Sebastian Vettel meg sem próbált ködösíteni, amikor a Brazil Nagydíj előestéjén, két héttel a világbajnoki veresége után, feltették neki a kérdést, hogy a Ferrarinak mennyire fontos megnyernie legalább egyet a hátralévő két verseny közül. „Nagyon, főleg azért, mert jövőre nem lesznek komolyabb szabálymódosítások, tehát az az autó, amely a mezőny leggyorsabbjaként zárja 2017-et, 2018-ra is megőrizheti az előnyét – válaszolta.
A következő szezonban minden hasznosítható lesz, amit itt és Abu-Dzabiban megtanulunk, ezért óriási hiba lenne elvennünk a gázt!"
Amivel persze az összes csapat tisztában van. A Mercedes nem is titkolta, hogy a vb-címekkel a tarsolyában olyan kísérletekbe kezd, amelyeket eddig, amíg túl nagy volt a tét, nem mert bevállalni. Várhatóan nekik kell majd a legjelentősebben módosítaniuk az aerodinamikai koncepciójukat, mivel a kis dőlésszögű karosszéria a jövőben valószínűleg már nem lesz elég versenyképes a Ferrari és a Red Bull ellen, úgyhogy a kockázat is számukra a legnagyobb – jól jön, hogy most súlytalanul próbálhatnak ki lényegében bármit.
Ez persze ugyanígy igaz a másik két élcsapatra is. Vettel egy ügyes fordulattal mosolyogva kikerülte a kérdést, hogy a Ferrari már 2018-ra készül-e. „Úgy hallom, a paddockban rengeteg pletyka kering az autónkra szerelt, a következő évre szánt alkatrészekről – mondta. – Az igazság azonban az, hogy az egész idei szezon felkészülés volt a 2018-asra, hiszen a glóriától eltekintve nem lesz semmi új a technikai szabályzatban."
A Mercedes vezető versenymérnöke, Andy Shovlin megerősítette, hogy ők péntek délelőtt rengeteg 2018-as alkatrészt kipróbáltak. A mérnököknek tehát legalább olyan hasznos az utolsó két futam, mint az előző tizennyolc volt, a pilótáknak viszont nehezebb lehet motiválniuk magukat, pláne, ha – mint Lewis Hamilton – elérték az idénre kitűzött céljukat. Az immár négyszeres világbajnok elismerte, hogy amikor 2015-ben hasonlóan korán biztosította be magának a címet, utána leeresztett kissé, és azt mondta, ezúttal nem szeretne így járni.
Ezért valójában még nem is tudatosította magában, hogy megnyerte a vb-t. „Hátra van két verseny, abnormálisnak érezném, ha hátradőlnék – jelentette ki. – Most a legjobb fokozni a nyomást, egész egyszerűen azért, mert megtehetjük. Két győzelem még gazdára vár..."
Hát, itt tartunk: már meg is kezdődött a pszichikai hadviselés 2018-ra.
Többek között ezért lenne fontos a Ferrarinak még a téli holtszezon előtt bebizonyítania a világnak és mindenekelőtt önmagának, hogy nem vesztette el egészen a fonalat, képes talpra állni az ázsiai összeomlás után. És Vettel számára is enyhítené a vereség keserűségét, ha a júliusi Magyar Nagydíj óta – milyen régen volt, te jó ég! – újra a dobogó tetején szürcsölhetné a pezsgőt.
Amint az ember beszáll az autóba, rögtön nem rágódik tovább az előző tizennyolc versenyen történteken, hanem csakis a vezetésre koncentrál
– ismerte el. – Ezért várom annyira a hátralévő két futamot. Talán könnyebb is megbirkózni a vereséggel, ha utána még lehet versenyezni, mint az utolsó hétvégén elveszíteni a címet, aztán vesztesként hazamenni a szezon végeztével."
Szépen hangzik, ám ha a Brazil Nagydíj első edzésnapjából indulunk ki, nagyon úgy tűnik, hogy a Ferrarinak több sansza lehet a Mercedes legyőzésére az abu-dzabi idényzárón, a rövid tengelytávú autójuknak kedvező derékszögű kanyarokkal tűzdelt Yas Marinában, mint most, Interlagosban. Bár ez a pálya papíron kétesélyesnek ígérkezett – a kör végén lévő hosszú, emelkedő padlógázos szakasz a Mercedes, a kanyargós középső szektor viszont a Ferrari és a Red Bull felségterületének látszik –, a pénteki szabadedzéseket mégis fölényesen Lewis Hamilton uralta, és Valtteri Bottas is közel volt hozzá.
Az első edzés a köridők szempontjából általában nem túl érdekes, mert az aszfalt még poros, úgyhogy a csapatok csak a másodikon szokták elkezdeni az autóik határainak feszegetését. Ezúttal kivételesen nem így történt. Mivel délutánra esőt vártak, délelőtt is igyekeztek maximalizálni a pályán töltött időt, és a Haas például odáig ment, hogy szokatlan módon a délutáni edzésen ültette be Kevin Magnussen helyére a tesztpilótáját, Antonio Giovinazzit. Nyilván arra készültek, hogy az nem lesz annyira hasznos.
Az eső végül nem érkezett meg, illetve csak szemerkélt, ami nem befolyásolta a tapadást (este aztán eleredt, lásd fent!), úgyhogy a csapatoknak kellemes meglepetésben lett részük, viszont a körülmények folyamatos változása miatt nehéz volt bármire következtetni az eredményekből.
A második edzés elején a hivatalos mérések szerint 52 fokosra melegedett az aszfalt, de később az Interlagos fölé beúszó felhőknek köszönhetően 6-8 fokkal visszahűlt, ami megkönnyítette a gumik dolgát.
Emiatt nagyon sokat számított, hogy ki mikor teljesítette az időmérő- és versenyszimulációját; az utolsó 15-20 percben lényegesen kedvezőbbek voltak a pályaviszonyok, mint előtte, ezért a versenyzők a futamra gyakorolva szinte egytől egyig akkor futották a legjobb hosszú etapjukat, függetlenül attól, hogy melyik gumikeveréket használták éppen.
Az aszfalt pont a délutáni időmérő-szimulációik alatt volt a legforróbb, ez lehet a magyarázat arra, hogy a mezőny fele nem is javított a délelőtti köridején. Ez még egy adott csapaton is változó volt: a Mercedesnek mindkét pilótája az első edzésen érte el a legjobb eredményét, de a Red Bullnál például Max Verstappen az elsőn, míg Daniel Ricciardo a másodikon. Így az autók nyers tempójának megítéléséhez a délutáni rangsor helyett inkább a napi összesítésből érdemes kiindulnunk:
A Mercedes előnye egy mért körben nyilvánvaló. A Pirelli az idei trendnek megfelelően egy fokozattal lágyabb gumikat vitt Brazíliába, mint tavaly, de a szuperlágy-lágy-közepes kombináció gyakorlatilag így is a legkeményebb a kínálatból, hiszen a kemény keveréket már teljesen száműzték. A közepes gumikból mindenki csak mutatóba rendelt, ha már muszáj volt, használni azonban eleve csak a szuperlágyat és a lágyat akarták, ami pénteken is jól látszott.
Nos, Hamilton ezek közül a keményebben is rögtön, már délelőtt megdöntötte Rubens Barrichello 2004-ben felállított, 1:09.822-es körrekordját, amikor a lágy Pirelliken 1:09.445-os időt ért el.
Később a szuperlágyakon még lejjebb ment, egészen 1:09.202-ig, a Mercedes konkurenciája azonban még ennek sem tudott a közelébe férkőzni: a Red Bull-os Daniel Ricciardo 1:09.743-mal lett 3. a napi összesítésben, azaz mindenki más lassabb körre volt képes a szuperlágy gumikon, mint Hamilton a lágyakon!
Ez első hallásra nem túl biztató, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy 4309 méteres hosszával Interlagos Monaco után a versenynaptár második legrövidebb pályája. Egy alig 70 másodperces körben fél másodpercnyi hátrány óriási, márpedig a Red Bull és a Ferrari is ekkorát szedett össze a Mercedeshez képest.
Ha csak a délutáni edzést nézzük, Ricciardo akkor 0,228 másodpercre közelítette meg Hamiltont, és erőt merített abból, hogy a motorját még nem is járatták maximális teljesítményen, mivel a mexikói kiesése miatt új MGU-H-t, akkumulátort és vezérlőelektronikát kapott (emiatt egyébként legalább 10 rajthelyes büntetéssel kell számolnia, és ez az érték még tovább nőhet, ha úgy döntenek, újabb elemeket adnak neki).
Igen ám, csakhogy a Mercedes egyik pilótájának az időmérő-szimulációja sem alakult simán:
Hamilton az első körét, amelyben a gumik a legfrissebbek voltak, elrontotta, ezért a másodikban érte el a legjobb idejét, Bottas pedig abba a körébe hibázott bele, amellyel 2. lett mögötte. Különben még tetemesebb lehetett volna az előnyük. Hamiltont egyébként a mérnöke délelőtt és délután is többször instruálta a rádión, hogy a 8/9-es kanyarkombinációt másképp kellene csinálnia: hol az elsőbe ment bele túl mélyen, hol a másodikban vesztett időt.
Vettel több mint egy tizedmásodperccel elmaradt Ricciardótól, a képet azonban árnyalja, hogy az ausztrál később járt a pályán, amikor a tapadás valószínűleg nagyobb volt, ráadásul a Ferrari talán jobban fel is volt tankolva, mivel egy körrel tovább maradt kint, és két gyorssal is megpróbálkozott. Ha a Q3-ra feltekerik a motort, a Ferrari beférkőzhet a Red Bull elé, de a Mercedest nehéz lesz legyőzniük az időmérőn – még Vettel megszokott, utolsó pillanatos varázslataival is.
Vettel a versenytempójukkal kapcsolatban bizakodóbb volt. Pusztán az átlagokat elnézve okkal, de az a nagy helyzet, hogy az említett időjárási anomália miatt, valamint azért, mert a lágy és a szuperlágy keverék között ezen a pályán a szokásosnál kisebb a tapadáskülönbség,
többet számított az etapok időzítése, mint a gumik.
Ez gyakorlatilag reménytelenül összekuszálja a képet.
A Pirelli számításai szerint a szuperlágyak kb. 6 tizedmásodperccel gyorsabbak a lágyaknál körönként, ennyit azonban jóformán csak Vettel tudott javítani velük. Bottas, Hamilton és Raikkönen egy mért körben alig 2-3 tizedet faragott le az idejéből, amikor átváltott rájuk, s bár a deficit egy része betudható a fent említett vezetői hibáknak, valószínűleg nem akkora az eltérés a szuperlágy javára, mint máshol.
A versenyzők többsége a megszokott sorrendet követve először a lágyabb (szuperlágy), utána a keményebb (lágy) gumikon teljesített hosszú etapot. Verstappen pont fordítva tett – alighanem ennek köszönheti, hogy a szuperlágyakkal ő érte el a legjobb átlagot. Az alábbi listákon mindenkinek a neve mellett megcsillagoztam azt az etapját, amelyet az edzés végén, tehát alacsonyabb pályahőmérséklet mellett tett meg.
Az átlagok a szuperlágy gumikon
(Zárójelben az etap mért/„normális" köreinek száma)
Az átlagok a lágy gumikon
Az eredmények összehasonlításából szépen kirajzolódik a rendellenesség: Sergio Pérezt leszámítva tulajdonképpen mindenki a keményebb gumikon ért el jobb átlagot. Hamilton 1:12.612-es eredménye a lágyakon ettől függetlenül is ijesztően erősnek tűnik, különösen, ha azt nézzük, hogy Verstappen ugyanekkor – tehát kedvező pályaviszonyok között – a szuperlágyakon is csupán 1:13.082-esre volt képes. Vettel biztatónak tűnő 1:12.993-as átlagát nyugodtan elfelejthetjük, mert ő össz-vissz 4 kört töltött a pályán.
Verstappen sem mert határozott választ adni rá, hogy a Red Bullnak vasárnap lehet-e esélye a győzelemre.
Az utóbbi pár versenyen egyértelműen a miénk volt a leggyorsabb autó. Csak a végsebességét kellene növelnünk
– mondta. – A Mercedes tempója a lágy keveréken azonban most nagyon erősnek tűnt. Tudjuk róluk, hogy egy kicsit keményebben bánnak a gumikkal, talán ezért működik olyan jól az autójukon a lágy."
Ez a szokásos magyarázat, és ha Verstappennek igaza van, az nem feltétlenül jó hír a Mercedes számára, mivel azt sugallja, hogy hamarabb el is használják a gumikat. Ez Brazíliában döntő szempont, mert amilyen rövid a kör, olyan „intenzív" a Pirelli megfogalmazása szerint: a 13-as kanyarig szinte állandó az oldalterhelés, amelyhez gyakran egyszerre társul hosszanti, és közben szintkülönbségek is vannak. A pálya az óra járásával ellentétes irányú, úgyhogy a jobb hátsó gumit éri a legdurvább megpróbáltatás.
Ez a több kerékcsere irányába tolja a csúszkát, ráadásul a futamon az előrejelzések szerint ugyanolyan hőség lesz, mint péntek délután volt. A hosszú etapokon, a gumik menedzselése szempontjából a jó balansz a döntő, ezért Vettel reméli, hogy a Ferrari versenytempóban közelebb lehet a Mercedeshez.
Ehhez azonban csiszolniuk kellene a beállításokon, ami az idén többször összejött nekik, ám most nem feltétlenül lesz lehetőségük rá, ugyanis szombat délelőttre – a szabadedzésre is – végig esőt jósolnak. Hamilton pedig simán lehúzott úgy 17 mért kört a szuperlágy szettjén, hogy az utolsóban érte el a legjobb idejét. A Mercedes erős pénteki kezdése szombaton és vasárnap könnyen megtérülhet...
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!