„Kezd nehézkessé válni, hogy jelzőket találjunk a Mercedes szereplésére a szezon első negyede során. 5 győzelem, 5 kettősgyőzelem, eléggé tökéletes teljesítmény.” Ennyit tudott hozzáfűzni a látottakhoz a Spanyol Nagydíj után Ross Brawn, az F1 sportért felelős ügyvezetője, a Mercedes korábbi csapatfőnöke.
Brawn egyszer már megélte, hogy komoly sikerekkel a háta mögött félre kellett állnia az útból, amikor nem boldogult a Mercedes felvirágoztatásával, és lehetséges, hogy most is azzal teszi majd a legjobbat a Forma-1-nek, ha átadja a helyét vagy legalábbis újra megosztja azt egykori utódjával, a Mercedesszel azóta sikert sikerre halmozó Toto Wolff-fal. Most viszont a tét nem egy csapat, hanem az F1 jövője lehet.
Noha F1-es léptékkel mérve Wolff pályafutása a világbajnokságban még mindig nem kifejezetten hosszú (2009-ben lett a Williams résztulajdonosa, majd 2013-ban a Mercedes-csapat résztulajdonosa és de facto csapatfőnöke), a Formula Money gyűjtése szerint már most ő a Forma-1 történetének legsikeresebb csapatfőnöke.
Wolff 6 és fél év alatt 79 futamot nyert meg a Mercedesszel, ezzel még nem csúcstartó, pillanatnyilag 75,2%-os győzelmi rátája viszont több oktávval feljebb van a 39,2%-os Jean Todtéhoz képest is.
Mint a legtöbb esetben, a lista itt is kérdéseket vet fel, hiszen a 3. helyezett Luca di Montezemolo mindössze 9 futamgyőzelemmel ért el 31%-os rátát, Wolff esetében azonban már 79 győzelemről és összesen 10 világbajnoki címről van szó, amit csak Todt (14 év alatt 98 győzelem, 13 bajnoki cím), Ron Dennis (28 év alatt 138 győzelem, 17 bajnoki cím, 29,8%-os ráta) és Sir Frank Williams (kb. 49 év alatt 114 győzelem, 16 bajnoki cím, 14,1%-os ráta) tudott eddig felülmúlni.
Az osztrák üzletember a jelenlegi, 2020 végéig érvényes szerződése kifutásáig ezeket az abszolút értékeket csak Todt esetében írhatja felül, de így sem kérdéses, hogy Brawn, előkészítő munkája ide, világverő turbómotor oda, minden idők legerősebb F1-es csapatát ő működteti és tartja a pályán szabálymódosításoktól és személycseréktől függetlenül.
Wolff csapata lényegében visszaesés nélkül átvészelte, ahogy átigazolt a Ferrarihoz néhány motormérnökük, Jock Clear személyében egy rutinos versenymérnök, és elhagyta őket a technikai igazgató, Paddy Lowe, hogy aztán csúfosan megbukjon a Williamsnél.
Mióta Wolff átvette a stafétabotot, a Mercedes minden szabálymódosítást jól kezelt, legyen az a hibrid erőforrások bevezetése (még ha ennek csak a végére is ért oda), a zsetonrendszer felszámolása vagy az aerodinamikai szabályok többszöri átírása. Kivédte a politikai nehézségeket, amikor a felettesei is azt akarták, hogy adjanak motort a Red Bullnak, és a körülményekhez képest féken tartotta az F1 történetének egyik legtöbb problémáját generáló pilótapárosát, Lewis Hamiltont és Nico Rosberget.
Közben pedig kisebb megszakításokkal, de lényegében folyamatosan nyernek: 2017-ben és 2018-ban úgy tűnt, hogy a Ferrari az új aerodinamikai szabályoknak köszönhetően fel tud zárkózni, de mindig felmerült legalább egy rés a pajzson, amit a Mercedes kíméletlenül kihasznált. A Ferrarinál mindig hiányzik valami: vagy a tempó vagy a megbízhatóság vagy a pilóták rátermettsége, az idén pedig úgy tűnik, hogy mindhárom egyszerre. Így lehetőség nyílik, hogy a Mercedes egy korábban érinthetetlennek hitt rekordot is átírjon.
Eddig nem fordult elő, hogy egy csapat a szezon összes versenyét megnyerje, és a Mercedesre e téren minden korábbinál nagyobb feladat hárul, hiszen az idén 21 futamot rendeznek.
A legközelebb ehhez a csúf eredményhez a McLaren-Honda került 1988-ban, amikor Ayrton Senna és Alain Prost egy híján az összes versenyt behúzta, egészen pontosan 16-ból 15-öt, ebből 10-et kettősgyőzelemmel. Szigorúan nézve, ez 93,75%-os teljesítmény, amit a Mercedes egyelőre nem tudott elérni, de 2016-ban nyertek már 21-ből 19 versenyt, ami 90,47%-os forma.
Ha megnézzük, hogy a 2016-os szezon ugyanúgy egy komolyabb szabályváltozás utáni harmadik idény volt, az első 5 futam alapján nagyjából most is ugyanott tartunk, ahol akkor (bár zsinórban öt kettősgyőzelmet a mai szabályok szerint még senki sem ért el), csak a Mercedes az első két szezon során kicsit nehezebben jött lendületbe, de simán volt olyan jó, hogy így is különösebb erőlködés nélkül megnyerje a világbajnoki címeket.
A McLarent a 90-es évek elején a Honda kiszállása, a Schumacher-korszak Ferrariját először 2005-ben a gumiszabály emlékezetes megváltoztatása, majd a 2009-es szabályreform, és az addigra kicserélődő mérnöki stáb felkészületlensége taszította le a trónról.
Látva, hogy a Mercedes kemény kézzel összetartott és jól menedzselt, nagyjából ezerfős gárdáját többszöri szabálymódosításokkal sem lehetett megingatni, és a motorszabályok várhatóan 2021 után is alapvetően változatlanok maradnak, az kezd körvonalazódni, hogy az erősorrendben akkor állhat be változás, és ezáltal úgy lehetnek izgalmasabbak a versenyek, ha Wolff továbblép a Mercedestől. A kérdés csupán az, hogy ez mikor következik be, hiszen még csak 47 éves, és addig még hány rekordot ír át, kezdve azzal, hogy az idén megnyeri-e az összes, de legalább 20 futamot a szezon során.
Múltbéli eseményekről lévén szó, az eddigiek során lehetett tényekről beszélni, az viszont egyelőre maximum (az égi) csillagokban van megírva, hogy mit hoz a jövő. A múlt hét során a Racefans általában nagyon jól informált tudósítója, Dieter Rencken arról számolt be, hogy Wolff a 2020-as szezon végén kiszállhat a Mercedestől, mert állítólag nincs kifejezetten jóban a Daimler AG új ügyvezetőjével, Ola Källeniusszal, aki akár az egész F1-es programot is leállíthatja. Közben a Liberty Media a mostani vezér, Chase Carey esetleges utódjaként számolhat az osztrák üzletemberrel.
Wolff a Spanyol Nagydíj hétvégéjén nem utasította el a felvetést, mindössze annyit mondott, hogy egyelőre teljesen a mostani megbízatására összpontosít, és állítólag nem foglalkozik a pályafutása 2020 utáni időszakával. Az Autosportnak kijelentette:
A Mercedes semmilyen jelét nem adta annak, hogy leállítaná a programot, ellenkezőleg, nagyon nyitott beszélgetéseket folytatunk arról, hogy milyen előnyök származhatnak ebből.”
„10 éven belül az egész autóipar más lehet, akár teljesen elektromos is. Nem akarom kijelenteni, hogy hol leszünk 10 év múlva, de azt elmondhatom, hogy rövid-középtávon a Forma-1 nagyon észszerű a Mercedesnek” – mondta. Noha a Handelsblatt már a német gyártási kapacitások visszafogásáról ír, a Mercedes ezek szerint várhatóan a korábbi AMG-főnök Källenius irányítása alatt is kitart az F1 mellett, amely a topmenedzserek szemszögéből gyaníthatóan még vonzóbbá válik a már résztvevő gyártók számára, ha a sportágban elkezdik bevezetni a költségplafont.
Kérdés azonban, hogy a csapatot működtető vállalatban résztulajdonosként is jelen lévő Wolffot hogyan érintené a büdzsé maximalizálása, és vajon asszisztálna-e a munkaerő leépítéséhez vagy átvezényléséhez. Ez elkerülhetetlennek tűnik, hiszen a csapat költségvetését néhány év alatt körülbelül a felére kellene visszavágni a marketingköltések és a csúcsfizetések kivételével. Ilyen curriculummal várható, hogy Wolff ezt a feladatot is kezelni tudná, de lehet, hogy úgy dönt, innen már nincs feljebb. Hiszen, a Mercedesnél és az F1-es mezőnyben neki tényleg nincs feljebb.
Noha bennfentes infók nélkül, kívülről természetesen nehéz összekötögetni a szálakat, Rencken értesülésében van logika. Bernie Ecclestone 2017 januárjában mondott le, azóta Chase Carey az F1 elnök-vezérigazgatója, de lényegében semmilyen eredményt nem tud felmutatni. Ecclestone távozása óta az F1 veszteséges (ilyenre korábban nem volt példa), a csapatok kevesebb pénzhez jutnak, a pályák ugyanúgy nyögik a magas jogdíjakat, a nézettség elsősorban a fizetős csatornák térnyerése miatt esik, az online F1 TV egyéves üzem után továbbra is katasztrofális, mindössze a közösségi média felpörgetését lehet a Liberty Media számlájára írni, de azt egy rátermett reklámügynökség is megoldotta volna. Még mindig korai pálcát törni a munkájuk felett, de
úgy tűnik, Ross Brawn technikai kutatócsoportja is a sötétben tapogatózik, legalábbis az idei évre előrehozott aerodinamikai szabályváltozások a szezon első negyedében semmilyen látható javulást nem hoztak,
és ez felveti a kérdést, hogy mit lehet várni a grandiózus, 2021-re tervezett reguláktól. Azt már tudjuk, hogy új motorformula nem lesz (elsősorban azért, mert nem sikerült egy olyan változattal előállni, amit külsős gyártók is szívesen felvállaltak volna), teljesen új gumik és szabványosított alkatrészek jönnek, de ezenkívül elmaradhat a forradalom, amit a Liberty ígért, és amire az F1-nek minden egyes versennyel egyre nagyobb szüksége van.
„Mérges vagyok a Forma-1-re és az FIA-ra, mert a 2021-es szabályok lehetőséget adnak a gyökeres változásra, amit a sportág igényel, de Spanyolországban többekkel beszélgettem, és nem számítok arra, hogy ez megtörténik” – írta Martin Brundle, a Sky Sports szakértője, aki kifogásolta, hogy a csapatok is részt vesznek a szabályalkotás folyamatában.
Azt sejtem, hogy valami komoly kompromisszum jön, ami csak csekély mértékben változtat a mezőny tagjainak versenyképességén, és nem tesz semmit az új csapatok és gyártók bevonzása érdekében, ahogy a múltban is történt”
– összegzett. Amennyiben ez történik, nem kérdés, hogy az F1-et irányító triumvirátus kudarcot vall, és bebizonyosodik, hogy a befektetések ellenére sem anyagi, sem technikai, sem sportszakmai szempontból nem tudják megoldani a sportág egyre elhatalmasodó problémáit, aminek a Mercedes sikerszériája az egyik terméke.
Ha pedig ez termék, akkor jobban teszik, ha az idén ezt a terméket próbálják meg eladni: a páratlan sikereket, az újkori Ezüstnyíl legendáját, a kiváló teljesítményt, amit a Mercedes és az idén talán hatszoros, jövőre pedig akár hétszeres világbajnokká váló Lewis Hamilton nyújt. Utána pedig bármi áron megszerezni az embert, aki ezt működteti.