Az elmúlt napok ismeretében nem annyira meglepő, az elmúlt hónapokéban viszont igencsak nagy blamázs, hogy Fernando Alonso és a McLaren nem tudta kvalifikálni magát az idei Indy 500-ra, az időmérő edzésen elért 34. hellyel egy pozícióval ugyanis éppen, hogy lecsúszott a részvételről. A kétszeres világbajnokot már napokkal ezelőtt technikai hibák és egy baleset is visszavetette, az autóját olyannyira nem sikerült beállítani, hogy a mindent eldöntő időmérős körökre másik csapatoktól kellett beállítást és alkatrészt kölcsönözni, végül azonban ez sem segített.
Alonso szenvedései rögtön a 103. Indy 500 első hivatalos edzésnapján elkezdődtek, elektronikai gondok miatt ugyanis a vártnál jóval kevesebb kört tudott csak megtenni. A baj csőstül jön – szól a mondás, amit mintha a kétszeres világbajnok felkészülési hetére találtak volna ki, a második edzésnap elején Alonso ugyanis összetörte a McLarent, kiírva magát a további körözésből aznapra, valamint a rá következő napra is, a csapat ugyanis nem tudta összerakni sem az első számú, sem a tartalék kasztnit. A kétszeres világbajnoknak egy zavartalan napja, a pénteki volt csak hátra a felkészülésre, azon a 24. helyre elegendő köridőt autózta, a valóság azonban ennél borúsabb képet festett.
Az indianapolisi időmérőn egyesével vesznek részt a versenyzők, azaz egy időben csak egyetlen pilóta tartózkodik a pályán. Ez azért lényeges, mert az edzésekkel ellentétben nem számíthatnak a 230 mph-s (370 km/h) tempónál igen jelentős segítséget jelentő szélárnyékra. Alonso a pénteki idejét úgy érte el, hogy szélárnyékban autózott, a kizárólag anélkül futott köröket rangsoroló listán azonban csak a 30. helyen végzett. Így jött el a szombati időmérő napja, amely ugyan jól indult a Triple Crown-ra hajtó veteránnak – a kvalifikáció előtt edzést ugyanis megnyerte, noha azon csak hat versenyző teljesített mért kört – a továbbiakban jött a dráma. Miután a teljes mezőny, azaz mind a 36 versenyző teljesítette az első próbálkozását az időmérőn, a spanyol a 33. helyen állt.
Ennyien indulhatnak a május 26-i versenyen, pont befért tehát, ekkor azonban még korántsem volt vége az izgalmaknak.
Az idei Indy 500 időmérőjén az a lebonyolítási rendszer van érvényben, hogy miután a kisorsolt sorrend alapján minden pilóta megtette az első próbálkozását, helyi idő szerint este hat óráig újrapróbálkozhat, amennyiben marad rá ideje. Erre az időszakra a bokszutcában két sávot alakítanak ki, az egyest és a kettest. Aki az egyesben áll sorba, az elsőbbséget élvez a kettesben levőkkel szemben az újrapróbálkozásnál (a kettes sorból csak akkor hajthat ki a pályára a sor elején várakozó, ha az egyesben éppen senki nincs), ugyanakkor vállalja a rizikót, ugyanis ezeknek a pilótáknak automatikusan törlik az előző idejét, mindenképpen az időrendben legutolsó nekifutásuk lesz érvényes, akár javítanak, akár nem. Aki a kettes sorban van, az nagy valószínűséggel később kerül sorra, ha egyáltalán sorra kerül, viszont akkor is megtarthatja az érvényben levő idejét, ha nem javít.
Szombaton a 10-től a 30-ig helyig dőlt el a rajtsorrend, akik ezen helyek valamelyikén végeztek, vasárnap már nem próbálkozhattak újra, de az első kilencnek is biztossá vált a részvétele a versenyen, ők csupán a pole pozícióért vettek részt szétlövésben, értelemszerűen a 9. helynél hátrébb azonban már nem csúszhattak.
Akiknek igazán aggódniuk kellett, az a szombaton a 30. helynél hátrébb záró hat pilóta, ők ugyanis vasárnap szintén egy külön edzésen dönthették el egymás között, hogy ki foglalja el a még kiadó három helyet.
Alonso, miután a 33. helyen zárta az első szakaszt, még háromszor próbálkozott, elsőre javított (227.000 mph), a 30. helyet csípte meg, de egyből visszaállt az egyes sávba, mondván mindenképpen tovább kell gyorsulnia, ha a nap végén is a versenyre automatikusan kvalifikálók között szeretne lenni.
Ezzel törlődött az ideje, másodjára azonban jóval lassabb volt (224.414 mph), így már csak emiatt is kiszorult a harmincból, hogy aztán harmadikra újra bekerüljön. A négy köre során 227.224 mph-s átlagot repesztett, amivel a 29. pozícióba lépett előre, de mint később kiderült, ez sem volt elég, az edzésidő leteltéig a 31. helyre szorult hátra, éppen, hogy lecsúszott tehát arról, hogy bebiztosítsa a helyét a versenyen. Helyette készülhetett a másnapi szétlövésre.
Nem volt meg a sebességünk, úgyhogy olyan helyen zártunk, amilyet megérdemlünk. Remélem, hogy holnap lesz még egy esélyünk bekerülni a futamra. Ha nem sikerül, akkor azért nem, mert nem is érdemeljük meg.
Egész héten nem voltunk túl versenyképesek, nehéz napok állnak mögöttünk, az apró problémák pedig nem segítenek. Kihoztuk a legtöbbet a mai napból, sajnos úgy tűnik, hogy nem voltunk teljesen tökéletesek" – nyilatkozta a spanyol.
Ugyanez elmondható volt a vasárnapról is, ráadásul az időjárás sem fogadta kegyeibe a mezőnyt. Az éles program az utolsó kiadó helyek eldöntésével kezdődött, amelyet azonban a szombati utolsó hat helyezettnek egyórás tréning előzött volna meg, amiből az eleredő eső miatt végül 20 perces lett. Alonso és a McLaren ráadásul újabb problémával találta szemben magát,
a csapat ugyanis óriási beállításváltoztatásokat hajtott végre az autón, ami az első körében szikrát hányt és füstöt eregetett, olyan alacsonyra sikerült beállítani a hasmagasságát.
Alonso azonnal visszatért a bokszba némi változtatás erejéig, a probléma azonban ezután sem szűnt meg, csak mérséklődött, ismét boksz tehát, újabb próbálkozásra azonban az eleredő eső már nem adott lehetőséget.
Ilyen előjelekkel várhatta a 2017-ben a versenyre ötödikként kvalifikáló Alonso, hogy elálljon az égi áldás, és nekivághasson hosszú idő óta a legstresszesebb időmérőjének.
A szétlövés végül több mint 4 órás csúszással vette kezdetét, a tavaly a versenyről lemaradó, azelőtt viszont pole-ból rajtoló James Hinchcliffe volt az első delikvens, az Arrow Schmidt Peterson istálló versenyzője, 227.543 mph-s átlagot produkált a négy körében. Őt követte az ex-F1-es pilóta Max Chilton jóval szerényebb, 226.192 mph-s átlaggal,
majd jött Alonso, aki Paul Tracy információi szerint a Penske-csapattól átvett beállítással és az Andrettitől szerzett gátlókkal vágott neki a mindent eldöntő köröknek.
A spanyol nagyon konzisztens volt, nem lassult olyan mértékben körről körre, mint szombaton, ahogyan McLarenje is jóval vezethetőbbnek tűnt, fel is iratkozott Hinchcliffe mögé az ideiglenes második helyre 227.353-as átlaggal. Nem sokáig maradt azonban ott, Sage Karam ugyanis 227.740-nel átvette a vezetést, hátralökve a kétszeres világbajnokot a 33. pozícióba. Még ez is bejutó hely volt, a remények pedig nőttek, amikor a Red Bull juniorprogramjába frissen felvett Patrico O'Ward nem tudta megelőzni a McLarent, Kyle Kaiser azonban még hátravolt. A mezőny egyik legkisebb költségvetésből működő csapatánál, a Juncos Racingnél versenyző 23 éves amerikai pedig már nem kegyelmezett, 227.372 mph-s átlagsebességű körrel átvette a 33. helyet, ezzel szertefoszlatva Alonso reményeit.
Az utolsó helyekért zajló csata után jött a fast 9, azaz a szombati kilenc legjobb pilóta harca a pole-ért, amelyet végül a Penske-s Simon Pagenaud szerzett meg Ed Carpenter és Spencer Pigot előtt.
A McLaren azok után, hogy a 2017-es évvel ellentétben ezúttal nem egy másik istállóval szövetkezve (akkor az Andretti Autosport autóját, stábját és szakértelmét vették igénybe), hanem saját IndyCar-csapatot létrehozva, saját erőből vágott neki az Indy 500-nak, a verseny napját, sőt, hetét sem érte meg, egy héttel a legendás viadal előtt csomagolhat, és repülhet haza. Fernando Alonso a tavalyi Le Mans-i 24 órás megnyerése, valamint Forma-1-es visszavonulása óta gyakorlatilag mindent arra tett fel, hogy beteljesítse nagy vágyát, és elhódítsa a Triple Crownt, azaz a monacói F1-es és a Le Mans-i trófea mellé az Indy 500-ét is begyűjtse. Erre legalább még egy évet egészen biztosan várnia kell.