A Forma-1 1950 óta íródó történetében természetes folyamat, hogy egykor sikeres pilóták gyermekei is szerencsét próbálnak az autósportban, és akár a gyorsasági szakág csúcsára, az F1-be is eljutnak. Siker már ritkábban koronázza az erőfeszítéseket, mindössze Graham és Damon Hill, valamint Keke és Nico Rosberg mondhatja el magáról, hogy az apa után a fiú is világbajnok lett.
Akadnak olyan esetek is, amikor a gyermek végül sikeresebbnek bizonyul, Jacques Villeneuve például 1997-ben világbajnok lett, édesapja viszont tragikusan korán meghalt, Carlos Sainz Jr. édesapja pedig egy másik szakágban, a raliban lett kétszeres világbajnok. Ettől függetlenül, a spanyol pilóta hatalmas nyomás alatt versenyzett fiatalabb korában, pedig ő más utat választott magának.
„Nagyon sokan figyeltek engem és az eredményeimet az előmenetelem során, különösen a gokartozás idején – idézte a Racefans. – Sok gyerek csak azért figyelt rám egy kicsit jobban, mert én [Sainz] fia vagyok. Ezt végül megszoktam, de időnként nehéz volt. Próbáltam kivenni ebből a pozitívumokat, és jobb pilóta lett belőlem azáltal, hogy az édesapám kétszeres világbajnok.”
Sainz szerint Mick Schumacher most hasonló időszakot él át, miután F1-es teszteket teljesített a Ferrarinál és az Alfa Romeónál.
„Szerintem az elmúlt hetek miatt többen figyelnek rá az F1-es tesztek kapcsán. Átérzem a helyzetét, de a médiafigyelem néha nem rossz. Úgy gondolom, jól áll a szénája” – tette hozzá a spanyol pilóta. Schumachert eddig igyekeztek elszigetelni a közvéleménytől, de az F3-as Európa-bajnokság megnyerése után továbblépett az F2-be, ami már az F1-es hétvégék része.
Sainz szerint az apja-fia helyzet elsősorban gyermekként nehezíti meg a versenyzést, mert „a gyerekek néha durvák” egymással, és sokszor hajtanak arra, hogy megverjék egy ismertebb személyiség gyermekét. „Kissrácként ez egyáltalán nem tetszett – ismerte el a McLaren versenyzője, akit később a Red Bull vitt el a Forma-1-ig. – Édesapám azt mondta nekem,
’vagy küzdesz vagy le fognak győzni’, ekkor fogtam fel, hogy a sarkamra kell állni, mert ha nem, túl gyakran el fognak verni.”
„Hirtelen egy kicsit agresszívabb lettem, és nagyobb tiszteletet vívtam ki, mert rájöttem, hogy talán túlságosan kedves voltam, mindenkivel túl barátságos. Ki akartam érdemelni mindenkinek az elismerését. Kicsit agresszívabban álltam hozzá, és ez mindenképpen jót tett” – emlékezett vissza.
