A McLaren felvetette Fernando Alonsónak, hogy vásárolnak neki egy ülést a vasárnapi Indianapolis 500-ra, miután a spanyol pilóta nem tudott kvalifikálni a versenyre, de a korábbi kétszeres világbajnok végül elutasította a lehetőséget, számolt be az Associated Press. Az Indy 500-on a mezőny leggyorsabb 33 pilótája indulhat, de a szabályok lehetővé teszik, hogy a rajtengedélyt elnyerő csapatok értékesítsék az üléseiket, így Alonso számára elvileg nyitva van egy kiskapu, hogy mégis elinduljon a versenyen, de nem akarta kihasználni azt.
Az AP úgy tudja, a McLaren körbenézett, hogy melyik pilótát vásárolhatná ki a helyéről, és célba vették Oriol Servia ülését az Arrow Schmidt Peterson Motorsportsnál, mert a McLaren egyébként is együttműködik az Arrow-val. Zak Brown, a McLaren Racing vezérigazgatója elmondta,
Alonso elsőre támogatta az ötletet, hogy a McLaren így is indítson egy autót neki, ezzel kielégítve a szponzorokat, de amint megtudta, hogy egy másik versenyzőt helyettesítene egy másik csapatnál, azonnal visszakozott.
„Fernando semmi rosszat nem tett, de versenyeznie kellene, és nekünk is sok partnerünk van, akik szeretnének megjelenni a futamon – nyilatkozta Brown az AP-nek. – Ő azonban azt mondta,
»Tudom, mi kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön, és nem érzem helyesnek, hogy egy másik pilóta, aki ezt kiérdemelte, ne indulhasson, mert a csapatom megvásárolta az ülését.«
Nagy büszkeség van Fernandóban és a McLarenben."
Nem példátlan, hogy nagy nevek lemaradnak az indulásról az Indianapolis 500-on. A legendás Roger Penske csapata Al Unser Jr-ral és Emerson Fittipaldival is kudarcot vallott 1995-ben, miután a brazil pilóta az előző évben uralta a versenyt, és az aktuális CART-bajnok, Bobby Rahal is kiszorult a rajtrácsról 1993-ban.
A McLarennél megvan az első vezéráldozat is, miután a wokingi istálló IndyCar-csapata nem tudott kvalifikálni az idei Indianapolis 500-ra:
hétfőn a McLaren megerősítette, hogy Bob Fernley, a csapat IndyCar-projektjének elnöke távozott,
az AP kirúgásról írt, Fernley az Autosportnak hozzátette, a szerződése egyébként is csak az idei Indianapolis 500-ig szólt.
A brit szakember korábban a mai Racing Point csapatfőnök-helyettese volt, amíg a silverstone-i istálló Force India néven versenyzett Vijay Mallya irányítása alatt, de a csődeljárás lezárása után az új tulajdonosi kör által kialakított rendszerben nem maradt hely a számára. A McLaren eredetileg egy önálló munkacsoportot hozott létre az IndyCar-projektnek, ezzel az volt a céljuk, hogy az amerikai terjeszkedés ne befolyásolja az F1-es csapat fejlesztését, ezért Fernley leigazolása kapóra jött Zak Brownnak, hiszen a brit a '80-as években csapatfőnökként maga is részt vett az Indy 500-on.
Miután egyre több információ látott napvilágot a McLaren Indianapolisban bemutatott leégéséről, nyugodtan kijelenthető, hogy
a wokingi alakulat kabaréba illő módon hasalt el a rajtvonal előtt, és szinte mindent megtett azért, hogy még véletlenül se tudja magát kvalifikálni a legendás 500 mérföldes versenyre.
A hiányzó kormánykerék, a fényezőműhelyben maradt autó és a 21. században egy okostelefonnal bármikor végrehajtható mértékegység-átváltás elszúrása mind a csapat lelkén szárad.
Nem Alonso az első nagy név, aki nem tudta magát átverekedni az időmérőn Indianapolisban, de talán egyikük kudarcát sem előzte meg olyan, leginkább komédiára emlékeztető eseménysorozat, mint a McLarenét.
Minden azzal kezdődött, hogy Alonso első, egy napos oválpályás tesztjére az új autóval, amely egyben első ismerkedés is volt a tavalyi évre bevezetett új aerocsomag alacsony leszorítóerős változatával, nem érkezett meg a kormány.
Igen, az az eszköz, ami nélkül meglehetősen nehézkes elvezetni bármilyen négykerekűt. „Délig nem is tudtunk kihajtani a pályára, mert a kormány nem készült el időben. Ez a felkészülés és a projektmenedzsmenthez és szervezéshez kellő képességek hiányát mutatta" – nyilatkozott köntörfalazás nélkül az AP-nek Brown, aki maga járt közben a Cosworth-nál, és szerzett kormányt az autóba.
Ez az egész dolog itt bukott el, a projektmenedzsmentnél. Nem Zak Brownnak kellene kormánykerék után kutakodnia"
– mondta. Szerinte egyáltalán nem voltak arrogánsak, helyette felkészületlenül érkeztek, és saját magukat verték meg.
Nem a kormánykerék volt az egyetlen probléma a teszten, egy annál jóval elhanyagolhatóbb, később mégis végzetesnek bizonyuló baki is történt. A McLaren technikai partnere, a szintén angol Carlin ugyanis rossz színűre fényezte a Texasban használt, tartaléknak gyártott kasztnit, ami bár narancssárga volt, mégsem papajaszínű, ezért a teszt után visszaküldték újrafényezésre. Igen ám, ekkor azonban mintha el is feledkeztek volna a létezéséről, mert amikor Alonso egy hónappal később az indianapolisi második edzésnapon összetörte a McLaren által felkészített első számú kasztnit,
kiderült, hogy a tartalék még mindig a fényezőműhelyben van, félórányira az indianapolisi pályától.
Mindez szűk kétnapnyi edzésidőtől fosztotta meg Alonsót és a csapatot, ami annak tükrében, hogy más csapatok pár óra alatt már pályán voltak a tartalékautójukkal egy baleset után, igencsak kínos.
A felelősség természetesen a McLarent terheli, ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy amikor az istálló partnerségre lépett a Carlinnal, azt egy kétautós csapattal tette, amely harmadik autóként a McLaren által indítottnak nyújtott technikai segítséget. Csakhogy az Indy 500-ra a Carlin végül egy harmadik saját autót is benevezett, amivel nehéz helyzetbe hozta a McLarent.
Világos volt, hogy nem tudnak három autót futtatni, és minket is kiszolgálni"
– mondta Brown. Ráadásul a Carlin három saját autójából kettő, Max Chiltoné és Patricio O'Wardé szintén nem kvalifikált a versenyre, ami felveti a kérdést: vajon a McLaren tényleg a jó csapattal szövetkezett?
Fernley kirúgása mellett Brown saját felelősségét sem vitatja el a kudarcban.
„Jobban rajta kellett volna tartanom a szemem az IndyCar-programon, de nem tudtam hátrányba hozni a Forma-1-est.
Amikor az első teszten nem voltunk a pályán 9 óra 1 perckor, akkor buktuk el a kvalifikációt az Indianapolis 500-ra. Nem kongattuk meg elég gyorsan a vészharangot, azzal talpra tudtunk volna állni az első teszt után.
Mérges vagyok magamra, mert nem voltam elégedett már az első teszt előtt sem, és követnem kellett volna a megérzésemet arra vonatkozóan, hogy jobban follyak bele a dolgokba."
A lavina azonban elindult, az Indy 500 hivatalos edzéseinek kezdetével pedig egyre inkább megállíthatatlanná vált. Azok után, hogy a versenyt megelőző, immár Indianapolisban rendezett teszten elektronikai hibával szembesültek, ami miatt egy alkalmazottat ki is rúgtak, Alonso újabb hasonló problémával küzdött a nyitónapon, ezért az autója generátorát és teljes kábelezését ki kellett cserélni. Ezután jött a már említett baleset és a késlekedés, ami oda vezetett, hogy a spanyol egy zavartalan edzésnappal a háta mögött vágott neki az időmérőnek egy olyan autóval, ami távolról sem volt jól beállítottnak mondható.
Ekkor következett egy újabb szarvashiba, az első időmérős próbálkozását ugyanis defekt hátráltatta, amiről Brown később elmondta, hogy azért alakult ki, mert nem a megfelelő gumiszenzorokat rendelték.
Még ez sem lett volna azonban feltétlenül végzetes, Brown ugyanis minden befolyását latba vetve házalni kezdett a paddockban, hogy egy merőben új beállítással és alkatrészekkel térjen vissza a vasárnapi, mindent eldöntő szétlövésre, ami a csapat utolsó esélye volt arra, hogy kivívja az indulási jogot a versenyen.
A résztvevőknek még egy egy órás edzés is a rendelkezésére állt délelőtt, a McLaren így le is tesztelhette volna az új beállítást, csakhogy amint Alonso kihajtott az első körére, szikra és füst tört elő az autója alól, ami miatt egyből vissza is tért a bokszba. A szerelők állítottak az IndyCaron, majd visszaküldték a spanyolt a pályára, a probléma azonban csak mérséklődött, de nem szűnt meg, a kétszeres világbajnok viszont így is megtett öt kört. Több próbálkozásra azonban már nem maradt idő, az eleredő eső miatt ugyanis 20 perc után leintették a tréninget, a következő pályára lépést pedig már az időmérő jelentette.
Mint kiderült, a szikrázás nem a véletlen műve volt, túl alacsonyra állították ugyanis az autó hasmagasságát, ennek oka azonban olyan banális, hogy elsőre akár hihetetlennek is tűnhet.
A kapott beállítási adatok ugyanis az amerikai mértékegység-rendszerben voltak megadva, amit a McLaren, angol csapat révén, átváltott a metrikus rendszerre, csakhogy rosszul.
Így várhatták tehát az egyetlen megmaradt lövésüket, amelynek szinte vakon futottak neki. „Gil [de Ferran, a McLaren sportigazgatója] és én bementünk a motorhome-ba, ahol közöltük Fernandóval, hogy »meg fogjuk próbálni az új beállítással, ami nagyon jól, ugyanakkor nagyon rosszul is elsülhet. Megfelelő ez így neked?« Fernando azt mondta, »vágjunk bele!«
Bele is vágtak, Alonso alatt pedig szemmel láthatóan vezethetőbb, valamint következetesebb volt az autó az előző napi köröknél, ami a spanyol négykörös átlagán is meglátszott, azonban ez sem volt elég,
a mezőny legkisebb költségvetésű csapatánál versenyző 23 éves Kyle Kaiser utolsó nekifutóként 0,019 mph-val kiütötte a spanyolt a legjobb 33-ből.
Aki ekkor azt gondolta, hogy ennyi szerencsétlenkedéssel a háta mögött elkerülhetetlen volt a McLaren bukása, az nagyon téved, ugyanis ha a csapat nem követi el az újabb, egyben utolsó óriási hibát, még így is simán kvalifikálhatta volna magát a versenyre. Történt ugyanis, hogy
ismét nem figyeltek oda, és rossz váltóáttételezést használtak, az új beállítással az autó ugyanis nagyobb sebességre volt képes, ők azonban a korábbi beállításhoz használt áttételezéssel küldték pályára.
„Valójában 229 mph-s átlagsebességre képes autónk volt, az áttételezés viszont 227,5 mph-s átlagsebességre képeshez való volt, úgyhogy ismét megvertük saját magunkat, miközben így is majdnem megcsináltuk.
Nem szeretném, ha a világ azt hinné, hogy a McLaren idióták gyülekezete, mert bár volt nálunk néhány, akadtak valódi sztárok is"
– használt igen kemény szavakat Brown.
„Úgy érzem, hogy tartozunk a szurkolóknak és a szponzoroknak, mert cserbenhagytuk őket. Nem teljesítettük az ígéretünket, amiért szerintem többre van szükség bocsánatkérésnél.
Mindennek meglesz a következménye azok felé, akik nem érdemlik meg, hogy egy olyan nagyszerű csapatnak dolgozzanak, mint a McLaren.
Meg fogjuk vizsgálni, hogy mit tanultunk ebből az egészből, mert a lista nagyon hosszú. Remélem, az emberek értékelik, hogy megpróbáltuk, versenyzők vagyunk, Fernando egy sztár, és nem futamodunk meg, vissza akarunk térni" – nyilatkozta Brown, előrevetítve, hogy nem Fernley menesztése volt az egyetlen következménye a bukásnak.