Daniel Ricciardo egyszer és mindenkorra igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba, és kielégítő magyarázattal szolgálni arra, hogy miért hagyta ott a Red Bullt. Christian Horner, a bikások csapatfőnöke, valamint Helmut Marko tanácsadó is amondó, hogy Max Verstappen egyre javuló teljesítménye késztette arra az ausztrált, hogy más csapat után nézzen, Ricciardo azonban kitart amellett, hogy egyszerűen csak változásra volt szüksége. Elmondta, hogy gyerekként sem tudott sokáig megülni a fenekén ugyanazt csinálva, így aztán míg eleinte kicsit más feltételek mellett hajlott volna a maradásra, egy idő után már mindenképpen menni akart.
Tavaly nyáron a Magyar Nagydíj előtti hónapokban úgy tűnt, a Red Bull és Ricciardo egyre közelebb jutnak a megegyezéshez, a nyári szünet elején azonban robbant a bomba: a 2014 óta a csapatnál versenyző ausztrál aláírt a Renault-hoz. A Red Bullnál úgy érezték, nem tehettek semmit hétszeres futamgyőztesük távozása ellen, mindent megadtak neki, amit csak kért.
Ricciardo nem teljesen így emlékszik, de azt elismeri, hogy a legtöbb dologban dűlőre jutottak.
„Nem tudom [hogy mindent megadtak-e], mindenesetre közel volt ahhoz, amit akartam, de volt néhány dolog. Eredetileg kétéves szerződéshosszabbítást szerettem volna – nyilatkozta a Racernek. – Már azt is megkérdőjeleztem, hogy akár egy évet is akarok-e maradni, ezért
aggódtam, hogy meglesz-e még a motivációm [két évre]. Arra gondoltam, hogy ha a Honda nem válik be, akkor jöhet egyévnyi frusztráltság, azután pedig tényleg akarnék még egy évet a tetejébe, vagy helyette nem is fog már érdekelni az egész?
Alapvetően a kétéves hosszabbítás aggasztott, ezért úgy voltam vele, »Rendben, próbáljunk meg kialkudni egy egyéves hosszabbítást. Amennyiben a Honda beválik, az nagyszerű, majd meghosszabbítjuk, vagy valami. Gyerekjáték.«"
Ricciardo utólag beismerte, hogy a hosszabbítással együtt járó huzavona és folytonos figyelemelterelés oda vezetett, hogy
már az egyéves hosszabbítás sem változtatott volna semmin, mindenképpen menni akart.
„Ezután azonban az egy év is kockázatosnak tűnt, úgy éreztem, hogy azzal nem érek el semmit, ha egy évre írok alá. Nem tudom, egyszerűen nem állt össze a kép,
végül tehát amiről azt gondoltam, hogy akarom, mégsem igazán akartam. Így nem igazán maradt semmi.
A kétéves hosszabbításról úgy éreztem, hogy nem szeretném, az egyéves pedig újra ugyanabba a helyzetbe hozott volna 12 hónapon belül, abba a helyzetbe viszont nem akartam még egyszer kerülni, hogy őszinte legyek, mert kezdett már kissé fárasztó lenni."
Az ausztrál pilótának hamar leesett, hogy a Ferrarinál és a Mercedesnél nem lesz számára hely, így három csapat, a Red Bull, a McLaren és a Renault maradt opcióként a számára. A Racernek elmondta,
amennyiben pusztán a szimpátia alapján dönt, a McLaren is jó eséllyel pályázhatott volna a leigazolására.
„A McLarennel volt néhány találkozóm, úgy gondoltam, hogy igazán klassz emberek. Nagyon kedvelem az ottani alkalmazottakat, nem mintha a Red Bullnál vagy bárki másnál nem kedvelném, velük azonban igazán pozitív rezgéseket éreztem. Ugyanakkor nyilvánvalóan még nem tartanak ott, [ahol szeretnének], ők is elismerik, egy kicsit tehát túl optimistának tűnt ebben az időszakban odamennem, ez pedig ki is húzta őket a listáról."
Így maradt a Red Bull és a Renault, és mivel mindenképpen változást akart, utóbbi mellett döntött. „Elérkeztem arra a pontra, amikor úgy éreztem, hogy amit igazán akarok, az a változás, megtörni a rutint. Furán hangzik, az emberek nem értik, hogy a Forma-1 miként válhat unalmassá, rutinná, de szerintem ezzel is az a helyzet, mint az életben mindennel.
Gyerekként is olyan voltam, aki az iskolában mindig összevissza ugrált, és soha nem volt igazán elégedett azzal, amit csinált, mindig mást akart csinálni. Azt hiszem, most is eljutottam erre a pontra.
Ugyanazzal a csapattal, ugyanazokkal az emberekkel... úgy voltam vele, hogy valami másra van szükségem, azt hiszem, egy kicsit kezdtem ideges lenni."
A Renault-nál a csapat által elétett prezentáció győzte meg, az az érzése támadt, hogy működhet és sikeres lehet a kapcsolatuk.
Jó pontot jelentett az is, hogy a franciáknál Nico Hülkenberg személyében erős csapattársa lesz.
Ugyan a német pilóta rekordtartó a legtöbb dobogós helyezés nélküli futamrészvételben, Ricciardo szerint ez az adat nem a valós tudását tükrözi.
„A Renault-nál végül is minden klappolt, úgy voltam vele, hogy »rendben, ez egy gyári csapat, jó ütemben fejlődnek, kétéves szerződés, ami rendben van.«
Nem fogok hazudni, Nicót csapattársként tudni semmilyen szempontból sem rossz dolog. Tetszett az ötlet. Mindig nagyra értékeltem, mert fiatalon versenyeztem ellene, akkoriban pedig mindent megnyert.
A csapattal elvégzett munkája és a versenyzésben szerzett tapasztalata alapvetően segíthet minket. Tudom, hogy hihetetlenül motivált, mert van egy olyan statisztikája, amilyet senki sem szeretne, az, hogy még nincs dobogója. Mindenki tudja, hogy elég jó hozzá, az pedig, hogy én érkezem a csapathoz, csak még motiváltabbá fogja tenni. Szerintem ez lökést adhat az egész csapatnak, és felgyorsíthatja a fejlődést."