen világos, mi történt.”
A látszat kétségívül a Ferrari ellen szól. Mielőtt a 34. kör végén sort kerített egyetlen bokszkiállására, az 1. helyét a rajtnál is simán megőrző Räikkönen 1,238 másodperces előnnyel vezetett a csapattársa előtt, Vettel öt körrel később, a saját kerékcseréje után mégis közvetlenül eléje robogott ki a pályára.
Vettel mentegetőzésnek nem igazán látta szükségét – elvégre ő csak a dolgát végezte: annyira gyorsan ment a pályán, amennyire csak tudott –, de úgy vélte, papíron Räikkönennek osztották ki az előnyösebb stratégiát, hiszen általában az jár jobban, aki korábban vált új gumikra. „Egymás mögött voltunk, ilyen esetben normális, hogy az elöl haladó kapja a jobb stratégiát. Egy új szett gumi általában gyorsabb" – mutatott rá.
Nyilván mondhatjuk, hogy Danielnek (Ricciardónak) és nekem ma bejött a későbbi kerékcsere, de a verseny előtt ezt szerintem nem lehetett megjósolni.
Megértem, hogy Kimi most nem boldog. Az első etapban nagyon jól vezetett, megkapta az üzenetet, hogy álljon be a bokszba, aztán rálépett a gázra, ezért biztosan kellemetlen meglepetésként érte, amikor előtte bukkantam fel.”
Vettel eszmefuttatása első hallásra teljesen logikusnak tűnik, de van alatta egy apró betűs rész: nyilván csak akkor érdemes korábban kereket cserélni, ha az új gumik gyorsabbak a régieknél. Ami a pályák többségén így van, Monaco azonban ebből a szempontból is különleges. Mivel az aszfalt sima, és nincsenek nagy oldalterheléssel járó kanyarok, a kopás és az elhasználódás egyaránt a nullához közelít; a Pirelli F1-es programját irányító Mario Isola már a csütörtöki edzésnap után elismerte, hogy akár az egész távot le lehetne húzni egyetlen ultralágy szettel különösebb tapadásvesztés nélkül. Még a vasárnap délután 55 fokosra forrósodó pályán is inkább a gumik felmelegítése okozott gondokat, főleg a versenyzők zöme által a második etapban használt szuperlágyaké. A Safety Car-fázis után nem véletlenül telt 5-7 körbe, mire a mezőny visszanyerte a korábbi tempóját.
Daniel Ricciardo ezért vetette fel a hétvége folyamán kétszer is, hogy Monacóra teljesen külön gumikat kellene készíteni, amit egyébként a Pirelli sem tartana rossz ötletnek, csak éppen most vannak sürgetőbb feladatai.
A lényeg a lényeg: az ultralágyak annyira jól bírták a strapát, hogy még 30-40 kör után is kb. akkora tapadást biztosítottak, mint az új szuperlágyak,
amelyek ráadásul nem is melegedtek be rögtön, így szinte semmit nem lehetett nyerni rajtuk. Ha a szabályok szerint nem lenne kötelező mindkét keveréket használni a futam alatt, a mezőny nagy része valószínűleg kerékcsere nélkül ment volna végig.
A köridők tisztán és világosan elárulják ezt: a legtöbben nagyon hasonló időket értek el a bokszkiállásuk előtt és után. Az átlagokat nézve Vettel például 3, Hamilton pedig 5 tizeddel gyorsabb volt körönként a második etapban, mint az elsőben, Valtteri Bottas és Max Verstappen viszont 1-2 tizeddel lassabb, ami merőben szokatlan, mert az üzemanyagszint csökkenésével, az újabb gumikon jelentősen javulni szokott a tempó.
Vettelnek tehát igaza is volt, meg nem is, amikor azt állította, hogy az jár jobban, aki előbb cserél kereket. Ám ha a használt ultralágyak és az új szuperlágyak egyformán gyorsak voltak, ez még mindig nem ad választ a fő kérdésre: hogy került Vettel Räikkönen elé, ha a kiállásokat megelőzően mögötte volt?
Először is, Räikkönen a bokszból pont közvetlenül Jenson Button sarkába érkezett meg, akit korábban már lekörözött egyszer. Akkor majdnem három kört vesztegetett el mögötte (magára és Vettelre húzva Bottas Mercedesét), most azonban viszonylag hamar, már a hajtűben megelőzte a McLarent. Pascal Wehrlein még mindig előtte volt, a Sauber mellett végül a célegyenesben sikerült újra elmennie. Onnantól szabad lett előtte a pálya, de elismerte, hogy az időzítés „nem volt ideális”.
Nehéz megítélni, hogy Räikkönen a versenynek ebben a kritikus szakaszában mennyit veszített a lekörözésekkel. Amikor felbukkant a bokszkijáratnál, 18,331 másodperc volt a hátránya Vettelhez képest, és a különbség a kör végéig 19,381 másodpercre nőtt kettejük között, ám azt nem tudjuk, hogy Räikkönen mennyivel lehetett volna gyorsabb.
A kikörét 1:19.518 alatt tette meg, 9 tizeddel lassabban, mint Vettel majd tiszta pályán a sajátját, tehát fogjuk rá, hogy ennyivel.
A Ferrari szóvivője az Autosportnak mindenesetre cáfolta, hogy szándékosan a forgalomba hozták ki őt, ami „teljesen igazságtalan és hülye” húzás lett volna. Hát, úgy valahogy.
Egy biztos: a pályán nem történt svindli, ebben a pár körben mindketten beleadtak apait-anyait. Räikkönen a bokszba vezető körének közepén egyéni legjobb részidőt ért el, és a kiállását követő első tiszta körében, a 36.-ban, abszolút legjobbat a második, valamint egyéni legjobbat a harmadik szektorban. A 38.-ban megint futott két egyéni és egy abszolút legjobb szektort, a 39.-ben pedig egy egyénit és egy abszolút legjobbat. Ez lett a leggyorsabb köre is az egész verseny alatt.
Räikkönen tehát arra nem panaszkodhatott, hogy rosszul járt a szuperlágy gumikkal, hiszen másokkal ellentétben felgyorsult rajtuk, mégpedig nem is kevéssel, körönként 0,9-1,4 másodperccel a kerékcseréje előtti időszakhoz képest. Balszerencséjére azonban Vettel a használt ultralágyakon még ennél is durvább tempót kezdett diktálni, miután tiszta lett előtte a pálya, sorra lila és zöld szektorokat villantva fel az időmérő monitoron. Ő maga is meglepődött, hogy a gumijaiban ennyi tartalék maradt, holott néhány körrel korábban mindketten küszködtek a hátsókkal, ami egyébként a köridőkön is meglátszott.
Nem is tudom, olyan volt, mintha hirtelen kaptam volna egy második szett gumit.
Az autóm pár körön át tényleg nagyon penge volt. Úgy nyomtam a gázt, ahogy csak tudtam, mert tisztában voltam vele, hogy van esélyem megnyerni a versenyt – mondta Vettel. – Amikor a rádióban hallottam, hogy Valtteri 1:16.1-es időt ment a kiállása után, Daniel pedig egy kicsit jobb, 1:16.0-s tempót diktált a használt ultralágyakon, én viszont csak 1:16.4-eset, feltételeztem, hogy Kimi az új gumikon ugyanolyan gyors lesz, mint Valtteri.”
A kiállásaik közötti sorsdöntő körök így alakultak:
| Kör | VET (használt ultralágy) | RAI (új szuperlágy) |
| 36. | 1:16.264 | 1:16.114 |
| 37. | 1:15.587 | 1:16.133 |
| 38. | 1:15.238 | 1:15.606 |
Vettel tehát tényleg gyorsabb volt: amikor a 39. körben megérkezett a bokszbejárathoz, már 20,235 másodperc előnnyel rendelkezett a csapattársával szemben, vagyis
a kerékcseréje után Räikkönen 5 kör alatt 1,9 másodpercet vesztett hozzá képest.
Ennek egy részét valószínűleg a két lekörözéssel, de távolról sem az egészet; Vettel rengeteget nyert azzal, hogy a bokszba vezető körét borzasztóan gyorsan, 1:32.673 alatt teljesítette, míg Räikkönen a sajátját 1,4 másodperccel lassabban, 1:34.039 alatt, holott neki akkor még öt körrel újabbak voltak a gumijai. Ez kizárólag rajtuk múlt, nem a csapaton – de rátett egy lapáttal, hogy Räikkönennek a kiállása is hosszabbra sikerült, fél másodperccel többet töltött a bokszutcában, mint Vettel.
Aki végül egyetlen másodperccel előtte hajtott ki a pályára. A csata ezzel eldőlt: Räikkönen valószínűleg el is kedvetlenedett, nem látta értelmét tovább erőlködni, mert a köridői 1:15-ről minden átmenet nélkül azonnal visszaestek 1:17 fölé, és tíz kör alatt össze is szedett 10 másodperc hátrányt. Ez azonban már nem számított.
Ez az egymillió dolláros kérdés, és ez az, amin neki is bőven volt ideje töprengeni a helycsere utáni 39 körben. Mi volt az oka annak, hogy 34 kör után behívták őt a bokszba, ha Vettelt még további 5 körig kint hagyták a pályán?
Vettel – akinek, tegyük hozzá, ekkor még nem volt konkrét információja a csapattól, csak találgatott – úgy vélte, a Ferrari Bottas elé vágását próbálta kivédeni Räikkönennel. A Mercedes azonban sokkal inkább a Red Bull ellen védekezett, semmint a Ferrarit akarta megtámadni. A lavinát ugyanis Verstappen indította el, amikor a 32. körben kereket cserélt, őt egy körrel később követte Bottas, majd egy újabb körrel később Räikkönen.
A Ferrarinak nem igazán volt félnivalója, hiszen a Mercedes versenyzője a kiállását megelőzően 5,5 másodperccel haladt Räikkönen mögött,
ennyit pedig még egy olyan pályán is bajosan lehet ledolgozni egyetlen kör alatt, ahol nagy a különbség a régi és az új gumik között. Legfeljebb azt értékelhették intő jelnek, hogy Verstappen hamar bemelegítette az új szuperlágyakat, és a bokszból kivezető körének végén már 20,154 másodperces, abszolút legjobbnak számító részidőt ért el. De így is nyugodtan várhattak volna legalább még egy körig Räikkönen kerékcseréjével. Ricciardo sem jelentett rá nézve fenyegetést, mert igaz ugyan, hogy a 21. körtől kezdve gyorsabb volt nála, és közeledett hozzá, a lemaradásából azonban még így is megmaradt 6,9 másodperc.
A Ferrari főnöke, Maurizio Arrivabene más magyarázattal szolgált: ő annyival intézte el a dolgot, hogy „Kimi a pole-ból rajtolva az élen állt egészen a bokszkiállásáig, amelyre a tervezett körben került sor. Seb még pár körig kint maradt a pályán, hogy kivédje Ricciardo támadását.”
Ennek az állításnak azonban nincs sok értelme, a versenynek ebben a szakaszában, a két Ferrari kerékcseréi között ugyanis éppenséggel pont Ricciardo volt a leggyorsabb. A 31.-től a 36. körig végig ő érte el a legjobb időt, Vettelt tehát csak akkor érte meg kint tartani, ha úgy gondolták, az új szuperlágy gumikon még lassabb lenne. De ha így gondolták, erre számíthattak Räikkönennel kapcsolatban is...
Vettel végül egy körrel Ricciardo után cserélt kereket, amiből úgy tűnhet, hogy valóban ellene védekezett, a Ferrari még átmenetileg sem akarta elveszíteni a pozícióját.
Ám az időzítés azok számára is megerősítést jelenthet, akik szerint a Ferrari szándékosan próbálta őt kihozni az élre, ugyanis ez volt az első olyan kör, amikor szinte biztosan Räikkönen elé térhetett vissza a bokszból. A 38. kör végén még csak 19,9 másodperc volt az előnye a bokszbejáratnál, márpedig ez necces volt, mert egy kiállás fennakadás nélkül kb. 19,5 másodperc veszteségbe került. A következő alkalommal mért 20,2 másodperces különbség már lényegében garanciát jelentett arra, hogy Vettel megtartja a vezetést.
A Ferrari mondhatja, hogy a gumiké inkább fekete mágia, nem egzakt tudomány, ezért nem tudhatták, hogy Vettel gyorsabb lesz-e a használt ultralágyakon, mint Räikkönen az új szuperlágyakon, és ha igen, mennyivel. Ebben lehet is igazság. Ám az nem érhette őket teljes meglepetésként, hogy Monacóban az utóvágás jó eséllyel hatékonyabb lesz az elé vágásnál.
Az időmérő után, amelyen egy időzítési hiba miatt csak az 5. rajtkockába került, Ricciardo az újságírókkal beszélgetve előre felvázolta ezt a forgatókönyvet. „Ez az egyik olyan pálya, ahol az utóvágás is beválhat, ha tehát valaki szenved a gumikkal, és emiatt korán beáll a bokszba, nyerni lehet hozzá képest” – mondta.
Ricciardóból a próféta szólt: ő a versenyen pontosan úgy került Verstappen és Bottas elé, hogy csak 5-6 körrel utánuk cserélt kereket, Hamilton pedig 5 pozíciót javított egy hasonló stratégiával.
Vettel a Red Bull esetét érvként hozta fel a Ferrari ártatlansága mellett, mondván, nyilván ők sem akartak szándékosan Ricciardónak kedvezni Verstappennel szemben, csak épp így jött ki a lépés. Ez is észszerűen hangzik, a vicc azonban az, hogy vasárnap délután pont egy ilyen pletyka terjedt a paddockban: egyesek tudni vélték, hogy a Red Bull szándékosan adta Ricciardónak a jobb stratégiát, így kárpótolva őt a tavaly elvesztett győzelem és a szombati operatív hiba miatt...
Christian Horner szerint erről szó sem volt. „Megtehettük volna, hogy Daniel kerekeit cseréljük le előbb, de ha a bokszból kivezető köre tisztán sikerül, és így bevág Max elé, akkor meg emiatt kellett volna magyarázkodnunk – mutatott rá a Red Bull főnöke. – Ezen a versenyen mindig lesznek ilyen meglepetések.”
A Mercedes csapatát irányító Toto Wolff szembement a saját pilótájával, Hamiltonnal, és azt mondta, szerinte a Ferrari nem rendezte meg Vettel győzelmét, de viccesnek találta, hogy megint mentegetőzniük kell egy kettős győzelem után, mint a régi időkben. „Nem volt egyértelmű, hogy fognak viselkedni a gumik. Az egyik versenyzőjüket mindenképpen át kellett tenniük a szuperlágyakra” – vélte.
„Mint kiderült, azok nem voltak elég gyorsak, Sebastian viszont futott pár lenyűgözően jó kört a használt ultralágyakon, amivel nagy lehetőséghez jutott Kimivel szemben. Nem hiszem, hogy számítottak erre.
Végső soron a világbajnokság szempontjából megfelelő ember nyert, de szerintem nem direkt alakították így.”
Lehet, hogy tényleg ennyi történt: Vettel gyorsabb volt, amikor igazán számított, és kész. Tulajdonképpen meglep ez bárkit is? Nem hiszem. Hogy a Ferrari tudatosan döntötte-e feléje a pályát, és mit mutattak a szimulációik, melyik stratégia lesz a hatékonyabb, azt csak ők maguk tudják. Lehet, hogy tényleg Vettelnek jósoltak nagyobb esélyt a győzelemre, de a vége szoros lett, csak 1 másodpercen múlt, vagyis Räikkönent sem hozták totálisan reménytelen helyzetbe. Elég lett volna egy apró hiba Vetteltől abban a pár kritikus körben, elég lett volna lassabban teljesítenie a bokszba bevezető körét, és máris borul a terv.
Különben meg nem pont azzal manipulálnák az eredményt, ha olyan stratégiát követnek, amely egyértelművé teszi, hogy ki marad az élen, és a másik közben esélyt sem kap a győzelemre? A Mercedes az elmúlt években pár kivételes esetet leszámítva ragaszkodott az egyenlőséghez, sőt egyformasághoz Hamilton és Nico Rosberg között, de attól még a Ferrarinak nem kötelező ugyanezt az utat követnie.
És egyébként is, ki róhatja fel nekik, ha Vettelt akarták felbűvészkedni a dobogó tetejére?
A helyükben valószínűleg bármelyik csapat így tett volna. Tíz éve nem nyerték meg a világbajnokságot, pedig a közvélemény folyamatosan ezt követeli tőlük. Iszonyatos rajtuk a nyomás – nem meglepő, ha minden árva pontot megpróbálnak becsempészni az esélyesebb pilótájuk zsebébe, hátha a szezon végén éppen azok hiányoznának.
A javukra lehet írni, hogy nem intézték olyan otrombán a dolgot, mint annak idején Rubens Barrichellóval vagy Felipe Massával Michael Schumacher, illetve Fernando Alonso mellett. A csapatutasítások rég nem tilosak, ha mégis manipulálni próbálták az eredményt, legalább diszkréten tették, hagyva esélyt Räikkönennek is. Ehhez a szabályok szerint joguk volt. Nincs itt semmi látnivaló, kérem szépen.
És ne felejtsük el, hogy Vettel nem alanyi jogon került kedvezményezett helyzetbe; a Ferrarinak nagyon kell ez a vb-cím, úgyhogy biztos beálltak volna Räikkönen mögé is, ha neki lett volna 55 pontos előnye a csapattársával szemben Monaco előtt. Az első öt versenyen dőlt el, hogy melyikük lett a favorit.
Räikkönennek persze nincs könnyű dolga. Nagyon nem pattoghat, hiszen már tavaly és tavalyelőtt is főleg azért hosszabbították meg a szerződését, mert jól kijön Vettellel, nem veszélyezteti a csapaton belüli harmóniát. Ha nekiállna balhézni, szinte biztosan megköszönnék szépen a közreműködését, és keresnének a helyére egy ígéretes fiatalt, amit a közvélemény már amúgy is évek óta követel rajtuk.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
