Az eredmények tekintetében nem volt ok az ünneplésre a McLarennél a múlt hétvégén, miután Fernando Alonsónak nem tudtak elég jó autót adni ahhoz, hogy részt vehessen az Indianapolis 500-on, és az F1-es Monacói Nagydíjon is csak a középmezőnyben szerepelhettek, de beszállítóként annál sikeresebb hétvégét zártak. A McLaren által kifejlesztett és gyártott motorvezérlő elektronikák a világ három kiemelkedő gyorsasági autósportjában, az F1-ben, az IndyCarban és a NASCAR Sprint Cupban is szerephez jutottak, sőt, minden egyes versenyautóban a wokingiak alkatrésze működött.
A különböző sorozatokban résztvevő csapatok számos összetevőt vásárolnak a McLarentől, például szenzorokat, digitális kijelzőket vagy adatelemző szoftvert, de mindegyik lelke az ECU-ként is emlegetett motorvezérlő elektronika, ami a három bajnokságban kötelezően előírt alkatrész. Az F1-ben a McLaren eszköze a motort, a sebességváltót, a differenciálművet, a gázpedált, a kuplungot, az ERS-t és a DRS-t működteti, valamint a telemetria révén kapcsolatot teremt az autó és a csapat között, és a szakemberek számára vizualizálja a motor állapotát, a gumikopást vagy a fogyasztást.
A McLaren a 2007-es szezon óta az F1-es ECU központi beszállítója, 2014-ben a hibrid erőforrások miatt alaposan átdolgozták az eszközt, és az idei szezon előtt is frissítették.
Az aktuális változat az elődjénél gyorsabb, így javítja az autó vezérlését, és a korábbi 1250 helyett már 1500 paraméterről biztosít adatgyűjtést. Fizikai szempontból nagy kihívás elé állítja az eszközt a folyamatos gyorsulás, lassulás és irányváltás, műszakilag pedig még a McLaren szerint is „észbontóan összetett” a magas fordulatszámú motorok, a fokozatmentes sebességváltók és a különböző „drive-by-wire” megoldások miatt.
Ráadásul, a rajtrácson lévő összes motorral, sebességváltóval és ezek kombinációjával is működnie kell ugyanannak a hardvernek és szoftvernek.
Az IndyCarban eleinte sokkal egyszerűbb volt a helyzet,
hiszen az F1-hez hasonlóan 2007-ben nyerték el a megbízást az ECU beszállítására, akkoriban viszont még csak a Honda szállított motort a mezőnynek, 2012-ben csatlakozott a Chevrolet is, ekkor új, 2,2 literes, ikerturbós erőforrásokat vezettek be, és a karosszéria mellett standardizálták a motorvezérlő elektronikát is.
Az oválpályán lefutott Indy 500-on elsősorban az a kihívás, hogy folyamatosan magas fordulatszám mellett a gyújtás mindig precíz legyen, és az üzemanyag-befecskendezés, valamint a turbók működtetése se akadozzon.
A NASCAR Cup Series-ben egy átfogó technikai reform részeként jelentek meg a McLaren egységei. Leváltották a karburátorokat, és elektronikus benzinbefecskendezést vezettek be.
Ennek is köszönhető, hogy a V8-as motorok fogyasztása a korábbiaknál 25%-kal alacsonyabb lett jobb vezethetőséggel, átláthatóbb szabályozással és megnövelt adatmennyiségekkel. A 2012-es bevetés óta a McLaren szerint egyelőre nem fordult elő műszaki hiba az ECU-val, az egységeik a NASCAR-ban már 3 millió mérföldnél is többet versenyeztek.